Edmonde Charles-Roux - Feledni Palermót

Két világot, két kultúrát, mondhatom két civilizációt ismerhetünk meg a könyv által. Megismerhetjük az olaszok életét, Olaszország történelmének egy részét, továbbá az amerikai felfogást, az amerikaiak gondolkodásmódját, értékrendjét és a New York-i életet. Gondolom mondanom sem kell, hogy ég és föld, két ellentétes világ kerül bemutatásra.

Sziciliából kivándorolt olaszokkal találkozhatunk a könyv lapjain, akik hazájukat kényszerből elhagyva, becsöppennek egy olyan világba, ahol a látszat az első, a képmutatás következik, a tartalom pedig messze elmarad, valahol az utolsó.

New Yorkba érve, van aki igyekszik beolvadni, megfelelni, és van aki sosem fog tudni azonosulni az új környezetével.

"Csak át kellett volna mennie a Canal Streeten – mint ahogy ember átlépi az árkot –, melynek túloldalán nincs sem olasz, sem zsidó, sem kárpátaljai rutén. Mert a Canal Street demarkációs vonalként választja el a befutottakat azoktól, akik még mindig küszködnek. Hatalmas radírgumi a Canal Street: eltüntet miden idegen akcentust." 179 oldal

Nagyon érdekes és értékes könyv, de van egy nagyon nagy hibája. Szerintem rosszul van rendezve. Az író ugrál az időben, amit persze mások is megtettek, de itt száz évet megy vissza, egyik világból a másikba, nem világos mi az összefüggés a családok között, nagyon oda kell figyelni, hogy ne veszítse el a fonalat az olvasó. Ráadásul nem tiszta, hogy közben hány év telt el, így előfordul az, hogy egy csecsemő minden figyelmeztetés nélkül a következő oldalon már 17 éves. Nagyon nehéz rájönni arra, hogy az események között mennyi idő telt el, és azt, hogy ki hány éves, talán lehetetlen kifürkészni. Nagy hiba.

Az elején elég vontatott és unalmas, de akinek van türelme kivárni a lényeget, az igencsak értékes könyvet olvashat.

Értékelésem: 5/4

Guztave Flaubert - Bovaryné

Gustave Flaubert 1821. december 12-én született Rouenban. Apja a roueni kórház főorvosa volt, anyja szintén orvoscsaládból származott. A leendő író a kórház szomorú légkörében tölti gyermekéveit.

A Bovaryné című műve  először folytatásban jelenik meg a Reue de Paris nevű lap hasábjain, 1856 végén. Rögtön a megjelenés után az ügyészség pert indít nemcsak a szerző és a regénye ellen, hanem még a lap ellen is. A vád: erkölcstelenség. De a bíróság felmenti az írót, a regény pedig 1857 elején megjelenhet kötetben is. 

Bevallom az elején eléggé nagy harcot vívtam saját magammal. El sem  kellett volna kezdenem ezt a könyvet, mert tudtam, hogy inkább a huszadik század második fele köti le érdeklődésem, de egy kényszerhelyzet folytán mégis nekivágtam. Elég hullámzó a könyv, az elején eléggé érdekesnek tűnt, aztán következett egy olyan rész, ami miatt majdnem félretettem, de végül győzött a józan ész és megszerettem a könyvet. Ennek ellenére nagyon megrázó volt a vége.

Fülszöveg: "Flaubert első megjelent regényében, a Bovarynéban, Emma a főhős életének és szerelmi csalódásainak leírásával a romantikus illúziók kudarcáról fest ironikus, tragikus képet. Emma sorra kiábrándult férjéből és szeretőiből is, mert felismeri, hogy viselkedésük csak felvett póz, s nem hősök, hanem valójában kisszerű, közepes átlagemberek. Írói mestermunka, ahogy a szerző az érdektelen köznapi eseményeket ábrázolja, úgy, hogy egyúttal a kor jellemző vonásait is visszatükrözi.
Flaubert-t első regénye, a Bovaryné teszi híres íróvá. Realista regény; tája a leghétköznapibb francia kisváros, emberei valamennyien átlagemberek; nem típusok, mint Balzac alakjai, hanem olyan még csak nem is tipikus emberek, akikkel az olvasó mindennap találkozik. A regény meséjét adó tragédia is mindennapi tragédia."

A cselekmény abban az időben játszódik le, amikor a megpuffadt tehénhez a plébánost hívták, mert azt hitték, hogy el van átkozva, a plébános pofonzáporral illette a templomban csíntalankodó gyerekeket, a legtöbb betegséget érvágással gyógyították, mert azt hitték az mindenre jó, ífjú hölgyeknek illett elpirulni egy-egy bók hallattán, a lányok úgy tekintettek a házasságra mint valami földi paradicsomra, ugyanis ezt olvasták a regényekben, ezt sugallta nekik a sok szerelmes költemény. 

Emma is ebben reménykedve megy hozzá a fiatal Bovary doktorhoz és várja a nagy esemény bekövetkezését.
 
A szerelem és a boldogság késik és idővel rá kell jönnie, hogy bizony a házasság se szerelmet nem hozott számára, se boldogságot.  Emma ekkor más férfi karjaiban keresi a boldogságot, de ez is csak ideig-óráig tart. Csalódások sorozata következik és végül bekövetkezik a tragédia.

Szépen kidolgozott mű, megvan benne minden, ami az akkori társadalomra jellemző: házasságtörés, kapzsiság, fényűzés, képmutatás, álszentség, naivitás, butaság stb. 

Ez egy olyan könyv ami nyomot hagy az emberben. Nagyon sajnáltam Emmát is, Bovaryt is, de a legjobban a kis Berthet sajnáltam. Újraolvasni nem fogom, pedig láttam, hogy volt aki megtette.

Értékelésem: 5/4.