Szilvási Lajos - Appassionata

Bevallom hamarabb olvastam Szilvási az Ördög a falon című regényét, ami mondhatni bizonyos értelemben az Appassionata folytatása, így már tudtam miről szól és hogyan végződik, de a regényt így is érdemes volt elolvasni.

Előre elnézést kérek az olvasótól, de már a fülszöveg is cselekményleírást tartalmaz.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Fülszöveg: "1944. október 15-én öt magyar katona megszökik a frontról. Csak ők maradtak életben a századból, amely annak idején a keleti hadszíntéren kezdte meg tragikus sorsát. Parancsnokuk, Türr Pál főhadnagy, már csak egyet akar: Túlélni a háború utolsó hónapjait biztos rejtekhelyen. Kalandos menekülésük során felvesznek kocsijukra egy sebesült angol pilótát, egy öreg munkaszolgálatos cigányt s egy gyönyörű fiatal lányt, Olgát, aki zeneakadémiai növendék, s családja elől szökik, nem akar nyugatra emigrálni. Zuárd atya, az emberséges rendfőnök jóvoltából egy premontrei rendházban lelnek biztosnak látszó menedéket. Itt, a rejtőzködés nehéz, idegfeszültséggel teli heteiben bomlik ki a regény konfliktusa a kommunista Szojka gépkocsivezető és Türr főhadnagy között. Dönteniük kell: segítenek-e kiszabadulni a kolostor alatti völgybe hurcolt politikai foglyoknak, vagy végzetükre hagyják őket? Türr főhadnagy a végsőkig ragaszkodik vélt igazához. Nem akar részt venni az akcióban, mire három embere az ő akarata ellenére kísérli meg a kiszabadítást. Vállalkozásuk és az ezt követő drámai eseménysor a regény csúcspontja.

A kolostor csöndjében ébredt szerelem – Türr főhadnagy és Olga szerelmének – finom rajza szövi át az izgalmas cselekményt, amelynek minden részletére rányomja bélyegét a kor és az ellentétes akaratú emberek előbb alig észrevehetően izzó, majd kirobbanó feszültsége."

Nemrég olvastam Szilvásitól a Bujkál a hold című művet és az Appassionata olvasása közben némi hasonlóságot véltem felfedezni a két regény között, mégpedig azt, hogy mindkettőben szökésről van szó és mindkettőben négy sorstársról, bajtársról van szó.

Öt katonaszökevény életének egy részét követhetjük nyomon ebben a regényben. Megismerhetünk öt különböző karaktert, mellé egy fiatal zongoraművész lányt, és pár szerzetest, akik mind a maguk módján látják a világot, a jövőt. 

Türr főhadnagy érzelmileg kiégett a háború alatt és annak ellenére, hogy még csak 26 éves, máris egy reményvesztett, életunt fiatalember. Zorkóczy Olga ellenben tele van reménnyel, bátorsággal, őt még nem viselte meg a háború.

Kicsit csalódtam Türr főhadnagy karakterét illetően. Valahogy nem illik bele a Szilvási által megformált karakterek sablonjába. Igen, nem véletlenül használom ezt a szót, hogy sablon, de erről majd bővebben fogok írni egy másik bejegyzésben. Türr főhadnagy sokszor ingadozik, nem mindig azt teszi, amit kellene. Persze nincs rá szabály, hogy kinek mit kellene tenni, de valahogy ezt már megszoktam Szilvásitól, hogy főszereplői rendíthetetlenek és mindig a jó oldalán állnak, ennek megfelelően cselekednek.

Vannak még érdekes és fura dolgok a könyvben, de nem részletezem.

Értékelésem: 5/5

Szilvási Lajos - Bujkál a hold

Magam sem tudom miért, de elég sokat tologattam Szilvásinak ezt a könyvét. Valahogy nem vonzott a téma, úgy véltem (a fülszöveg alapján), hogy nyomasztó lehet a téma. Aztán mégis nekiláttam, mert egy kihívás része és elvégre Szilvási :) 

Kellemesen csalódtam, ugyanis ez is egy remek könyv. Nem mondom, hogy tökéletes, vannak benne olyan dolgok, mint minden Szilvási könyvben, de ennek ellenére, ezeket a propaganda részeket félretéve nagyon jó olvasmány.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!

Fülszöveg: "1956 novemberében a soproni erdőmérnöki akadémia hallgatóinak zöme elhagyja az országot, s Kanadába vetődik. Azt remélik, jó körülmények között folytathatják tanulmányaikat. Néhányukat valóban fel is veszik az erdőmérnöki főiskolára, többségük azonban fakitermelő munkára kerül, ahol munkavezetőik szinte fegyencként kezelik őket. Közülük öt fiú a szökést választja, abban a reményben, hogy egy honfitársuk kanadai farmjára menekükhetnek. Ezt az emberfeletti vállalkozást, bujdosásukat a vadonban, az ismeretlen kanadai őserdőben, monfja el a drámai fordulatokban gazdag regény."

Amint a fülszöveg is hirdeti, a könyv öt fiatalember megpróbáltatásait mutatja be az olvasónak. Amint az lenni szokott, bajban ismerszik meg az ember.  Sajnos a szereplőket sem kerüli el a baj, komoly próba elé állítja az élet őket és ezáltal lehetőség nyílik egymás megismerésére is.

Az egyik főszereplő Holló Péter, a soproni erdőmérnöki akadémia volt hallgatója, akit erdész édesapja kisgyerek kora óta az erdészéletre nevelt. A többiekkel ellentétben hatalmas elméleti és gyakorlati tudással rendelkezik ami az erdőt és az erdőt benépesítő állatvilágot illeti, ami elég biztonságérzetet nyújt annak a döntésnek a meghozatalára, ami végül a szökéshez vezet.

Amikor az ember bajban van és az élete is bizonyos mértékben kockán forog, általában lepereg előtte az eddigi élete, megjelennek lelki szemei előtt a jó és a rossz pillanatok. Eszébe jut ki ellen vétett és mit, gondolatban jóvá tenné a hibákat. Ez történt a főhősökkel is, így megismerhettük az öt fiú életét. 

Néha úgy éreztem, hogy Szilvási nagyon elnyújtotta az erdőben való barangolásról szóló részt, de végül próbáltam a mondanivalóra figyelni.

Nagyon sajnáltam a négy főhőst, az ötödiket viszont nem. Tudom, hogy ez egy regény, ennek ellenére irigyeltem Holló Péter tudását. 

Ajánlom a könyvet, a propagandisztikus szöveget félretéve, nagyon jó olvasmány.

Értékelésem: 5/5

U.I. Holló Péterrel az Egyszer-volt szerelem-ben találkozhatunk ismét, tehát a Bujkál a hold után az következik.

Szilvási Lajos - Ördög a falon

Régi Szilvási ismerőssel, Tatár Mártonnal találkozhatunk ebben a könyvben, akiről már sok Szilvási könyvben olvashattunk, de sosem volt  még főszereplő. 

Tatár Márton Deák Tibor sebész barátjával együtt Balatondiósdon, Peterdi Miska plébánosnál szándékszik tölteni a hétvégét. Nyugalmukat egy altató túladagolásos lány zavarja meg. Deákra hárul a feladat, hogy megpróbálja megmenteni a lányt. Felesége, a nagy sikerű zongoraművésznő, Olga életébe is bepillantást nyerhetünk. Az eset kapcsán Szilvási bemutatja az államtitkár apuka és a fogorvos anyuka siralmas családi életét, akiknek a pénz és a hatalom hajhászása miatt nem jut se idejük, se türelmük a gyerekre. Mellékesem megismerhetjük egy hasonló helyzetben lévő fiú életét is, akinek a szülei egyszerű emberek, de hasonló okok miatt ugyancsak tehernek érzik a gyereküket. Hab a tortán, hogy Tatár Márton, a becsületes kormánytisztviselő, a kiváló szakmai hírnévnek örvendő jogász meginog, kiszalad alóla a talaj és elköveti élete első félrelépését. 

Fülszöveg: "Gondatlannak ígérkező balatoni víkend. Öngyilkos lány a szomszédos villában. Mi történt, hogyan juthatott el az öngyilkossági kísérlethez egy ilyen fiatal élet? – ez a kérdés nem hagyja nyugodni Tatárt, a kormánytisztviselőt, aki esetről esetre kínos ügyekkel foglalkozik. Utat tévesztett fontos beosztású emberek botlásainak vagy bűneinek jár utána a törvények és a törvényesség védelmében. S míg kideríteni igyekszik az okokat, összefüggéseket, társadalmunk egyik fontos gondja rajzolódik ki egyre élesebb vonásokkal: egymástól elidegenedő szülők és gyerekek sorsa, egy rosszul értelmezett, elviselhetetlen és mégis elfogadott életforma gúzsába kötve, egy család értelmetlen vegetáló élete azon a szinten, amit köznapi kifejezéssel a „társadalom krémjének” szokás nevezni… A nyomozás során Tatárban a fiatal vonzó ügyvédnő váratlan szenvedélyeket szabadít fel, s így már nemcsak az öngyilkos gyereklány sorsáért, de önmaga megkísértett hűségéért is küzdenie kell."

Voltak benne hihetetlen részek, mint például az, hogy Madaras államtitkár, akinek fél óra ideje nem volt a saját lányára, Tatárral több órát beszélgetett, elmesélte részletesen Tatárnak az egész életét. A másik dolog, ami nem nagyon tetszett, az az ügyvédnő karaktere. Hisztis, meggondolatlan, éretlen viselkedésű nőszemély mutatkozott be nekünk, hihetetlen, hogy a sziklaszilárd hűségű Tatárra egy ilyen nő hatni tudott. Ezeket félretéve nagyon tetszett a könyv.

Értékelésem: 5/5

Szilvási Lajos - Lélekharang

Szilvásinak ebben a regényében két fiatal barát, egykori iskolatárs gondjait, küzdelmét ismerhetjük meg. Az egyik jó családba született, szép gyerekkorra tekinthet vissza és fényes karrier áll előtte. A másik egy munkás család ötödik tagja, akinek már fiatal korában meg kellett ismerkednie a nélkülözéssel, az igazségtalansággal. Ez a két különböző világot képviselő fiatalt a sors egy véleten folytán egymás mellé sodorta és azóta is kitartanak egymás mellett a gondoktól függetlenül. Továbbá elénk tárul egy önfeláldozó atya élete, munkássága és harca a bürokrácia és az igazságtalanság ellen, egy atya, aki egy előbbi korosztályt képvisel, a két ífjú szüleinek korosztálytát. 

 

Nagy örömömre a Vízválasztóban megismert szereplők életének bemutatása nem ért véget, ugyanis a Lélekharangban is találkozhatunk velük, egy részével személyesen, a másik részéről pedig megtudhatjuk mi lett a sorsuk. 

Az elején úgy indult, hogy a Bojtár gyerek lesz a főhős, akit a Vízválasztóban tizenegy éves volt és tehetséges zongoristaként mutatta be nekünk Szilvási Lajos.  Jó volt olvasni, hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeket.  Következik egy idézet, ami tudom, hogy hosszú, de annyira szépen van megírva, hogy nem tudok kivágni belőle.

"A brüsszeli verseny után a nemzetközi zsüri angol tagja, Sir Robinson Trevor a belga televíziónak adott nyilatkozatában kijelentette: "A fiatal magyar pianista, Bojtár István, akiről eddig is tudtuk, hogy született Mozart-interpretátor, most azonban azt is bebizonyította, hogy született Beethoven-muzsikus is, nem az ijesztően virtuóz technikájával, hanem az elbűvölő természetességével hódít. Az ő két keze alól úgy jön világra és úgy éli végig életét a dallam, ahogyan a hegyi vizek születnek valahol a természet rejtett forráskútjaiban, hogy felszínre bukkanva és útjukat keresve mindig az eleven természet változatos parancsaihoz igazodjanak, suttogó siklással mossanak medret maguknak sima talajon, gyöngyöktől habosan bukjanak alá meredek sziklákról a mélybe, könnyű kanyargással, fölényes tudással hagyják maguk mögött az útjukat álló köveket, zúgva sodorják el a korhadt farönköket, és tisztító erővel vessenek partra minden szennyet, ami csillogó hullámaik közé keveredett. Ma, amikor bővelkedik a világ olyan zongoristákban, akik kifogástalan kottahűséggel, hallatlanul pontosan, szabályos szépen és civilizáltan játszanak, de annyira sterilen, annyira unalmasan, vagy – éppen ellenkezőleg – annyira önmagukat mutogatva, a kezükbe kaparintott művet szinte megerőszakolva, hogy másodszorra már nincs kedvem meghallgatni őket, ebben a jelenlegi tökéletességdömpingben és individualizmus-túltengésben, ebben a mai zongorista-túltengésben megható felüdülés az a tiszta, őszinte, természetes művészet, ami ennek a fiatal magyar pianistának, Bojtár Istvánnak a sajátja, akiről befejezésül hadd merészeljem kimondani? úgy muzsikál a zongorával, ahogyan a madár énekel a torkával.""

Vivivel is találkozunk, akit szintén az előbb említett regény lapjairól ismerünk, ő volt a Snádler vezérigazgató harminc évvel fiatalabb felesége. Vivit szerintem az író kicsit túlruházta ésszel. Én a hitelesség érdekében megbuktattam volna egy-két üzletét, de a könyvet Szilvási Lajos írta, nem én. Peterdi Miska szép példát mutatott, remekre sikerült a karaktere.

Értékelésem: 5/5. Nagyon tetszett a könyv, ajánlom mindenkinek. Bojtár István karaktere nagyon tetszett, hasonlított az apjáéra.

Szilvási Lajos - Vízválasztó

Ez a könyv annyira tetszett nekem, hogy most itt ücsörgök és nem tudom hol is kezdjem a mondókámat.

A főszereplő karaktere fogott meg nagyon. Annak ellenére, hogy ő a negatív szereplő a könyvben, istenien megformálta Szilvási.

Snádler Endréről van szó, aki lényegében egy nem túl okos karrierista, opportunista, köpönyegforgató és még sorolhatnám. Munkásként kezdte, de mindig tudta ki mellé álljon, kinek az árnyékában készítse elő saját sikerét. Ha bajba került, nem volt rest bemártani saját sorstársait, barátait a saját sikere érdekében. Amíg a könyvet olvastam, azon gondolkoztam, hogy hány ilyen Snádler Endre létezik ma is, a politikusok körében és nem csak ott, hisz munkahelyen is és máshol is látni ilyen embert, sajnos.  Nos a mi Snádler Endrénk lassan, de biztosan haladt felfelé a siker létráján. Ellenfeleit szép lassan eltávolította az útjából, legtöbbször tisztességtelen módszereket használva, míg egy szép napon emberére nem akadt Bojtár István személyében.

A másik főszereplő Vivi, aki egy budapesti zöldségárus érettségizett lánya. Vivi előbb ifjú Snádler Endre felesége, akit nem szeret, de gazdag apja elég biztosíték arra, hogy fényes jövőt biztosítson a nagyravágyó lánynak, majd pár hónapos sikertelen házassága után, rögtön hozzámegy a volt apósához, Snádler Endréhez, aki mindent megad neki, ám a boldogságot új férje oldalán sem kapja meg. Egy férfi lenne, aki reményei szerint őt boldoggá tudná tenni, és ez nem más mint Bojtár István, a Rádius Híradástechnikai Művek fejlesztési főosztályának vezetője, Vivi férjének a legnagyobb ellensége.

"Neki miért nem jár egy ilyen szerelem? Huszonegy éves, lassan huszonkettő, és még nem is volt szerelmes, senkit se talált, akibe beleszerethetett volna. Mit követett el, hogy így kell bűnhődnie? Se Endrit nem akarta, se az apját, se az első házasságát, se a másodikat, ezeknek még a kedvességét sem tudja kedvességnek érezni, egyik sem érdekelte soha. Miért jár Rozikának az a szép szerelem, és miért nem jár őneki?"

Bojtár István szolgálati ügyben családjával együtt három évet Havannában tölt, de végül hazaköltözik és akkor kezd igazán érdekessé válni a könyv. Elindulnak az események, bonyodalmak, cselszövések és az olvasó egy egész izgalmas történetet olvashat.

Persze azért vannak benne olyan dolgok, amik a valóságban nem állják meg a helyüket, de én elfogadom azt, hogy ez egy könyv és nem hasonlítom a valósághoz, élvezem azt, amit kaptam :) 

Van egy érdekes idézet, amit meg szeretnék osztani veletek. Tatár Marciról szól, aki a minisztériumban tölt be magas funkciót.

Tatár a törvényesség apródja ott a kormány mellett, önmaga szavai szerint kis szürke ember egy nagy szürke házban, akinek az a mestersége, hogy törje a borsot, egyre törje mindazok orra alá, akik hiszik és hinni fogják, hogy a szocializmus hitbizomány, s ha már az, miért ne legyen az ő hitbizományuk …

Értékelésem: 5/5

Ajánlom utána a Lélekharang című könyvet, ami összefügg a Vízválasztóval. 

Szilvási Lajos - Légszomj

Nem gondoltam volna, hogy eljön az idő amikor azt mondom, hogy csalódtam Szilvásiban, de sajnos bekövetkezett, eljött az idő és azt mondom, hogy a Légszomj című regénye csalódást okozott. 

Nagy élvezettel olvastam, tetszett kb. a közepéig, de ott olyat olvastam, ami nem méltó Szilvásihoz, inkább beillik a szirupos regényekbe, mint ide. 

A Légszomj Simon Sándor őrnagy életének egy nagyon fontos szakaszát mutatja be nekünk. A Szilvásitól már megszokott módon találkozunk a "színtársulat" (idézem a Szilvási által használt kifejezést a regényből) többi tagjával is, pontosabban: Deák Tiborral, Kelemen Bandival, peterdi Miskával, Tatár Marcival és felbukkan egy új szereplő, Zakariás Berci személyében. 

Simon Sándor tekintélyes karriert csinált a légierőnél, mindenki felnéz rá a szakmában, a repülés az élete értelmét jelenti.

"Felnézett az égre. Reflex. Repülő-reflex. Minden hajózót megismerni róla. Kijön egy házból, kihajol egy ablakon, leszáll a vonatról, kilép az autóból – első mozdulatuk, hogy felnéznek az égre, milyen az időjárás a magasban, mit jeleznek a felhők."

Nagy sikere van a nőknél is:

"Akire úgy buknak a nők, mint őrá, annál a századik után a százegyedik nem képviselhet akkora pluszt, hogy kiváltson egy metamorfózist, fellobbantsa benne a mindent elsöprő szenvedélyt, amitől hajlandóvá válik engedelmeskedni egy nő megváltó akaratának."

Sajnos egy kötelező szűrővizsgálat alkalmával foltot fedeznek fel a tüdején és innentől kezdve gyökeresen megváltozik az élete. Gyerekkori barátai mindvégig kitartanak mellette, mindent megtennének érte, szövetkeznek bárkivel, aki segíthet az ügyben, de sajnos élete legnehezebb csatáját önmagával kell megvívnia és ez egyáltalán nem könnyű. 

Vannak nagyon furcsa dolgok a könyvben. A leglényegesebbeket sajnos nem említhetem, mert az már cselekményleírás lenne, de párat azért mégis említek. Mint Szilvási minden regényében, a Légszomjban is "előkelő" szerepet kap a konyak és a cigaretta. Számomra elfogadhatatlan, hogy egy tüdőszanatóriumban a beteg konyakot igyon és dohányozzon, ráadásul kivételesen megengedik neki, hogy a kórteremben gyújtson rá. 

Régi ismerősünk bukkan fel itt, mégpedig Kelemen Bandi, akit az Albérlet a Síp utcában-ból ismerünk. Külön örültem annak, hogy megkaptam a puzzle egyik hiányzó részét, ugyanis Kelemen Bandi elmeséli mi történt vele, hogyan alakult az élete miután szakított az akkori életével és elköltözött a tanyára. Simon Sándornak meséli:

"Te ilyen mélypontra sohase jutottál el, tehát hiába magyarázom, milyen az az állapot, amikor másnap nem kell újra berúgnod, csak rá kell innod egy keveset az előző napira, amit még ki sem aludtál, át vagy itatva alkohollal, mint egy szivacs, félsz belenézni a tükörbe, holdkórosan hagyod vagy tűröd, hogy sorra dőljön össze körülötted minden, ami fontos vagy aminek fontosnak kellene lenni, az eszeddel még tudod, hogy darabokra esik szét az egzisztenciád, de ahhoz már nincs erőd, hogy kormányozd magad …"

Értékelésem: 5/4.

Szilvási Lajos - És mégis őrizetlenül

Nagyon tanulságos regény a fiatalok felnőtté válásáról, arról, hogy hogyan birkóznak meg az elébük gördülő akadályokkal azok, akik eddig mindentől védve, gondtalanul élték életüket.

A cselekmény 1962-ben játszódik, amikor a budapesti lakásokban fával fűtöttek, a lányok kalapot vagy kendőt viseltek, még a fiatalok is magázták egymást.

Varga Ádám, az elsőéves medikus, egyetlen gyerek, akinek eddig gondtalan és nyugodt élete volt, szerető szülei minden tőlük telhetőt megadtak neki.Elküldik nyaralni a Balatonra, ahol egy huszonhét éves asszony szeretője lesz.

Timár Mariann is egyke, édesapja már rég meghalt, édesanyjával él aki tisztességesen felnevelte, szakmája nincs, egyetemre nem jelentkezett, mert nem szeret tanulni.  Édesanyja megkíméli az élet minden gondjától, azt szeretné, ha jobb sorsa lenne mint őneki volt és sajnos nem látja be, hogy pont ezzel árt a legtöbbet az egyetlen lányának.

Ádám és Mariann a Balatonról haza tartó vonaton találkoznak és csakhamar szerelmesek lesznek egymásba. Maraiann szereti a nagyvilági életet, elég kétes társaságban tölti az idejét, az Ádámmal való találkozások alkalmával konyakot rendel, táncolni viteti magát, ami egy első éves egyetemista zsebének igencsak drága mulatság.Sajnos a felhőtlen és gondtalan  boldogság nem tart sokáig. Aztán az  édesanyja megbetegszik és egyik napról a másikra jövedelem nélkül maradnak, ugyanis az édesanyja magánvállalkozó, ha nem dolgozik nincs jövedelme, ráadásul még betegbiztosítás sem jár neki.

Amikor derült égből villámcsapásként rájuk szakadtak az élet gondjai, Ádámnak és Mariannak nem mindig sikerült a legjobb megoldást megtalálni. 

Összességében tetszett a regény, de valahogy nem jött át nekem belőle a Szilvási stílus, sokszor nem éreztem azt, hogy ő írta volna.

Hogy könnyebb legyen időben elhelyezni a cselekményt, kerestem a regényben felbukkanó Opel Kapitän-t nektek. Mariann korábbi társaságából az egyik feketéző készült venni egy ilyan modellt és elmondása szerint ez akkor elég menő volt. (képforrás)

Értékelésem: 5/4 A levonás azért van, mert valami hiányzott belőle de sajnos, bármennyire igyekeztem, nem tudtam megfogalmazni, hogy mi volt az.

Ezt a könyvet egy kedves molytársamtól kaltam, még egyszer köszönöm szépen @robinzon.

Szilvási Lajos - A néma

Nos, Szilvásihoz híven, a cselekmény itt is két nap alatt zajlik le, viszont a könyv tartalma összefogja a főszereplő Lestár Balázs egész életét, gondolatait, érzelmeit és jövőre néző terveit. Egyszóval egy olyan fiatalemberről olvashatunk, aki csalódott a szüleiben, testvéreiben, a világban, nem találja helyét és az élet értelmét.

Fülszöveg: "„Kemény kaland egy írónak, aki már elmúlt ötven, hogy egy mai srácról, napjaink húszéveseinek egyikéről írjon regényt: abból a nemzedékből válasszon főszereplőt, amelyet képletesen (netán valósan is?) időtlen idők választanak el az ő generációjától, tőle magától” – ismerteti Szilvási Lajos új regénye írópróbáló terhét. Pedig nem először veti alá magát ilyenféle próbatételnek: hasonló korú fiatalok közegébe merült (sikerrel) a Hozomány, az Egymás szemében, a Lélekharang megírásakor is, most azonban részben a társadalmon kívüli, saját törvényű – illetve többnyire törvénybe ütköző – narkós, csöves tenyészetekbe merészkedett el író-felderítőként, részben pedig egy önpusztító magatartás eredetét, természetét kíséri figyelemmel egy, a családja ellen lázadó „kádergyerek” – illetve éppen e helyzet meghatározó volta ellen lázadó, tehetséges, derék fiatalember – tragikus fordulatú sorsában. „Lestár Balázs gondolataiból a napjainkban mind járványosabb életérzés, az elidegenedésnél is bénítóbb tudatos közöny sorvadásképlete is kirajzolódik – folytatja Szilvási – az a fajta korbetegség, amit a mai tízen- és huszonévesek, és természetesen velük együtt a szüleik, más-más lázgörbével kínlódnak végig, hogy végül belefásulva vagy belenyomorodva (ha van egyáltalán e két változat között különbség) jussanak el egyfajta beilleszkedésig.”
Lestár Balázs például, aki korábban nem találta és nem is kereste a szavakat sem életfontosságú kérdésekhez, sem pedig válaszokhoz e magatartás szimbólumát most már sorsaként éli: egy késszúrás által megfosztva a beszéd képességétől, némaként."

Szilvásinak ebben a regényében régi ismerősökkel találkozunk. Például Dr. Juhász Júliával, akit a Karácsony című regényből ismerünk, Pásztor Zoltán patológus barátnője volt akkor. Most 38 éves adjunktus és van egy 4 éves fia. Az viszont nem derül ki, hogy ki a férje és a gyerek apja. 

Egy másik kedves ismerős család a Kelemen család. Kelemen Bandi, akit az Albérlet a Síp utcában, a Karácsony és az Hozományból ismerünk, azóta már a Szent Lőrinc kórház belgyógyász főorvosa. Felesége Orsika a Tudományegyetem bölcsészkarán tanít. Most viszont őket csak megemlíti az író, a szereplő a lányuk, Kisjutka, akit így mutat be nekünk Szilvási:

"Szabályszerű nő lett belőle két év alatt, kétségbevonhatatlanul női a domborzata, pedig még mindig nem sokkal több tizenhétnél. Plasztikusan igénybe veszi a fehér T-shirt pamutanyagának rugalmasságát a tartalom, egyáltalán nem serdülőkre jellemző két dombormű tartja feszesen mellmagasságban a trikó tapadós textiljét …." 47 oldal

Nagyon tetszett Kisjutka karaktere. Valamennyire hasonló volt a sorsa az édesanyjáéhoz (szerintem), de többet nem mondhatok.  Janinával jól elbánt, ezt meg kell adni neki, hangosan nevettem a bátorságán.

Többek közt az is kiderül, hogy Peterdi Miska plébános fiatalon meghalt. Ezt sajnálom. 

Értékelésem: 5/5 Helyenként elég száraz a regény, mondhatom unalmas, de összességében nagyon jó. Amint a fülszöveg is írja, nem lehetett könnyű Szilvásinak egy húszéves fiatalemberről írni, mégpedig a legapróbb részletekig megosztva az olvasóval ennek gondolatait, érzelmeit stb. Helyenként szerintem kicsit túlzott (nem hinném, hogy egy húszéves fiú tudná milyen a krepdesin ing, bár vannak kivételek), többször volt olyan érzésem, hogy sokkal érettebbnek festette le Balázst a koránál, de ennek ellenére kitűnően megalkotta a karaktert.   Egy dolog van, amit kifogásolok, mert szerintem ez a való életben nem így lenne és Szilvásinak ezt figyelembe kellett volna vennie, ez pedig a következő: Balázs nem tud beszélni, ezt mindenki tudja, viszont azt is, hogy nem süket-néma, tud kommunikálni. Ennek ellenére két nap alatt senki nem kérdezett tőle olyan módon, hogy választ is kapjon a kérdésére, egyedül Kisjutkának írt pár sort az első nap. Ezt kicsit furcsállottam. Ettől eltekintve nagyon jó.

Szilvási Lajos - Ködlámpa

Szilvási Lajos az az író, aki az általa megalkotott szereplőket több művében is szerepelteti. Több regényét befejezés nélkül hagyta, vagyis az olvasóra bízza, gondoljon ki amit akar, fejezze be az olvasó a művet úgy, ahogy neki tetszik, viszont bizonyos szereplőkkel a későbbi műveiben találkozhatunk és kiderül mi is lett a sorsuk. Regényei különállóak, de ebből a szempontból mégis összefüggnek.

Ezt a Szilvási könyvet azoknak ajánlom, akik szeretnék elolvasni az író valamennyi könyvét. Ez egy különleges regény, itt nem a cselekmény dominál, hanem a hat főszereplő bemutatása és korábbi életének megismertetése a fontos. 

Sajnos nekem nem volt lehetőségen kronológiai sorrendben olvasni a műveit, de talán nem is baj, ugyanis később is jó megtudni milyen volt a szereplőnek az eddigi élete, így jobban meg lehet érteni azt a későbbi regényt, akár utólag is.

 Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Fülszöveg: "„Hidd el nekem, ha egyszer ködbe kerülsz, amikor húszlépésnyire se látsz előre, hiába az előírás szerint kötelező lámpáidon kívül a ködlámpa, semmit sem segít rajtad! A köben csak egy segít: az ösztön” Ez az idézet mottója lehetne Szilvási Lajos regényének.
Öt fiatal férfi víkendje során arra vállalkozik, hogy az érzelmi és gondolati útvesztőkből azt az utat találja meg, amely az egyetlen lehetséges út a barátság, a vállalt eszmék, a hűség megtartására. Egyiküket távol levő hatodik társuk barátságukat eláruló hűtlenséggel vádolta meg. Miközben ennek a vádnak a részleteit bogozzák, önmagukkal is szembesülnek korunk legfontosabb etikai problémáival, saját magukat is le kell mérniök ahhoz, hogy ítélekezhessenek. A vád végül nem bizonyul igaznak, de a felmentés mégsem egyszerű, mert az elmúlt esztendők mérlegre tétele során az is bebizonyosodik, hogy valamennyien „ködbe kerültek”, a továbbiakban is szükségük van egymásra."

A Ködlámpa című regényét 1966-ban fejezte be, a főszereplők: Tatár Marci, Simon Sanyi százados, Dr. Deák Tibor, Peterdi Miska plébános, Dr. Tomanek Attila, Bodor Jóska főszerkesztő kb. 33 évesek. Együtt jártak iskolába, és az érettségi után is jó barátok maradtak. Időnként találkoztak, megvitatták az élet nagy gondjait és segítettek egymásnak ahogy csak tudtak.

Deák Tiborral, Peterdi plébánossal, Bodorral és Simon Sanyival találkoztam már és még fogok, tehát nekem mindenképp hasznos volt ez a könyv.

Aki egy cselekmény-dús, izgalmas könyvet szeretne olvasni, annak nem ezt a művet ajánlom. Jó a téma, de szerintem másképp is lehetett volna csomagolni. Lehetett volna kicsit több cselekményt belevinni, mert így elég "száraz" lett.

Nagyon tetszett a főszereplő, Dr. Deák Tibor karaktere.

Értékelésem: 5/4

Szilvási Lajos - Egymás szemében

Első látásra tininaplónak tűnik, amit a regény két főszereplője, részben Ventus Tamara, részben Fábián Attila ír, de ez sokkal több annál. Reális képet kapunk az akkori életről, a szereplők gondjairól, problémairól egyaránt.

Fülszöveg:  ""Mondd,szeplős, ha egyszer nekünk is lesz gyerekünk, hogyan fogjuk nevelni? Ugye a mi gyerekünk nem lesz olyan magányos, mint mi voltunk, amíg te nem voltál nekem, és én nem voltam neked?" - kérdi Tamara a naplójában Attilától.
Mert voltaképpen két napló, két tizenhét éves diák - Attila és Tamara - naplója Szilvási új regénye. Élmények és reflexiók, amelyeket a XX. század negyedik negyedének küszöbén, 1975 nyarán vetettek papírra mind a ketten, önkéntelenül - s ezért őszintén - vallva arról, milyenek is egymás szemében, és milyen a szemükben a világ, a szűkebb és tágabb társadalom, mely megannyi hatással formálja, megannyi ellentmondással kényszeríti gondolkodásra és ítélkezésre a serdülő fiú és a serdülő lány belül is ellentmondásos egyéniségét. Szülők, akik nehezen értik és értetik meg magukat gyermekeikkel, és kamaszok, akik nehezen vagy sehogyse értik és értetik meg magukat a felnőttekkel, tehát serdülők és felnőttek egyaránt olyan élethelyzetekkel, konfliktusokkal találkoznak ebben a történetben, amelyek akár "a saját életükből" is származhattak volna ezekre a lapokra. Rezonanciát - egymáshoz tartozást - kereső már-nem-gyerek és még-nem-felnőtt Attila is, Tamara is. Még ki se bomló szerelmük válsága éppen ebből a küszöbhelyzetből adódik. De a történet utolsó sorában álló kérdés - "Mi lesz velünk?" - már nem csak szerelmüket, de egész jövőjüket érinti."

1975-ben írta Szilvási ezt a regényt, mintegy 37 éve. A tinik mai élete nem sokban különbözik az akkoritól, pont úgy megvannak a családi gondok, mint akkor, az iskolai gondok is, sőt, a felnőtté válás sem egyszerűbb, mint akkor volt. Egy dolog változott, akkor naplót írtak a tinik, most pedig javarészt blogolnak :).  

"Zűrös, kusza egyenlet az Élet (nagy Ével). Egyenlet? Akkora egyenletrendszer, hogy otthon a suli összes táblájára se férnének rá a végtelen képletei." Attila (Június 28.)

Értékeltem a tini "szókincset" ami egyedi és nagyon szórakoztató.

 

"Úgy lóg rajtam a tudatom, mint egy vasgolyó a gályarabok nyakában (…)." Attila (Június 13.)

"Olyan kusza és szédült a tudatom, mintha huzamosan centrifugában pörgött volna az agyam."Attila (Június 8.)

 

"Magasságos Manitu! Mi lenne ezzel a sápadtarccal (velem), ha még humorom se volna?!" Attila (Június 3.)

Voltak benne fura dolgok, mint például az, hogy a tizenhét évesek nyugodtan dohányoztak, szülői engedéllyel, sőt, még alkohollal is kínálták őket. Ez bizony nem követendő példa.

Ennek ellenére nagyon tetszett a könyv, még akkor is, ha elég fura vége lett. Szilvási ezt a regényt is úgymond "befejezetlenül" hagyta, akár a többit. Találja ki mindenki mi lesz a két főszereplő sorsa :).

Értékelésem: 5/5

Szilvási Lajos - Szökőév

Azt hiszem ez a hatodik Szilvási könyvem az idén. Ez is egy újraolvasás volt részemről. Valamikor olvastam, de bevallom elég kevésre emlékeztem belőle, tehát jól tettem, hogy újraolvastam. Ezennel máris a kedvenc könyveim közé sorolom. 

Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1984

416 oldal · ISBN: 9631526968

Fülszöveg: " "Kalandor vagy?...Bónisné a szemembe mondta, hogy a te urad, Eszter, vagy egy virtigli kalandor, vagy valami fenevad ember a védőszentje, hogy így mer hazardírozni... Kalandor vagy? Bónisnénak azt mondtam hogy nem tudom, mi vagy, csak azt tudom, hogy paraszt volt minden ősöd, és ezen a mostani helyeden azokat akarod védeni, akik még ebben a bolond világban is mernek megmaradni parasztnak..."
Az asszony, akinek a szavai visszajárnak Vinczellér János emlékezetébe, már halott. Özvegyen hagyta a negyvenéves férfit, árván három gyerekét. És Vinczellér János, aki a Horka megyei Tanács mezőgazdasági osztályának a vezetője, egyszerre csak szembekerül egy, az egész további életét meghatározó dilemmával: vagy tengelyt akaszt a megye "mindenható notabilitásaival" vagy pedig megalkuszik, hogy ezen az áron folytathassa amit eddig is tett, s ami miatt sokan valóban kalandornak nevezik, vagyis érdek nélkül szolgája az Upor menti vidék kisembereinek boldogulását.
A három napba sűrített modern szerkezetű regényben a jelen, félmúlt és a múlt idősíkjai keveredésével, a főhős és a három gyerek lélektanilag árnyalt, benső monológjaiból bontakozik ki a történet, amelyben nemcsak a szolgálat, a társadalmi lét hogyan-továbbja, de egy váratlanul fellobbanó új szerelem is tét lett."

Szilvásitól már megszoktam, hogy pár napba, maximum egy hétbe sűríti be a cselekményt, a múlt felelevenítését is, és mellé mindig kapunk valami újat és természetesen részemre valami szokatlant is. Már megfigyeltem magamon, hogy (majdnem) minden könyv elején van valami, ami zavar de aztán később megszeretem, de ha nem is szeretem meg, akkor nem hagyom, hogy zavarjon, hogy elvegye a kedvemet az olvasástól. Ebben a könyvben a  gyerek zagyva kapta az elején a„ zavaró” jelzőt :). Nehezen boldogultam a gyerekek által elmesélt részekkel, ugyanis náluk egy mondat másfél oldalon terül el és eléggé sajátos kifejezésekkel van tűzdelve. Ez a későbbiekben igencsak szórakoztatónak bizonyult számomra. Megpróbálok idézni pár részt ízelítőnek azok számára, akik még nem olvasták a könyvet. 

"Csilla! Fontos! Ne haragudj énrám! Én tudom, hogy én egy hülye Állat vagyok, mert tényleg. Hogyha azt akarod, hogy ramatyra verjem őket de tényleg, akkor nézzél rám majd kétszer, hogy észrevegyem és intsél nekem a bal copfoddal. Lehet, hogy ramatyra ők vernek, vagyis engemet, nem számít, de én is. Alulírott Kocsis Olivér s. k.
Mostan azt hiszi a gyagyás agyával, hogy megírta meg ideküldte énhozzám kézről kézre ezt a kockás füzetlapot, amit csak úgy kitépett a matek füzetéből, mostan azt képzeli, hogy egyből ő lesz nekem a Zorró vagy például a Borg, hát akkoranagy tévedés, mint egy fáraópiramis, mert nem érdekel, és hogyha verekszik azzal a két hülye pornó hetedikessel, akkor is totál nem érdekel, mert tegnap az udvaron kimutatta, hogy milyen, tegnap akkor nem verekedett, hanem csak röhögött, és mostan, hogy akarná, hülyeség, egymaga kettő ellen, két szarmata hetedikes, és nagyobbak is, de főleg, hogy hogyha ő erős, nem számít, mert azok a nagy bunkók ketten vannak, és csak agyonverik, olyan lakli toportyánférgek, kettő egy ellen, mert például Olivér sérült is volt szeptemberben rögtön, mikor megint volt már edzés, fel volt kötve gézzel a keze …."

... ez a mondat három és fél oldalon terül el és pont ilyen hangnemben folytatódik :) 

Vincellér János karaktere nagyon tetszett. Sajnos kemény megpróbáltatások elé állította a sors, egyedül nevelte három gyerekét, a munkahelyén is tornyosultak a gondok, ráadásul a szerelem sem bánt kegyesen vele. Ennek ellenére keményen megállta a helyét minden fronton.Kemény fából faragták, sok mindenen keresztül ment már és végül okosan dönt.

Kimondottan örültem, hogy felbukkant Pásztor Zoltán is, akit a Karácsony című regényből ismerünk.

Azóta elolvastam még egy Szilvási regényt és mondhatom, hogy a hét elolvasott regényből a Szökőév az egyetlen, amit az író konkrétan végez, itt a cselekmény nem marad nyitva, nem az olvasónak kell találgatni, hogy vajon mi lesz a szereplőkkel. Természetesen azt is meg kell említeni, hogy a fontosabb szereplők visszaköszönnek az olvasóra egy másik, későbbi regény kapcsán, de ehhez el kell olvasni az író több, vagy összes művét. Én megteszem.

Értékelésem: 5/5. Nagyon tetszett!

Szilvási Lajos - Hozomány

Most már nyugodtan mondhatom, hogy nem bántam meg az újraolvasást. Ez a negyedik újraolvasott Szilvási könyvem és ezennel sem csalódtam, sőt, egyre jobban tetszik.

Abban biztos vagyok, hogy annak idején mindent másképp láttam, minden könyvet másképp ítéltem meg, többek között ezt is. Azért is szeretem Szilvásit, mert lényegében majdnem minden korosztály számára kellemes olvasnivalót biztosít.

Fülszöveg: „A regényben Kozák Katira a maga tizennyolc évével, napokkal az érettségi után, napokkal az egyetemi felvételi vizsga előtt szakad rá élete első nagy válsága, ami ellen senkinél sem kereshet oltalmat. Egyedül – szigorúan szembenézve önmagával – kell elviselnie az első embert roppantó megaláztatását, a nagybetűvel írt Élet első övön aluli ütését. A sorsába avatkozó valóság váratlan és kivédhetetlen orvtámadását túlélve kell Katinak meglelnie az ajtót, melyen át "felsőbb osztályba léphet”, tizennyolc éves életének e történetbe sűrített néhány keserves napja alatt környezetét is arra kényszerítve, hogy őszintén vagy gyáván de valahogy ítélkezzenek tegnapi és mai önmaguk fölött."

Nagyon tetszett a könyv. A regényben két generáció életét ismerhetjük meg. Különlegessége, hogy az író mindegyik szereplőnek megadja a lehetőséget, hogy saját szemszögéből mesélje el nekünk a múltját, mutassa be a jelent és ugyanakkor ossza meg az olvasóval a saját gondolatait, álláspontját. Szilvási ezennel is remekül megformálta a hat karaktert, miközben alaposan bemutatta az akkori társadalmi rétegek közöti különbséget is, akárcsak a többi regényében. Annak meg külön örültem, hogy Kelemen Bandi itt is felbukkant és ezennel sem okozott csalódást. Tudtam én már akkor, hogy bízni kell benne :)

Mit tudnék még hozzáfűzni? El kell olvasni!

Értékelésem: 5/5

Szilvási Lajos - Karácsony

Szépirodalmi Könyvkiadó

Budapest 1980

446 oldal

Fülszöveg: "Pásztor Zoltán patológus főorvost harminckilenc éves korában az országúton kocsijának volánja mögött éri az infarktus. Fegyelmének maradék erejével még meg tudja állítani a kocsit. Innen szállítják be az egyik budapesti kórházban, „visszarángatják a nihilből”. Mozdulatlanul fekszik a kórházi ágyon karácsony előestéjén, de éppen ez a mozdulatlanságra ítélő állapot ad végre számára  elég időt ahhoz, hogy végiggondolja múltját, életének olyan eseményeit, melyek hatásainak összeadódása szinte törvényszerűen vezetett az infarktushoz. Gondolataiból, emlékeiből kirajzolódik az olvasó előtt egy évekig tartó konok küzdelem olyan emberek ellen, akik jelenünk anakronisztikus "táblabírájaként” hitbizományként akarják kezelni az élet rájuk bízott területét."

Lehet van olyan, akinek már rémlik, hogy én most a Szilvási Lajos korszakomat élem :) Ez is újraolvasás lényegében és ez is nagyon tetszett. Nem lesz a kedvenc könyvem, mert azért valami hiányzik belőle, de nagyon értékelem.  Az elején kicsit zavaró volt, hogy a jelen is elénk tárul, de ugyanakkor a múlt is és nem kronológiai sorrendben, de aztán megszoktam.  Itt is nagyon tetszett a főszereplő, Pásztor Zoltán patológus példaértékű kitartása, akaratereje. Ajánlani tudom mindenkinek ezt a könyvet is. Külön köszönöm Szilvási Lajosnak, hogy megtudhattuk mi lett Kelemen Bandi sorsa :)

Értékelésem: 5/5