Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2007
214 oldal · ISBN: 9789736651717
Már jó ideje befejeztem ezt a könyvet, de valahogy nem tudtam nekifogni ennek a bejegyzésnek.
Fülszöveg: A zöld csillag című regény az emigrációban született. A kérdésfelvetése
tulajdonképpen ugyanaz, mint az Íme, az emberek!-ben: egy lassan
feledésbe merülő kor, illetve sokak számára ismeretlen világ felidézése –
a menekülttáborok élete, lakóinak küzdelme a nyomorúságos léttel, a
kiúttalanságban a remény keresése mindenáron. A remélni és boldogságért
tenni, küzdeni kell írói üzenet optimizmust sugall, még akkor is, ha ez
„csak” egy szerelmi boldogsággal végződő történet kapcsán történik, s
még akkor is, ha ennek a beteljesülésnek a legfőbb közbenjárója egy
parafenomén, a „látó” ember.
Ez az első Nyírő József könyv, amit elolvasok és egy darabig az utolsó
is. Nagyon haragudtam az íróra olvasás közben. A humora egyáltalán nem
fogott meg, sőt zavart. A másik dolog, amiért mérges voltam, az a szöveg
rendezése volt. Voltak olyan részek, amiket kétszer is el kellett
olvasnom, hogy megértsem ki is mondta azt.
A történet elég gyenge, de ennek ellenére kicsit jobban kidolgozva, kibővítve és a túlzásokat kihagyva, szerintem lehetett volna belőle egy jó könyvet írni.
Értékelésem: 5/3
