Monika Peetz - Keddi nők

Első sorban szeretném megköszönni a Park kiadónak ezt a könyvet. 

Egy napló. Öt nő. És egy sorsfordító El Camino. 

Amint a csodálatosan kivitelezett, ötletes és a könyvre nagyon jellemző borítón is látszik, öt egymástól nagyon különböző természetű, életkorú és társadalmi pozíciójú nő történetét olvashatjuk. 

"„A hazugság visszatér, mint a bumeráng, és azt találja el, aki eldobta – esetleg azért, hogy elejét vegye valami nagyobb bajnak. Ez a bumeráng néha azonnal visszatér, néha csak sokára.”
Caroline, Eva, Estelle, Kiki és Judith belevaló kölni nők, akik egy francia nyelvtanfolyamon barátkoznak össze. Levizsgázni ugyan csak egyikük tud, de a barátság megmarad, tizenöt éven át minden hónap első keddjén együtt vacsoráznak a Le Jardin étteremben, beszélgetnek, megosztják egymással kisebb-nagyobb gondjaikat, örömeiket, nyaranta pedig elutaznak egy-egy hosszú hétvégére.
Miután Judith megözvegyül, és igen rossz idegállapotba kerül, bejelenti, hogy ezúttal nem tart a többiekkel, mert rábukkant férje, Arne zarándoknaplójára, és helyette is szeretné végigjárni az El Caminót, befejezni azt, ami a férfinak a betegsége miatt már nem adatott meg. A keddi nők döbbenetén felülkerekedik a kalandvágy és a szolidaritás, így aztán egyhangúan úgy döntenek, hogy elkísérik.
Igen ám, de a naplóval valami nem stimmel. Állandóan eltévednek, és kezdenek arra gyanakodni, hogy Arne sosem járt arra, amerre ők. Hamarosan arról is meggyőződnek, hogy semmi és senki nem az, aminek látszik. Szinte még egymásról se tudnak semmit…

„Fergeteges romantikus komédia.” amazon.de"

Ez egy olyan könyv, amit az ember a kezébe vesz, elkezd olvasni és nem tudja letenni. Amikor mégis leteszi, akkor azt kívánja, hogy minél hamarabb elő tudja venni ismét és mindent megtesz azért, hogy időt szakítson rá. Könnyű, szórakoztató olvasmány, de ugyanakkor nagyon tanulságos.

Csodálatra méltó dolog, hogy öt nő tizenöt éven keresztül képes volt együtt maradni, sőt, minden hónap első keddjén együtt vacsorázni és évente együtt kirándulni. Már az elején azon törtem a fejem, hogy mi is tartotta össze valójában őket, de nem tudtam választ adni a kérdésre.

Az írónő nagy hangsúlyt fektetett a karakterek kidolgozására, ez nagyon tetszett. Végig lehet követni az öt barátnő fejlődésért, változását annak függvényében amit átéltek a zarándokút során és mit megtudtak egymásról. 

Sejtettem, hogy egyik sem az, akinek mutatja magát, de bevallom, erre nem számítottam. Itt nem akarok több részletet elárulni, inkább azt tanácsolom a kedves olvasónak, hogy szerezze meg a könyvet és olvassa el :)

Nagyon sok jó mondás van benne, amit érdemes megfontolni és megfogadni.

Film is készült a könyv alapján, nagyon furdal a kíváncsiság, meg is nézném, de valahogy nincs hozzá elég bátorságom. Tartok attól, hogy nem üti meg a könyv által felállított mércét és nem adja vissza mindazt, amit a könyv adott. Ezért úgy határoztam, hogy várok még vele.

Értékelésem: 5/4. Az egy csillag levonás azért van, mert elég sokszor éreztem azt, hogy elnyújtja a gyaloglást és úgy gondolom, hogy lehetett volna benne kicsivel több fordulat.

Gál György Sándor, Somogyi Vilmos - Mesél a bécsi erdő - A keringő és a Strauss család regénye

Már egy ideje itt rostokol a bejegyzés megkezdve, de valahogy sosem éreztem úgy, hogy készen állok arra, hogy végleges formát adjak neki. Szép bejegyzést szerettem volna írni a könyvről, minden hasznos és fontos információt, benyomást megosztani azzal, aki esetleg elolvassa, de sajnos nem tudtam eldönteni mi legyen. Annyi mindent szeretnék írni, hogy az sok lenne, így most nagyon rövidre zárom a mondanivalómat.

Nagy igyekezettel és élvezettel fogtam neki olvasni ezt a könyvet. Sokat vártam tőle, mert nagyon szeretem a keringőt és nagy tisztelet érdemel a Strauss család azért, amit a zene terén megalkotott és az utókornak hagyott.

Fülszöveg: "A világhódító tánc – a keringő – története elválaszthatatlanul összefügg a Strauss család történetével. A „március előtti” Bécs korszakától kezdve a huszadik század elejéig ennek a muzsikus dinasztiának tagjai fejlesztették naggyá a keringőt; az ő művészi munkálkodásuk révén vált a népi eredetű, kezdetben vaskos tánc – az idősebb Johann Strauss, majd zseniális fia, az ifjabb Johann és annak testvérei, Josef és Eduard működése révén – egy teljes évszázad uralkodó ritmusává, a könnyűzene halhatatlan műfajává. Lázas sietséggel rohanó történet ez s egyben a romlás csíráit már magában hordozó régi monarchia fénykorának tükörképe. Mert a Strauss-muzsika végigkísérte ezt a korszakot, s máig sem veszítette el varázsát. – Gál György Sándor és Somogyi Vilmos történelmi dokumentumok alapján, színes képzelettel ötvözte regénnyé a Strauss család és a XIX. századi Bécs történetét."

A keringő és a Strauss család regénye - ez a könyv alcíme. A keringő megjelenézéről és fénykoráról tényleg részletes, aprólékos képet nyújt a könyv, de sajnos a Strauss család életéről ezt már nem mondhatom el. A könyv olvasása közben egyuttal ismereteimet is szerettem volna  bővíteni, eszembe vésni azokat a dátumokat, amik fontosak lennének a témával kapcsolatban. Sajnos az írók nem ilyen céllal írták a könyvet. Laikusként gondolom a keringő megjelenéséről, feltöréséről és uralkodásáról hűséges képet sikerült festeniük.

Ennek ellenére sok mindent megtudtam a keringőről, azokról a zenészekről, akik ezt a műfajt képviselték. Közelebb kerültem a Strauss családhoz, bepillantást nyertem a család magánéletébe. Siker, diadal, küzdelem, bukás, tragédia periódikusan ismétlődik a Strauss család életében. Mindkét generáció úttörő volt a maga sajátos módján egy olyan világban, ahol nemcsak a politikai kérelmeknek kellett megfelelni, de a társadalom diktálta divat előtt is fejet kellett hajtani akkor is, ha ez nem tetszett.

Röviden még annyit mondhatnék, hogy el kell olvasni a könyvet!

Végül szeretnék pár gyönyörű keringőt közzétenni, enélkül nem lehet megjelentetni ezt a bejegyzést.

Az egyik nagyon híres darab a Radetzky Mars, szerintem ezt mindenki ismeri. Ezt a darabot id. Johann Strauss írta Radetzky tábornok tiszteletére, a bécsi filharmónia adta elő 2011-ben

A másik csodálatos darab, amit nem lehet nem megemlíteni a Kék Duna Keringő, amit ífjú Johann  Strauss írt. André Rieu, a híres holland hegedüművész előadásában láthattok.

Mikor ezeket a darabokat hallgatom mindig arra gondolok, hogy bárcsak most is élnének, zenélnének, alkotnának.

Értékelésem: 5/4

Honoré de Balzac - Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága

Eredetileg újraolvasásként indult, de aztán rájöttem, hogy valamikor elkezdtem olvasni, viszont nem fejeztem be, így az újraolvasásból olvasás lett.

Ez az első Honoré de Balzac mű amit elolvastam.

Három szereplő életét ismerheti meg az olvasó: egy szökött fegyencét, aki spanyol abbénak adja ki magát, egy ífiú  újságiró/költőét, aki a semmiből emelkedik ki és (nem mindig tisztességes módszerekkel) igyekszik felfele haladni a társadalom létráján, továbbá egy fiatal lányét, aki kurtizánból lesz szerető és egyben eszköz mások kezében.

Nagyon jó könyvnek indult, az eleje nagyon tetszett, már azon voltam, hogy bejelölöm kedvencnek, de aztán sajnos egy egész más fordulatot vett az egész.

Vannak benne részek, ahol az író túl nagy jelentőséget tulajdonított olyan részleteknek, amik az olvasót nem igazán érdeklik. Ez elvesz a mű  értékéből.

A másik negatívum, amit nagyon sajnálok, az az, hogy diadalmaskodott a rossz, a gonosz a jó fölött.

A felsorolt hibák ellenére egy remekmű, nagyon sok szép gondolatnak és idézetnek örülhet az olvasó. Összegyűjtöttem párat ízelítőül. 

Az előkelő dámák előkelősége abban áll, gyermekem, hogy minden körülmények közt fennkölten tudják teljesíteni kötelességeiket.

Aki valaha benne volt vagy még mindig benne van az újságírás posványában, kénytelen rá – kegyetlen kényszerűség – hogy köszönjön olyan embereknek, akiket megvet, hogy rámosolyogjon legbensőbb ellenségeire, hogy összeszűrje a levet a legbűzhödtebb aljasságokkal, és bepiszkítsa kezét, amikor saját aprópénzükkel fizeti ki támadóit. Az ember megszokja, hogy nyugodtan végignézze és ne akadályozza meg a másik gazságát; előbb csak ráhagyja, a végén megteszi maga is. A lélek, melyet gyalázatos és állandó megalkuvások unos-untalan beszennyeznek, idő múltával elsatnyul, a fennkölt gondolatok kipattantó rugója berozsdásodik, a banalitás sarkvasai kikopnak és maguktól forognak.

Férfinál a szépség nem mindig a jóság jele. Jó külsejű ifjú emberek életük kezdetén semmi nehézségre nem akadnak, nem fejtik ki képességeiket, a világ előzékenysége folytán elromlanak, és utóbb keserves kamatokat kell fizetniük a helyzetükért!

Idővel belátja az ember, hogy a gyönyör a lélek vagyona, és semmivel sem hízelgőbb, ha a gyönyörért szeretik az embert, mintha a vagyonáért.

A lélek éppúgy lehet beteg, mint a test. Csakhogy a lélek nem tűri oly bambán a szenvedést, mint a test; a test nem támogatja a lelket, mint ahogy a lélek támogatja a testet.

Sajnálom, hogy olvasás előtt nem néztem utána Balzac műveinek, ugyanis ahogy láttam, az előző könyveiben is szerepelnek az itt megtalálható szereplők, ezért nem ezzel a könyvvel kellett volna kezdenem.

Értékelésem: 5/4

Szilvási Lajos - Légszomj

Nem gondoltam volna, hogy eljön az idő amikor azt mondom, hogy csalódtam Szilvásiban, de sajnos bekövetkezett, eljött az idő és azt mondom, hogy a Légszomj című regénye csalódást okozott. 

Nagy élvezettel olvastam, tetszett kb. a közepéig, de ott olyat olvastam, ami nem méltó Szilvásihoz, inkább beillik a szirupos regényekbe, mint ide. 

A Légszomj Simon Sándor őrnagy életének egy nagyon fontos szakaszát mutatja be nekünk. A Szilvásitól már megszokott módon találkozunk a "színtársulat" (idézem a Szilvási által használt kifejezést a regényből) többi tagjával is, pontosabban: Deák Tiborral, Kelemen Bandival, peterdi Miskával, Tatár Marcival és felbukkan egy új szereplő, Zakariás Berci személyében. 

Simon Sándor tekintélyes karriert csinált a légierőnél, mindenki felnéz rá a szakmában, a repülés az élete értelmét jelenti.

"Felnézett az égre. Reflex. Repülő-reflex. Minden hajózót megismerni róla. Kijön egy házból, kihajol egy ablakon, leszáll a vonatról, kilép az autóból – első mozdulatuk, hogy felnéznek az égre, milyen az időjárás a magasban, mit jeleznek a felhők."

Nagy sikere van a nőknél is:

"Akire úgy buknak a nők, mint őrá, annál a századik után a százegyedik nem képviselhet akkora pluszt, hogy kiváltson egy metamorfózist, fellobbantsa benne a mindent elsöprő szenvedélyt, amitől hajlandóvá válik engedelmeskedni egy nő megváltó akaratának."

Sajnos egy kötelező szűrővizsgálat alkalmával foltot fedeznek fel a tüdején és innentől kezdve gyökeresen megváltozik az élete. Gyerekkori barátai mindvégig kitartanak mellette, mindent megtennének érte, szövetkeznek bárkivel, aki segíthet az ügyben, de sajnos élete legnehezebb csatáját önmagával kell megvívnia és ez egyáltalán nem könnyű. 

Vannak nagyon furcsa dolgok a könyvben. A leglényegesebbeket sajnos nem említhetem, mert az már cselekményleírás lenne, de párat azért mégis említek. Mint Szilvási minden regényében, a Légszomjban is "előkelő" szerepet kap a konyak és a cigaretta. Számomra elfogadhatatlan, hogy egy tüdőszanatóriumban a beteg konyakot igyon és dohányozzon, ráadásul kivételesen megengedik neki, hogy a kórteremben gyújtson rá. 

Régi ismerősünk bukkan fel itt, mégpedig Kelemen Bandi, akit az Albérlet a Síp utcában-ból ismerünk. Külön örültem annak, hogy megkaptam a puzzle egyik hiányzó részét, ugyanis Kelemen Bandi elmeséli mi történt vele, hogyan alakult az élete miután szakított az akkori életével és elköltözött a tanyára. Simon Sándornak meséli:

"Te ilyen mélypontra sohase jutottál el, tehát hiába magyarázom, milyen az az állapot, amikor másnap nem kell újra berúgnod, csak rá kell innod egy keveset az előző napira, amit még ki sem aludtál, át vagy itatva alkohollal, mint egy szivacs, félsz belenézni a tükörbe, holdkórosan hagyod vagy tűröd, hogy sorra dőljön össze körülötted minden, ami fontos vagy aminek fontosnak kellene lenni, az eszeddel még tudod, hogy darabokra esik szét az egzisztenciád, de ahhoz már nincs erőd, hogy kormányozd magad …"

Értékelésem: 5/4.

Edmonde Charles-Roux - Feledni Palermót

Két világot, két kultúrát, mondhatom két civilizációt ismerhetünk meg a könyv által. Megismerhetjük az olaszok életét, Olaszország történelmének egy részét, továbbá az amerikai felfogást, az amerikaiak gondolkodásmódját, értékrendjét és a New York-i életet. Gondolom mondanom sem kell, hogy ég és föld, két ellentétes világ kerül bemutatásra.

Sziciliából kivándorolt olaszokkal találkozhatunk a könyv lapjain, akik hazájukat kényszerből elhagyva, becsöppennek egy olyan világba, ahol a látszat az első, a képmutatás következik, a tartalom pedig messze elmarad, valahol az utolsó.

New Yorkba érve, van aki igyekszik beolvadni, megfelelni, és van aki sosem fog tudni azonosulni az új környezetével.

"Csak át kellett volna mennie a Canal Streeten – mint ahogy ember átlépi az árkot –, melynek túloldalán nincs sem olasz, sem zsidó, sem kárpátaljai rutén. Mert a Canal Street demarkációs vonalként választja el a befutottakat azoktól, akik még mindig küszködnek. Hatalmas radírgumi a Canal Street: eltüntet miden idegen akcentust." 179 oldal

Nagyon érdekes és értékes könyv, de van egy nagyon nagy hibája. Szerintem rosszul van rendezve. Az író ugrál az időben, amit persze mások is megtettek, de itt száz évet megy vissza, egyik világból a másikba, nem világos mi az összefüggés a családok között, nagyon oda kell figyelni, hogy ne veszítse el a fonalat az olvasó. Ráadásul nem tiszta, hogy közben hány év telt el, így előfordul az, hogy egy csecsemő minden figyelmeztetés nélkül a következő oldalon már 17 éves. Nagyon nehéz rájönni arra, hogy az események között mennyi idő telt el, és azt, hogy ki hány éves, talán lehetetlen kifürkészni. Nagy hiba.

Az elején elég vontatott és unalmas, de akinek van türelme kivárni a lényeget, az igencsak értékes könyvet olvashat.

Értékelésem: 5/4

Szilvási Lajos - És mégis őrizetlenül

Nagyon tanulságos regény a fiatalok felnőtté válásáról, arról, hogy hogyan birkóznak meg az elébük gördülő akadályokkal azok, akik eddig mindentől védve, gondtalanul élték életüket.

A cselekmény 1962-ben játszódik, amikor a budapesti lakásokban fával fűtöttek, a lányok kalapot vagy kendőt viseltek, még a fiatalok is magázták egymást.

Varga Ádám, az elsőéves medikus, egyetlen gyerek, akinek eddig gondtalan és nyugodt élete volt, szerető szülei minden tőlük telhetőt megadtak neki.Elküldik nyaralni a Balatonra, ahol egy huszonhét éves asszony szeretője lesz.

Timár Mariann is egyke, édesapja már rég meghalt, édesanyjával él aki tisztességesen felnevelte, szakmája nincs, egyetemre nem jelentkezett, mert nem szeret tanulni.  Édesanyja megkíméli az élet minden gondjától, azt szeretné, ha jobb sorsa lenne mint őneki volt és sajnos nem látja be, hogy pont ezzel árt a legtöbbet az egyetlen lányának.

Ádám és Mariann a Balatonról haza tartó vonaton találkoznak és csakhamar szerelmesek lesznek egymásba. Maraiann szereti a nagyvilági életet, elég kétes társaságban tölti az idejét, az Ádámmal való találkozások alkalmával konyakot rendel, táncolni viteti magát, ami egy első éves egyetemista zsebének igencsak drága mulatság.Sajnos a felhőtlen és gondtalan  boldogság nem tart sokáig. Aztán az  édesanyja megbetegszik és egyik napról a másikra jövedelem nélkül maradnak, ugyanis az édesanyja magánvállalkozó, ha nem dolgozik nincs jövedelme, ráadásul még betegbiztosítás sem jár neki.

Amikor derült égből villámcsapásként rájuk szakadtak az élet gondjai, Ádámnak és Mariannak nem mindig sikerült a legjobb megoldást megtalálni. 

Összességében tetszett a regény, de valahogy nem jött át nekem belőle a Szilvási stílus, sokszor nem éreztem azt, hogy ő írta volna.

Hogy könnyebb legyen időben elhelyezni a cselekményt, kerestem a regényben felbukkanó Opel Kapitän-t nektek. Mariann korábbi társaságából az egyik feketéző készült venni egy ilyan modellt és elmondása szerint ez akkor elég menő volt. (képforrás)

Értékelésem: 5/4 A levonás azért van, mert valami hiányzott belőle de sajnos, bármennyire igyekeztem, nem tudtam megfogalmazni, hogy mi volt az.

Ezt a könyvet egy kedves molytársamtól kaltam, még egyszer köszönöm szépen @robinzon.

Dobai Péter - Lavina

Magvető Kiadó, 1980
332 oldal
Kötés: papír / puha kötés

Ezt a könyvet az antikváriumos néni ajánlotta figyelmembe mondván, hogy egy nagyon jó olvasmány.  Egy buszjegy árába került :)

Egy szélhámos hármas életét ismerhetjük meg. Mészáros Feri háromgyerekes apa, a házassága már rég tönkrement, felesége Viki már tíz évvel ezelőtt kénytelen volt a bírósághoz folyamodni, hogy a gyerektartást neki utalják át a Feri fizetéséből, mert másképp nem tudta megkapni a három gyerek után járó pénzt. Ferinek évek óta szeretője van, Hajós Ida, akit már évek óta házassággal hiteget, mondván, hogy hamarosan elválik a feleségétől és elveszi Idát. Mészáros Feri közben állandóan anyagi gondokkal küzd, fűnek-fának tartozik, egyik helyről kér, másiknak megadja és ez egy örökös körforgás nála. Érdekes a regény, annál is inkább, mert nagyon élethűen mutatja be az ilyen emberek viselkedését, gondolatmenetét és cselekedeteit. A könyv végén, ahogyan a cím is sugallja, elindul a lavina. 

Akaratlanul is Flaubert Bovarynéja jutott eszembe. Arra gondoltam, hogy vajon hány Mészáros Feri, hány Mészáros Viki és hány Hajós Ida jár köztünk anélkül, hogy tudnánk róla? Első látásra nagyon egyszerű és jelentéktelen könyvnek néz ki, ennek ellenére nagyon értékes, fontos a mondanivalója. 

Értékelésem: 5/4

Szilvási Lajos - Ködlámpa

Szilvási Lajos az az író, aki az általa megalkotott szereplőket több művében is szerepelteti. Több regényét befejezés nélkül hagyta, vagyis az olvasóra bízza, gondoljon ki amit akar, fejezze be az olvasó a művet úgy, ahogy neki tetszik, viszont bizonyos szereplőkkel a későbbi műveiben találkozhatunk és kiderül mi is lett a sorsuk. Regényei különállóak, de ebből a szempontból mégis összefüggnek.

Ezt a Szilvási könyvet azoknak ajánlom, akik szeretnék elolvasni az író valamennyi könyvét. Ez egy különleges regény, itt nem a cselekmény dominál, hanem a hat főszereplő bemutatása és korábbi életének megismertetése a fontos. 

Sajnos nekem nem volt lehetőségen kronológiai sorrendben olvasni a műveit, de talán nem is baj, ugyanis később is jó megtudni milyen volt a szereplőnek az eddigi élete, így jobban meg lehet érteni azt a későbbi regényt, akár utólag is.

 Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Fülszöveg: "„Hidd el nekem, ha egyszer ködbe kerülsz, amikor húszlépésnyire se látsz előre, hiába az előírás szerint kötelező lámpáidon kívül a ködlámpa, semmit sem segít rajtad! A köben csak egy segít: az ösztön” Ez az idézet mottója lehetne Szilvási Lajos regényének.
Öt fiatal férfi víkendje során arra vállalkozik, hogy az érzelmi és gondolati útvesztőkből azt az utat találja meg, amely az egyetlen lehetséges út a barátság, a vállalt eszmék, a hűség megtartására. Egyiküket távol levő hatodik társuk barátságukat eláruló hűtlenséggel vádolta meg. Miközben ennek a vádnak a részleteit bogozzák, önmagukkal is szembesülnek korunk legfontosabb etikai problémáival, saját magukat is le kell mérniök ahhoz, hogy ítélekezhessenek. A vád végül nem bizonyul igaznak, de a felmentés mégsem egyszerű, mert az elmúlt esztendők mérlegre tétele során az is bebizonyosodik, hogy valamennyien „ködbe kerültek”, a továbbiakban is szükségük van egymásra."

A Ködlámpa című regényét 1966-ban fejezte be, a főszereplők: Tatár Marci, Simon Sanyi százados, Dr. Deák Tibor, Peterdi Miska plébános, Dr. Tomanek Attila, Bodor Jóska főszerkesztő kb. 33 évesek. Együtt jártak iskolába, és az érettségi után is jó barátok maradtak. Időnként találkoztak, megvitatták az élet nagy gondjait és segítettek egymásnak ahogy csak tudtak.

Deák Tiborral, Peterdi plébánossal, Bodorral és Simon Sanyival találkoztam már és még fogok, tehát nekem mindenképp hasznos volt ez a könyv.

Aki egy cselekmény-dús, izgalmas könyvet szeretne olvasni, annak nem ezt a művet ajánlom. Jó a téma, de szerintem másképp is lehetett volna csomagolni. Lehetett volna kicsit több cselekményt belevinni, mert így elég "száraz" lett.

Nagyon tetszett a főszereplő, Dr. Deák Tibor karaktere.

Értékelésem: 5/4

Guztave Flaubert - Bovaryné

Gustave Flaubert 1821. december 12-én született Rouenban. Apja a roueni kórház főorvosa volt, anyja szintén orvoscsaládból származott. A leendő író a kórház szomorú légkörében tölti gyermekéveit.

A Bovaryné című műve  először folytatásban jelenik meg a Reue de Paris nevű lap hasábjain, 1856 végén. Rögtön a megjelenés után az ügyészség pert indít nemcsak a szerző és a regénye ellen, hanem még a lap ellen is. A vád: erkölcstelenség. De a bíróság felmenti az írót, a regény pedig 1857 elején megjelenhet kötetben is. 

Bevallom az elején eléggé nagy harcot vívtam saját magammal. El sem  kellett volna kezdenem ezt a könyvet, mert tudtam, hogy inkább a huszadik század második fele köti le érdeklődésem, de egy kényszerhelyzet folytán mégis nekivágtam. Elég hullámzó a könyv, az elején eléggé érdekesnek tűnt, aztán következett egy olyan rész, ami miatt majdnem félretettem, de végül győzött a józan ész és megszerettem a könyvet. Ennek ellenére nagyon megrázó volt a vége.

Fülszöveg: "Flaubert első megjelent regényében, a Bovarynéban, Emma a főhős életének és szerelmi csalódásainak leírásával a romantikus illúziók kudarcáról fest ironikus, tragikus képet. Emma sorra kiábrándult férjéből és szeretőiből is, mert felismeri, hogy viselkedésük csak felvett póz, s nem hősök, hanem valójában kisszerű, közepes átlagemberek. Írói mestermunka, ahogy a szerző az érdektelen köznapi eseményeket ábrázolja, úgy, hogy egyúttal a kor jellemző vonásait is visszatükrözi.
Flaubert-t első regénye, a Bovaryné teszi híres íróvá. Realista regény; tája a leghétköznapibb francia kisváros, emberei valamennyien átlagemberek; nem típusok, mint Balzac alakjai, hanem olyan még csak nem is tipikus emberek, akikkel az olvasó mindennap találkozik. A regény meséjét adó tragédia is mindennapi tragédia."

A cselekmény abban az időben játszódik le, amikor a megpuffadt tehénhez a plébánost hívták, mert azt hitték, hogy el van átkozva, a plébános pofonzáporral illette a templomban csíntalankodó gyerekeket, a legtöbb betegséget érvágással gyógyították, mert azt hitték az mindenre jó, ífjú hölgyeknek illett elpirulni egy-egy bók hallattán, a lányok úgy tekintettek a házasságra mint valami földi paradicsomra, ugyanis ezt olvasták a regényekben, ezt sugallta nekik a sok szerelmes költemény. 

Emma is ebben reménykedve megy hozzá a fiatal Bovary doktorhoz és várja a nagy esemény bekövetkezését.
 
A szerelem és a boldogság késik és idővel rá kell jönnie, hogy bizony a házasság se szerelmet nem hozott számára, se boldogságot.  Emma ekkor más férfi karjaiban keresi a boldogságot, de ez is csak ideig-óráig tart. Csalódások sorozata következik és végül bekövetkezik a tragédia.

Szépen kidolgozott mű, megvan benne minden, ami az akkori társadalomra jellemző: házasságtörés, kapzsiság, fényűzés, képmutatás, álszentség, naivitás, butaság stb. 

Ez egy olyan könyv ami nyomot hagy az emberben. Nagyon sajnáltam Emmát is, Bovaryt is, de a legjobban a kis Berthet sajnáltam. Újraolvasni nem fogom, pedig láttam, hogy volt aki megtette.

Értékelésem: 5/4. 

William Somerset Maugham - Az ördög sarkantyúja

El kellett telnie pár napnak ahhoz, hogy az értékelést meg tudjam írni.  Nem fogom tagadni, hogy nagyon megrázott a történet. Nem tudom mennyi valós elem van benne, remélem kitaláció az egész. Egyébként mesterművet tarhattam a kezemben, ezért hálás vagyok Maugham-nak.

Fülszöveg: Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

"Történt egy szép napon, hogy Charles Strickland, jómódú londoni tõzsdeügynök, példás férj és családapa egy kurta kis cédulán értesítette feleségét, hogy örökre elhagyja a családi tûzhelyet, és Párizsba költözik. S a felháborító cselekedet rugója nem volt más, mint a leküzdhetetlen vágy, hogy festékkel-ecsettel fejezze ki a lelkében égõ mûvészi víziót, szabaduljon a kínzó, az alkotásra, kifejezésre sarkalló ördögtõl. Nyomor és éhség, a világ közönye, a társadalmi kivetettség – mind nem gátolja a festõt, hogy a maga kiszabta úton haladjon tovább a mûvészi kiteljesedés felé – még ha az a megsemmisüléssel egyenlõ is."

Charles Strickand karaktere semmiképp nem mondható hétköznapinak. Amikor az antikváriumban elolvastam a fűlszöveget, rögtön láttam, hogy jónak ígérkezik, ugyanis egy tözsdeügynökből lett festő élete egyáltalán nem lehet hétköznapi. Viszont azt még a könyv elején sem sejtettem, hogy mi vár rám.

Az író szavai Charles Strickandről: "Milyen furcsa is, hogy a teremtő ösztön így hatalmába kerítette ezt a jelentéktelen tőzsdést, talán a maga romlására és minden hozzátartozójának szerencsétlenségére. De nem furcsább, mint mikor a szentlélek szállja meg az embereket, a hatalmasokat, gazdagokat, s csökönyös kitartással tartja megszállva őket, mígnem azok, legyőzetve, lemondanak a világ örömeiről, az asszonyok szerelméről, hogy a rideg, szigorú kolostorba vonuljanak. Az ilyen megtérés sokféle alakban, sokféle módon következhetik be. Némelyeknél csak valami kataklizma idézheti elő, mint ahogy csak a dühöngő vihar zúzhatja a sziklát apró darabokra. De vannak, akiknél lassan áll be a változás, mint mikor a szüntelenül hulló vízcsepp fokozatosan koptatja a követ."

A könyv egy igazi remekmű, ajánlom azoknak akik szeretik Maughamot és a művészetet és egyben elnézést kérek minden olvasótól ezért a fura bejegyzésért, de egyszerűen nem tudok rendes értékelést írni, annyira megrázott ez a könyv. 

Értékelésem: 5/4

Ewen Montagu - A sosemvolt ember

Ebben a könyvben három kisregény van, első benne A sosemvolt ember.

Fülszöveg: Az angol titkosszolgálat egyik bravúros akciójáról számol be Ewen Montagu, a különös „hadművelet” egyik szervezője és irányítója. Hogyan juttatta el a náci vezérkarhoz a sosemvolt „Martin őrnagy” azokat a szigorúan bizalmas – csak éppen hamis – iratokat, amelyek láttán Hitler maga is szentül hitte, hogy a legközelebbi partraszállás Görögországban, vagy esetleg Szardínia szigetén várható, s hogy a szicíliai partraszállás csak afféle „megtévesztő hadművelet”. A szerző a szakember tárgyilagosságával írja le az akció előkészítésének sok apró részletét, és minden hatásvadászattól mentes beszámolójával beavatja az olvasót eme különös mesterségnek számos műhelytitkába.

Elég viszontagságosan kezdődött kapcsolatom ezzel a könyvvel. Mint már említettem se kritikát, se más véleményt nem szoktam előre könyvről olvasni, mert akkor a könyvet olvasva azt keresem, hogy igaz-e a kritika vagy a vélemény és ez nem jó. Ezt a fülszöveget, amit fent idéztem, az én könyvem nem írja, mivel három regény szerepel benne. Tehát belenéztem, tetszett és megvettem.  Aztán elkezdtem olvasni. Az elején még vicces is volt, ahogy a sosemvolt embert kezdték megalkotni és Martin őrnagy kezdett formát ölteni, de aztán egy adott pillanatban azt mondtam, hogy  ugyan ki hiszi el mindezt? Majdnem abbahagytam, de nagy szerencsémre az édesapám meglátta nálam a könyvet. Ő is nagy könyvgyűjtő, de ez a példány nincs meg neki sem, ezért elkezdtem röviden ecsetelni a cselekményt és ő mondta, hogy ez bizony megtörtént eset, ő olvasott róla anno. Ezután már más szemmel néztem az egészet, maximális tiszteletet tanúsítottam neki, ugyanis történelemről van szó:)

Érdekes a történet, de sajnos nagyon sok benne a katonai és hadi kifejezés, pontosabban a rangok és az eljárások ismertetése, ami laikus szemmel nézve nehéz és unalmas is. Ennek ellenére ajánlom annak aki szereti az ilyen stílusú könyveket.

Értékelésem: 5/4

Agatha Christie - Úticélja ismeretlen

Cím:  Úticélja ismeretlen

Szerző(k): Agatha Christie 

Fordította: Domina Márta 

Kiadás: Bp. : Hunga-Print, 1989

ISBN: 9789630267411

 

Fűlszöveg: "...a fémkolosszus lassan kitárul... Óriási udvarban találták magukat, melynek egyik, magas drótkerítéssel elválasztott részében férfiak sétálgattak. Ahogy kíváncsian az érkezők felé fordultak, Hilary elborzadva felsikoltott:
- Hisz ezek LEPRÁSOK! - kiáltozta. - Leprások! - s rázkódott a teste az iszonyattól.
A leprakolónia kapuja fémes csattanással zárult be mögöttük...
Egyedül volt, körülvéve ellenségekkel. S ráadásul néhány perc múlva szembe kellett néznie a leleplezéssel..."

Szeretem Agatha Christie-t, mert agyon jók a cselekményei. Azt már megtanultam, hogy semmi sem olyan, mint amilyennek látszik, a végére felborul minden. Ez pedig jó:)

A filmes változatot is nagyon szeretem, elvarázsol az akkori divat. Poirot irodájának épületét mindig megcsodálom, nagyon tetszik nekem. Sokszor azon mosolygok, hogy milyen kezdetleges eszközökkel, módszerekkel dolgoztak akkor. Emlékszem az egyik részben Poirot-ot behívták a Scotland Yardra, hogy megmutassák neki a technika új vívmányát, amivel követni tudják az autók mozgását és hollétét. Az nagyon vicces jelenet volt. Egy hölgy  egy hosszú pálcával kis autókat tologatott egy nagy asztalon annak függvényében, hogy mit jelentettek neki. A mai GPS rendszerhez képest ezt nagyon vicces volt látni:) Még sok ilyen jelenetet említhetnék, de aki ismeri Agatha Christie  könyveit és a filmjeit, annak elég ennyi is:)

Most így a könyv elején az az érzésem, hogy ebből nem fogok tudni idézni, mert itt a csavaratos cselekmény a fontos, de majd meglátjuk. Hátha lesz valami érdekes, amit mégis érdemes idézni.

Már ennek a  könyvnek az elején mosolyogtam, mert pár éve én is jártam a Beauvais reptéren. A fapados járatok ott szállnak le és fel, ugyanis a Charles de Gaulle reptér drága:), fapadosokat nem nagyon fogadnak ott. Még jobban mosolyogtam amikor azt olvastam, hogy Hilary-t busz vitte Párizsba és  négy óra alatt tették meg az utat a  Beauvais reptérről az Invalidusokig. Mosolyogtam, mert manapság a busz maximum egy óra alatt beér Párizsba, igaz autópályán, és nem az Invalidusokig viszi az utasokat, de  jó érzés volt olvasni az Invalidusokat, ugyanis ott is jártam.

Befejeztem a könyvet és mondhatom, hogy kissé csalódott vagyok. Nem azért, mert a könyv nem volt jó, hanem azért, mert nem a megszokott Agatha Christie stílust kaptam, de én vagyok a hibás. Miért feltételeztem, hogy minden könyve ugyanabban a stílusban íródik? Tanulság: ne határozd meg előre mit vársz a könyvtől.

Megpróbálom összefoglalni mi várható egy Agatha Christie könyvtől:

• gyilkosság és utána nyomozás,
• személyazonosság csalás,
• alapos leírás,
• Poirot vagy Miss Marple
• ha van Poirot vagy Miss Marple akkor van egy buta felügyelő is
• a történet végén összegyűjti a szereplőket és akkor világosodik meg az olvasó előtt a teljes történet, akkor derül ki az is, hogy ki a gyilkos és miért 

Ebben a művében nem volt se Poirot, se Miss Marple, gyilkosság sem volt, a felügyelő pedig nagyon okos volt. Viszont volt benne személyazonosság csalás, bőven.

FIGYELEM! Rövid cselekményleírás következik!

Több világhírű tudós eltűnését jelentették világszerte, senki nem tudja mi lett velük, de furcsa, hogy ilyen kaliberű tudósoknak csak úgy, egyik napról a másikra nyoma veszett. A brit rendőrség nem nyugszik bele és megpróbálja megoldani a rejtélyt. Egy amerikai tudós után kutatnak, aki nemrég telepedett le az Egyesült Királyságban. Fiatal felesége hat hónapja semmit sem tud róla, de a fáradtságra hivatkozva elutazik pihenni. Minden információt begyűjtve, Jessop felügyelő a feleség nyomába ered, sejti, hogy a feleség nem pihenni megy, hanem a férjét követi, aki nagy valószínűség szerint elrablók kezében van. A feleség gépe lezuhan Casablancában, ő ugyan túléli a katasztrófát, de csak pár napig.

Jessop felügyelő utána megy és Casablancában meglát egy nőt, aki bizonyos mértékben hasonlít a haldokló feleségre. Nyomába ered, követi és megtudja, hogy a nő három gyógyszertárban hat doboz altatót vásárol. Mit lehet hat doboz altatóval csinálni? Jessop felügyelő bemegy Hilary szállodai szobájába pontosan akkor, amikor Hilary épp az altató tabletták segítségével készül öngyilkos lenni és meggyőzi arról, hogy ha már semmiképp nem akar élni, akkor válasszon más öngyilkossági formát, vállalja el a világhírű tudós fiatal feleségének a szerepét, ugyanis ebből valószínű nem menekül meg élve. Hilary rövid gondolkozás után belemegy, hisz nincs veszteni valója.

A többit majd megtudjátok, ha elolvassátok a könyvet:)

Értékelés: 5/4