Kriterion Kiadó, 1989
- 250 oldal
- Kötés: félvászon papírborítóban (ami nálam hiányzik)
Fűlszöveg: "Mr.
Verloc, a címben szereplő titkosügynök – igazában szatócs és tipikus
nyárspolgár – beépül a Londonban élő anarchisták közé, és értesüléseket
szerez róluk egy nagyhatalom követsége számára. A követségnek azonban
valami merényletre volna szüksége, amit a menekült anarchisták
követnének el, hogy azután a felháborodott angol kormány börtönbe csukja
vagy kiutasítsa őket. Mr. Verloc jó pénzért erre is hajlandó: szállítja
a merényletet. A greenwichi obszervatórium felrobbantása azonban nem
egészen úgy sikerül, ahogy tervezte. A titkosügynök politikai krimi.
Másrészt azonban pszichológiai regény: Mr. Verloc feleségének és
félkegyelmű sógorának lelki kálváriája, s a politikai alvilág homályos
céljai és a magánélet nyomorúságai összefonódva végül hármas tragédiához
vezetnek." Forrás
Említettem már, hogy edzem magam, arra készülök, hogy ne hagyjak félbe könyvet csak akkor, ha már tényleg olvashatatlan. Bevallom ezt a könyvet szivesen abbahagytam volna régebb, de most erőt vettem magamon és végig olvastam. Rájöttem, hogy nem csak azért lehet gyorsan olvasni egy könyvet, mert nagyon jó, hanem azért is, mert nem jó és hamar be kellene fejezni, hogy egy jobbat olvashassak.
A könyvről röviden annyit írnék, hogy nagyon hosszan, részletesen mutatja be a szereplők életét, karakterét, gondolatait. A kor társadalmát is nagyon részletesen körülírja. Mondhatnám elég "száraz" az egész könyv, a végén zajlik le a cselekmény, ami nagyon megrázó.
Nem szeretek általánosítani, szerintem egy könyv elolvasása még nem jogosít fel arra, hogy véleményt mondjak az író stílusáról, de ez a könyv nekem nem tetszett annyira, hogy most elolvassak Joseph Conradtól egy másik könyvet.
Értékelésem: 5/3
