Borsa Brown - A maffia ölelésében

Első sorban köszönöm szépen az Álomgyár kiadónak a könyvet. 

Az első könyv, A maffia ágyában olvasása után megfogadtam, hogy a második, vagyis ezt a részt már nem fogom elolvasni, mert elég volt az első. De ahogy mondani szokták, mindenkinek jár egy második esély, ezért úgy döntöttem, hogy Borsa Brown is kap egy második esélyt. Elolvastam a második kötetet is és ennyi volt. Nincs több esély.

Álomgyár Kiadó, 2014
352 oldal 
ISBN: 9786155252365

Fülszöveg: Aki az első részt szerette, ezt imádni fogja!
Suzanne, a szerelme és a Cosa Nostra elől menekülő angol lány New Yorkban rejtőzik el, azonban rá kell jönnie, hogy a saját érzései elől hiába próbálna elbújni. Sivár mindennapjaiból a Massimóval való váratlan találkozása ragadja ki, amelynek eredményeképpen ismét Szicíliában, a szenvedély és a félelem birodalmában találja magát
Vajon ezúttal mégiscsak happy enddel végződik a történetük?
A lánynak legelőször arra kell rádöbbennie, hogy a külön töltött idő alatt minden és mindenki megváltozott.
Ugyanakkor azt is megérti, hogy bármennyire küzdenek ellene Massimóval, őket összeköti a kémia, és talán valami más is.
BORSA BROWN új könyve a vágyat veszi górcső alá, és arra a konklúzióra jut, hogy a végzetszerű vonzódás elől nincs menekvés, mint ahogyan a maffia öleléséből sem lehet szabadulni. A maffia ágyában érzéki jelenetekben bővelkedő, izgalmas folytatása nem fog csalódást okozni a rajongóknak!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!

Nem is tudom hol kezdjem, így belecsapok a közepébe, leírom a gondolataimat, ahogy jönnek. 

Reméltem, hogy az írónő elolvassa az első könyv  értékeléseit és próbálja kijavítani azokat a hibákat, amiket az olvasók jeleztek és próbálja majd pótolni a hiányosságokat. Ezért is kapta tőlem a második esélyt. Az "Előhang" nagyon jó hatást keltett bennem, gondoltam tényleg fejlődött valamit és ez a kötet már sokkal jobb lesz, de a reményem hamar szertefoszlott. 

Olvastam, olvastam és gyűlt bennem az elégedetlenség. Kb. a 170-ik oldalnál falhoz akartam vágni, de sajnáltam a falat, így félretettem egy időre, aztán pár nap múlva végig olvastam.

"Massimo után én mindenkit laposnak és sekélyesnek tartottam." 14 oldal

"Maximalistaként kerestem az embertömegben a legtökéletesebb példányt, és mindenkiben találtam kivetnivalót. Túl romantikus! Túl közönséges! Túl gyors! Határozatlan! A külsőségeket már nem is említem. Massimo volt  a legtökéletesebb férfi akivel valaha találkoztam. Minden hibájával együtt. Gyönyörű volt a magas, izmos teste, a hibátlan, kreol bőre, a hófehér fogai, az erőteljes férfias vonásai, a tekintete, a gesztusai, a mimikája." 15 oldal

Az egész könyv tele van ilyen ellentmondásokkal, amit nekem nehéz elfogadni és lenyelni. Suzanne-t sikerült az  írónőnek úgy megformálni, hogy sajnos csak ennyit mondhatok róla: egy agyatlan, buta liba, akinek egy dolog fontos, mégpedig a fizikai kontaktus Massimo-val. Nem hinném, hogy létezik a Földön olyan teremtés, aki nem tudja elfogadni azt, hogy valaki túl romantikus, más túl közönséges, megint más túl gyors, túl határozatlan, de Massimo-nak elnézi azt, hogy bezárta, terrorizálta, majdnem halálra verte a szó szoros értelmében, többször fegyverrel fenyegette, pokollá tette a családja életét. Ennek ellenére mégis ő a tökéletes férfi. Még hogy "maximalistaként", ez nevetséges. Akkor minimalistaként miként viselkedett volna? 

Az emberi, de nemcsak az emberi, hanem az állati ösztön is azt súgja, hogy aki bántott, attól óvakodj. Az a gyerek, akit bántanak, nem fog kedves lenni ahhoz, aki bántotta. Az a kutya, amelyiket bántották, biztos nem fogja a bántó kezét nyalogatni, se a farkát csóválni előtte.   Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben és erre tessék, ezt olvasom a 19 oldalon: "Az ember a legkülönösebb lény a világon. Még egy kutya is képes emlékezni arra, ha bántják. Én azonban most képtelen voltam a fájdalmakat előrébb sorolni az örömteli eseményeknél. Massimo maga volt számomra az élet. Önszántamból dobtam el magamtól, és a legrosszabb az volt, hogy mindezért nem is neki kellett megbocsátanom, hanem magamnak." Ekkora hülyeséget én nem tudok elfogadni.

És ez így megy végig, egyik ellentmondás a másik után. Tudja jól, hogy bármilyen cselekedetéért, ami nem felel meg Massimo elvárásainak, testi fenyítésnek teszi ki magát, de mégis számtalanszor jár el a szája, aztán a következő mondat pedig az, hogy ráeszmélt, mekkora butaságot követett el és hallgatni kellett volna. Elmegy ebédelni Massimóval és annak volt barátjával, aki szintén maffiózó és a saját férje szemére hányja, hogy lefeküdt a másik volt feleségével, persze a következő sorban azt olvassuk, hogy a következő pillanatban rájött, mekkora butaságot csinált. Hát ilyen nincs. Ennyire buta nem lehet senki. Ilyent akkor sem csinálunk, ha nem a maffia két tagjáról van szó. 

Ez csak pár példa, mert nem akarom idézni az egész könyvet.

A dölt betűs mondatos stílus nem nyerte el a tetszésem. Tudom, ez is hatásvadász húzás volt az írónő részéről, de nálam nem talált célba. Megértettem volna anélkül is. 

Továbbra is jellemző az írásra  a pontatlanság, figyelmetlenség a fuserálás. Ilyeneket lehet olvasni:

"Egy magas férfi állt ott, a korlátnak dőlve. Idegen volt, mégis  elérte, hogy megnyíljon előttem a múltam és egy másik világ. Napszemüveg volt rajta, ám a szemei szinte égettek." Ez áll a 26-ik oldalon és egy oldallal odébb ezt olvashatjuk: "Felrakta a napszemüvegét, amellyel eltakarta a fekete szemeit, majd zsebre tette a kezét." 27 oldal. Hogy égethet valakinek a szeme egy olyan napszemüvegen keresztül, ami eltakarja a szemét? 

"- Engedd el ezt a nőt! Ahhoz elég okos, hogy befogja a száját. Adj neki pénzt és egyéb javakat, de tűnjön el Palermóból! Előbb-utóbb el fog járni a szája!" 383 oldal. Most akkor hogy is van ez? Elég okos, hogy befogja a száját, de előbb - utóbb mégis el fog járni a szája?

Azt sem értem, hogy hogyan lehet elsiklani egy olyan esemény fölött, mint Massimo anyjának látogatása. Massimo előbb elviszi Suzanne-t Aurora asszonyhoz, akit gyakorlatilag kitagadott a család és száműzött azért, amit Suzanne ügyében tett. Ennek ellenére mégis megnyílik Suzanne előtt, elmesél neki olyan dolgokat, amiről nem szabad beszélni. Pont neki, akiről mindenki tudja, hogy a gondolkozás nem az erőssége és fejetlenül cselekszik, meggondolatlanul beszél. Aztán Aurora asszonyt elhozza Massimo Palermóba, ugyanis az idegösszeroppanás határán áll, a vacsora alatt Aurora asszony sejteti Suzanne-val, hogy Massimo-nak lenne egy gyereke. Ebből hatalmas veszekedés kerekedik de arról, hogy mi lett végül Aurora asszonnyal a vacsora után, nem esik szó.

Itt sajnos egyedül a fizikai vonzalom és kielégülés fontos, semmi más. A többi el van fuserálva, össze van csapva. Amint az első résznél is írtam, sajnálom, mert az alaptörténet jó, ebből egy nagyon velős, szép történetet lehetett volna formálni. Elég lett volna egy kötet, de sajnos az írónő másképp gondolta. 

Nekem ebből bőven elég volt ennyi. Tudom, hogy lesz harmadik rész is, de én arra már nem vagyok kíváncsi. Remélem nagy sikere lesz a könyvnek, annak ellenére, hogy én nem jósolok nagy jövőt ennek a fajta írásnak ebben a formában. 

Értékelésem: 5/2

Naomie Hay - A nyeremény

Ezt a könyvet az Álomgyár Kiadótól kaptam, amit itt is köszönök szépen!

Úgy kezdtem neki, hogy tudtam, elég sok negatív értékelést írtak róla, pontosan nem aratott nagy sikert a moly.hu-n.

Fülszöveg: Gratulálunk! Ön nyert!
Nyereménye egy új élet! Kérjük készüljön fel bármire!
Eljátszottál már a gondolattal, mit tennél, ha megütnéd a lottó főnyereményt? Mihez kezdenél, ha bármi elérhető lenne, amitől sorsod eddigi megfosztott?
Ha új életet kezdhetnél, mi lenne a régivel?
M. napjai úgy teltek, mint bármelyik háziasszonyé. Egy márciusi hétfőn változott meg minden számára, amikor a saját lottószámait látta viszont az újság hasábjain.
Nyereményéből egy titkos álomvilágban kezdi megvalósítani vágyait, miközben mit sem sejtő családja előtt tökéletesen játsza mindennapi szerepeit. Az elhallgatott dolgok száma viszont minden nap csak nő.

Első látásra nagyon megtetszett a borítója. Nem kedvencem a lila, de ez valahogy nagyon jól mutat. Azt mondjuk nem értettem, hogy miért kellett a lapok élét feketével befesteni, mert amolyan gyászos jelleget kölcsönöz neki.  

Elkezdtem olvasni és nagyon gyorsan ment :) minden lapozás alkalmával az volt az érzésem, hogy kettőt lapozok, annyira vastagok a lapok. Ha vékonyabb lapra lett volna nyomtatva és kisebb betűkkel, akkor egy hosszabb novellának is beillett volna, viszont a minőségén nem javított volna.

Tudtam már, hogy nem lesz életem legizgalmasabb könyve, de erre nem számítottam. Csak olvastam olvastam és vártam, hogy mikor kezd fellángolni a történet. A fellángolás megvolt ugyan a történet végén, de nem erre számítottam.

Igazából nem értem miért lett ebből egy ilyen lapos, nem reális történet, mert az írónak van tehetsége, meglátszik fogalmazásból is. Gazdag szókincshasználatnak voltam tanúja és a téma is nagyon jó de úgy érzem nagyon irreális. Egy olyan házaspár, aki 15 évig csak sodródik az árral, belenyugszik a szegénységbe, lemond az élet által kínált minden jóról a nemtörődömség miatt, nem fog három hét alatt ennyi mindent csinálni és így reagálni a történtekre, ahogy a könyvben azt olvashatjuk.

Tényleg sajnálom, de nem győzött meg. Kicsit jobban kibővítve, kiszínezve jobb lett volna.

Értékelése: 5/2

Ken Follett - A Modigliani-botrány

Egy elég komoly és számomra nagyon kedves könyv után kezdtem el ezt a könyvet olvasni. Ez a második könyvem Ken Follettól. Az első a Kaland Afganisztánban volt, amiről még nem írtam meg a beszámolómat, de hamarosan következik.

A fülszövege elég ígéretesnek tünt:

Ez a könnyed, szórakoztató, briliánsan megkomponált, szellemesen szórakoztató krimi a londoni művészvilágba kalauzol el bennünket. Egy fiatal angol művészettörténész lány, Dee Sleign párizsi vakációja során eddig ismeretlen Modigliani-festmény nyomára bukkan, és barátjával, a műalkotásokkal üzletelő, nagymenő Mike-kal a kép felkutatására indul.
Kiderül, hogy Modigliani ezt a képet állítólag kábítószer hatása alatt festette, majd egy livornói rabbinak ajándékozta, aki egy aprócska olasz faluba, Poglióba vonult vissza, és 1920 körül bekövetkezett halála óta senki sem tudja pontosan, mi lett a sorsa a maga nemében páratlan remekműnek. Dee és Mike a festmény után vetik magukat – persze nem csupán a műélvezet kedvéért, hanem azért is, mert természetesen megfordul a fejükben, hogy egy eredeti Modigliani eladásával óriási vagyont szerezhetnének…

Sajnos a könyv közepéig unatkoztam. Olvastam, forgattam a lapokat és vártam az izgalmas fordulatokat, de csak a szereplőket mutatja be, de nagyon unalmas módon. A könyv közepétől kezd bonyolódni a cselekmény, de sajnos erről a részrúl sem mondhatom, hogy izgalmas, érdekes írás. Nagyot csalódtam az íróban. Nagyon sok könyve kiemelt a molyon, de én sajnos eddig semmi rendkívülit nem olvastam tőle. Ez a két könyv sajnos nem győzött meg. 

Értékelésem: 5/2

Váradi Zsuzsa - Az új ház lakói

Váradi Zsuzsa – Az új ház lakói
Irodalmi Könyvkiadó,
Bukarest, 1962
153 oldal

Vidéken voltam, épp kiolvastam azt a könyvet, amit magammal vittem és mivel nem  volt más könyv nálam, elkezdtem nézelődni a nagyszüleim könyvtárában. Ez a könyv akadt a kezembe és úgy döntöttem elkezdem olvasni.

Bevallom novellákat nem szoktam olvasni, nem vagyok oda értük, mert mire belemelegedek az olvasásba, már vége is a történetnek és az bosszantó, de most kivételt tettem.

Ebben a könyvben öt novella szerepel. Én csak az elsőt ajánlom, a többit tiltom:)

Ettünk – Ez a címe az első novellának ami egy elég szomorú, de ugyanakkor tanulságos történetet mesél el. Egy hatéves kislányról szól, akinek nincs édesanyja, az anyai nagynénje neveli. Egy bérház szuterénjében laknak és elég szűkösen tudják kihúzni egyik hónaptól a másikig.

Egy szép nap a kislányt a „nagyságos asszony” elhívta ebédelni. Idézem:

"Egy napon Bocsánczkyné, a szép fehér hajú, tipegőjárású házinéni, aki számomra rögtön az isten után következik, leüzent értem. A szolgálót küldi le Aranka mamához:

– Azt mondta a nagyságos asszony, hogy mától kedve küldje fel minden délben a kis Icukát, hogy Gabika úrfival ebédeljenek, ketten …."

Milyen szép gesztus, segítik a szegény kislányt, mondaná az ember. Én is ezt gondoltam, azonban hamarosan kiderült, hogy szó sincs ilyesmiről.

Gabika úrfi egy elkényeztetett kisfiú, akit nevelő nevel(ne), szolgáló tálal neki, de ő  nem akar enni. Pimaszkodik a szolgálóval, leönti forró levessel és csúnyán beszél mindenkivel. Icuka egy segédeszköz, akit azért hívnak Gabika úrfi mellé ebédelni, hogy Gabika úrfit csalafinta módon evésre kényszerítsék. Icukának előre megmondják, hogy mindent egyen meg amit a tányérjára tesznek, egy falatot se adjon Gabika úrfinak, még akkor sem, ha kér. Azt is megmondják Icukának, hogy neki fogják tálalni a legfinomabb falatokat, vagyis csirkecombot és májat, Gabika úrfi pedig csak a szárnyát kapja. A tortából is Icukának jut a legnagyobb szelet.  Az ebéd nagyon finom volt. Gabika úrfi majdnem semmit nem evett, de Icuka viszont mindent megevett, amit elé tettek. Hazaérve elmesélte Aranka mamának, hogy mit evett és nagy meglepetésére Aranka mama nem örült, sőt irigykedett, hogy bezzeg Icuka rá nem gondolt, neki nem hozott semmit, ő eheti tovább a lucskos káposztát. Éjszaka ellökte magától. Icuka sírt, nem értette mit vétett, miért nem szereti őt Aranka mama.

Icuka minden délben felment ebédelni és egy ideig ő kapta a nagy adagot és finom falatokat. Aztán fordult a kocka, Gabika úrfi elkezdett enni és megmondták Icukának, hogy ezután neki jut a kevesebb és a comb helyett a szárnyat fogják neki tálalni. Ő viszont túljárt Gabika úrfi eszén, elcsalta tőle a finom falatokat. 

A cselédek csúfolkodtak Icukával, Aranka mamával a viszonya nagyon megromlott, alig beszéltek már egymással, sőt, kimondottan gyűlölték, utálták egymást. 

Aztán egy szép nap ebéd után megmondták neki, hogy holnaptól nem kell jönnie. Ő azonban másnap is felment a lépcsőn, leült a fordulóban és megvárta, amiig lejárt az ebéd, aztán hazament. Amikor Aranka mama megkérdezte mit csináltak aznap, csak annyit válaszolt, hogy: „Ettünk”. 

Ezt a szegény hat éves kislányt mindenki kihasználta és bántotta, annak ellenére, hogy nem vétett senkinek.

Nekem nagyon tetszett a történet.

Értékelésem: 5/5.

Mocsárláz - Ezt a novellát végigolvastam és most először történt meg velem, hogy nem értettem meg belőle a lényeget. Vagy megértettem és nem akartam elhinni, hogy ez a lényeg? Röviden egy vidéki fiatalemberről szól, végül is mondhatom, hogy egy parasztfiúról, aki a falú népétől összegyűjtve a pénzt, egy bevásárló lista kíséretében elindul az ökrök húzta szekéren a városba. Vásárlás közben az egyik kirakatban meglátja azt a sapkát, amit egy, a falúban nyaraló úrfi fején látott gyerekkorában, nagyon tetszett neki és évekig álmodozott róla. Nagy hatással volt rá a látvány, kevés tétovázás után bement és megvette. Folytatva útját, elment egy fiúbentlakásba, ahova csomagot kellett vinnie és a két falubeli tanonc, akinek vitte a csomagot, pontosan olyan sapkát viselt, mint amilyent ő vásárolt. Akkor tudta meg, hogy ez egy egyenruha tartozéka. Hazafele menet már nem is kellett neki a sapka.

Gondolom az volt a lényeg, hogy az ember nő, fejlődik, változik, öregedik és a gyerekkori álmok, vágyak koránt sem hozzák meg a várt élményt, ha évekkel később teljesülnek.

Nem akarok rossz lenni, ezért magamra vállalom, biztos túl buta vagyok ahhoz, hogy megértsem.

Értékelésem: 5/1.

Az új ház lakói – A címadó novella. Két fiatal családot mutat be, mindkét család tagjai a gyárban dolgoznak, a kommunista párt tagjai, azzal a különbséggel, hogy az egyik család szerény, a másik pedig nagyravágyó, lenéző. Nem részletezem, mert elég propagandisztikus a mondanivalója és én nem értek egyet azokkal az időkkel. Igaz, hogy a könyv ’62-ben jelent meg, de én is kaptam tizenvalahány évet a kommunizmusból, ami bőven elég volt. 

Értékelésem: 5/3.

Az öreg Kari fiai – Ez is egy kommunista időkben lejátszó történet, tele propagandával. Röviden arról szól, hogy az egyik munkás lányt elküldik a gyárból egyetemre. Amikor végez, a munkatársai és a barátja (aki munkás a gyárban) várják vissza. A lány viszont mérnökként tér vissza, a munkatársai pedig még mindig úgy tekintenek  rá mint egy közülük valóra, akit ők tanítottak be, ők javasolták a taníttatását. A két fél elvárásai nem egyeznek, sok baj keletkezik miatta, megromlik a jó viszony annyira, hogy kilépésről is beszélnek. Itt is kudarcot vallottam, olyannyira, hogy fogalmam nincs arról, hogy a két fél közül ki ment és ki marad. 

Értékelésem: 5/2

Váltás – Természetesen ennek a novellának a cselekménye is a kommunista gyárban játszódik le. Két harisnyakötő nő életét mutat be. Két generációt képviselnek, az egyik középkorú, kétgyerekes megtört, belefásult özvegy, a másik egy fiatal, teli álmokkal, energiával. Konfliktusba keverednek, de aztán a termelés érdekében segítik egymást. Ez is propaganda. 

Értékelésem: 5/2

Pontosítás: még mielőtt valaki téves képet alkotna rólam elmondom, hogy ezt a könyvet a nagybátyám kapta valakitől ballagására. Nem voltam köteles elolvasni, de mivel régebb sok könyvet hagytam félbe, most megpróbáltam elolvasni. Szerencsémre rövid novellák és mindegyik után azt reméltem, hogy a következő jobb lesz. Hát tévedtem. Sajnálom az első novellát, mert az tényleg értékes, de a többi csapnivaló.

Összértékélésem: 5/2