Totem Könyvkiadó
Budapest, 1994
366 oldal
Fülszöveg: "A két konzulens, akit a főorvos
kiküldött, először nem akarta elhinni, hogy ő első látásra
felismerte, mi történt. "A bolondoknak és a részegeknek
szerencséjük van – mondta Dobos. – Nem ártana, ha én is
többet innék.” Tréfálkozó volt a hangja, de kihallatszott
belőle, hogy komolyan beszél. Meg kellett volna sértődni? Valóban
részeg volt, nem tagadhatta. S tudta azt is, hogy Dobos másnap
legalább tíz embernek el fogja mondani, hogy őt újra részegen
látta.
Felállt a fehér asztaltól, és
eldöntötte, hogy mégis főz kávét, nem várja meg, amíg a
többiek befutnak.
És ha beszélnek … Az ő dolguk. Még
soha senki nem találhatott kifogásolni valót a munkájában.
Melyik betege panaszkodott rá? Egyik se. Volna-e ilyen sok
magánbetege, ha nem tudnák róla, hogy megbízhatnak benne?
Orvosszokás, hogy marják egymást. Miért ne marnák éppen őt,
akinek több a paraszolvenciája, mint a legtöbb kollégáé? Csak
ürügy, hogy az ivásért hibáztatják. A pénzét irigylik, pedig
egyikük se teszi meg, hogy ha kell, este tizenegyig is szaladgáljon,
és igazán lelkiismeretesen bánjon minden esettel …."
Ez is egy újraolvasás és nagy szerencsémre Szilvási Lajos ebben a művében sem csalódtam. Egy fiatal, alkoholista orvos életének egy bizonyos szakaszát mutatja be nekünk az író, aki rendkívüli adottsággal és tapasztalattal rendelkezik és alkoholizmusa ellenére is odaadóan segint minden betegének. Nagyon tetszett Kelemen Bandi karaktere, kivéve természetesen az alkoholizmusát. Ez a könyv is a kedvenvceim listájára kerül.
Értékelésem: 5/5
Csak az olvasson tovább, aki már olvasta a könyvet!
