2015. május 15., péntek

Halász Péter - Második Avenue

Első sorban szeretném megköszönni a Park Kiadónak, hogy olvashattam ezt a csodálatos könyvet. Nyugodt lélekkel mondhatom azt is, hogy ez egy remekmű (számomra mindenképp az), úgy tartalmilag, mint kivitelezés szempontjából.

Fülszöveg: „…Autót azonban csaknem egy esztendővel későbben, 1959 tavaszán vettek Horváthék, de néhányszor vezetett Károly azon a nyáron is, egyszer Miska kocsiját, egyszer Lenkefi öreg Chevroletjét, egyszer meg Szemere úr Buickját. Mert azon a nyáron Szemeréék is vettek autót, alig kétesztendős Buick kocsit, amelyet Szemere minden szabad percében mosott, kenegetett, takarított. Képzeld csak el – mondta Horváth Károlynak csillogó szemmel –, ha én egyszer ezzel a kocsival végighajtanék az Aradi utcán, és megállnék a Rózsa utca sarkán a régi műhely előtt. Képzeld csak el azt a csődületet, ami ott támadna. Hiszen ha egy-egy ilyen kocsi parkolt valamelyik pesti szálloda előtt, életveszélyes tolongás támadt körülötte. És most nekem is van ilyen kocsim. Na, mit szólnának hozzá a Rózsa utcában?”
Halász Péter író, újságíró 1922-ben született Budapesten. Számos regényt, színművet, filmet és hangjátékot írt. 1956-ban hagyta el Magyarországot. New Yorkban majd Londonban élt, végül Münchenben telepedett le. 1957–1987 között a Szabad Európa Rádió munkatársa. 2010 februárjában írói és újságírói munkájának elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapta.
„Második Avenue” című könyve először 1967-ben jelent meg Kanadában. A regény New York magyar negyedébe vezeti az olvasót, a Második Avenuera, a 70-edik és 80-adik utcák között elterülő városrészbe, melyet valaha úgy neveztek: „Little Hungary”.
„Jelképes értelemben is Második Avenue ez az itt lakók életében : második út, második lehetőség. Új világ, új haza. Ebben a regényben tulajdonképpen semmi regényes nem történik – mégis letehetetlen. Okos, humánus, szívszorító dokumentum a múlt század második feléből. A szerző, aki tökéletesen ismeri Amerikát is és a menekült-sorsot is, végigvezeti a négy Horváthot az emigráns-lét minden stációján: nyelvtanulás, új szokások, új ízek, új időjárás, új barátok. Minden megváltozik. Más a politika, a pénz, a szerelem, még a halál is. És nincs visszaút.” (Adam Biro, író, könyvkiadó, Párizs)


Remekül megírt könyv az 56-ban Amerikába kivándorolt magyarok életének alakulásáról.  Nem nevezem regénynek, mert bár igaz, hogy egy család élete van a középpontban,  ez a mű sokkal több annál.
Istenien megformált karaktereket ismerhetünk meg a könyvben, végig kísérhetjük életük és személyiségük alakulását, amit az élet különböző fordulata befolyásol.
A könyv legfőbb értéke abban rejlik, ahogyan Halász Péter mérlegeli, összeveti a múltat, a jelent, és az elképzelt jövőt. Mindig megvitatja a lehetőségeket, megforgatja minden oldalukat, mérlegeli az elönyöket, hátrányokat.

Nagyon tetszik a szereplők sokszínűsége.
 
Találkozunk a becsületes családanyával, családapával, akik feláldozták addigi életüket a család, a gyerekek jövőjéért. Új hazát választottak maguknak, elhelyezkedtek, de egy pillanatra sem tévesztették szem elől azt, amiért eljöttek otthonról. Megőrizték elveiket, alkalmazkodtak az új helyzethez, de mindig tudták azt, hogy hol a helyük.

Találkozunk a nagyravágyó álmodozóval, aki, bár saját magát meggyőzte arról, hogy Magyarországon őt már színésznek lehetett nevezni, az új hazában ráébred arra, hogy a valóság nagyon távol áll az álomtól.

Találkozunk a pénzre, luxusra és  hírnévre vágyó nővel, aki, miután megszerezte mindezt rájön, hogy a boldogságot mégsem ezek jelentik.

Találkozunk a nagyravágyó szájhőssel, aki mindig megragadja az alkalmat, hogy előadást tartson másoknak a nagy lehetőségekről, de neki valahogy mégsem sikerül eredményt felmutatni.

Találkozunk a sikeres filmszínésszel, akiért otthon egy egész ország rajongott, ünnepelte, de sajnos az új hazában ős is pont olyan kisember és menekült, mint az, aki otthon is kisember volt. 

Szó esik azokról is, akik jóval '56 előtt vándoroltak ki, ők már egész más emberek, nyomot hagyott rajtuk a régi és az új élet is.

"Aki idegen országban él, az egy kicsit mindig a társadalmon kívül él. Nem eléggé részese a jelent formáló erőknek. Tehát szünös-szüntelen visszatér a múlthoz. De a múlttal az a baj, hogy azon már nincs mit formálni. Az már megkövesedett, és aki minduntalan munkálja, véresre horzsolja az ujjait." - 253 oldal.

Az Árnyékok New Yorkban című könyve is nagyon tetszett, de a Második Avenue elvarázsolt. Lehetne még írni róla, de én inkább azt mondom, hogy el kell olvasni!

Értékelésem: 5/5

2015. május 2., szombat

George Cooper - Magánügy

Ezt a könyvet is az Álomgyár Kiadó jóvoltából olvashattam el, ezért itt is külön köszönetet mondok érte! 

George Cooper
Amikor a könyvet a kezembe vettem, George Cooperről semmit sem tudtam. Most is csak azt tudom, hogy jól ír és ez elég is nekem.

Kicsit zavarba ejtett a fülszövegben Rejtő Jenő említése. Régebb oda voltam a Rejtő könyvekért, de mondhatni kinőttem már abból a stílusból és egyébként is úgy gondolom, hogy elég egy rejtő, nem kell még egy. 

Fülszöveg: "Milyen lenne egy regénye, ha Rejtő Jenő napjainkban írná meg? Talán ilyen: Csodálatos dolog egy örökség! Főleg akkor, ha van kinek átadni. De ha nincs, az sem baj. Egy tévútra tévedt magánnyomozó, és egy nyugdíjazás címén félreállított detektív csatasorba áll az örökös felkutatásával megbízott lelkes ifjú titánnal, hogy végül – egy észbontóan észbontó nővel kiegészülve – gyökerestül felforgassák a világ ellen szövetkező bűnös elemek életét. Könyvünk hősei – vérfarkas és vámpír rokonok híján – súlyosan sebezhetők, legyen szó akár szerelemről, akár egyszerű ólomgolyókról, nem laknak koporsóban, és a napvilágnál sem porladnak el hideglelős sikoltozás közepette. Jól bánnak a szavakkal, tudnak kávézaccból jósolni, és kis szerencsével bármit képesek túlélni, ami nem halálos. Figyelem! A könyv klasszikusokat is feldolgozó író tollából került ki, ezért nyomokban mondanivalót is tartalmazhat. Kizárólag olvasni tudóknak!"

Nos, mondhatom, hogy a Rejtő stílus pár lapon észlelhető, tehát az a veszély, hogy egy Rejtő utánzatot olvasok, nem fenyegetett. Egy elejétől a végéig érdekes, mozgalmas regényt olvashattam. Érdekesen vannak megválogatva a szereplők. Nagyon különböznek egymástól és pont ezért alkotnak jó csapatot, ez nagyon tetszett. Az sem elhanyagolható, hogy  nem tudtam hinni 100%-ig egyik szereplőnek sem, mindvégig megvolt bennem a gyanakvás, ott lebegett az eshetőség, hogy esetleg valamelyik szereplő áruló. Az igazság csak a végén derül ki, ami megint jó pont a szerzőnek, ugyanis én nem szeretem azokat a könyveket, amelyekben már előre sejthető a minden. 

Itt véget is ér rövidke értékelésem, ugyanis erről a könyvről nem írni kell, hanem el kell olvasni! Ajánlom mindenkinek, ugyanis Borbás Edina könyve mellett ez a másik legjobb könyv, amit eddig az Álomgyártól olvastam. Ezért megkérem George Coopert, hogy ne hagyja abba az írást, mert szükség van a további könyveire.

Értékelésem: 5/5
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...