A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Honoré de Balzac. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Honoré de Balzac. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. február 5., kedd

Honoré de Balzac - Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága

Eredetileg újraolvasásként indult, de aztán rájöttem, hogy valamikor elkezdtem olvasni, viszont nem fejeztem be, így az újraolvasásból olvasás lett.

Ez az első Honoré de Balzac mű amit elolvastam.

Három szereplő életét ismerheti meg az olvasó: egy szökött fegyencét, aki spanyol abbénak adja ki magát, egy ífiú  újságiró/költőét, aki a semmiből emelkedik ki és (nem mindig tisztességes módszerekkel) igyekszik felfele haladni a társadalom létráján, továbbá egy fiatal lányét, aki kurtizánból lesz szerető és egyben eszköz mások kezében.

Nagyon jó könyvnek indult, az eleje nagyon tetszett, már azon voltam, hogy bejelölöm kedvencnek, de aztán sajnos egy egész más fordulatot vett az egész.

Vannak benne részek, ahol az író túl nagy jelentőséget tulajdonított olyan részleteknek, amik az olvasót nem igazán érdeklik. Ez elvesz a mű  értékéből.

A másik negatívum, amit nagyon sajnálok, az az, hogy diadalmaskodott a rossz, a gonosz a jó fölött.

A felsorolt hibák ellenére egy remekmű, nagyon sok szép gondolatnak és idézetnek örülhet az olvasó. Összegyűjtöttem párat ízelítőül. 

Az előkelő dámák előkelősége abban áll, gyermekem, hogy minden körülmények közt fennkölten tudják teljesíteni kötelességeiket.

Aki valaha benne volt vagy még mindig benne van az újságírás posványában, kénytelen rá – kegyetlen kényszerűség – hogy köszönjön olyan embereknek, akiket megvet, hogy rámosolyogjon legbensőbb ellenségeire, hogy összeszűrje a levet a legbűzhödtebb aljasságokkal, és bepiszkítsa kezét, amikor saját aprópénzükkel fizeti ki támadóit. Az ember megszokja, hogy nyugodtan végignézze és ne akadályozza meg a másik gazságát; előbb csak ráhagyja, a végén megteszi maga is. A lélek, melyet gyalázatos és állandó megalkuvások unos-untalan beszennyeznek, idő múltával elsatnyul, a fennkölt gondolatok kipattantó rugója berozsdásodik, a banalitás sarkvasai kikopnak és maguktól forognak.

Férfinál a szépség nem mindig a jóság jele. Jó külsejű ifjú emberek életük kezdetén semmi nehézségre nem akadnak, nem fejtik ki képességeiket, a világ előzékenysége folytán elromlanak, és utóbb keserves kamatokat kell fizetniük a helyzetükért!

Idővel belátja az ember, hogy a gyönyör a lélek vagyona, és semmivel sem hízelgőbb, ha a gyönyörért szeretik az embert, mintha a vagyonáért.

A lélek éppúgy lehet beteg, mint a test. Csakhogy a lélek nem tűri oly bambán a szenvedést, mint a test; a test nem támogatja a lelket, mint ahogy a lélek támogatja a testet.

Sajnálom, hogy olvasás előtt nem néztem utána Balzac műveinek, ugyanis ahogy láttam, az előző könyveiben is szerepelnek az itt megtalálható szereplők, ezért nem ezzel a könyvvel kellett volna kezdenem.

Értékelésem: 5/4
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...