George Cooper - Magánügy

Ezt a könyvet is az Álomgyár Kiadó jóvoltából olvashattam el, ezért itt is külön köszönetet mondok érte! 

Amikor a könyvet a kezembe vettem, George Cooperről semmit sem tudtam. Most is csak azt tudom, hogy jól ír és ez elég is nekem.

Kicsit zavarba ejtett a fülszövegben Rejtő Jenő említése. Régebb oda voltam a Rejtő könyvekért, de mondhatni kinőttem már abból a stílusból és egyébként is úgy gondolom, hogy elég egy rejtő, nem kell még egy. 

Fülszöveg: "Milyen lenne egy regénye, ha Rejtő Jenő napjainkban írná meg? Talán ilyen: Csodálatos dolog egy örökség! Főleg akkor, ha van kinek átadni. De ha nincs, az sem baj. Egy tévútra tévedt magánnyomozó, és egy nyugdíjazás címén félreállított detektív csatasorba áll az örökös felkutatásával megbízott lelkes ifjú titánnal, hogy végül – egy észbontóan észbontó nővel kiegészülve – gyökerestül felforgassák a világ ellen szövetkező bűnös elemek életét. Könyvünk hősei – vérfarkas és vámpír rokonok híján – súlyosan sebezhetők, legyen szó akár szerelemről, akár egyszerű ólomgolyókról, nem laknak koporsóban, és a napvilágnál sem porladnak el hideglelős sikoltozás közepette. Jól bánnak a szavakkal, tudnak kávézaccból jósolni, és kis szerencsével bármit képesek túlélni, ami nem halálos. Figyelem! A könyv klasszikusokat is feldolgozó író tollából került ki, ezért nyomokban mondanivalót is tartalmazhat. Kizárólag olvasni tudóknak!"

Nos, mondhatom, hogy a Rejtő stílus pár lapon észlelhető, tehát az a veszély, hogy egy Rejtő utánzatot olvasok, nem fenyegetett. Egy elejétől a végéig érdekes, mozgalmas regényt olvashattam. Érdekesen vannak megválogatva a szereplők. Nagyon különböznek egymástól és pont ezért alkotnak jó csapatot, ez nagyon tetszett. Az sem elhanyagolható, hogy  nem tudtam hinni 100%-ig egyik szereplőnek sem, mindvégig megvolt bennem a gyanakvás, ott lebegett az eshetőség, hogy esetleg valamelyik szereplő áruló. Az igazság csak a végén derül ki, ami megint jó pont a szerzőnek, ugyanis én nem szeretem azokat a könyveket, amelyekben már előre sejthető a minden. 

Itt véget is ér rövidke értékelésem, ugyanis erről a könyvről nem írni kell, hanem el kell olvasni! Ajánlom mindenkinek, ugyanis Borbás Edina könyve mellett ez a másik legjobb könyv, amit eddig az Álomgyártól olvastam. Ezért megkérem George Coopert, hogy ne hagyja abba az írást, mert szükség van a további könyveire.

Értékelésem: 5/5

Borsa Brown - A maffia ölelésében

Első sorban köszönöm szépen az Álomgyár kiadónak a könyvet. 

Az első könyv, A maffia ágyában olvasása után megfogadtam, hogy a második, vagyis ezt a részt már nem fogom elolvasni, mert elég volt az első. De ahogy mondani szokták, mindenkinek jár egy második esély, ezért úgy döntöttem, hogy Borsa Brown is kap egy második esélyt. Elolvastam a második kötetet is és ennyi volt. Nincs több esély.

Álomgyár Kiadó, 2014
352 oldal 
ISBN: 9786155252365

Fülszöveg: Aki az első részt szerette, ezt imádni fogja!
Suzanne, a szerelme és a Cosa Nostra elől menekülő angol lány New Yorkban rejtőzik el, azonban rá kell jönnie, hogy a saját érzései elől hiába próbálna elbújni. Sivár mindennapjaiból a Massimóval való váratlan találkozása ragadja ki, amelynek eredményeképpen ismét Szicíliában, a szenvedély és a félelem birodalmában találja magát
Vajon ezúttal mégiscsak happy enddel végződik a történetük?
A lánynak legelőször arra kell rádöbbennie, hogy a külön töltött idő alatt minden és mindenki megváltozott.
Ugyanakkor azt is megérti, hogy bármennyire küzdenek ellene Massimóval, őket összeköti a kémia, és talán valami más is.
BORSA BROWN új könyve a vágyat veszi górcső alá, és arra a konklúzióra jut, hogy a végzetszerű vonzódás elől nincs menekvés, mint ahogyan a maffia öleléséből sem lehet szabadulni. A maffia ágyában érzéki jelenetekben bővelkedő, izgalmas folytatása nem fog csalódást okozni a rajongóknak!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!

Nem is tudom hol kezdjem, így belecsapok a közepébe, leírom a gondolataimat, ahogy jönnek. 

Reméltem, hogy az írónő elolvassa az első könyv  értékeléseit és próbálja kijavítani azokat a hibákat, amiket az olvasók jeleztek és próbálja majd pótolni a hiányosságokat. Ezért is kapta tőlem a második esélyt. Az "Előhang" nagyon jó hatást keltett bennem, gondoltam tényleg fejlődött valamit és ez a kötet már sokkal jobb lesz, de a reményem hamar szertefoszlott. 

Olvastam, olvastam és gyűlt bennem az elégedetlenség. Kb. a 170-ik oldalnál falhoz akartam vágni, de sajnáltam a falat, így félretettem egy időre, aztán pár nap múlva végig olvastam.

"Massimo után én mindenkit laposnak és sekélyesnek tartottam." 14 oldal

"Maximalistaként kerestem az embertömegben a legtökéletesebb példányt, és mindenkiben találtam kivetnivalót. Túl romantikus! Túl közönséges! Túl gyors! Határozatlan! A külsőségeket már nem is említem. Massimo volt  a legtökéletesebb férfi akivel valaha találkoztam. Minden hibájával együtt. Gyönyörű volt a magas, izmos teste, a hibátlan, kreol bőre, a hófehér fogai, az erőteljes férfias vonásai, a tekintete, a gesztusai, a mimikája." 15 oldal

Az egész könyv tele van ilyen ellentmondásokkal, amit nekem nehéz elfogadni és lenyelni. Suzanne-t sikerült az  írónőnek úgy megformálni, hogy sajnos csak ennyit mondhatok róla: egy agyatlan, buta liba, akinek egy dolog fontos, mégpedig a fizikai kontaktus Massimo-val. Nem hinném, hogy létezik a Földön olyan teremtés, aki nem tudja elfogadni azt, hogy valaki túl romantikus, más túl közönséges, megint más túl gyors, túl határozatlan, de Massimo-nak elnézi azt, hogy bezárta, terrorizálta, majdnem halálra verte a szó szoros értelmében, többször fegyverrel fenyegette, pokollá tette a családja életét. Ennek ellenére mégis ő a tökéletes férfi. Még hogy "maximalistaként", ez nevetséges. Akkor minimalistaként miként viselkedett volna? 

Az emberi, de nemcsak az emberi, hanem az állati ösztön is azt súgja, hogy aki bántott, attól óvakodj. Az a gyerek, akit bántanak, nem fog kedves lenni ahhoz, aki bántotta. Az a kutya, amelyiket bántották, biztos nem fogja a bántó kezét nyalogatni, se a farkát csóválni előtte.   Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben és erre tessék, ezt olvasom a 19 oldalon: "Az ember a legkülönösebb lény a világon. Még egy kutya is képes emlékezni arra, ha bántják. Én azonban most képtelen voltam a fájdalmakat előrébb sorolni az örömteli eseményeknél. Massimo maga volt számomra az élet. Önszántamból dobtam el magamtól, és a legrosszabb az volt, hogy mindezért nem is neki kellett megbocsátanom, hanem magamnak." Ekkora hülyeséget én nem tudok elfogadni.

És ez így megy végig, egyik ellentmondás a másik után. Tudja jól, hogy bármilyen cselekedetéért, ami nem felel meg Massimo elvárásainak, testi fenyítésnek teszi ki magát, de mégis számtalanszor jár el a szája, aztán a következő mondat pedig az, hogy ráeszmélt, mekkora butaságot követett el és hallgatni kellett volna. Elmegy ebédelni Massimóval és annak volt barátjával, aki szintén maffiózó és a saját férje szemére hányja, hogy lefeküdt a másik volt feleségével, persze a következő sorban azt olvassuk, hogy a következő pillanatban rájött, mekkora butaságot csinált. Hát ilyen nincs. Ennyire buta nem lehet senki. Ilyent akkor sem csinálunk, ha nem a maffia két tagjáról van szó. 

Ez csak pár példa, mert nem akarom idézni az egész könyvet.

A dölt betűs mondatos stílus nem nyerte el a tetszésem. Tudom, ez is hatásvadász húzás volt az írónő részéről, de nálam nem talált célba. Megértettem volna anélkül is. 

Továbbra is jellemző az írásra  a pontatlanság, figyelmetlenség a fuserálás. Ilyeneket lehet olvasni:

"Egy magas férfi állt ott, a korlátnak dőlve. Idegen volt, mégis  elérte, hogy megnyíljon előttem a múltam és egy másik világ. Napszemüveg volt rajta, ám a szemei szinte égettek." Ez áll a 26-ik oldalon és egy oldallal odébb ezt olvashatjuk: "Felrakta a napszemüvegét, amellyel eltakarta a fekete szemeit, majd zsebre tette a kezét." 27 oldal. Hogy égethet valakinek a szeme egy olyan napszemüvegen keresztül, ami eltakarja a szemét? 

"- Engedd el ezt a nőt! Ahhoz elég okos, hogy befogja a száját. Adj neki pénzt és egyéb javakat, de tűnjön el Palermóból! Előbb-utóbb el fog járni a szája!" 383 oldal. Most akkor hogy is van ez? Elég okos, hogy befogja a száját, de előbb - utóbb mégis el fog járni a szája?

Azt sem értem, hogy hogyan lehet elsiklani egy olyan esemény fölött, mint Massimo anyjának látogatása. Massimo előbb elviszi Suzanne-t Aurora asszonyhoz, akit gyakorlatilag kitagadott a család és száműzött azért, amit Suzanne ügyében tett. Ennek ellenére mégis megnyílik Suzanne előtt, elmesél neki olyan dolgokat, amiről nem szabad beszélni. Pont neki, akiről mindenki tudja, hogy a gondolkozás nem az erőssége és fejetlenül cselekszik, meggondolatlanul beszél. Aztán Aurora asszonyt elhozza Massimo Palermóba, ugyanis az idegösszeroppanás határán áll, a vacsora alatt Aurora asszony sejteti Suzanne-val, hogy Massimo-nak lenne egy gyereke. Ebből hatalmas veszekedés kerekedik de arról, hogy mi lett végül Aurora asszonnyal a vacsora után, nem esik szó.

Itt sajnos egyedül a fizikai vonzalom és kielégülés fontos, semmi más. A többi el van fuserálva, össze van csapva. Amint az első résznél is írtam, sajnálom, mert az alaptörténet jó, ebből egy nagyon velős, szép történetet lehetett volna formálni. Elég lett volna egy kötet, de sajnos az írónő másképp gondolta. 

Nekem ebből bőven elég volt ennyi. Tudom, hogy lesz harmadik rész is, de én arra már nem vagyok kíváncsi. Remélem nagy sikere lesz a könyvnek, annak ellenére, hogy én nem jósolok nagy jövőt ennek a fajta írásnak ebben a formában. 

Értékelésem: 5/2

Borbás Edina - Hullámok csapdája

Kiadó: Álomgyár
ISBN: 9786155252181
Oldalszám: 272 oldal

Az Álomgyár Kiadó jóvoltából alkalmam nyílt elolvasni ezt a könyvet, ezért köszönettel tartozom nekik és bevallom, eddig ez a legjobb könyv, amit az Álomgyár Kiadótól olvastam. 

Épp egy olyan időszakban jött a könyv, amelyikben valahogy nem kaptam a megfelelő könyvet. Nekikezdtem többnek is, de sajnos egyik sem tudott lekötni, talán túl fáradt voltam szellemileg hozzájuk. Ez a könyv nekem telitalálat volt, annak ellenére, hogy ritkán olvasok ilyen stílusú könyveket. Magával ragadott, lekötött, kikapcsolt, olvastatta magát és sokszor nem tudtam letenni.

"Arabella a fiatal, életvidám, New York-i zongorista lány, nem találja helyét a nagyvilágban. Úgy érzi, menekülnie kell a mindennapi kudarcok, és legfőképpen az őt érzelmileg kihasználó pasija elől.

Változást akar életében, ezért jelentkezik A nagy kaland című valóságshow-ba; azt remélve, hogy a műsor távol tartja tőle a férfit, aki annyi csalódást okozott már neki. Nem is sejti, hogy a lelkében háborgó hullámok csak még inkább felkorbácsolódnak; harcba kerül önmagával és egy új, nem várt szerelem is megérinti.

A játék egy Genovából induló luxushajón zajlik. A műsor szerkesztői mindent megtesznek, hogy végletekig hajszolják a szereplőket. A kezdeti barátságos légkör hamar átcsap ádáz, gátlástalan vetélkedésbe. A törés Arabella számára is elkerülhetetlen: hamar összemosódik játék és valóság.

A feszültséget fokozza, hogy bűnözők rabolják el a műsorvezetőt, váltságdíjat követelve a show szervezőitől. Az erőszak és a zsarolás miatt az irányítás kicsúszik a stáb kezei közül.

A nézők mindebből természetesen semmit nem vehetnek észre; a show-nak folytatódnia kell!

Borbás Edina valóságshow-ba ágyazott kalandos szerelmi története az olvasót New Yorkból Genovába repíti.

Éld át a veszélyt és a viharos szenvedélyeket!"

Már az elején tisztáztam magammal, hogy minimális elvárásaim lesznek, mivel az írónőnek ez az első könyve.  Nem mondom, hogy tökéletes, de egy pár nyelvi hibán, szóhasználaton kívül pár ugrás volt az, amit kifogásolhatok, pontosabban voltak olyan részek két jelenet között, amiket egyáltalán nem említett meg és kellett volna. Ennek ellenére nem vonok le pontot ezért. 

A fülszöveget ezelőtt kb. fél évvel olvastam és mondhatom el is felejtettem, tehát amikor elkezdtem olvasni, fogalmam sem volt miről szól a könyv, viszont tudtam, hogy van második része is, ezért nem ért csalódás, amikor a könyv végére értem.

Tetszett, ahogy az írónő összeválogatta a szereplőket. Szép színes figurák, nagyon különböznek egymástól, vannak szerethető szereplők és ellenszenvesek is, de ez így van rendjén. Mivel egy valóság show szereplőiről beszélünk, ezt a valóságban is így szokták. Találkozunk itt a hétköznapi emberrel, aki saját lábán próbál megélni, a gazdag gyerekkel, akinek az apukája kemény pénzért vásárolja meg lánya helyét és ezzel együtt átírja a forgatókönyvet, a híres sportolóval, akinek egy szerencsétlen döntés miatt porba hullik minden érdeme és sok más érdekes figurával.

Több szálon fut a történet, ami ismét jó, mert nem ad okot unalomra. Találgattam ki lehet a tettes, aki megkeseríti a szereplők életét és kb. 50 oldalnyira voltam a végétől, amikor rájöttem és mondhatom jó érzés volt, amikor kiderült, hogy igazam volt. 

Nagyon megszerettem Arabellát. Jól sikerült karaktert formált belőle Borbás Edina. Annak kimondottan örültem, hogy nem a mostani trendi, vékony, magas, plázacica karakter lett a főszereplő. Végig drukkoltam neki és féltettem, valahogy úgy voltam vele, hogy meg kell védeni a csalódástól, de ügyes lány, tudja mit csinál.

Külön pont az igényes, szép kivitelezésért. Nagyon tetszik a borítója, szerintem nagyon találó. 

Nagyon várom a folytatását és ajánlom mindenkinek, aki könnyű kikapcsolódásra vágyik.

Értelésem: 5/5

Borsa Brown - A maffia ágyában

Elsősorban szeretném megköszönni ezt a könyvet az Álomgyár Kiadónak! 

Fülszöveg: "Suzanne Roberts körül megfordul a világ: viharos gyorsasággal veszít el mindent és mindenkit maga körül, ami és aki addig fontos szerepet töltött be az életében. Szerencséjére a sors kárpótolja őt mindenért: megajándékozza Massimo, az ellenállhatatlan, művelt és jómódú ügyvéd szerelmével, aki rögvest szülővárosába, Palermóba röpíti álmai asszonyát. Itt véget is érhetne ez a romantikus történet… a happy end ezúttal mégis elmarad. Szicíliáról ugyanis kiderül, hogy távolról sem a képzelet mesés birodalma, s lassan Massimóról is lehull az álarc…

Lesz-e kiút az érzései között őrlődő, bántalmazott hősnő számára? Van-e szabadulás a maffia hálójából? És egyáltalán: hol van a határ szerelem és gyűlölet között?"

Nagyon tetszik az igényes borító, a szép kiadás. Szerintem jól megválasztották a képet, így a könyv olvasása után tényleg sokatmondó. Sokatmondó a cím is, ez vonzott, csábított arra, hogy elolvassam.

Egy rendkívül buta lány történetét olvashatjuk, aki a testi érzéseknél sajnos nem képes tovább látni. Számomra elképzelhetetlen és egyben érthetetlen, hogy képes egy felnőtt nő (akinek nem tudni a korát, mert az írónő nem tartotta fontosnak elárulni) egyik napról a másikra, vagy egyik pillanatról a másikra ilyen döntéseket hozni. Ennek ellenére az alaptörténet nagyon jó, csak sajnos kidolgozatlan.

Úgy éreztem, hogy az írónő inkább a cselekményre, az eseményekre koncentrál. Ebből kifolyólag elég  összecsapott és elfuserált a történet, főleg az eleje. Nincsenek benne leírások, háttérinformációk és van benne ellentmondás is bőven. 

Megérkezésük után ezt mondja Suzanne magában: "Mosolyogva idéztem fel magamban, mennyire irigyeltem Khatrynt, amiért életének egy új, izgalmas szakasza előtt állt. Nem sejtettem, hogy rám legalább annyi újdonság és szépség vár ezen a távoli helyen, ami kellőképpen felpörgeti majd ellaposodott mindennapjaimat." Rögtön a következő oldalon pedig arról olvashatunk, hogy Suzanne dühös volt, csalódott és tehetetlen, mert egyhavi ott-tartózkodása alatt szinte minden reggel egyedül ébredt, napja nagy részét unalomban senyvedve töltötte. Abból a sok szépségből sajnos az olvasónak semmi nem jut. Innen már csak a panasz, az agresszió, a bántás és a szomorúság van. Ezekre azért oda kellene figyelni.

Azt is furának találtam, hogy egy maffia főnök bemocskolja a saját házát. Sok ilyen témájú filmet láttam már, olasz filmeket, de egyikben sem történt ilyen. Különös választás.

Sajnálom, hogy az írónő nem szentelt több időt erre az írására. Szerintem kidolgozott állapotban egy remek olvasmányt kapott volna az olvasó.  Láttam, hogy van egy folytatása is. Most úgy érzem, hogy nem kérek a folytatásból, de lehet idővel meggondolom magam. Minden esetre remélem a következő rész meggondoltabb, alaposabb és kidolgozottam.

Üzenem az írónőnek, hogy figyeljen az értékelésekre, mert nem csak nekem az a véleményem, hogy kidolgozatlan.

Értékelésem: 5/2

Cornelie C. G. - Érzelmi vírusveszély

Első sorban szeretném megköszönni az Álomgyár Kiadónak, akinek a jóvoltából ezt a példányt elolvashattam. 

Fülszöveg: "Washington-Róma… a majd kilenc órás repülőút csak a kezdete Antony Wilson, nemzetközi elismertségnek örvendő pszichológus és Tiziana Montelloni Smith írónő közös utazásának. A romantikus, angyal arcú Tiziana egy kihűlt kapcsolat emlékei elől menekül Rómába, felidézni Olaszországban töltött gyermekkorát. Antonyt, aki korábban az Egyesült Államok terrorelhárító tisztje volt, egy előadásra hívják az Örök városba.

Megismerkedésük ártatlan flörtnek indul, nem is sejtik, hogy közös útjuk, közös sorsukká alakul. Életük örökre megváltozik, miközben egy, a világot fenyegető biológiai fegyverért vívott kíméletlen hajszába keverednek.

A szálak egyre kuszábbak, ismerősök bukkannak fel Antony múltjából, miközben Pandóra szelencéje kinyílik. Az ámokfutásban a furcsa párost csak a lány fantáziája és a férfi múltban szerzett tapasztalata segítik felfegyverzett üldözőikkel szemben.

Cornelie C. G. Olaszország varázslatos tájain játszódó, humorral és szerelemmel fűszerezett, filmszerű regényének alapjául valóságos események szolgálnak. Az írónő lerántja a leplet a hatalmasok világáról és harcukról, aminek tétje maga az emberiség jövője.
“Izgalmas, több szálon futó és végül meglepő fordulatokkal összefésült történet, amelyből nem hiányozhat a szerelem sem. Ez az a könyv, amit tényleg nem lehet letenni.”
dr. Békési Andrea, a Bátor Tábor Alapítvány orvos igazgatója"

Nem ismerem az írónőt, nem olvastam tőle semmit, ezért nem voltak elvárásaim.  Nagy igyekezettel láttam neki az olvasásnak és már az elején kiderült, hogy izgalmas könyvet tartok a kezemben. Pörögtek az események, olvastam, lapoztam és elfelejtkeztem a külvilágról, de aztán kezdtem visszatérni a valóságba. Valami elkezdett zavarni. Az elején nem tudtam meghatározni, hogy mi az, aztán rájöttem. Több szálon fut a cselekmény, ami mindig jó, mert így találgathatom, hogy vajon mi az összefüggés közöttük. Már az elején kiderült, hogy lesz egy érzelmi része is, és ez zavart engem, pontosabban az, ahogy lebonyolította az írónő. Úgy éreztem, hogy valószínűtlen volt, a vége felé pedig egyenes fura az Anthony és Tiziana viszonya.
Tehát volt benne minden: vonzódás, érzelmi dráma, izgalom, üldözés, menekülés, harc stb. Ez mind kell egy ilyen könyvh9z, de talán én kicsit másképp kevertem volna a dolgokat és másképp határoztam volna meg az arányokat.
Voltak benne pontatlanságok, például egyik helyen  a vonatot említi, holott addig a pillanatig Tiziana csak repülővel és autóval utazott. A másik pedig Jack esetében, amikor Tiziana vállon lőtte, mégis a karja vérzett, de ezek inkább figyelmetlenségek.
Hiányoltam a leírásokat, úgy a helyszínek részletesebb bemutatását, mint a szereplőkét. Nagyon keveset tudtunk meg a szereplőkről, a helyszínekről pedig még kevesebbet, pedig igazán érdekes lett volna olvasni a festői olasz tájakról. Próbáltam elképzelni a harc jelenetet, ami során Jack fogságba került, de valósággal képtelenség volt, ugyanis semmit nem osztott meg velünk az írónő arról, hogy milyen Dominic háza, nappalija stb. Próbáltam elképzelni Tizianát amint hátrál és próbál valami kiutat találni Jack elől, reméltem, hogy megragad majd valamit, ami az útjába kerül, de azt sem tudtam mi veszi körül.
Még volt egy másik dolog, ami zavart és már kezdett idegesíteni a vége felé, mégpedig az, hogy annak ellenére, hogy a szereplők amerikaiak voltak, mégis helyenként a magyarországi köznyelvet használták. Ha fordító követ el ilyen hibát, akkor azt fogom mondani, hogy elvette a könyv eredeti ízét/zamatát. De mivel az írónő magyar, kicsit jobban kellett volna törekednie arra, hogy ez ne kerüljön be a könyvbe.
Ezeket nem bántásként írom. Remélem eljut az írónőhöz is és átgondolja.
Ettől eltekintve örömmel olvastam a könyvet. Hamar végeztem vele, ami ha unalmas lett volna, nem történik meg. Szívese olvasnék még az írónőtől és várom a következő könyvét. Minden kezdet nehéz, de remélem nem adja fel és a következő alkotás még izgalmasabb lesz. Kívánok neki sok sikert, kitartást és örömöt az íráshoz.

Értékelésem: 5/3

Estelle Brightmore - 13 napon

Nagyon távol áll tőlem ez a stílus. Jobb szeretek a valóság talaján maradni, de ennek ellenére ez a könyv nagyon tetszett. Olvastam egy elég kemény krtikikát egy blogon, de nem értek vele egyet. Nekem nagyon tetszett a könyv. Nem kerestem benne a hibákat, bakikat, csak olvastam és élveztem. Ezt ajánlom neked is.

Már első látásra nagyon tetszett a borítója. Ízléses, jól kigondolt és főképp nagyon illik a történethez, de ez csak a könyv olvasása után derül ki. 

Fülszöveg:

2195-re a Föld egy összefüggő, elnéptelenedett sivataggá válik. Csupán egyetlen élhető menedék marad, a falakkal körülvett Város. Ez az utolsó éden csak a kiválasztottak számára maga a földi paradicsom. A társadalmat alkotó emberek születésüktől fogva szegények vagy gazdagok csoportjába tartoznak és a két osztály között nincs átjárás. Az irányítás 12 zsarnok kezében van.
A Város vezetői időről-időre halálos játékokat szerveznek, ahol bárki porondra kerülhet, akarata ellenére is.
Ana Andropov egy fiatal, különc újságíró, aki a mocsok és a hihetetlen luxus éles ellentétében és a kegyetlen törvények káoszában próbál egy önkényesen igazságot szolgáltató, gyilkos fantom nyomára bukkanni.
Ahol az ember embernek farkasa, létezhet-e még kegyelem és könyörület? Meddig uralkodhatnak még gazdag kevesek szegény sokakon? Kegyetlenségre lehet válasz az erőszak? Vannak még önzetlenek és szerelmesek?
És valaha választ kapunk vajon ezekre a kérdésekre? Talán a 13. napon…

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz. 

Nos, ahogy a fülszövegből is kiderül, 2195-öt írunk és a Föld már nem az, ami napjainkban. Ebben az új világban valamilyen szinten keveredni láttam a régi, időszámításunk előtti történelmet az elképzelt jövővel: különböző társadalmi rétegek, megkülönböztetések, kemény büntetések a szegényekre, míg a gazdagok élvezik az életet, megfélemlítés, terror, az arénában való, nyilvános büntetés, mesterségesen előállított időjárás, napelemes repülő autók, egy fura állat. 

A város 3 körre van osztva, társadalmi különbség van a körök között és természetesen a körök közötti átjárás elég nehéz dolog. A Várost 12 vezető uralja vagy mondjam úgy, hogy terrorizálja?  Az elején attól tartottam, hogy túl sok lesz a valóságtalan, jövőbeli dolog, de megnyugvásomra egy állat jelent meg csupán, aminek igencsak kevés szerep jutott. A napelemes repülő alkalmatosság nem zavart már és a természetfeletti erő sem, ami a főhősnő árnyékának jutott. 

Tetszett, hogy "az ellentétek vonzzák egymást" alapon egy művelt, szép lány megismerkedik egy másik körben élő, jóképű "rosszfiúval". Bevallom mindvégig egy más befejezésben reménykedtem, de így is jó. Örülök, hogy elolvastam és remélem az írónő hamarosan más olvasmánnyal is meglep minket :)

Értékelésem: 5/5

Naomie Hay - A nyeremény

Ezt a könyvet az Álomgyár Kiadótól kaptam, amit itt is köszönök szépen!

Úgy kezdtem neki, hogy tudtam, elég sok negatív értékelést írtak róla, pontosan nem aratott nagy sikert a moly.hu-n.

Fülszöveg: Gratulálunk! Ön nyert!
Nyereménye egy új élet! Kérjük készüljön fel bármire!
Eljátszottál már a gondolattal, mit tennél, ha megütnéd a lottó főnyereményt? Mihez kezdenél, ha bármi elérhető lenne, amitől sorsod eddigi megfosztott?
Ha új életet kezdhetnél, mi lenne a régivel?
M. napjai úgy teltek, mint bármelyik háziasszonyé. Egy márciusi hétfőn változott meg minden számára, amikor a saját lottószámait látta viszont az újság hasábjain.
Nyereményéből egy titkos álomvilágban kezdi megvalósítani vágyait, miközben mit sem sejtő családja előtt tökéletesen játsza mindennapi szerepeit. Az elhallgatott dolgok száma viszont minden nap csak nő.

Első látásra nagyon megtetszett a borítója. Nem kedvencem a lila, de ez valahogy nagyon jól mutat. Azt mondjuk nem értettem, hogy miért kellett a lapok élét feketével befesteni, mert amolyan gyászos jelleget kölcsönöz neki.  

Elkezdtem olvasni és nagyon gyorsan ment :) minden lapozás alkalmával az volt az érzésem, hogy kettőt lapozok, annyira vastagok a lapok. Ha vékonyabb lapra lett volna nyomtatva és kisebb betűkkel, akkor egy hosszabb novellának is beillett volna, viszont a minőségén nem javított volna.

Tudtam már, hogy nem lesz életem legizgalmasabb könyve, de erre nem számítottam. Csak olvastam olvastam és vártam, hogy mikor kezd fellángolni a történet. A fellángolás megvolt ugyan a történet végén, de nem erre számítottam.

Igazából nem értem miért lett ebből egy ilyen lapos, nem reális történet, mert az írónak van tehetsége, meglátszik fogalmazásból is. Gazdag szókincshasználatnak voltam tanúja és a téma is nagyon jó de úgy érzem nagyon irreális. Egy olyan házaspár, aki 15 évig csak sodródik az árral, belenyugszik a szegénységbe, lemond az élet által kínált minden jóról a nemtörődömség miatt, nem fog három hét alatt ennyi mindent csinálni és így reagálni a történtekre, ahogy a könyvben azt olvashatjuk.

Tényleg sajnálom, de nem győzött meg. Kicsit jobban kibővítve, kiszínezve jobb lett volna.

Értékelése: 5/2