Nos, Szilvásihoz híven, a cselekmény itt is két nap alatt zajlik le, viszont a könyv tartalma összefogja a főszereplő Lestár Balázs egész életét, gondolatait, érzelmeit és jövőre néző terveit. Egyszóval egy olyan fiatalemberről olvashatunk, aki csalódott a szüleiben, testvéreiben, a világban, nem találja helyét és az élet értelmét.
Fülszöveg: "„Kemény kaland egy írónak, aki már elmúlt ötven, hogy egy mai srácról, napjaink húszéveseinek egyikéről írjon regényt: abból a nemzedékből válasszon főszereplőt, amelyet képletesen (netán valósan is?) időtlen idők választanak el az ő generációjától, tőle magától” – ismerteti Szilvási Lajos új regénye írópróbáló terhét. Pedig nem először veti alá magát ilyenféle próbatételnek: hasonló korú fiatalok közegébe merült (sikerrel) a Hozomány, az Egymás szemében, a Lélekharang megírásakor is, most azonban részben a társadalmon kívüli, saját törvényű – illetve többnyire törvénybe ütköző – narkós, csöves tenyészetekbe merészkedett el író-felderítőként, részben pedig egy önpusztító magatartás eredetét, természetét kíséri figyelemmel egy, a családja ellen lázadó „kádergyerek” – illetve éppen e helyzet meghatározó volta ellen lázadó, tehetséges, derék fiatalember – tragikus fordulatú sorsában. „Lestár Balázs gondolataiból a napjainkban mind járványosabb életérzés, az elidegenedésnél is bénítóbb tudatos közöny sorvadásképlete is kirajzolódik – folytatja Szilvási – az a fajta korbetegség, amit a mai tízen- és huszonévesek, és természetesen velük együtt a szüleik, más-más lázgörbével kínlódnak végig, hogy végül belefásulva vagy belenyomorodva (ha van egyáltalán e két változat között különbség) jussanak el egyfajta beilleszkedésig.”
Lestár Balázs például, aki korábban nem találta és nem is kereste a szavakat sem életfontosságú kérdésekhez, sem pedig válaszokhoz e magatartás szimbólumát most már sorsaként éli: egy késszúrás által megfosztva a beszéd képességétől, némaként."
Szilvásinak ebben a regényében régi ismerősökkel találkozunk. Például Dr. Juhász Júliával, akit a Karácsony című regényből ismerünk, Pásztor Zoltán patológus barátnője volt akkor. Most 38 éves adjunktus és van egy 4 éves fia. Az viszont nem derül ki, hogy ki a férje és a gyerek apja.
Egy másik kedves ismerős család a Kelemen család. Kelemen Bandi, akit az Albérlet a Síp utcában, a Karácsony és az Hozományból ismerünk, azóta már a Szent Lőrinc kórház belgyógyász főorvosa. Felesége Orsika a Tudományegyetem bölcsészkarán tanít. Most viszont őket csak megemlíti az író, a szereplő a lányuk, Kisjutka, akit így mutat be nekünk Szilvási:
"Szabályszerű nő lett belőle két év alatt, kétségbevonhatatlanul női a domborzata, pedig még mindig nem sokkal több tizenhétnél. Plasztikusan igénybe veszi a fehér T-shirt pamutanyagának rugalmasságát a tartalom, egyáltalán nem serdülőkre jellemző két dombormű tartja feszesen mellmagasságban a trikó tapadós textiljét …." 47 oldal
Nagyon tetszett Kisjutka karaktere. Valamennyire hasonló volt a sorsa az édesanyjáéhoz (szerintem), de többet nem mondhatok. Janinával jól elbánt, ezt meg kell adni neki, hangosan nevettem a bátorságán.
Többek közt az is kiderül, hogy Peterdi Miska plébános fiatalon meghalt. Ezt sajnálom.
Értékelésem: 5/5 Helyenként elég száraz a regény, mondhatom unalmas, de összességében nagyon jó. Amint a fülszöveg is írja, nem lehetett könnyű Szilvásinak egy húszéves fiatalemberről írni, mégpedig a legapróbb részletekig megosztva az olvasóval ennek gondolatait, érzelmeit stb. Helyenként szerintem kicsit túlzott (nem hinném, hogy egy húszéves fiú tudná milyen a krepdesin ing, bár vannak kivételek), többször volt olyan érzésem, hogy sokkal érettebbnek festette le Balázst a koránál, de ennek ellenére kitűnően megalkotta a karaktert. Egy dolog van, amit kifogásolok, mert szerintem ez a való életben nem így lenne és Szilvásinak ezt figyelembe kellett volna vennie, ez pedig a következő: Balázs nem tud beszélni, ezt mindenki tudja, viszont azt is, hogy nem süket-néma, tud kommunikálni. Ennek ellenére két nap alatt senki nem kérdezett tőle olyan módon, hogy választ is kapjon a kérdésére, egyedül Kisjutkának írt pár sort az első nap. Ezt kicsit furcsállottam. Ettől eltekintve nagyon jó.
Nekem Szilvásitól az Egymás szemében a kedvencem, rongyosra olvastam tini koromban...:)
VálaszTörlésÉn azt csak kétszer olvastam, de nagyon jó, tetszett. Írtam is ide róla.
Törlés16-17 évesen folyamatosan olvastam. Nem tudom hánysz kezdtem előröl,számomra sorsfordító regény volt. Szilvási minden könyvét ,többször is a kezembe vettem,újra és újra olvasva. Kedvenc írómtol a Néma a keg kedvesebb számomra :)
VálaszTörlésEgymás szemében és A Néma. Mindkettő számtalanszor olvasva és szinte fejből tudva már (30 év rendszeres olvasgatása után könnyű :))) )
VálaszTörlés