Irodalmi Könyvkiadó,
Bukarest, 1962
153 oldal
Vidéken voltam, épp kiolvastam azt a könyvet, amit magammal
vittem és mivel nem volt más könyv nálam, elkezdtem
nézelődni a nagyszüleim könyvtárában. Ez a könyv akadt a
kezembe és úgy döntöttem elkezdem olvasni.
Bevallom novellákat nem szoktam olvasni, nem vagyok oda értük,
mert mire belemelegedek az olvasásba, már vége is a történetnek
és az bosszantó, de most kivételt tettem.
Ebben a könyvben öt novella szerepel. Én csak az elsőt
ajánlom, a többit tiltom:)
Ettünk – Ez a címe az első novellának
ami egy elég szomorú, de ugyanakkor tanulságos történetet mesél
el. Egy hatéves kislányról szól, akinek nincs édesanyja, az
anyai nagynénje neveli. Egy bérház szuterénjében laknak és elég
szűkösen tudják kihúzni egyik hónaptól a másikig.
Egy szép nap a kislányt a „nagyságos asszony” elhívta
ebédelni. Idézem:
"Egy napon Bocsánczkyné, a szép fehér
hajú, tipegőjárású házinéni, aki számomra rögtön az isten
után következik, leüzent értem. A szolgálót küldi le Aranka
mamához:
– Azt mondta a nagyságos asszony, hogy mától
kedve küldje fel minden délben a kis Icukát, hogy Gabika úrfival
ebédeljenek, ketten …."
Milyen szép gesztus, segítik a szegény kislányt,
mondaná az ember. Én is ezt gondoltam, azonban hamarosan kiderült,
hogy szó sincs ilyesmiről.
Gabika úrfi egy elkényeztetett kisfiú, akit
nevelő nevel(ne), szolgáló tálal neki, de ő nem akar enni.
Pimaszkodik a szolgálóval, leönti forró levessel és csúnyán
beszél mindenkivel. Icuka egy segédeszköz, akit azért hívnak
Gabika úrfi mellé ebédelni, hogy Gabika úrfit csalafinta módon
evésre kényszerítsék. Icukának előre megmondják, hogy mindent
egyen meg amit a tányérjára tesznek, egy falatot se adjon Gabika
úrfinak, még akkor sem, ha kér. Azt is megmondják Icukának, hogy
neki fogják tálalni a legfinomabb falatokat, vagyis csirkecombot és
májat, Gabika úrfi pedig csak a szárnyát kapja. A tortából is
Icukának jut a legnagyobb szelet. Az ebéd nagyon finom volt.
Gabika úrfi majdnem semmit nem evett, de Icuka viszont mindent
megevett, amit elé tettek. Hazaérve elmesélte Aranka mamának,
hogy mit evett és nagy meglepetésére Aranka mama nem örült, sőt
irigykedett, hogy bezzeg Icuka rá nem gondolt, neki nem hozott
semmit, ő eheti tovább a lucskos káposztát. Éjszaka ellökte
magától. Icuka sírt, nem értette mit vétett, miért nem szereti
őt Aranka mama.
Icuka minden délben felment ebédelni és egy ideig
ő kapta a nagy adagot és finom falatokat. Aztán fordult a kocka,
Gabika úrfi elkezdett enni és megmondták Icukának, hogy ezután
neki jut a kevesebb és a comb helyett a szárnyat fogják neki
tálalni. Ő viszont túljárt Gabika úrfi eszén, elcsalta tőle a
finom falatokat.
A cselédek csúfolkodtak Icukával, Aranka mamával
a viszonya nagyon megromlott, alig beszéltek már egymással, sőt,
kimondottan gyűlölték, utálták egymást.
Aztán egy szép nap ebéd után megmondták neki,
hogy holnaptól nem kell jönnie. Ő azonban másnap is felment a
lépcsőn, leült a fordulóban és megvárta, amiig lejárt az ebéd,
aztán hazament. Amikor Aranka mama megkérdezte mit csináltak
aznap, csak annyit válaszolt, hogy: „Ettünk”.
Ezt a szegény hat éves kislányt mindenki
kihasználta és bántotta, annak ellenére, hogy nem vétett
senkinek.
Nekem nagyon tetszett a történet.
Értékelésem: 5/5.
Mocsárláz - Ezt a novellát
végigolvastam és most először történt meg velem, hogy nem
értettem meg belőle a lényeget. Vagy megértettem és nem akartam
elhinni, hogy ez a lényeg? Röviden egy vidéki fiatalemberről
szól, végül is mondhatom, hogy egy parasztfiúról, aki a falú
népétől összegyűjtve a pénzt, egy bevásárló lista
kíséretében elindul az ökrök húzta szekéren a városba.
Vásárlás közben az egyik kirakatban meglátja azt a sapkát, amit
egy, a falúban nyaraló úrfi fején látott gyerekkorában, nagyon
tetszett neki és évekig álmodozott róla. Nagy hatással volt rá
a látvány, kevés tétovázás után bement és megvette. Folytatva
útját, elment egy fiúbentlakásba, ahova csomagot kellett vinnie
és a két falubeli tanonc, akinek vitte a csomagot, pontosan olyan
sapkát viselt, mint amilyent ő vásárolt. Akkor tudta meg, hogy ez
egy egyenruha tartozéka. Hazafele menet már nem is kellett neki a
sapka.
Gondolom az volt a lényeg, hogy az ember nő,
fejlődik, változik, öregedik és a gyerekkori álmok, vágyak
koránt sem hozzák meg a várt élményt, ha évekkel később
teljesülnek.
Nem akarok rossz lenni, ezért magamra vállalom,
biztos túl buta vagyok ahhoz, hogy megértsem.
Értékelésem: 5/1.
Az új ház lakói – A címadó
novella. Két fiatal családot mutat be, mindkét család tagjai a
gyárban dolgoznak, a kommunista párt tagjai, azzal a különbséggel,
hogy az egyik család szerény, a másik pedig nagyravágyó, lenéző.
Nem részletezem, mert elég propagandisztikus a mondanivalója és
én nem értek egyet azokkal az időkkel. Igaz, hogy a könyv ’62-ben
jelent meg, de én is kaptam tizenvalahány évet a kommunizmusból,
ami bőven elég volt.
Értékelésem: 5/3.
Az öreg Kari fiai – Ez is
egy kommunista időkben lejátszó történet, tele propagandával.
Röviden arról szól, hogy az egyik munkás lányt elküldik a
gyárból egyetemre. Amikor végez, a munkatársai és a barátja
(aki munkás a gyárban) várják vissza. A lány viszont mérnökként
tér vissza, a munkatársai pedig még mindig úgy tekintenek
rá mint egy közülük valóra, akit ők tanítottak be, ők
javasolták a taníttatását. A két fél elvárásai nem egyeznek,
sok baj keletkezik miatta, megromlik a jó viszony annyira, hogy
kilépésről is beszélnek. Itt is kudarcot vallottam, olyannyira,
hogy fogalmam nincs arról, hogy a két fél közül ki ment és ki
marad.
Értékelésem: 5/2
Váltás – Természetesen
ennek a novellának a cselekménye is a kommunista gyárban játszódik
le. Két harisnyakötő nő életét mutat be. Két generációt
képviselnek, az egyik középkorú, kétgyerekes megtört,
belefásult özvegy, a másik egy fiatal, teli álmokkal, energiával.
Konfliktusba keverednek, de aztán a termelés érdekében segítik
egymást. Ez is propaganda.
Értékelésem: 5/2
Pontosítás: még mielőtt valaki téves képet
alkotna rólam elmondom, hogy ezt a könyvet a nagybátyám kapta
valakitől ballagására. Nem voltam köteles elolvasni, de mivel
régebb sok könyvet hagytam félbe, most megpróbáltam elolvasni.
Szerencsémre rövid novellák és mindegyik után azt reméltem,
hogy a következő jobb lesz. Hát tévedtem. Sajnálom az első
novellát, mert az tényleg értékes, de a többi csapnivaló.
Összértékélésem: 5/2
