Szerző:
|
P.G. Wodehause
|
Kiadó:
|
Európa Könyvkiadó
|
Kiadás éve:
|
1999
|
Kiadás helye:
|
Budapest |
Terjedelem:
|
229 oldal
|
Kötéstípus:
|
Ragasztott papírkötés
|
Nyelv:
|
magyar |
|
|
"Psmith és Mike, a két cambridge-i egyetemista jó barát, nyári szünidejét
Amerikában tölti; a krikettbajnok, csapatával az országot járja, Psmith
magányosan unatkozik New Yorkban – míg csak hagyományos szerencséje
össze nem hozza a Meghitt Percek című jámbor családi magazin
nekikeseredett ifjú szerkesztőjével, Billy Windsorral. A kalandos kedvű
Psmith – aki arisztokratikus stílusát „szocialista” meggyőződéssel
ötvözi – természetesen itt és most is megtalálja a kedvére való
feladatot: az unalmas lapocska felvirágoztatását egybeköti egy ígéretes
ökölvívó-tehetség, bizonyos Bütyök Brady karrierjének egyengetésével,
valamint a New York-i nyomornegyedekből tetemes sápot húzó szőrös szívű
Mr. Ismeretlen leleplezésével. Mindez nem kevés veszedelemmel, sok
mulatságos megpróbáltatással, és természetesen végül is sikerrel jár –
Psmithnek egy bandaháború kapcsán ugyan odavész dédelgetett kalapja, de ő
erkölcsi győztesként kerül ki a csatából. Wodehouse egyik korai
Psmith-regénye ma is elevenen hat, nem utolsósorban Révbíró Tamás
ezúttal is bravúros fordításának."
Könyvértékelés: Elsőre a könyv borítója
fogott meg. Nagyon tetszett a grafika, vagyis ahogy karikírozva
megrajzolták azt a pár szereplőt, aki a könyvben szórakoztat
minket. Hirtelen, a hátlapon található szöveg elolvasása után,
amit fentebb idéztem, egy komoly, múltszázad eleji történetre
gondoltam. Szeretek olvasni az 1900-as évekről, természetesen a
két világháborút kivéve, de ha a történelmi értéküket
nézzük, akkor az is belefér.
Szóval nagy lelkesedéssel nekiláttam olvasni és
már az első lapon találtam két részt, ami rendkívül tetszett
és megfogott. Íme a két idézet:
"Az úri társaság
az Ötödik sugárúton grasszált fel-alá, automobilban, s vajon
redőzte-e gondbarázda az úri társaság homlokát? Nem redőzte.
" 7 oldal
"New Yorkban
mindenféle sajtótermék fellelhető, amit az emberi fantázia
egyáltalán el tud képzelni. A társadalom minden rétege
megtalálja benne a magáét. Ha egy eszkimó New Yorkba kerülne,
minden valószínűség szerint már az első újságosstandon
megtalálná a Fókazsír Magazin-t vagy valami hasonló
orgánumot, amelyet eszkimók írnak eszkimóknak. New Yorkban
mindenki olvas, és mindenki állandóan olvas. A New York-i ember
akkor is kedvenc lapjába temetkezik, amikor a földalatti zsúfolt
kupéjában préselődik, vagy amikor földalatti zsúfolt
kupéjában préselődik, vagy amikor gazellaként felszökken a
mozgó villamosra. " 7 oldal
Tovább olvasva a könyvet láttam, hogy nem a
cselekmény az, ami engem a könyv végigolvasására késztet, hanem
az író szókincse. Itt külön köszönetemet fejezem ki a
fordítónak, ugyanis egyáltalán nem könnyű egy ilyen művet
lefordítani úgy, hogy visszaadja az író által megütött
hangnemet.
Kezdtem gondolkozni azon, hogy mihez hasonlít ez a
könyv. Rejtő Jenő stílusa jutott eszembe. Nem szeretném se
Rejtőt, se Wodehouse-ot megsérteni, ugyanis mindkét stílus
egyedi, de ugyanakkor van bennük bőven hasonlóság. Rejtő könyvei
a cselekményben is remekelnek, Wodehouse viszont amit elveszít a
cselekmény terén, azt beporolja a szókincs kategóriában.
Idéznék még pár ízelítőt:
„Az utcalámpa fénykörében jobban megnézhették
maguknak az ólmosbot Paganinijét.” 111 oldal
"- Az lett a baj –
felelte Billy –, hogy lepaktált egy vállalkozóval, aki egy
mulató építésénél olyan anyagot használt, amilyen nem volt
tartósabb a habcsóknál, aztán a harmadik napon összeomlott, és
a közönség fele odaveszett." 154 oldal
Végül egy nyelvtörő, ami nagyon érdekes és itt megörökítem:
„Nem mindenfajta szarka
farka tarkabarka, csak a tarkabarka fajta szarka farka tarkabarka.”
191 oldal
Összefoglalva: nekem nagyon tetszett a könyv,
ajánlom mindenkinek. Könnyű, szórakoztató, kikapcsol.
Értékelés: 5/5