Guztave Flaubert - Bovaryné

Gustave Flaubert 1821. december 12-én született Rouenban. Apja a roueni kórház főorvosa volt, anyja szintén orvoscsaládból származott. A leendő író a kórház szomorú légkörében tölti gyermekéveit.

A Bovaryné című műve  először folytatásban jelenik meg a Reue de Paris nevű lap hasábjain, 1856 végén. Rögtön a megjelenés után az ügyészség pert indít nemcsak a szerző és a regénye ellen, hanem még a lap ellen is. A vád: erkölcstelenség. De a bíróság felmenti az írót, a regény pedig 1857 elején megjelenhet kötetben is. 

Bevallom az elején eléggé nagy harcot vívtam saját magammal. El sem  kellett volna kezdenem ezt a könyvet, mert tudtam, hogy inkább a huszadik század második fele köti le érdeklődésem, de egy kényszerhelyzet folytán mégis nekivágtam. Elég hullámzó a könyv, az elején eléggé érdekesnek tűnt, aztán következett egy olyan rész, ami miatt majdnem félretettem, de végül győzött a józan ész és megszerettem a könyvet. Ennek ellenére nagyon megrázó volt a vége.

Fülszöveg: "Flaubert első megjelent regényében, a Bovarynéban, Emma a főhős életének és szerelmi csalódásainak leírásával a romantikus illúziók kudarcáról fest ironikus, tragikus képet. Emma sorra kiábrándult férjéből és szeretőiből is, mert felismeri, hogy viselkedésük csak felvett póz, s nem hősök, hanem valójában kisszerű, közepes átlagemberek. Írói mestermunka, ahogy a szerző az érdektelen köznapi eseményeket ábrázolja, úgy, hogy egyúttal a kor jellemző vonásait is visszatükrözi.
Flaubert-t első regénye, a Bovaryné teszi híres íróvá. Realista regény; tája a leghétköznapibb francia kisváros, emberei valamennyien átlagemberek; nem típusok, mint Balzac alakjai, hanem olyan még csak nem is tipikus emberek, akikkel az olvasó mindennap találkozik. A regény meséjét adó tragédia is mindennapi tragédia."

A cselekmény abban az időben játszódik le, amikor a megpuffadt tehénhez a plébánost hívták, mert azt hitték, hogy el van átkozva, a plébános pofonzáporral illette a templomban csíntalankodó gyerekeket, a legtöbb betegséget érvágással gyógyították, mert azt hitték az mindenre jó, ífjú hölgyeknek illett elpirulni egy-egy bók hallattán, a lányok úgy tekintettek a házasságra mint valami földi paradicsomra, ugyanis ezt olvasták a regényekben, ezt sugallta nekik a sok szerelmes költemény. 

Emma is ebben reménykedve megy hozzá a fiatal Bovary doktorhoz és várja a nagy esemény bekövetkezését.
 
A szerelem és a boldogság késik és idővel rá kell jönnie, hogy bizony a házasság se szerelmet nem hozott számára, se boldogságot.  Emma ekkor más férfi karjaiban keresi a boldogságot, de ez is csak ideig-óráig tart. Csalódások sorozata következik és végül bekövetkezik a tragédia.

Szépen kidolgozott mű, megvan benne minden, ami az akkori társadalomra jellemző: házasságtörés, kapzsiság, fényűzés, képmutatás, álszentség, naivitás, butaság stb. 

Ez egy olyan könyv ami nyomot hagy az emberben. Nagyon sajnáltam Emmát is, Bovaryt is, de a legjobban a kis Berthet sajnáltam. Újraolvasni nem fogom, pedig láttam, hogy volt aki megtette.

Értékelésem: 5/4.