El kellett telnie pár napnak ahhoz, hogy az értékelést meg tudjam írni. Nem fogom tagadni, hogy nagyon megrázott a
történet. Nem tudom mennyi valós elem van benne, remélem kitaláció az
egész. Egyébként mesterművet tarhattam a kezemben, ezért hálás vagyok
Maugham-nak.
Fülszöveg: Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
"Történt
egy szép napon, hogy Charles Strickland, jómódú londoni tõzsdeügynök,
példás férj és családapa egy kurta kis cédulán értesítette feleségét,
hogy örökre elhagyja a családi tûzhelyet, és Párizsba költözik. S a
felháborító cselekedet rugója nem volt más, mint a leküzdhetetlen vágy,
hogy festékkel-ecsettel fejezze ki a lelkében égõ mûvészi víziót,
szabaduljon a kínzó, az alkotásra, kifejezésre sarkalló ördögtõl. Nyomor
és éhség, a világ közönye, a társadalmi kivetettség – mind nem gátolja a
festõt, hogy a maga kiszabta úton haladjon tovább a mûvészi
kiteljesedés felé – még ha az a megsemmisüléssel egyenlõ is."
Charles Strickand karaktere semmiképp nem mondható hétköznapinak. Amikor az antikváriumban elolvastam a fűlszöveget, rögtön láttam, hogy jónak ígérkezik, ugyanis egy tözsdeügynökből lett festő élete egyáltalán nem lehet hétköznapi. Viszont azt még a könyv elején sem sejtettem, hogy mi vár rám.
Az író szavai Charles Strickandről: "Milyen furcsa is, hogy a teremtő ösztön így hatalmába kerítette ezt a jelentéktelen tőzsdést, talán a maga romlására és minden hozzátartozójának szerencsétlenségére. De nem furcsább, mint mikor a szentlélek szállja meg az embereket, a hatalmasokat, gazdagokat, s csökönyös kitartással tartja megszállva őket, mígnem azok, legyőzetve, lemondanak a világ örömeiről, az asszonyok szerelméről, hogy a rideg, szigorú kolostorba vonuljanak. Az ilyen megtérés sokféle alakban, sokféle módon következhetik be. Némelyeknél csak valami kataklizma idézheti elő, mint ahogy csak a dühöngő vihar zúzhatja a sziklát apró darabokra. De vannak, akiknél lassan áll be a változás, mint mikor a szüntelenül hulló vízcsepp fokozatosan koptatja a követ."
A könyv egy igazi remekmű, ajánlom azoknak akik szeretik Maughamot és a művészetet és egyben elnézést kérek minden olvasótól ezért a fura bejegyzésért, de egyszerűen nem tudok rendes értékelést írni, annyira megrázott ez a könyv.
Az író szavai Charles Strickandről: "Milyen furcsa is, hogy a teremtő ösztön így hatalmába kerítette ezt a jelentéktelen tőzsdést, talán a maga romlására és minden hozzátartozójának szerencsétlenségére. De nem furcsább, mint mikor a szentlélek szállja meg az embereket, a hatalmasokat, gazdagokat, s csökönyös kitartással tartja megszállva őket, mígnem azok, legyőzetve, lemondanak a világ örömeiről, az asszonyok szerelméről, hogy a rideg, szigorú kolostorba vonuljanak. Az ilyen megtérés sokféle alakban, sokféle módon következhetik be. Némelyeknél csak valami kataklizma idézheti elő, mint ahogy csak a dühöngő vihar zúzhatja a sziklát apró darabokra. De vannak, akiknél lassan áll be a változás, mint mikor a szüntelenül hulló vízcsepp fokozatosan koptatja a követ."
A könyv egy igazi remekmű, ajánlom azoknak akik szeretik Maughamot és a művészetet és egyben elnézést kérek minden olvasótól ezért a fura bejegyzésért, de egyszerűen nem tudok rendes értékelést írni, annyira megrázott ez a könyv.
Értékelésem: 5/4
