| Szerző: | P.G. Wodehause |
| Kiadó: | Európa Könyvkiadó |
| Kiadás éve: | 1999 |
| Kiadás helye: | Budapest |
| Terjedelem: | 229 oldal |
| Kötéstípus: | Ragasztott papírkötés |
| Nyelv: | magyar |
"Psmith és Mike, a két cambridge-i egyetemista jó barát, nyári szünidejét Amerikában tölti; a krikettbajnok, csapatával az országot járja, Psmith magányosan unatkozik New Yorkban – míg csak hagyományos szerencséje össze nem hozza a Meghitt Percek című jámbor családi magazin nekikeseredett ifjú szerkesztőjével, Billy Windsorral. A kalandos kedvű Psmith – aki arisztokratikus stílusát „szocialista” meggyőződéssel ötvözi – természetesen itt és most is megtalálja a kedvére való feladatot: az unalmas lapocska felvirágoztatását egybeköti egy ígéretes ökölvívó-tehetség, bizonyos Bütyök Brady karrierjének egyengetésével, valamint a New York-i nyomornegyedekből tetemes sápot húzó szőrös szívű Mr. Ismeretlen leleplezésével. Mindez nem kevés veszedelemmel, sok mulatságos megpróbáltatással, és természetesen végül is sikerrel jár – Psmithnek egy bandaháború kapcsán ugyan odavész dédelgetett kalapja, de ő erkölcsi győztesként kerül ki a csatából. Wodehouse egyik korai Psmith-regénye ma is elevenen hat, nem utolsósorban Révbíró Tamás ezúttal is bravúros fordításának."
Könyvértékelés: Elsőre a könyv borítója
fogott meg. Nagyon tetszett a grafika, vagyis ahogy karikírozva
megrajzolták azt a pár szereplőt, aki a könyvben szórakoztat
minket. Hirtelen, a hátlapon található szöveg elolvasása után,
amit fentebb idéztem, egy komoly, múltszázad eleji történetre
gondoltam. Szeretek olvasni az 1900-as évekről, természetesen a
két világháborút kivéve, de ha a történelmi értéküket
nézzük, akkor az is belefér.
Szóval nagy lelkesedéssel nekiláttam olvasni és
már az első lapon találtam két részt, ami rendkívül tetszett
és megfogott. Íme a két idézet:
"Az úri társaság az Ötödik sugárúton grasszált fel-alá, automobilban, s vajon redőzte-e gondbarázda az úri társaság homlokát? Nem redőzte. " 7 oldal
"New Yorkban mindenféle sajtótermék fellelhető, amit az emberi fantázia egyáltalán el tud képzelni. A társadalom minden rétege megtalálja benne a magáét. Ha egy eszkimó New Yorkba kerülne, minden valószínűség szerint már az első újságosstandon megtalálná a Fókazsír Magazin-t vagy valami hasonló orgánumot, amelyet eszkimók írnak eszkimóknak. New Yorkban mindenki olvas, és mindenki állandóan olvas. A New York-i ember akkor is kedvenc lapjába temetkezik, amikor a földalatti zsúfolt kupéjában préselődik, vagy amikor földalatti zsúfolt kupéjában préselődik, vagy amikor gazellaként felszökken a mozgó villamosra. " 7 oldal
Tovább olvasva a könyvet láttam, hogy nem a
cselekmény az, ami engem a könyv végigolvasására késztet, hanem
az író szókincse. Itt külön köszönetemet fejezem ki a
fordítónak, ugyanis egyáltalán nem könnyű egy ilyen művet
lefordítani úgy, hogy visszaadja az író által megütött
hangnemet.
Kezdtem gondolkozni azon, hogy mihez hasonlít ez a
könyv. Rejtő Jenő stílusa jutott eszembe. Nem szeretném se
Rejtőt, se Wodehouse-ot megsérteni, ugyanis mindkét stílus
egyedi, de ugyanakkor van bennük bőven hasonlóság. Rejtő könyvei
a cselekményben is remekelnek, Wodehouse viszont amit elveszít a
cselekmény terén, azt beporolja a szókincs kategóriában.
Idéznék még pár ízelítőt:
„Az utcalámpa fénykörében jobban megnézhették maguknak az ólmosbot Paganinijét.” 111 oldal
"- Az lett a baj – felelte Billy –, hogy lepaktált egy vállalkozóval, aki egy mulató építésénél olyan anyagot használt, amilyen nem volt tartósabb a habcsóknál, aztán a harmadik napon összeomlott, és a közönség fele odaveszett." 154 oldalVégül egy nyelvtörő, ami nagyon érdekes és itt megörökítem:
„Nem mindenfajta szarka farka tarkabarka, csak a tarkabarka fajta szarka farka tarkabarka.” 191 oldal
Összefoglalva: nekem nagyon tetszett a könyv,
ajánlom mindenkinek. Könnyű, szórakoztató, kikapcsol.
Értékelés: 5/5
