2013. november 28., csütörtök

Estelle Brightmore - 13 napon

Nagyon távol áll tőlem ez a stílus. Jobb szeretek a valóság talaján maradni, de ennek ellenére ez a könyv nagyon tetszett. Olvastam egy elég kemény krtikikát egy blogon, de nem értek vele egyet. Nekem nagyon tetszett a könyv. Nem kerestem benne a hibákat, bakikat, csak olvastam és élveztem. Ezt ajánlom neked is.


Már első látásra nagyon tetszett a borítója. Ízléses, jól kigondolt és főképp nagyon illik a történethez, de ez csak a könyv olvasása után derül ki. 

Fülszöveg:
2195-re a Föld egy összefüggő, elnéptelenedett sivataggá válik. Csupán egyetlen élhető menedék marad, a falakkal körülvett Város. Ez az utolsó éden csak a kiválasztottak számára maga a földi paradicsom. A társadalmat alkotó emberek születésüktől fogva szegények vagy gazdagok csoportjába tartoznak és a két osztály között nincs átjárás. Az irányítás 12 zsarnok kezében van.
A Város vezetői időről-időre halálos játékokat szerveznek, ahol bárki porondra kerülhet, akarata ellenére is.
Ana Andropov egy fiatal, különc újságíró, aki a mocsok és a hihetetlen luxus éles ellentétében és a kegyetlen törvények káoszában próbál egy önkényesen igazságot szolgáltató, gyilkos fantom nyomára bukkanni.
Ahol az ember embernek farkasa, létezhet-e még kegyelem és könyörület? Meddig uralkodhatnak még gazdag kevesek szegény sokakon? Kegyetlenségre lehet válasz az erőszak? Vannak még önzetlenek és szerelmesek?
És valaha választ kapunk vajon ezekre a kérdésekre? Talán a 13. napon…

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz. 
Nos, ahogy a fülszövegből is kiderül, 2195-öt írunk és a Föld már nem az, ami napjainkban. Ebben az új világban valamilyen szinten keveredni láttam a régi, időszámításunk előtti történelmet az elképzelt jövővel: különböző társadalmi rétegek, megkülönböztetések, kemény büntetések a szegényekre, míg a gazdagok élvezik az életet, megfélemlítés, terror, az arénában való, nyilvános büntetés, mesterségesen előállított időjárás, napelemes repülő autók, egy fura állat. 

A város 3 körre van osztva, társadalmi különbség van a körök között és természetesen a körök közötti átjárás elég nehéz dolog. A Várost 12 vezető uralja vagy mondjam úgy, hogy terrorizálja?  Az elején attól tartottam, hogy túl sok lesz a valóságtalan, jövőbeli dolog, de megnyugvásomra egy állat jelent meg csupán, aminek igencsak kevés szerep jutott. A napelemes repülő alkalmatosság nem zavart már és a természetfeletti erő sem, ami a főhősnő árnyékának jutott. 

Tetszett, hogy "az ellentétek vonzzák egymást" alapon egy művelt, szép lány megismerkedik egy másik körben élő, jóképű "rosszfiúval". Bevallom mindvégig egy más befejezésben reménykedtem, de így is jó. Örülök, hogy elolvastam és remélem az írónő hamarosan más olvasmánnyal is meglep minket :)

Értékelésem: 5/5

2013. november 25., hétfő

Naomie Hay - A nyeremény

Ezt a könyvet az Álomgyár Kiadótól kaptam, amit itt is köszönök szépen!

Úgy kezdtem neki, hogy tudtam, elég sok negatív értékelést írtak róla, pontosan nem aratott nagy sikert a moly.hu-n.

Fülszöveg: Gratulálunk! Ön nyert!
Nyereménye egy új élet! Kérjük készüljön fel bármire!

Eljátszottál már a gondolattal, mit tennél, ha megütnéd a lottó főnyereményt? Mihez kezdenél, ha bármi elérhető lenne, amitől sorsod eddigi megfosztott?
Ha új életet kezdhetnél, mi lenne a régivel?
M. napjai úgy teltek, mint bármelyik háziasszonyé. Egy márciusi hétfőn változott meg minden számára, amikor a saját lottószámait látta viszont az újság hasábjain.
Nyereményéből egy titkos álomvilágban kezdi megvalósítani vágyait, miközben mit sem sejtő családja előtt tökéletesen játsza mindennapi szerepeit. Az elhallgatott dolgok száma viszont minden nap csak nő.


Első látásra nagyon megtetszett a borítója. Nem kedvencem a lila, de ez valahogy nagyon jól mutat. Azt mondjuk nem értettem, hogy miért kellett a lapok élét feketével befesteni, mert amolyan gyászos jelleget kölcsönöz neki.  

Elkezdtem olvasni és nagyon gyorsan ment :) minden lapozás alkalmával az volt az érzésem, hogy kettőt lapozok, annyira vastagok a lapok. Ha vékonyabb lapra lett volna nyomtatva és kisebb betűkkel, akkor egy hosszabb novellának is beillett volna, viszont a minőségén nem javított volna.

Tudtam már, hogy nem lesz életem legizgalmasabb könyve, de erre nem számítottam. Csak olvastam olvastam és vártam, hogy mikor kezd fellángolni a történet. A fellángolás megvolt ugyan a történet végén, de nem erre számítottam.

Igazából nem értem miért lett ebből egy ilyen lapos, nem reális történet, mert az írónak van tehetsége, meglátszik fogalmazásból is. Gazdag szókincshasználatnak voltam tanúja és a téma is nagyon jó de úgy érzem nagyon irreális. Egy olyan házaspár, aki 15 évig csak sodródik az árral, belenyugszik a szegénységbe, lemond az élet által kínált minden jóról a nemtörődömség miatt, nem fog három hét alatt ennyi mindent csinálni és így reagálni a történtekre, ahogy a könyvben azt olvashatjuk.

Tényleg sajnálom, de nem győzött meg. Kicsit jobban kibővítve, kiszínezve jobb lett volna.

Értékelése: 5/2

2013. november 15., péntek

Ken Follett - A Modigliani-botrány


Egy elég komoly és számomra nagyon kedves könyv után kezdtem el ezt a könyvet olvasni. Ez a második könyvem Ken Follettól. Az első a Kaland Afganisztánban volt, amiről még nem írtam meg a beszámolómat, de hamarosan következik.

A fülszövege elég ígéretesnek tünt:
Ez a könnyed, szórakoztató, briliánsan megkomponált, szellemesen szórakoztató krimi a londoni művészvilágba kalauzol el bennünket. Egy fiatal angol művészettörténész lány, Dee Sleign párizsi vakációja során eddig ismeretlen Modigliani-festmény nyomára bukkan, és barátjával, a műalkotásokkal üzletelő, nagymenő Mike-kal a kép felkutatására indul.
Kiderül, hogy Modigliani ezt a képet állítólag kábítószer hatása alatt festette, majd egy livornói rabbinak ajándékozta, aki egy aprócska olasz faluba, Poglióba vonult vissza, és 1920 körül bekövetkezett halála óta senki sem tudja pontosan, mi lett a sorsa a maga nemében páratlan remekműnek. Dee és Mike a festmény után vetik magukat – persze nem csupán a műélvezet kedvéért, hanem azért is, mert természetesen megfordul a fejükben, hogy egy eredeti Modigliani eladásával óriási vagyont szerezhetnének…
Sajnos a könyv közepéig unatkoztam. Olvastam, forgattam a lapokat és vártam az izgalmas fordulatokat, de csak a szereplőket mutatja be, de nagyon unalmas módon. A könyv közepétől kezd bonyolódni a cselekmény, de sajnos erről a részrúl sem mondhatom, hogy izgalmas, érdekes írás. Nagyot csalódtam az íróban. Nagyon sok könyve kiemelt a molyon, de én sajnos eddig semmi rendkívülit nem olvastam tőle. Ez a két könyv sajnos nem győzött meg. 

Értékelésem: 5/2

2013. október 27., vasárnap

Charlotte Brun - Marrakes titkai

Előre szólok, hogy ez nem lesz egy kegyes bejegyzés és némi cselekményleírást is tartalmaz. Egy csillagot kapott tőlem a molyon, ezzel az értékeléssel: "Elnagyolt, szirupos mese.

Már a borítóról lerí, hogy ez nem az én stílusom, de néha kivételt szoktam tenni, így került hozzám ez a könyv, természetesen happolás útján. Mindig is érdekelt az arab világ, az arab kultúra, főleg azért, mert teljesen más, mint a mi európai világunk. Ez nem azt jelenti, hogy egyetértek a nézeteikkel és az életvitelükkel, de ettől még érdekel, ezért is választottam a könyvet.

Nos, sajnos Marrakes titkairól elég keveset tudunk meg, a könyv nagy része nem erről szól.

"A 80-as évek vége táján, a férjvadász anya árnyékában felnövő dán lány, Ria, amint teheti, megpróbál elszabadulni otthonról. Egy nála jóval idősebb férfi mellett ismeri meg a szerelmet, és úgy gondolja, megtalálta a boldogságot. Csalódások és kudarcok sorozata következik. Egy idegen világban megismeri a mennyországot és a poklot egyszerre…"

Elég jól indult a könyv, olvastatta magát, talán mondhatom azt is, hogy nem tudtam letenni, aztán kb. negyedénél kezdtem észrevenni, hogy egyre több az olyan fordulat benn, ami meseszerű, az életben nagyon kevés a valószínűsége annak, hogy a dolgok így történjenek. 

Ria sajnos, annak ellenére, hogy az anyja, negatív példaként szolgál életében, rakásra követi el a hibákat, talán azt is mondhatom, hogy valamilyen szinten egy darabig anyja sorsára jutott. 

Nagyon kiérződik Inge (a regényben szereplő írónő) amerikai nép ellenessége. Nagyon lebutítja őket, nagyon rossz véleménnyel van róluk, ami szerintem túlzás. 

A másik nagyon szembetűnő, hihetetlen dolog az, hogy Ria, aki gyakorlatilag elég sivár nevelésben részesült, annyit kapott az élettől, amit az iskolában tanítottak neki, plusz a verést és a kegyetlen bánásmódot, amit az anyjától kapott, egyből sikeres forgatókönyvíró lesz, aki a Warner Bros számára ír forgatókönyvet és annyi pénzt kap érte, mint egy ügyvéd öt év alatt. (Mosolygós smiley).

Arról már csak pár szót írok, hogy a történet végére minden jóra fordul: testvérei, akiket eddig az sem érdekelt, hogy Ria él-e vagy sem, egyből mellé állnak, és hangoztatják, hogy össze kell tartani, Ria élete egyenesbe jön, mindkét gyerekét visszakapja, megtalálja a szerelmet is és természetesen visszakapja a régi szerelmét, akivel pár napot töltött együtt talán tizenhat évesen (remélem nem tévedek).

Nos, ha vesét akartam volna olvasni, akkor előveszem Benedek Elek meséit, vagy a Micimackót, vagy Vukot, de én nem mesét akartam :) Talán, ha rendesen kidolgozza az írónő és kicsit reálisabban mutatja be az eseményeket, akár lehetett volna egy szép regény is belőle.

Dicséretet érdemlek, amiért elolvastam és nem hagytam abba, de ilyenből elég egy is. Ezután tuti nagyon figyelmesen megnézem mit veszek a kezembe.

Értékelésem: 5/1. Elnagyolt, szirupos mese.

2013. augusztus 28., szerda

Goldenblog 2013 - Eredményhírdetés

Kezdem azzal, hogy nem tudom ki nevezte be a blogom, de ismeretlenül is köszönöm szépen!

Nem akartam írni róla, mert nem szeretem az ilyen: "Beneveztem, szavazzatok rám" dolgot. Szép csendben ide is kitettem egy bannert és szavazott, aki épp akart, én nem kértem meg senkit.

Megvolt az eredményhirdetés és csakúgy, mint a gasztro blogom esetén, most is legörgettem a lista végére, mert gondoltam, hogy reklám nélkül utolsó leszek. és csakúgy mint a gasztro blogom esetén, most is meglepődtem. 


A 177 résztvevő közül az Olvasónaplóm a 119-ik lett, ami számomra igencsak szép eredmény!

Köszönöm szépen mindenkinek!

2013. július 5., péntek

Szilvási Lajos - Appassionata

Bevallom hamarabb olvastam Szilvási az Ördög a falon című regényét, ami mondhatni bizonyos értelemben az Appassionata folytatása, így már tudtam miről szól és hogyan végződik, de a regényt így is érdemes volt elolvasni.

Előre elnézést kérek az olvasótól, de már a fülszöveg is cselekményleírást tartalmaz.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Fülszöveg: "1944. október 15-én öt magyar katona megszökik a frontról. Csak ők maradtak életben a századból, amely annak idején a keleti hadszíntéren kezdte meg tragikus sorsát. Parancsnokuk, Türr Pál főhadnagy, már csak egyet akar: Túlélni a háború utolsó hónapjait biztos rejtekhelyen. Kalandos menekülésük során felvesznek kocsijukra egy sebesült angol pilótát, egy öreg munkaszolgálatos cigányt s egy gyönyörű fiatal lányt, Olgát, aki zeneakadémiai növendék, s családja elől szökik, nem akar nyugatra emigrálni. Zuárd atya, az emberséges rendfőnök jóvoltából egy premontrei rendházban lelnek biztosnak látszó menedéket. Itt, a rejtőzködés nehéz, idegfeszültséggel teli heteiben bomlik ki a regény konfliktusa a kommunista Szojka gépkocsivezető és Türr főhadnagy között. Dönteniük kell: segítenek-e kiszabadulni a kolostor alatti völgybe hurcolt politikai foglyoknak, vagy végzetükre hagyják őket? Türr főhadnagy a végsőkig ragaszkodik vélt igazához. Nem akar részt venni az akcióban, mire három embere az ő akarata ellenére kísérli meg a kiszabadítást. Vállalkozásuk és az ezt követő drámai eseménysor a regény csúcspontja.

A kolostor csöndjében ébredt szerelem – Türr főhadnagy és Olga szerelmének – finom rajza szövi át az izgalmas cselekményt, amelynek minden részletére rányomja bélyegét a kor és az ellentétes akaratú emberek előbb alig észrevehetően izzó, majd kirobbanó feszültsége."



Nemrég olvastam Szilvásitól a Bujkál a hold című művet és az Appassionata olvasása közben némi hasonlóságot véltem felfedezni a két regény között, mégpedig azt, hogy mindkettőben szökésről van szó és mindkettőben négy sorstársról, bajtársról van szó.

Öt katonaszökevény életének egy részét követhetjük nyomon ebben a regényben. Megismerhetünk öt különböző karaktert, mellé egy fiatal zongoraművész lányt, és pár szerzetest, akik mind a maguk módján látják a világot, a jövőt. 

Türr főhadnagy érzelmileg kiégett a háború alatt és annak ellenére, hogy még csak 26 éves, máris egy reményvesztett, életunt fiatalember. Zorkóczy Olga ellenben tele van reménnyel, bátorsággal, őt még nem viselte meg a háború.

Kicsit csalódtam Türr főhadnagy karakterét illetően. Valahogy nem illik bele a Szilvási által megformált karakterek sablonjába. Igen, nem véletlenül használom ezt a szót, hogy sablon, de erről majd bővebben fogok írni egy másik bejegyzésben. Türr főhadnagy sokszor ingadozik, nem mindig azt teszi, amit kellene. Persze nincs rá szabály, hogy kinek mit kellene tenni, de valahogy ezt már megszoktam Szilvásitól, hogy főszereplői rendíthetetlenek és mindig a jó oldalán állnak, ennek megfelelően cselekednek.

Vannak még érdekes és fura dolgok a könyvben, de nem részletezem.

Értékelésem: 5/5

2013. június 28., péntek

Szilvási Lajos a heti kedvenc :)

Most nézem az oldalsávban a heti kedvenc listát. Ez egy útmutató, egy irányadó statisztika, hogy mit keresnek az olvasók. Mivel én nem szoktam hirdetni a blogomat, ide kizárólag keresőből jöttek most az olvasók.

Tehát a 10 heti kedvencből az első 9 helyen Szilvási regényei állnak :) Ez nekem nagyon érdekesnek tűnik :)

Döntés született

Hosszas gondolkozás után úgy döntöttem, hogy mégis folytatom a blog írását és beszámolok azokról a könyvekről, filmekről, amiket elolvasok, megnézek és lesz még itt egyéb is. Viszont lesz egy kis változás. Nem az eddigi könyvajánló stílusban fog íródni az Olvasónaplóm, hanem a véleményem fogom elmondani a könyvről nyíltan, ami egyes esetekben cselekményleírást is fog tartalmazni. A bejegyzés elején természetesen figyelmeztetem a kedves olvasót erre és aki úgy gondolja, hogy nem kér belőle, az visszafordul és nem fogja elolvasni.

Hűséges olvasóim, ha gondoljátok, kiléphettek, ez így van rendjén. 

Köszönöm, hogy elolvastad.

2013. május 28., kedd

Közlemény

Úgy döntöttem, hogy a blog működtetését egyelőre szüneteltetem. Nem tudom mi lesz ezután, lehet majd később, ha úgy érzem, hogy ismét írnék értékeléseket akkor megnyitom, de egyelőre szünetelni fog a blog.

A recenziós példányok értékelését ezután is megírom.

Mindenkinek jó olvasást kívánok!

2013. május 13., hétfő

Peter Hessler – Két év Kínában A Jangce partján

Ezért a könyvért külön köszönettel tartozom a Park Kiadónak! Köszönöm, hogy számomra lehetővé tette a könyv elolvasását.

Nyugodt lélekkel mondhatom, hogy ilyen könyvet életemben nem olvastam, és ezt nem arra értem, hogy Kínáról szól. Kínáról ez a második könyv amit elolvastam. Az első John Farndon 2007-ben megjelent, Kína titkai című könyve volt, amit románul olvastam el, ugyanis csak románul tudtam beszerezni. Nos Farndon könyve darabokra törte azt a képet, amit én addig Kínáról alkottam magamban.

Addig nekem Kína a rizs országát, a piros sárkányokat, a nagy felvonulásokat, a kínai porcelánt, egy bizonyos fokú misztikumot, a rejtélyes és egyben nagyon nehéz írásjeleket, a kommunizmust, a bezártságot, az elszigeteltséget, a kínai nagy falat és az olcsó, silány minőségű hamisítványokat jelentette, nem föltétlenül ebben sorrendben.

John Farndon 12 fejezetre osztotta a könyvét és szó esik benne az Új
Kínáról, a gazdaságról, Kína politikájáról, a városi és a vidéki életről, a környezetszennyezésről, Kína viszonyáról a külvilággal, Taiwanról, Hong Konról, Japánról és arról, hogy az író szerint merre tart Kína. Tartalmas, részletesen dokumentált könyv, érdemes elolvasni.

Miután befejeztem John Farndon könyvét, mindjárt más szemmel néztem Kínára. Elillant a köd, helyébe lépett a szomorú valóság, és bevallom, nagyot csalódtam Kínában.

Ezután következett Peter Hessler – Két év Kínában a Jangce partján című könyve, ami mondhatom egy remekmű mindenféle szempontból. Ezt a könyvet az élet írta Peter Hessler tollát vezérelve, de azt is le kell szögezni, hogy ennek a két évi életnek Peter Hessler volt az egyik főszereplője, Kína, mint ország és nagyhatalom a másik főszereplő és a kínai nép a harmadik.

Peter Hessler könyvét kellett volna olvasnom előbb, mivel ő 1996 – 1998 között tanított Kínában, John Farndon pedig 2007-ben jelentette meg a könyvet, de így is teljes értékű a kép, amit Kínáról kaptam.

Amikor elkezdtem olvasni Peter Hessler könyvét, már bizonyos mértékben tudtam mire számíthatok, és nagy örömömre szolgált, hogy Hessler kiegészítette a képet. Két éven keresztül megfigyelte a kínai nép hétköznapi életét és a lehető legrészletesebb beszámolót nyújtja nekünk róla, bemutatja a hétköznapi ember gondolkodásmódját, felfogását, terveit, elképzelését a jövőről, a tanítási rendszert, a diákéletet, továbbá nagyon tiszta képet kapunk Fulingról, Szecsuan tartományról, a Vu folyóról és még sorolhatnám.

Ennek a könyvnek az a különlegessége, hogy nem pár hét megfigyelés eredménye, hanem két év gyümölcse. Két év, amit Peter Hesslet Ho Vej-ként élt le Fulingban. Mély tisztelet az írónak, mert képes volt megtanulni kínaiul azért, hogy megérthesse a kínai népet, elvegyülhessen közöttük, megbarátkozhasson velük és ne mint kívülálló nézze az idegen országot, hanem mint Ho Vej, aki a fulingi angol tanszék tanára, a diákok barátja, segítője, tanácsadója, és számos fulingi kínai család közeli barátja, aki keményen megdolgozott azért, hogy be tudjon illeszkedni (bizonyos mértékben) közéjük, el tudja viselni az időjárás viszontagságait, a nyelvi nehézségeket, a levegőszennyezést ami veszélybe sodorta az egészségét.

Ez egy olyan könyv, amit egyszerűen nem tudtam letenni. Sokszor megnevettetett, volt benne sok olyan rész, ami nekem, európainak nagyon fura és nevetséges volt, de bizony sokszor olyan részek voltak benne, ami elég sokkoló hatással volt rám és azon gondolkoztam, hogy hogy is tudta elviselni Peter Hessler mindazt, ami vele történt. 390 oldal, minden sora érdekes, értékes, és ha őszinte akarok lenni, az egész könyvet lehetne idézni. Akit érdekel a kínai nép élete, Kína múltja és jelene, az meglátja benne az értéket.

Nagy hatással volt rám és nagyon sajnáltam, hogy véget ért. Ajánlom mindenkinek. Olvassátok el!

Értékelésem: 5/5 

2013. május 9., csütörtök

Szilvási Lajos - Egyszer-volt szerelem

Szilvási Lajos Egyszer-volt szerelem című könyve mondhatni a Bujkál a hold folytatása, ugyanis Holló Péter sorsát követhetjük nyomon. Aki egyiket sem olvasta, annak ajánlom a sorrendet, aki valamelyiket olvasta, annak pedig a másik könyvet ajánlom :) Mindkettőt érdemes elolvasni.

A könyvet  @Reszike-től kaptam ajándékba, akinek itt is, még egyszer köszönöm szépen.

Fülszöveg: A világ másik végéről ér haza két esztendő után Holló Péter, soproni erdőmérnök-hallgató. Annyi más fiatallal együtt, kalandvágytól űzve vágott neki a világnak 1956 novemberében. Fél Európán át hányódva jutott maroknyi társával Kanadába. Ott azonban nem a tanulás lehetősége várta, hanem valóságos rabszolgamunka egy fakitermelő telepen. Ötödmagával megszökött, de végül csak egymaga vergődött haza, a könnyelműen elhagyott ősi városba. Vissza tud-e illeszkedni az életbe, képes lesz-e meglelni helyét a főiskola közösségében, s visszatalál-e Krisztinához, életének egyszer-volt szerelméhez?

Két ellentétes karakter harcát mutatja be Szilvási nekünk ebben a könyvben egymással és az élettel.

Holló Péter, aki erdészcsaládban nőtt fel messze a város fényétől és zajától, már elég fiatalon megjárta a poklot. Az életéért küzdött,  ázott, fázott, éhezett, és mondhatni részben a gyerekkora óta apjától megszerzett tudása mentette meg őt és három társát a haláltól. Korán megtörte az élet, nem bánt vele kesztyűs kézzel, meg kellett tanulnia mi a túlélés a szó minden értelmében.

Auerbach Krisztina, módos szülők egyetlen, óvott, védett gyereke, akinek majdnem minden megadatott, rájön, hogy az élet nem leányálom, ha minden természetesnek tűnt eddig, ezután a célok eléréséért harcolni kell. Fiatalon beleszeretett Holló Péterbe, amit szülei is jó szemmel néztek, tudták, hogy jobb fiút nem is találhatott volna magának, de a kalandvágy és a fényűzés megtántorította Krisztinát, elkövetett egy hibát, minek következtében elveszítette Hollót.

Két év hányattatás és megpróbáltatás után Holló Péter visszatér Magyarországra és megpróbálja ott folytatni az életét, ahol két évvel korábban abbamaradt. Csakhogy ez egyáltalán nem könnyű, az elején szinte lehetetlennek érzi. Holló is megváltozott, az otthoni életkörülmények is megváltoztak, és ugyanakkor a régi ismerősök sem olyanok már, mint egykor voltak.

Beiratkozik a Soproni Erdészmérnöki Akadémia harmadévére, próbál beilleszkedni az osztályközösségbe, de elég nehezen megy olyanokkal együtt lenni, akiknek legnagyobb gondjuk az, hogy unalmas a kisvárosi élet. Éretleneknek érzi őket, ráadásul  ők sem lelkesednek a különcnek címkézett, disszidens társuk iránt, aki egykor igencsak jó hírnévnek örvendett az Akadémián. Borúsabb napjain arra is gondol, hogy összecsomagol és hazamegy a szüleihez.

Krisztina is küzd a napi gondokkal. Édesapja mellett dolgozik, ugyanis saját erejéből nem sikerült bejutni az egyetemre, az édesapja pedig nem volt hajlandó közbenjárni az érdekében. 

Holló már az első napokban viszontlátja Krisztinát de makacsságuk gátat szab vágyaiknak. Péter úgy látja a lány megváltozott, Krisztina is ezt látja Hollón. Mindkettőnek igaza van, viszont a büszkeségük nem engedi, hogy tisztán beszéljenek egymással, ezért macska - egér játék kezdődik közöttük.

Nagyon tetszett Holló Péter karaktere, kitartása, tudása és gondolkodásmódja, ügyesen megformálta az író. Az is tetszett, ahogyan a két társadalmi réteg gondolkozásmódját, életét és küzdelmét bemutatta. Vannak benne kommunista szövegek, részek, de ezeket át kell lépni és értékelni a könyvben azt, ami jó.
Megtudhatjuk azt is mi lett a többi szökevény sorsa, de nem annyira részletesen mint azt én szerettem volna. Jó lett volna megtudni hogyan alakult Jocinak az élete a farmon, mi lett az Oriással, miután visszavitték a fakitermelő telepre, és természetesen azt is, hogy mi történt a Lorddal, miután galád módon elvette Holló minden pénzét és lelépett.

Értékelésem: 5/5. Mindenképp ajánlom a könyvet.

2013. április 28., vasárnap

Szilvási Lajos - Bujkál a hold

Magam sem tudom miért, de elég sokat tologattam Szilvásinak ezt a könyvét. Valahogy nem vonzott a téma, úgy véltem (a fülszöveg alapján), hogy nyomasztó lehet a téma. Aztán mégis nekiláttam, mert egy kihívás része és elvégre Szilvási :) 

Kellemesen csalódtam, ugyanis ez is egy remek könyv. Nem mondom, hogy tökéletes, vannak benne olyan dolgok, mint minden Szilvási könyvben, de ennek ellenére, ezeket a propaganda részeket félretéve nagyon jó olvasmány.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!

Fülszöveg: "1956 novemberében a soproni erdőmérnöki akadémia hallgatóinak zöme elhagyja az országot, s Kanadába vetődik. Azt remélik, jó körülmények között folytathatják tanulmányaikat. Néhányukat valóban fel is veszik az erdőmérnöki főiskolára, többségük azonban fakitermelő munkára kerül, ahol munkavezetőik szinte fegyencként kezelik őket. Közülük öt fiú a szökést választja, abban a reményben, hogy egy honfitársuk kanadai farmjára menekükhetnek. Ezt az emberfeletti vállalkozást, bujdosásukat a vadonban, az ismeretlen kanadai őserdőben, monfja el a drámai fordulatokban gazdag regény."

Amint a fülszöveg is hirdeti, a könyv öt fiatalember megpróbáltatásait mutatja be az olvasónak. Amint az lenni szokott, bajban ismerszik meg az ember.  Sajnos a szereplőket sem kerüli el a baj, komoly próba elé állítja az élet őket és ezáltal lehetőség nyílik egymás megismerésére is.

Az egyik főszereplő Holló Péter, a soproni erdőmérnöki akadémia volt hallgatója, akit erdész édesapja kisgyerek kora óta az erdészéletre nevelt. A többiekkel ellentétben hatalmas elméleti és gyakorlati tudással rendelkezik ami az erdőt és az erdőt benépesítő állatvilágot illeti, ami elég biztonságérzetet nyújt annak a döntésnek a meghozatalára, ami végül a szökéshez vezet.

Amikor az ember bajban van és az élete is bizonyos mértékben kockán forog, általában lepereg előtte az eddigi élete, megjelennek lelki szemei előtt a jó és a rossz pillanatok. Eszébe jut ki ellen vétett és mit, gondolatban jóvá tenné a hibákat. Ez történt a főhősökkel is, így megismerhettük az öt fiú életét. 

Néha úgy éreztem, hogy Szilvási nagyon elnyújtotta az erdőben való barangolásról szóló részt, de végül próbáltam a mondanivalóra figyelni.

Nagyon sajnáltam a négy főhőst, az ötödiket viszont nem. Tudom, hogy ez egy regény, ennek ellenére irigyeltem Holló Péter tudását. 

Ajánlom a könyvet, a propagandisztikus szöveget félretéve, nagyon jó olvasmány.

Értékelésem: 5/5

U.I. Holló Péterrel az Egyszer-volt szerelem-ben találkozhatunk ismét, tehát a Bujkál a hold után az következik.

2013. április 8., hétfő

Daniel Silva - A Moszad ügynöke és a Rembrandt-ügy

Ez az alső könyv, amit a sorozatból olvastam. Igyekszem beszerezni a többi részét is, mert nagyon tetszett. 

Fülszöveg: "Gabriel Allon, az izraeli kém és restaurátor, gyönyörű feleségével, Chiarával visszavonul a szeles Cornwallba. Magányukat azonban megzavarja egy látogató: Julian Isherwood, a londoni műkincskereskedő. Mint mindig, most is problémája van. És a problémát egyedül Gabriel képes megoldani.
Glastonburyben brutálisan meggyilkolnak egy restaurátort, és titokzatos módon ellopnak egy régen elveszett, de nemrég előkerült Rembrandt-festményt. Gabriel vonakodva, de vállalja, hogy megkeresi a festményt és a gyilkosokat. Kitartóan követi a nyomokat Amszterdamtól Buenos Airesig, majd a Genfi-tó partjára, és rájön, hogy a festmény halálos titkok ködébe burkolózik. A titkok mögött pedig ott lapulnak a gonoszok.

Daniel Silva korunk egyik legnagyobb kémregényírója John le Carré és Ian Fleming mellett."

Rendkívül részletesen megírt, jól felépített kémregény. Ízelítőt kaphatunk a hollandiai zsidók történetéről,  részesei lehetünk egy háborús bűnös erőszakkal megszerzett vagyonának felkutatásában, egy svájci üzletember leleplezésében és ezalatt megismerhetjük az izraeli titkos ügynökök módszereit is.

Ezt a könyvet mindenképp el kell ölvasni!

Értékelésem: 5/5
Köszönöm @robinsonnak a könyvet.

Håkan Nesser: A gonosz arcai

Eredetileg nem szándékoztam írni erről a könyvről, mert jót nem nagyon tudok róla írni, rosszat meg nem tudom, ha érdemes.

Fülszöveg: "A vonzó tanárnőt férje holtan találja a fürdőkádban. A férj az éjszakát tök részegen végigaludta, nem emlékszik semmire. Alibije nincs, minden bizonyíték ellene szól, elítélik. Nem sokkal később mégiscsak feldereng félálmában egy emlék arról az éjszakáról. Másnap levelet ír, telefonál – további sorsa forog kockán. Ám még azon az éjszakán valaki megfojtja. Van Veeteren rendőrfelügyelő kezdettől fogva gyanította, hogy nem ez a szerencsétlen alak a gyilkos, s ő híres arról, hogy megérzései szinte mindig nyomra vezetnek. A Svéd Krimiíró Szövetség díjnyertese."

Ez az első skandináv krimi, amit olvasok és egyelőre az utolsó is.

Ez egy elég furán felépített krimi.  Azzal kezdődik, hogy elítélnek valakit és utána kezdődik igazából a nyomozás. Sejteni lehetett végig, hogy kit kellene keresni, ezért nem sok meglepetés tartalmazott, hacsak a borzasztó titkot nem vesszük figyelembe, amire a könyv végén fény derül.

Értékelésem: 5/3

Köszönöm @robinsonnak a könyvet.

2013. április 4., csütörtök

Gál György Sándor, Somogyi Vilmos - Mesél a bécsi erdő - A keringő és a Strauss család regénye

Már egy ideje itt rostokol a bejegyzés megkezdve, de valahogy sosem éreztem úgy, hogy készen állok arra, hogy végleges formát adjak neki. Szép bejegyzést szerettem volna írni a könyvről, minden hasznos és fontos információt, benyomást megosztani azzal, aki esetleg elolvassa, de sajnos nem tudtam eldönteni mi legyen. Annyi mindent szeretnék írni, hogy az sok lenne, így most nagyon rövidre zárom a mondanivalómat.

Nagy igyekezettel és élvezettel fogtam neki olvasni ezt a könyvet. Sokat vártam tőle, mert nagyon szeretem a keringőt és nagy tisztelet érdemel a Strauss család azért, amit a zene terén megalkotott és az utókornak hagyott.

Fülszöveg: "A világhódító tánc – a keringő – története elválaszthatatlanul összefügg a Strauss család történetével. A „március előtti” Bécs korszakától kezdve a huszadik század elejéig ennek a muzsikus dinasztiának tagjai fejlesztették naggyá a keringőt; az ő művészi munkálkodásuk révén vált a népi eredetű, kezdetben vaskos tánc – az idősebb Johann Strauss, majd zseniális fia, az ifjabb Johann és annak testvérei, Josef és Eduard működése révén – egy teljes évszázad uralkodó ritmusává, a könnyűzene halhatatlan műfajává. Lázas sietséggel rohanó történet ez s egyben a romlás csíráit már magában hordozó régi monarchia fénykorának tükörképe. Mert a Strauss-muzsika végigkísérte ezt a korszakot, s máig sem veszítette el varázsát. – Gál György Sándor és Somogyi Vilmos történelmi dokumentumok alapján, színes képzelettel ötvözte regénnyé a Strauss család és a XIX. századi Bécs történetét."

A keringő és a Strauss család regénye - ez a könyv alcíme. A keringő megjelenézéről és fénykoráról tényleg részletes, aprólékos képet nyújt a könyv, de sajnos a Strauss család életéről ezt már nem mondhatom el. A könyv olvasása közben egyuttal ismereteimet is szerettem volna  bővíteni, eszembe vésni azokat a dátumokat, amik fontosak lennének a témával kapcsolatban. Sajnos az írók nem ilyen céllal írták a könyvet. Laikusként gondolom a keringő megjelenéséről, feltöréséről és uralkodásáról hűséges képet sikerült festeniük.

Ennek ellenére sok mindent megtudtam a keringőről, azokról a zenészekről, akik ezt a műfajt képviselték. Közelebb kerültem a Strauss családhoz, bepillantást nyertem a család magánéletébe. Siker, diadal, küzdelem, bukás, tragédia periódikusan ismétlődik a Strauss család életében. Mindkét generáció úttörő volt a maga sajátos módján egy olyan világban, ahol nemcsak a politikai kérelmeknek kellett megfelelni, de a társadalom diktálta divat előtt is fejet kellett hajtani akkor is, ha ez nem tetszett.

Röviden még annyit mondhatnék, hogy el kell olvasni a könyvet!

Végül szeretnék pár gyönyörű keringőt közzétenni, enélkül nem lehet megjelentetni ezt a bejegyzést.

Az egyik nagyon híres darab a Radetzky Mars, szerintem ezt mindenki ismeri. Ezt a darabot id. Johann Strauss írta Radetzky tábornok tiszteletére, a bécsi filharmónia adta elő 2011-ben



A másik csodálatos darab, amit nem lehet nem megemlíteni a Kék Duna Keringő, amit ífjú Johann  Strauss írt. André Rieu, a híres holland hegedüművész előadásában láthattok.




Mikor ezeket a darabokat hallgatom mindig arra gondolok, hogy bárcsak most is élnének, zenélnének, alkotnának.

Értékelésem: 5/4

2013. március 26., kedd

Harsányi Zsolt - Édes fiam

Corvina, Budapest, 2012
174 oldal 
ISBN: 9789631360677

Ezzel a könyvvel kapcsolatban ismét hálával tartozom a Corvina Kiadónak és ezennel köszönetet mondok nekik, amiért lehetővé tették, hogy elolvassam ezt a kisregényt. 

Harsányi Zsolt nevét a Magyar rapszódiához kötöttem eddig, ami a híres Liszt Ferenc életéről szól. Nos ez a kisregény egy egész más stílusban íródott és mondhatom elég nagy csalódás volt az előbb említett 5 csillagos könyv után.


Fülszöveg: "Egy asszony megbízást ad egy ifjú titkárnak rég eltűnt fia felkutatására. A fiatalember az anya és annak csinos lánya társaságában nekilát az izgalmas nyomozásnak. Miközben bizonyos nyomokat követve számos külföldi várost felkutatnak, sőt még Afrikába is eljutnak, a két fiatal között szerelem szövődik. De vajon sikerül-e megtalálni az eltűnt fiút? Harsányi Zsolt (1887-1943) elsősorban életrajzi műveiről (többek között Mátyás királyról, Petőfiről, Madáchról, Lisztről vagy Munkácsyról írott regényéről) ismert. Ugyanakkor több, a saját korában játszódó szórakoztató regény is fűződik a nevéhez (például a nemrég újra megjelentetett, nagy sikerű Whisky szódával). Ezt az 1935-ben írott kötetét, csakúgy, mint a többi művét, a színes meseszövés, az igényes stílus, a gazdag környezet- és jellemábrázolás teszi emlékezetessé."

Az alaptörténet jó, ilyen volt már és lesz is még megírva, ezzel nincs gond, de szerintem elég előrelátható volt az egész már a kezdetektől fogva. Az útleírások emelik a könyv értékét, de sajnos nem elég ez a sikerhez. Sajnálom, mert szerintem többet is ki lehetett volna hozni belőle. 

Lehet, hogy Harsányi Zsolt idejében ez a kisregény érdekesnek és izgalmasnak bizonyult, de mai szemmel olvasva egy előrelátható, szirupos kisregény.

Értékelésem: 5/2

Forró Pál - Játék a havason

Corvina, 2012
222 oldal 
ISBN: 9789631360660 
Illusztrálta: Kun Fruzsina
Elsősorban szeretném megköszönni a Corvina Kiadónak, hogy lehetővé tette számomra a könyv elolvasását. 

Fülszöveg: "Egy jóképű síoktató egy kis hegyi városkában felforgatja a nők életét. Ám amikor egy isten háta mögötti hegyi menedékházba költözik, néhány hölgy nehezen tudja elviselni a tőle való elszakadást. Különféle ürügyekkel a nyomába erednek, és egy rettenetes vihart is túlélve eljutnak a menedékházhoz. A síoktató befogadja őket, és itt húzódik meg a négy vetélytárs. Ám ekkor rádöbbennek, hogy nem négyen, hanem öten képviselik itt a női nemet: a síoktató ugyanis nem egyedül, hanem feleségével lakik a menedékházban. Megkezdődik a harc a férfi kegyeiért, ami drámai eseményekhez vezet, de azért a megnyugtató vég sem marad el. 
Forró Pálnak (1884-1942) ezt az 1937-ben megjelent művét – akárcsak a többi regényét a színes, fordulatos meseszövés, a remek párbeszédek és a finom erotika jellemzi."

Könnyű, szórakoztató kisregénynek indul, olyannak, amilyent két komoly könyv között olvas az ember kikapcsolódás céljából.

Trontheim Gusztávné, a 26 éves, szép, csinos Olga, immár hat éve Trontheim Gusztáv nagykereskedő felesége. Trontheim Gusztáv már egy éve csalja feleségét az elvált Littan Lilivel, aki ráadásul Olga legjobb barátnője. Olga mindezt tudja és szemet huny felette. Littan Lili elvált asszony, aki viszonyt folytat legjobb barátnője férjével, Trontheim Gusztávval, de boldogságát komoly felhők árnyékolják be, ugyanis Trontheim Gusztáv Previn Irén színésznőt szeretné megszerezni magának.  Previn Irén színésznő  fényes amerikai karrierre vágyva Trontheim Gusztávot használja eszközként Cooper Dávid amerikai filmrendező figyelmének megszerzésére. Hayden Hildának, Littan Lili 18 éves, roppant csinos unokahúgának Frieder udvarolna, mert fülig szerelmes a lányban, a lány viszont Geyermann Péter síoktatóba szerelmes, ráadásul reménytelenül.

A négy nőt a szerelmi csalódás és felháborodás arra készteti, hogy elvonuljon a világ szeme elől egy hegyvidéki menedékházba, ahol ketten közülük álmaik férfiúját vélik megtalálni. 
 
A történet hamarosan 180 fokos fordulatot vesz és komolyra fordulnak a dolgok. Színpadra illő jeleneteknek lehetünk tanúi, megtudhatjuk mit művel az emberrel a bezártság, a reménység elvesztése. Összességében tetszett a könyv, Forró Pál istenien megformálta a karaktereket és mindig olyan fordulatokkal lepi meg az olvasót, amire egyáltalán nem számít az ember. 

Értékelésem: 5/4

2013. március 13., szerda

Szilvási Lajos - Ördög a falon

Régi Szilvási ismerőssel, Tatár Mártonnal találkozhatunk ebben a könyvben, akiről már sok Szilvási könyvben olvashattunk, de sosem volt  még főszereplő. 

Tatár Márton Deák Tibor sebész barátjával együtt Balatondiósdon, Peterdi Miska plébánosnál szándékszik tölteni a hétvégét. Nyugalmukat egy altató túladagolásos lány zavarja meg. Deákra hárul a feladat, hogy megpróbálja megmenteni a lányt. Felesége, a nagy sikerű zongoraművésznő, Olga életébe is bepillantást nyerhetünk. Az eset kapcsán Szilvási bemutatja az államtitkár apuka és a fogorvos anyuka siralmas családi életét, akiknek a pénz és a hatalom hajhászása miatt nem jut se idejük, se türelmük a gyerekre. Mellékesem megismerhetjük egy hasonló helyzetben lévő fiú életét is, akinek a szülei egyszerű emberek, de hasonló okok miatt ugyancsak tehernek érzik a gyereküket. Hab a tortán, hogy Tatár Márton, a becsületes kormánytisztviselő, a kiváló szakmai hírnévnek örvendő jogász meginog, kiszalad alóla a talaj és elköveti élete első félrelépését. 

Fülszöveg: "Gondatlannak ígérkező balatoni víkend. Öngyilkos lány a szomszédos villában. Mi történt, hogyan juthatott el az öngyilkossági kísérlethez egy ilyen fiatal élet? – ez a kérdés nem hagyja nyugodni Tatárt, a kormánytisztviselőt, aki esetről esetre kínos ügyekkel foglalkozik. Utat tévesztett fontos beosztású emberek botlásainak vagy bűneinek jár utána a törvények és a törvényesség védelmében. S míg kideríteni igyekszik az okokat, összefüggéseket, társadalmunk egyik fontos gondja rajzolódik ki egyre élesebb vonásokkal: egymástól elidegenedő szülők és gyerekek sorsa, egy rosszul értelmezett, elviselhetetlen és mégis elfogadott életforma gúzsába kötve, egy család értelmetlen vegetáló élete azon a szinten, amit köznapi kifejezéssel a „társadalom krémjének” szokás nevezni… A nyomozás során Tatárban a fiatal vonzó ügyvédnő váratlan szenvedélyeket szabadít fel, s így már nemcsak az öngyilkos gyereklány sorsáért, de önmaga megkísértett hűségéért is küzdenie kell."

Voltak benne hihetetlen részek, mint például az, hogy Madaras államtitkár, akinek fél óra ideje nem volt a saját lányára, Tatárral több órát beszélgetett, elmesélte részletesen Tatárnak az egész életét. A másik dolog, ami nem nagyon tetszett, az az ügyvédnő karaktere. Hisztis, meggondolatlan, éretlen viselkedésű nőszemély mutatkozott be nekünk, hihetetlen, hogy a sziklaszilárd hűségű Tatárra egy ilyen nő hatni tudott. Ezeket félretéve nagyon tetszett a könyv.

Értékelésem: 5/5

2013. március 12., kedd

Hegedüs Géza - Ágyban szerzett diadal

Erre a könyvre az antikváriumban bukkantam rá és nem bántam meg, hogy hazahoztam. Elég hiányosak az erről a történelmi korról szóló ismereteim és sosem volt erősségem ez a fajta olvasmány a sok nem épp hétköznapi név miatt. Kicsit félve fogtam neki az olvasásnak, tartottam attól, hogy nem fogom tudni megjegyezni a szereplők nevét, de félelmem alaptalan volt.

Isteni négy kisregényt olvashattam, amiben nagyon nagy szerepet játszottak a szép, okos, művelt nők, a hetérák. Olvastatja magát, szórakoztató, de ugyanakkor tanulni is lehet belőle.

Fülszöveg: "A négy kisregény négy különböző és különös történetet beszél el a régi-régi görög és bizánci történelemből, témájuk mégis azonos: mind a négy az ezerarcú szerelem és a hasonlóképpen ezerarcú politika elválaszthatatlan egységéről, olykor egyenest azonosságáról vall. Hőseik egykor valóban élt, múlhatatlan jelentőségű és érdemű államférfiak, Nagy Sándor, Gügész király, Periklész és Justinianus császár, és híresen-hírhedten gyönyörű asszonyok, mint a hetérából az aranykor Athénjának első asszonyává lett Aszpászia, Phrüné, a legnagyobb görög szobrász és festő modellje és szeretője, aki a történelem első sztriptízét mutatta be azért, hogy a „belépti díjból” fölépíttethesse Théba városának lerombolt falait, vagy a bizánci bordélyból a trónra kerülő Theodóra, akinek szépségével csak az okossága vetekedhetett. Legenda és valóság, a régmúlt mitikus ködébe vesző csodás epizódok és hiteles történelmi események szórakoztató, egyszersmind a ma embere számára is bölcs tanulságot rejtő egyvelege ez a tüneményes könyv."

A jóslatok beválhatnak (Egy ágyban szerzett királyság) -  ez az első kisregény címe. Megtudhatjuk belőle, hogy hogyan lett egy pásztorfiúból, Gügészből király. Mai szemmel nézve nagyon mulatságos és hihetetlen kis történet, de ettől szép és érdekes.

Kikhez szólnak az Istenek? (A tehetséghez protekció is kell)  - Ez egy olyan kijelentés, ami azóta is megállja a helyét. Találkozhatunk itt többek között Szokratésszel, Periklésszel, Aszpásziával, Platonnal Arisztoklésszel, Xenophónnal és Euripidésszel, és betekintést nyerhetünk életükbe, megtudhatjuk ki hogyan érte el sikereit.

Phrüné (A gyűlölet rombol, a szerelem épít) - Alexandrosz (Nagy Sándornak nevezett) makedón király története a csodaszép hetérával, Phrünével, de megismerhetjük Praxitelészt, a szobrászt és Apellészt, a festőt.

Bordélyház Bizáncban (A világuralom alvilága) - Talán ez a legérdekesebb a négy közül. Megtudhatjuk belőle mekkora szerepe volt a bordélyháznak és a hetéráknak az akkori politikai életben.

Nagyon tetszett a könyv, egy olyan világba kalauzolt el engem, amit nem ismertem. Mindenkinek ajánlom.

Értékelésem: 5/5.

2013. március 6., szerda

Nőnapi ajándék egy kedves molytársamtól :)


Ezt a szép ajándékot kaptam @lélekmaszat_korétól, ami, ha nem tévedek "hand made" és azt is feltételezem, hogy ő készítette! Kedves @lélekmaszat_koré, nagyon szépen köszönöm ezt a szép ajándékot! :)

2013. február 23., szombat

Nyírő József - A zöld csillag

Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2007
214 oldal · ISBN: 9789736651717

Már jó ideje befejeztem ezt a könyvet, de valahogy nem tudtam nekifogni ennek a bejegyzésnek. 

Fülszöveg: A zöld csillag című regény az emigrációban született. A kérdésfelvetése tulajdonképpen ugyanaz, mint az Íme, az emberek!-ben: egy lassan feledésbe merülő kor, illetve sokak számára ismeretlen világ felidézése – a menekülttáborok élete, lakóinak küzdelme a nyomorúságos léttel, a kiúttalanságban a remény keresése mindenáron. A remélni és boldogságért tenni, küzdeni kell írói üzenet optimizmust sugall, még akkor is, ha ez „csak” egy szerelmi boldogsággal végződő történet kapcsán történik, s még akkor is, ha ennek a beteljesülésnek a legfőbb közbenjárója egy parafenomén, a „látó” ember.

Ez az első  Nyírő József könyv, amit elolvasok és egy darabig az utolsó is. Nagyon haragudtam az íróra olvasás közben. A humora egyáltalán nem fogott meg, sőt zavart. A másik dolog, amiért mérges voltam, az a szöveg rendezése volt. Voltak olyan részek, amiket kétszer is el kellett olvasnom, hogy megértsem ki is mondta azt. 

A történet elég gyenge,  de ennek ellenére kicsit jobban kidolgozva, kibővítve és a túlzásokat kihagyva, szerintem lehetett volna belőle egy jó könyvet írni.

Értékelésem: 5/3

2013. február 14., csütörtök

Zarah Ghahramani - Vallomás korbácsütésre

Kelly Kiadó, 267 oldal

Bevallom őszintén, az első kb. 30 oldalnál abba akartam hagyni a könyv olvasását. Letettem és azt mondtam én ezt nem olvasom el, mert borzalmas. Ha nem szerepelt volna két kihíváson a könyv bizony abba is hagytam volna. Már fel is tettem az eladó könyvek közé, de amikor megláttam, hogy kihíváson szerepel, azonnal levettem és tovább olvastam. Nagyon jól tettem, mert kár lett volna abbahagyni. Nagyon megszerettem Zaraht, kedvenc lesz a könyv, annak ellenére, hogy borzalmas eseményeket tár az olvasó elé.

Egy 20 éves, műfordító szakos teheráni lány, Zarah Ghahramani megrázó történetéről olvashatunk ebben a könyvben.

A cselekmény két szálon fut: az egyiken Zarah elmeséli a börtönben töltött ideje alatt történteket, a kínzásokat és a megaláztatásokat is beleértve, a másik szálon pedig részletesen bemutatja az iráni életet, az iráni politikát a rendszerváltás előtt és után, az iráni nők életét, kötelezettségeit, lehetőségeiket és ugyanakkor megismerhetjük saját nézeteit, vágyait is. 


Zara Ghahramani 1981-ben született, és egy olyan világban nött fel, ahol:  "Az állam elvárta, hogy úgy értsem a dolgokat, ahogyan államilag elő vannak írva, miközben a családom, különösen az apám, arra ösztönzött, hogy máshogyan lássam a világot. Ráadásul ennek a kettős megértésnek a tetejébe még azt is elvárták, hogy az egyik fajta világlátást tartsam meg magamnak, és csak otthon, családi körben beszéljek róla, miközben s külvilág felé a másik értelmezést kellett hirdetnem, mintegy az állam iránti hűségemet bizonyítván. Olyan volt, mintha két nyelvet kellett volna megtanulnom, és még azt is fejben kellett tartanom, mikor használjam egyiket, és mikor a másikat."

Talán azért tudtam annyira ráhangolódni erre a történetre és megérteni Zaraht, mert én is egy ilyen világban nőttem fel. Tudom mit jelent kimenni az utcára és ahelyett, hogy a szép napot és a szabadságot éveznéd, arra kell figyelned, hogy kivel mit beszélsz, nehogy bajba kerülj.

Képforrás

Részlet a fülszövegből:  "Csak azt akarta, hogy a hozzá hasonló lányoknak legyen joguk kipróbálni a tehetségüket, hogy szabadon sétálhassanak végig az utcán, miközben a szél a hajukba kap. Mert abban az Iránban, ahol Zarah felnőtt, nem volt elég tisztelni az iszlámot és csodálni szellemiségét, kötelező volt bigottan vallásosnak lenni. Az öltözködési törvény miatt a lányok nem tehették, amire a legjobban vágytak: nem csilloghattak a napfényben. Ám amikor Zarah és barátnői a rózsaszín cipő viselését tiltó törvény és a kötelezően szorosra kötött fejkendő ellen tiltakoztak, valójában sokkal súlyosabb és tragikusabb igazságtalanságok ellen emelték fel a szavukat. Zarah és társai az olyan embertelen törvények ellen lázadtak fel, amelyek minden évben iráni nők ezreit kergetik öngyilkosságba."

Zarah elmeséli, hogy  kisiskolás korában betiltották a fehér zokni viselését, azzal indokolva, hogy "azok a gyerekek, akiken fehér zokni van, mindazon mártíroknak a véréből űznek gúnyt, akik az Irak elleni háborúban vesztették életüket." (Én is kaptam intőt azért, mert az iskola igazgatósága szerint a világosszürke nadrágom nem volt elég erkölcsös és a kommunista elveknek megfelelő.) 
Ez sajnos csak egy az ilyen és ehhez hasonló szabályok közül, amik valósággal megkeserítették az ő és a hozzá hasonló fiatalok életét, de sajnos jutott bőven a felnőtteknek is. 
Fiatal lévén Zarah hisz abban, hogy hangot adva elégedetlenségének, a többi sorstársával együtt képesek megváltoztatni sorsukat. Nem egyből akarják elérni a változást, csupán egy - két dolgon szeretnének változtani egyszerre, viszont a mullahok nem osztják a Zarah és a hozzá hasonló tüntető nézeteit. Letartóztatják és következik a pokol. 

Szerintem a könyv 60%-át lehetne idézni, annyi értékes dolgot ír, de nem tehetem. Mindenképp érdemes elolvasni a könyvet. Nálam kedvenc lett, szerintem egy idő után újra fogom olvasni. 
 
Értkelésem: 5/5

2013. február 8., péntek

Dangerous Beauty - Veszélyes szépség (A velencei kurtizán)



Előre elnézést kérek, mert nem tudom mi a pontos magyar címe a filmnek. Én eredetiben láttam.

A film abban az időben játszódik, amikor a vagyon és a hatalom a férfiak kezében volt, a nőket a férfiak birtokolták, és egy nőnek akkor volt esélye a szerelemre, ha eladta a szenvedélyét.

A film egy 1998-as Amerikai dráma, Velencében játszódik, a főszerepben pedig Catherine McCormacket és Rufus Sewellt láthatjuk.

Ajánlom figyelmetekbe, mert hű képet fest az akkori társadalomról és ráadásul láthatjátok benne a gyönyörű Velencét. Én vagy háromszor láttam, de sosem tudok betelni vele.

2013. február 5., kedd

Honoré de Balzac - Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága

Eredetileg újraolvasásként indult, de aztán rájöttem, hogy valamikor elkezdtem olvasni, viszont nem fejeztem be, így az újraolvasásból olvasás lett.

Ez az első Honoré de Balzac mű amit elolvastam.

Három szereplő életét ismerheti meg az olvasó: egy szökött fegyencét, aki spanyol abbénak adja ki magát, egy ífiú  újságiró/költőét, aki a semmiből emelkedik ki és (nem mindig tisztességes módszerekkel) igyekszik felfele haladni a társadalom létráján, továbbá egy fiatal lányét, aki kurtizánból lesz szerető és egyben eszköz mások kezében.

Nagyon jó könyvnek indult, az eleje nagyon tetszett, már azon voltam, hogy bejelölöm kedvencnek, de aztán sajnos egy egész más fordulatot vett az egész.

Vannak benne részek, ahol az író túl nagy jelentőséget tulajdonított olyan részleteknek, amik az olvasót nem igazán érdeklik. Ez elvesz a mű  értékéből.

A másik negatívum, amit nagyon sajnálok, az az, hogy diadalmaskodott a rossz, a gonosz a jó fölött.

A felsorolt hibák ellenére egy remekmű, nagyon sok szép gondolatnak és idézetnek örülhet az olvasó. Összegyűjtöttem párat ízelítőül. 

Az előkelő dámák előkelősége abban áll, gyermekem, hogy minden körülmények közt fennkölten tudják teljesíteni kötelességeiket.

Aki valaha benne volt vagy még mindig benne van az újságírás posványában, kénytelen rá – kegyetlen kényszerűség – hogy köszönjön olyan embereknek, akiket megvet, hogy rámosolyogjon legbensőbb ellenségeire, hogy összeszűrje a levet a legbűzhödtebb aljasságokkal, és bepiszkítsa kezét, amikor saját aprópénzükkel fizeti ki támadóit. Az ember megszokja, hogy nyugodtan végignézze és ne akadályozza meg a másik gazságát; előbb csak ráhagyja, a végén megteszi maga is. A lélek, melyet gyalázatos és állandó megalkuvások unos-untalan beszennyeznek, idő múltával elsatnyul, a fennkölt gondolatok kipattantó rugója berozsdásodik, a banalitás sarkvasai kikopnak és maguktól forognak.

Férfinál a szépség nem mindig a jóság jele. Jó külsejű ifjú emberek életük kezdetén semmi nehézségre nem akadnak, nem fejtik ki képességeiket, a világ előzékenysége folytán elromlanak, és utóbb keserves kamatokat kell fizetniük a helyzetükért!

Idővel belátja az ember, hogy a gyönyör a lélek vagyona, és semmivel sem hízelgőbb, ha a gyönyörért szeretik az embert, mintha a vagyonáért.

A lélek éppúgy lehet beteg, mint a test. Csakhogy a lélek nem tűri oly bambán a szenvedést, mint a test; a test nem támogatja a lelket, mint ahogy a lélek támogatja a testet.

Sajnálom, hogy olvasás előtt nem néztem utána Balzac műveinek, ugyanis ahogy láttam, az előző könyveiben is szerepelnek az itt megtalálható szereplők, ezért nem ezzel a könyvvel kellett volna kezdenem.

Értékelésem: 5/4

2013. január 27., vasárnap

A holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja Január 27

"Január 27-ét, az auschwitzi haláltábor 1945-ös felszabadításának napját 2005. november 1-jén nyilvánította a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává az ENSZ-közgyűlés. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza "az emlékezés és a tanítás kötelességét", hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét." Forrás
Nem szeretnék mást hozzáfűzni, mert borzasztó visszagondolni arra, ami akkor történt. Akit érdekel a téma, annak ajánlom Thomas Kennelly Schindler bárkája című könyvet:






Fülszöveg: "Thomas Keneally műve egy kivételes életpályát rajzol meg, a rendkívüliben megmutatva a példázatost, a kuriózumban az általános érvényűt, úgy szerkesztve össze alapos munkával összegyűjtött dokumentumanyagát a népszerű regényíró eszközeivel, hogy akár kalandregénynek is olvasható. A történet arról szól, hogy a század legnagyob gyalázata közepette hogyan válik egy hedonista életművész a humanitás kényszerű bajnokává, minden eszmei elkötelezettség nélkül, pusztán néhány alapvető erkölcsi normához való ragaszkodásból. Oskar Schindlert látszólag semmi sem predsztinálta erre a szerepre. Erkölcsi normák? Fűvel-fával csalja a feleségét, iszik, mint a kefekötő, a náci párt tagja, és Krakkóba azért települ át, mert a gettóból toborzott olcsó munkaerő meg a Hadfelszerelési Felügyelőség pártfogása itt a lehető leggyorsabb meggazdagodással kecsegteti. Igen ám, de a gettót hamarosan fölszámolják, és Oskar, aki szemtanúja a brutális akciónak, megérti, hogy milyen sorsot szántak Hitlerék valamennyi zsidónak. Attól fogva Schindler üzeme egyre inkább menedékké válik, ahová nem ér el az eszelős SS-táborparancsnok keze, és ahol a foglyok emberi táplálékhoz jutnak, amit Schindler a feketepiacon szerez be méregdrágán. Mindehhez persze felsőbb jóváhagyásra, jó kapcsolatokra van szükség. És itt mutatkozik meg Oskar Schindler zsenialitása: ahogyan eredendő hajlamait, adottságait megtalált életcélja szolgálatába tudja állítani. Elképesztő leleménnyel, nagyvonalúsággal és hidegvérrel végül azt is eléri, hogy üzemét – állítólagos hadi fontosságára való tekintettel – áttelepítheti a közeledő front és az elhatalmasodó haláltáborok elől békésebb szülőföldjére, ahol aztán egyetlen hasznavehető lövedék sem készül, viszont több mint ezer munkása életben marad."


És a filmes változatát is ajánlom, Liam Neeson főszereplésével.



A filmet láttam moziban. kb. 3 órás film, zseniális alkotás, mondanám, ha nem lenne annyira borzasztó és nem egy világra szóló tragédiáról szólna. Olyan fejfájással jöttem ki a moziból, hogy jelzőket nem találok rá. Beszereztem a könyvet is, de nem tudom rávenni magam, hogy elolvassam, annyire elevenen én bennem a film emléke. Liam Neeson nagyszerúen alakított, ezt el kell ismerni és azt is, hogy Steven Spielberg ismét remekelt.

2013. január 21., hétfő

Szilvási Lajos - Lélekharang

Szilvásinak ebben a regényében két fiatal barát, egykori iskolatárs gondjait, küzdelmét ismerhetjük meg. Az egyik jó családba született, szép gyerekkorra tekinthet vissza és fényes karrier áll előtte. A másik egy munkás család ötödik tagja, akinek már fiatal korában meg kellett ismerkednie a nélkülözéssel, az igazségtalansággal. Ez a két különböző világot képviselő fiatalt a sors egy véleten folytán egymás mellé sodorta és azóta is kitartanak egymás mellett a gondoktól függetlenül. Továbbá elénk tárul egy önfeláldozó atya élete, munkássága és harca a bürokrácia és az igazságtalanság ellen, egy atya, aki egy előbbi korosztályt képvisel, a két ífjú szüleinek korosztálytát. 
 
Nagy örömömre a Vízválasztóban megismert szereplők életének bemutatása nem ért véget, ugyanis a Lélekharangban is találkozhatunk velük, egy részével személyesen, a másik részéről pedig megtudhatjuk mi lett a sorsuk. 

Az elején úgy indult, hogy a Bojtár gyerek lesz a főhős, akit a Vízválasztóban tizenegy éves volt és tehetséges zongoristaként mutatta be nekünk Szilvási Lajos.  Jó volt olvasni, hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeket.  Következik egy idézet, ami tudom, hogy hosszú, de annyira szépen van megírva, hogy nem tudok kivágni belőle.

"A brüsszeli verseny után a nemzetközi zsüri angol tagja, Sir Robinson Trevor a belga televíziónak adott nyilatkozatában kijelentette: "A fiatal magyar pianista, Bojtár István, akiről eddig is tudtuk, hogy született Mozart-interpretátor, most azonban azt is bebizonyította, hogy született Beethoven-muzsikus is, nem az ijesztően virtuóz technikájával, hanem az elbűvölő természetességével hódít. Az ő két keze alól úgy jön világra és úgy éli végig életét a dallam, ahogyan a hegyi vizek születnek valahol a természet rejtett forráskútjaiban, hogy felszínre bukkanva és útjukat keresve mindig az eleven természet változatos parancsaihoz igazodjanak, suttogó siklással mossanak medret maguknak sima talajon, gyöngyöktől habosan bukjanak alá meredek sziklákról a mélybe, könnyű kanyargással, fölényes tudással hagyják maguk mögött az útjukat álló köveket, zúgva sodorják el a korhadt farönköket, és tisztító erővel vessenek partra minden szennyet, ami csillogó hullámaik közé keveredett. Ma, amikor bővelkedik a világ olyan zongoristákban, akik kifogástalan kottahűséggel, hallatlanul pontosan, szabályos szépen és civilizáltan játszanak, de annyira sterilen, annyira unalmasan, vagy – éppen ellenkezőleg – annyira önmagukat mutogatva, a kezükbe kaparintott művet szinte megerőszakolva, hogy másodszorra már nincs kedvem meghallgatni őket, ebben a jelenlegi tökéletességdömpingben és individualizmus-túltengésben, ebben a mai zongorista-túltengésben megható felüdülés az a tiszta, őszinte, természetes művészet, ami ennek a fiatal magyar pianistának, Bojtár Istvánnak a sajátja, akiről befejezésül hadd merészeljem kimondani? úgy muzsikál a zongorával, ahogyan a madár énekel a torkával.""

Vivivel is találkozunk, akit szintén az előbb említett regény lapjairól ismerünk, ő volt a Snádler vezérigazgató harminc évvel fiatalabb felesége. Vivit szerintem az író kicsit túlruházta ésszel. Én a hitelesség érdekében megbuktattam volna egy-két üzletét, de a könyvet Szilvási Lajos írta, nem én. Peterdi Miska szép példát mutatott, remekre sikerült a karaktere.

Értékelésem: 5/5. Nagyon tetszett a könyv, ajánlom mindenkinek. Bojtár István karaktere nagyon tetszett, hasonlított az apjáéra.

Szilvási Lajos - Vízválasztó

Ez a könyv annyira tetszett nekem, hogy most itt ücsörgök és nem tudom hol is kezdjem a mondókámat.

A főszereplő karaktere fogott meg nagyon. Annak ellenére, hogy ő a negatív szereplő a könyvben, istenien megformálta Szilvási.

Snádler Endréről van szó, aki lényegében egy nem túl okos karrierista, opportunista, köpönyegforgató és még sorolhatnám. Munkásként kezdte, de mindig tudta ki mellé álljon, kinek az árnyékában készítse elő saját sikerét. Ha bajba került, nem volt rest bemártani saját sorstársait, barátait a saját sikere érdekében. Amíg a könyvet olvastam, azon gondolkoztam, hogy hány ilyen Snádler Endre létezik ma is, a politikusok körében és nem csak ott, hisz munkahelyen is és máshol is látni ilyen embert, sajnos.  Nos a mi Snádler Endrénk lassan, de biztosan haladt felfelé a siker létráján. Ellenfeleit szép lassan eltávolította az útjából, legtöbbször tisztességtelen módszereket használva, míg egy szép napon emberére nem akadt Bojtár István személyében.

A másik főszereplő Vivi, aki egy budapesti zöldségárus érettségizett lánya. Vivi előbb ifjú Snádler Endre felesége, akit nem szeret, de gazdag apja elég biztosíték arra, hogy fényes jövőt biztosítson a nagyravágyó lánynak, majd pár hónapos sikertelen házassága után, rögtön hozzámegy a volt apósához, Snádler Endréhez, aki mindent megad neki, ám a boldogságot új férje oldalán sem kapja meg. Egy férfi lenne, aki reményei szerint őt boldoggá tudná tenni, és ez nem más mint Bojtár István, a Rádius Híradástechnikai Művek fejlesztési főosztályának vezetője, Vivi férjének a legnagyobb ellensége.

"Neki miért nem jár egy ilyen szerelem? Huszonegy éves, lassan huszonkettő, és még nem is volt szerelmes, senkit se talált, akibe beleszerethetett volna. Mit követett el, hogy így kell bűnhődnie? Se Endrit nem akarta, se az apját, se az első házasságát, se a másodikat, ezeknek még a kedvességét sem tudja kedvességnek érezni, egyik sem érdekelte soha. Miért jár Rozikának az a szép szerelem, és miért nem jár őneki?"

Bojtár István szolgálati ügyben családjával együtt három évet Havannában tölt, de végül hazaköltözik és akkor kezd igazán érdekessé válni a könyv. Elindulnak az események, bonyodalmak, cselszövések és az olvasó egy egész izgalmas történetet olvashat.

Persze azért vannak benne olyan dolgok, amik a valóságban nem állják meg a helyüket, de én elfogadom azt, hogy ez egy könyv és nem hasonlítom a valósághoz, élvezem azt, amit kaptam :) 

Van egy érdekes idézet, amit meg szeretnék osztani veletek. Tatár Marciról szól, aki a minisztériumban tölt be magas funkciót.
Tatár a törvényesség apródja ott a kormány mellett, önmaga szavai szerint kis szürke ember egy nagy szürke házban, akinek az a mestersége, hogy törje a borsot, egyre törje mindazok orra alá, akik hiszik és hinni fogják, hogy a szocializmus hitbizomány, s ha már az, miért ne legyen az ő hitbizományuk …

Értékelésem: 5/5

Ajánlom utána a Lélekharang című könyvet, ami összefügg a Vízválasztóval. 

2013. január 20., vasárnap

Szilvási Lajos - Légszomj

Nem gondoltam volna, hogy eljön az idő amikor azt mondom, hogy csalódtam Szilvásiban, de sajnos bekövetkezett, eljött az idő és azt mondom, hogy a Légszomj című regénye csalódást okozott. 

Nagy élvezettel olvastam, tetszett kb. a közepéig, de ott olyat olvastam, ami nem méltó Szilvásihoz, inkább beillik a szirupos regényekbe, mint ide. 

A Légszomj Simon Sándor őrnagy életének egy nagyon fontos szakaszát mutatja be nekünk. A Szilvásitól már megszokott módon találkozunk a "színtársulat" (idézem a Szilvási által használt kifejezést a regényből) többi tagjával is, pontosabban: Deák Tiborral, Kelemen Bandival, peterdi Miskával, Tatár Marcival és felbukkan egy új szereplő, Zakariás Berci személyében. 

Simon Sándor tekintélyes karriert csinált a légierőnél, mindenki felnéz rá a szakmában, a repülés az élete értelmét jelenti.
"Felnézett az égre. Reflex. Repülő-reflex. Minden hajózót megismerni róla. Kijön egy házból, kihajol egy ablakon, leszáll a vonatról, kilép az autóból – első mozdulatuk, hogy felnéznek az égre, milyen az időjárás a magasban, mit jeleznek a felhők."
Nagy sikere van a nőknél is:
"Akire úgy buknak a nők, mint őrá, annál a századik után a százegyedik nem képviselhet akkora pluszt, hogy kiváltson egy metamorfózist, fellobbantsa benne a mindent elsöprő szenvedélyt, amitől hajlandóvá válik engedelmeskedni egy nő megváltó akaratának."

Sajnos egy kötelező szűrővizsgálat alkalmával foltot fedeznek fel a tüdején és innentől kezdve gyökeresen megváltozik az élete. Gyerekkori barátai mindvégig kitartanak mellette, mindent megtennének érte, szövetkeznek bárkivel, aki segíthet az ügyben, de sajnos élete legnehezebb csatáját önmagával kell megvívnia és ez egyáltalán nem könnyű

Vannak nagyon furcsa dolgok a könyvben. A leglényegesebbeket sajnos nem említhetem, mert az már cselekményleírás lenne, de párat azért mégis említek. Mint Szilvási minden regényében, a Légszomjban is "előkelő" szerepet kap a konyak és a cigaretta. Számomra elfogadhatatlan, hogy egy tüdőszanatóriumban a beteg konyakot igyon és dohányozzon, ráadásul kivételesen megengedik neki, hogy a kórteremben gyújtson rá. 

Régi ismerősünk bukkan fel itt, mégpedig Kelemen Bandi, akit az Albérlet a Síp utcában-ból ismerünk. Külön örültem annak, hogy megkaptam a puzzle egyik hiányzó részét, ugyanis Kelemen Bandi elmeséli mi történt vele, hogyan alakult az élete miután szakított az akkori életével és elköltözött a tanyára. Simon Sándornak meséli:
"Te ilyen mélypontra sohase jutottál el, tehát hiába magyarázom, milyen az az állapot, amikor másnap nem kell újra berúgnod, csak rá kell innod egy keveset az előző napira, amit még ki sem aludtál, át vagy itatva alkohollal, mint egy szivacs, félsz belenézni a tükörbe, holdkórosan hagyod vagy tűröd, hogy sorra dőljön össze körülötted minden, ami fontos vagy aminek fontosnak kellene lenni, az eszeddel még tudod, hogy darabokra esik szét az egzisztenciád, de ahhoz már nincs erőd, hogy kormányozd magad …"

Értékelésem: 5/4.

2013. január 5., szombat

Edmonde Charles-Roux - Feledni Palermót


Két világot, két kultúrát, mondhatom két civilizációt ismerhetünk meg a könyv által. Megismerhetjük az olaszok életét, Olaszország történelmének egy részét, továbbá az amerikai felfogást, az amerikaiak gondolkodásmódját, értékrendjét és a New York-i életet. Gondolom mondanom sem kell, hogy ég és föld, két ellentétes világ kerül bemutatásra.

Sziciliából kivándorolt olaszokkal találkozhatunk a könyv lapjain, akik hazájukat kényszerből elhagyva, becsöppennek egy olyan világba, ahol a látszat az első, a képmutatás következik, a tartalom pedig messze elmarad, valahol az utolsó.

New Yorkba érve, van aki igyekszik beolvadni, megfelelni, és van aki sosem fog tudni azonosulni az új környezetével.

"Csak át kellett volna mennie a Canal Streeten – mint ahogy ember átlépi az árkot –, melynek túloldalán nincs sem olasz, sem zsidó, sem kárpátaljai rutén. Mert a Canal Street demarkációs vonalként választja el a befutottakat azoktól, akik még mindig küszködnek. Hatalmas radírgumi a Canal Street: eltüntet miden idegen akcentust." 179 oldal


Nagyon érdekes és értékes könyv, de van egy nagyon nagy hibája. Szerintem rosszul van rendezve. Az író ugrál az időben, amit persze mások is megtettek, de itt száz évet megy vissza, egyik világból a másikba, nem világos mi az összefüggés a családok között, nagyon oda kell figyelni, hogy ne veszítse el a fonalat az olvasó. Ráadásul nem tiszta, hogy közben hány év telt el, így előfordul az, hogy egy csecsemő minden figyelmeztetés nélkül a következő oldalon már 17 éves. Nagyon nehéz rájönni arra, hogy az események között mennyi idő telt el, és azt, hogy ki hány éves, talán lehetetlen kifürkészni. Nagy hiba.
Az elején elég vontatott és unalmas, de akinek van türelme kivárni a lényeget, az igencsak értékes könyvet olvashat.

Értékelésem: 5/4
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...