2014. május 18., vasárnap

Monika Peetz - Keddi nők

Első sorban szeretném megköszönni a Park kiadónak ezt a könyvet. 

Egy napló. Öt nő. És egy sorsfordító El Camino. 

Amint a csodálatosan kivitelezett, ötletes és a könyvre nagyon jellemző borítón is látszik, öt egymástól nagyon különböző természetű, életkorú és társadalmi pozíciójú nő történetét olvashatjuk. 

"„A hazugság visszatér, mint a bumeráng, és azt találja el, aki eldobta – esetleg azért, hogy elejét vegye valami nagyobb bajnak. Ez a bumeráng néha azonnal visszatér, néha csak sokára.”
Caroline, Eva, Estelle, Kiki és Judith belevaló kölni nők, akik egy francia nyelvtanfolyamon barátkoznak össze. Levizsgázni ugyan csak egyikük tud, de a barátság megmarad, tizenöt éven át minden hónap első keddjén együtt vacsoráznak a Le Jardin étteremben, beszélgetnek, megosztják egymással kisebb-nagyobb gondjaikat, örömeiket, nyaranta pedig elutaznak egy-egy hosszú hétvégére.
Miután Judith megözvegyül, és igen rossz idegállapotba kerül, bejelenti, hogy ezúttal nem tart a többiekkel, mert rábukkant férje, Arne zarándoknaplójára, és helyette is szeretné végigjárni az El Caminót, befejezni azt, ami a férfinak a betegsége miatt már nem adatott meg. A keddi nők döbbenetén felülkerekedik a kalandvágy és a szolidaritás, így aztán egyhangúan úgy döntenek, hogy elkísérik.
Igen ám, de a naplóval valami nem stimmel. Állandóan eltévednek, és kezdenek arra gyanakodni, hogy Arne sosem járt arra, amerre ők. Hamarosan arról is meggyőződnek, hogy semmi és senki nem az, aminek látszik. Szinte még egymásról se tudnak semmit…
„Fergeteges romantikus komédia.” amazon.de"
Ez egy olyan könyv, amit az ember a kezébe vesz, elkezd olvasni és nem tudja letenni. Amikor mégis leteszi, akkor azt kívánja, hogy minél hamarabb elő tudja venni ismét és mindent megtesz azért, hogy időt szakítson rá. Könnyű, szórakoztató olvasmány, de ugyanakkor nagyon tanulságos.

Csodálatra méltó dolog, hogy öt nő tizenöt éven keresztül képes volt együtt maradni, sőt, minden hónap első keddjén együtt vacsorázni és évente együtt kirándulni. Már az elején azon törtem a fejem, hogy mi is tartotta össze valójában őket, de nem tudtam választ adni a kérdésre.

Az írónő nagy hangsúlyt fektetett a karakterek kidolgozására, ez nagyon tetszett. Végig lehet követni az öt barátnő fejlődésért, változását annak függvényében amit átéltek a zarándokút során és mit megtudtak egymásról. 

Sejtettem, hogy egyik sem az, akinek mutatja magát, de bevallom, erre nem számítottam. Itt nem akarok több részletet elárulni, inkább azt tanácsolom a kedves olvasónak, hogy szerezze meg a könyvet és olvassa el :)

Nagyon sok jó mondás van benne, amit érdemes megfontolni és megfogadni.

Film is készült a könyv alapján, nagyon furdal a kíváncsiság, meg is nézném, de valahogy nincs hozzá elég bátorságom. Tartok attól, hogy nem üti meg a könyv által felállított mércét és nem adja vissza mindazt, amit a könyv adott. Ezért úgy határoztam, hogy várok még vele.

Értékelésem: 5/4. Az egy csillag levonás azért van, mert elég sokszor éreztem azt, hogy elnyújtja a gyaloglást és úgy gondolom, hogy lehetett volna benne kicsivel több fordulat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...