Egy elég komoly és számomra nagyon kedves könyv után kezdtem el ezt a könyvet olvasni. Ez a második könyvem Ken Follettól. Az első a Kaland Afganisztánban volt, amiről még nem írtam meg a beszámolómat, de hamarosan következik.
A fülszövege elég ígéretesnek tünt:
Ez a könnyed, szórakoztató, briliánsan megkomponált, szellemesen szórakoztató krimi a londoni művészvilágba kalauzol el bennünket. Egy fiatal angol művészettörténész lány, Dee Sleign párizsi vakációja során eddig ismeretlen Modigliani-festmény nyomára bukkan, és barátjával, a műalkotásokkal üzletelő, nagymenő Mike-kal a kép felkutatására indul.
Kiderül, hogy Modigliani ezt a képet állítólag kábítószer hatása alatt festette, majd egy livornói rabbinak ajándékozta, aki egy aprócska olasz faluba, Poglióba vonult vissza, és 1920 körül bekövetkezett halála óta senki sem tudja pontosan, mi lett a sorsa a maga nemében páratlan remekműnek. Dee és Mike a festmény után vetik magukat – persze nem csupán a műélvezet kedvéért, hanem azért is, mert természetesen megfordul a fejükben, hogy egy eredeti Modigliani eladásával óriási vagyont szerezhetnének…
Sajnos a könyv közepéig unatkoztam. Olvastam, forgattam a lapokat és vártam az izgalmas fordulatokat, de csak a szereplőket mutatja be, de nagyon unalmas módon. A könyv közepétől kezd bonyolódni a cselekmény, de sajnos erről a részrúl sem mondhatom, hogy izgalmas, érdekes írás. Nagyot csalódtam az íróban. Nagyon sok könyve kiemelt a molyon, de én sajnos eddig semmi rendkívülit nem olvastam tőle. Ez a két könyv sajnos nem győzött meg.
Értékelésem: 5/2
