Charlotte Brun - Marrakes titkai

Előre szólok, hogy ez nem lesz egy kegyes bejegyzés és némi cselekményleírást is tartalmaz. Egy csillagot kapott tőlem a molyon, ezzel az értékeléssel: "Elnagyolt, szirupos mese." 

Már a borítóról lerí, hogy ez nem az én stílusom, de néha kivételt szoktam tenni, így került hozzám ez a könyv, természetesen happolás útján. Mindig is érdekelt az arab világ, az arab kultúra, főleg azért, mert teljesen más, mint a mi európai világunk. Ez nem azt jelenti, hogy egyetértek a nézeteikkel és az életvitelükkel, de ettől még érdekel, ezért is választottam a könyvet.

Nos, sajnos Marrakes titkairól elég keveset tudunk meg, a könyv nagy része nem erről szól.

"A 80-as évek vége táján, a férjvadász anya árnyékában felnövő dán lány, Ria, amint teheti, megpróbál elszabadulni otthonról. Egy nála jóval idősebb férfi mellett ismeri meg a szerelmet, és úgy gondolja, megtalálta a boldogságot. Csalódások és kudarcok sorozata következik. Egy idegen világban megismeri a mennyországot és a poklot egyszerre…"

Elég jól indult a könyv, olvastatta magát, talán mondhatom azt is, hogy nem tudtam letenni, aztán kb. negyedénél kezdtem észrevenni, hogy egyre több az olyan fordulat benn, ami meseszerű, az életben nagyon kevés a valószínűsége annak, hogy a dolgok így történjenek. 

Ria sajnos, annak ellenére, hogy az anyja, negatív példaként szolgál életében, rakásra követi el a hibákat, talán azt is mondhatom, hogy valamilyen szinten egy darabig anyja sorsára jutott. 

Nagyon kiérződik Inge (a regényben szereplő írónő) amerikai nép ellenessége. Nagyon lebutítja őket, nagyon rossz véleménnyel van róluk, ami szerintem túlzás. 

A másik nagyon szembetűnő, hihetetlen dolog az, hogy Ria, aki gyakorlatilag elég sivár nevelésben részesült, annyit kapott az élettől, amit az iskolában tanítottak neki, plusz a verést és a kegyetlen bánásmódot, amit az anyjától kapott, egyből sikeres forgatókönyvíró lesz, aki a Warner Bros számára ír forgatókönyvet és annyi pénzt kap érte, mint egy ügyvéd öt év alatt. (Mosolygós smiley).

Arról már csak pár szót írok, hogy a történet végére minden jóra fordul: testvérei, akiket eddig az sem érdekelt, hogy Ria él-e vagy sem, egyből mellé állnak, és hangoztatják, hogy össze kell tartani, Ria élete egyenesbe jön, mindkét gyerekét visszakapja, megtalálja a szerelmet is és természetesen visszakapja a régi szerelmét, akivel pár napot töltött együtt talán tizenhat évesen (remélem nem tévedek).

Nos, ha vesét akartam volna olvasni, akkor előveszem Benedek Elek meséit, vagy a Micimackót, vagy Vukot, de én nem mesét akartam :) Talán, ha rendesen kidolgozza az írónő és kicsit reálisabban mutatja be az eseményeket, akár lehetett volna egy szép regény is belőle.

Dicséretet érdemlek, amiért elolvastam és nem hagytam abba, de ilyenből elég egy is. Ezután tuti nagyon figyelmesen megnézem mit veszek a kezembe.

Értékelésem: 5/1. Elnagyolt, szirupos mese.