Ebben a könyvben három kisregény van, első benne A sosemvolt ember.
Fülszöveg: Az angol titkosszolgálat egyik bravúros akciójáról számol be Ewen Montagu, a különös „hadművelet” egyik szervezője és irányítója. Hogyan juttatta el a náci vezérkarhoz a sosemvolt „Martin őrnagy” azokat a szigorúan bizalmas – csak éppen hamis – iratokat, amelyek láttán Hitler maga is szentül hitte, hogy a legközelebbi partraszállás Görögországban, vagy esetleg Szardínia szigetén várható, s hogy a szicíliai partraszállás csak afféle „megtévesztő hadművelet”. A szerző a szakember tárgyilagosságával írja le az akció előkészítésének sok apró részletét, és minden hatásvadászattól mentes beszámolójával beavatja az olvasót eme különös mesterségnek számos műhelytitkába.
Elég viszontagságosan kezdődött kapcsolatom ezzel a könyvvel.
Mint már említettem se kritikát, se más véleményt nem szoktam
előre könyvről olvasni, mert akkor a könyvet olvasva azt keresem,
hogy igaz-e a kritika vagy a vélemény és ez nem jó. Ezt a
fülszöveget, amit fent idéztem, az én könyvem nem írja, mivel
három regény szerepel benne. Tehát belenéztem, tetszett és
megvettem. Aztán elkezdtem olvasni. Az elején még vicces is
volt, ahogy a sosemvolt embert kezdték megalkotni és Martin őrnagy
kezdett formát ölteni, de aztán egy adott pillanatban azt mondtam,
hogy ugyan ki hiszi el mindezt? Majdnem abbahagytam, de nagy
szerencsémre az édesapám meglátta nálam a könyvet. Ő is nagy
könyvgyűjtő, de ez a példány nincs meg neki sem, ezért
elkezdtem röviden ecsetelni a cselekményt és ő mondta, hogy ez
bizony megtörtént eset, ő olvasott róla anno. Ezután már más
szemmel néztem az egészet, maximális tiszteletet tanúsítottam
neki, ugyanis történelemről van szó:)
Érdekes a történet, de sajnos nagyon sok benne a katonai és
hadi kifejezés, pontosabban a rangok és az eljárások ismertetése,
ami laikus szemmel nézve nehéz és unalmas is. Ennek ellenére
ajánlom annak aki szereti az ilyen stílusú könyveket.
Értékelésem: 5/4
