Dobai Péter - Lavina

Magvető Kiadó, 1980
332 oldal
Kötés: papír / puha kötés

Ezt a könyvet az antikváriumos néni ajánlotta figyelmembe mondván, hogy egy nagyon jó olvasmány.  Egy buszjegy árába került :)

Egy szélhámos hármas életét ismerhetjük meg. Mészáros Feri háromgyerekes apa, a házassága már rég tönkrement, felesége Viki már tíz évvel ezelőtt kénytelen volt a bírósághoz folyamodni, hogy a gyerektartást neki utalják át a Feri fizetéséből, mert másképp nem tudta megkapni a három gyerek után járó pénzt. Ferinek évek óta szeretője van, Hajós Ida, akit már évek óta házassággal hiteget, mondván, hogy hamarosan elválik a feleségétől és elveszi Idát. Mészáros Feri közben állandóan anyagi gondokkal küzd, fűnek-fának tartozik, egyik helyről kér, másiknak megadja és ez egy örökös körforgás nála. Érdekes a regény, annál is inkább, mert nagyon élethűen mutatja be az ilyen emberek viselkedését, gondolatmenetét és cselekedeteit. A könyv végén, ahogyan a cím is sugallja, elindul a lavina. 

Akaratlanul is Flaubert Bovarynéja jutott eszembe. Arra gondoltam, hogy vajon hány Mészáros Feri, hány Mészáros Viki és hány Hajós Ida jár köztünk anélkül, hogy tudnánk róla? Első látásra nagyon egyszerű és jelentéktelen könyvnek néz ki, ennek ellenére nagyon értékes, fontos a mondanivalója. 

Értékelésem: 5/4

Szilvási Lajos - Ködlámpa

Szilvási Lajos az az író, aki az általa megalkotott szereplőket több művében is szerepelteti. Több regényét befejezés nélkül hagyta, vagyis az olvasóra bízza, gondoljon ki amit akar, fejezze be az olvasó a művet úgy, ahogy neki tetszik, viszont bizonyos szereplőkkel a későbbi műveiben találkozhatunk és kiderül mi is lett a sorsuk. Regényei különállóak, de ebből a szempontból mégis összefüggnek.

Ezt a Szilvási könyvet azoknak ajánlom, akik szeretnék elolvasni az író valamennyi könyvét. Ez egy különleges regény, itt nem a cselekmény dominál, hanem a hat főszereplő bemutatása és korábbi életének megismertetése a fontos. 

Sajnos nekem nem volt lehetőségen kronológiai sorrendben olvasni a műveit, de talán nem is baj, ugyanis később is jó megtudni milyen volt a szereplőnek az eddigi élete, így jobban meg lehet érteni azt a későbbi regényt, akár utólag is.

 Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Fülszöveg: "„Hidd el nekem, ha egyszer ködbe kerülsz, amikor húszlépésnyire se látsz előre, hiába az előírás szerint kötelező lámpáidon kívül a ködlámpa, semmit sem segít rajtad! A köben csak egy segít: az ösztön” Ez az idézet mottója lehetne Szilvási Lajos regényének.
Öt fiatal férfi víkendje során arra vállalkozik, hogy az érzelmi és gondolati útvesztőkből azt az utat találja meg, amely az egyetlen lehetséges út a barátság, a vállalt eszmék, a hűség megtartására. Egyiküket távol levő hatodik társuk barátságukat eláruló hűtlenséggel vádolta meg. Miközben ennek a vádnak a részleteit bogozzák, önmagukkal is szembesülnek korunk legfontosabb etikai problémáival, saját magukat is le kell mérniök ahhoz, hogy ítélekezhessenek. A vád végül nem bizonyul igaznak, de a felmentés mégsem egyszerű, mert az elmúlt esztendők mérlegre tétele során az is bebizonyosodik, hogy valamennyien „ködbe kerültek”, a továbbiakban is szükségük van egymásra."

A Ködlámpa című regényét 1966-ban fejezte be, a főszereplők: Tatár Marci, Simon Sanyi százados, Dr. Deák Tibor, Peterdi Miska plébános, Dr. Tomanek Attila, Bodor Jóska főszerkesztő kb. 33 évesek. Együtt jártak iskolába, és az érettségi után is jó barátok maradtak. Időnként találkoztak, megvitatták az élet nagy gondjait és segítettek egymásnak ahogy csak tudtak.

Deák Tiborral, Peterdi plébánossal, Bodorral és Simon Sanyival találkoztam már és még fogok, tehát nekem mindenképp hasznos volt ez a könyv.

Aki egy cselekmény-dús, izgalmas könyvet szeretne olvasni, annak nem ezt a művet ajánlom. Jó a téma, de szerintem másképp is lehetett volna csomagolni. Lehetett volna kicsit több cselekményt belevinni, mert így elég "száraz" lett.

Nagyon tetszett a főszereplő, Dr. Deák Tibor karaktere.

Értékelésem: 5/4

Guztave Flaubert - Bovaryné

Gustave Flaubert 1821. december 12-én született Rouenban. Apja a roueni kórház főorvosa volt, anyja szintén orvoscsaládból származott. A leendő író a kórház szomorú légkörében tölti gyermekéveit.

A Bovaryné című műve  először folytatásban jelenik meg a Reue de Paris nevű lap hasábjain, 1856 végén. Rögtön a megjelenés után az ügyészség pert indít nemcsak a szerző és a regénye ellen, hanem még a lap ellen is. A vád: erkölcstelenség. De a bíróság felmenti az írót, a regény pedig 1857 elején megjelenhet kötetben is. 

Bevallom az elején eléggé nagy harcot vívtam saját magammal. El sem  kellett volna kezdenem ezt a könyvet, mert tudtam, hogy inkább a huszadik század második fele köti le érdeklődésem, de egy kényszerhelyzet folytán mégis nekivágtam. Elég hullámzó a könyv, az elején eléggé érdekesnek tűnt, aztán következett egy olyan rész, ami miatt majdnem félretettem, de végül győzött a józan ész és megszerettem a könyvet. Ennek ellenére nagyon megrázó volt a vége.

Fülszöveg: "Flaubert első megjelent regényében, a Bovarynéban, Emma a főhős életének és szerelmi csalódásainak leírásával a romantikus illúziók kudarcáról fest ironikus, tragikus képet. Emma sorra kiábrándult férjéből és szeretőiből is, mert felismeri, hogy viselkedésük csak felvett póz, s nem hősök, hanem valójában kisszerű, közepes átlagemberek. Írói mestermunka, ahogy a szerző az érdektelen köznapi eseményeket ábrázolja, úgy, hogy egyúttal a kor jellemző vonásait is visszatükrözi.
Flaubert-t első regénye, a Bovaryné teszi híres íróvá. Realista regény; tája a leghétköznapibb francia kisváros, emberei valamennyien átlagemberek; nem típusok, mint Balzac alakjai, hanem olyan még csak nem is tipikus emberek, akikkel az olvasó mindennap találkozik. A regény meséjét adó tragédia is mindennapi tragédia."

A cselekmény abban az időben játszódik le, amikor a megpuffadt tehénhez a plébánost hívták, mert azt hitték, hogy el van átkozva, a plébános pofonzáporral illette a templomban csíntalankodó gyerekeket, a legtöbb betegséget érvágással gyógyították, mert azt hitték az mindenre jó, ífjú hölgyeknek illett elpirulni egy-egy bók hallattán, a lányok úgy tekintettek a házasságra mint valami földi paradicsomra, ugyanis ezt olvasták a regényekben, ezt sugallta nekik a sok szerelmes költemény. 

Emma is ebben reménykedve megy hozzá a fiatal Bovary doktorhoz és várja a nagy esemény bekövetkezését.
 
A szerelem és a boldogság késik és idővel rá kell jönnie, hogy bizony a házasság se szerelmet nem hozott számára, se boldogságot.  Emma ekkor más férfi karjaiban keresi a boldogságot, de ez is csak ideig-óráig tart. Csalódások sorozata következik és végül bekövetkezik a tragédia.

Szépen kidolgozott mű, megvan benne minden, ami az akkori társadalomra jellemző: házasságtörés, kapzsiság, fényűzés, képmutatás, álszentség, naivitás, butaság stb. 

Ez egy olyan könyv ami nyomot hagy az emberben. Nagyon sajnáltam Emmát is, Bovaryt is, de a legjobban a kis Berthet sajnáltam. Újraolvasni nem fogom, pedig láttam, hogy volt aki megtette.

Értékelésem: 5/4. 

Rembrandt szobra Amszterdamban

Aki Hollandiába megy, az tudja, hogy rengeteg érdekes és értékes látnivaló vár rá és itt nemcsak a tájról és a holland házak sajátosságáról beszélek, hanem a műkincsek bőségéről is. 

Az egyik ilyen értékes és egyedi látványosság a Rembrandt Harmenszoon van Rijn szobra és az előtte levő szoborcsoport.  Én egy olyan országban nőttem fel és élek, ahol a régi szobrokat, emlékműveket folyamatosan rombolták, pusztították. Ezért nagyon tudom értékelni azokat az országokat és ezen országok népét, akik megőrzik, konzerválják és megmutatják a világnak azt, ami a saját és egyben a világ kultúrájának része.

Nagy hatással volt rám ez a szoborcsoport. Egyszerűen gyönyörű. Ott álltam előtte, néztem, csodáltam és próbáltam magamban felidézni azokat az időket. Talán 10 percig  kellett várnom, amíg le tudtam fényképezni, ugyanis sokan jártak arra, mindig valaki ott állt és belelógott a képbe.

Van Gogh múzeum Amszterdamban

Pontosabban csak a bejárata. Sajnos a hollandiai múzeumokban nem szabad fényképezni. A hollandok tudnak vigyázni az igazi értékekre, őket nem vakította el a pénz. 

Ennek ellenére volt aki telefonnal fényképezett és többszöri felszólításra sem volt hajlandó abbahagyni. Illedelmesen kikísérték és letöröltették vele a fényképeket. 

Ezt a sort sajnos ki kell állni, mindig ilyen tömeg van itt, de hamar megy, mert több helyen lehet jegyet váltani és civilizált a nép. Bent van ruhatár és természetesen itt is át kell esni a kötelező átvilágításon. 

Vicces volt, mert a sok jellegzetes Van Gogh kép között volt egy, ami nagyon kilógott a sorból, pontosabban a "Csontváz cigarettával". 

Képforrás

Köztudott, hogy a művészt elmegyógyintézetben kezelték. Ezt a képet akkor festette, pontosabban 1888-ban. Én akkor amikor a kép előtt álltam, nem tudtam, hogy a kép abból az időből való, de a többi képhez viszonyítva, rögtön rájöttem és mondtam is halkan a útitársamnak, hogy: "Látszik, hogy itt már nagyon depis volt." Erre egy hang a hátam mögött: "Hallod? Ezek is magyarok!" Illedelmesen elengedtem a fülem mellett, meg sem fordultam.

Egyik nagy kedvencem a Hungária

Az együttes zenéje is kedvencem, de a film is ami szerintem egy igazi remekmű. Van benne minden ami szükséges: humor (bőven), paródia, zene stb. Visszahozza azokat az időket, amelyekről Köves József és Szilvási Lajos írt.

Lehet fura ez így, mert én nem éltem még azokban az időkben, ez a kór a szüleim fiatalkora de valahogy mégis vonz. Tetszik a zene is és az akkori divat is. Valahogy nagyon elegánsnak találom az akkori ruhákat. 

Egy másik nagyon szép ajándék

@lena91 minimoly ajándék játékot hirdetett és  kedves volt, engem is meghívott. Mindenki választott magának egy személyt, akinek aztán a kívánságlistájáról választott ajándékkönyvet küldött.

Engem @narayan választott ki és egy csodálatos könyvvel lepett meg ami tiszta új és 669 oldal: Passuth László - Esőisten siratja Mexikót. Kaptam mellé egy nagyon szép üdvözlőlapit is. Nagyon örülök neki, mert ez épp nem volt meg nekem és szerettem volna. 

Itt is nagyon szépen köszönöm @narayannak.

Álmodni sem mertem volna

És mégis megtörtént. Kedves molytársam, @robinson meglepett Szilvási Lajos - És mégis őrizetlenül című könyvével, mellé kaptam még egy nagyon szép üdvözlő lapot és két csodálatos könyvjelzőt. Kimondhatatlanul örülök neki, mert Szilvási szívem csücske :) és ez a példány hiányzott a gyűjteményemből. 

Nagy meglepetés volt, mert manapság senki nem küld csak úgy, ingyen, ismeretlenül másnak ajándékot, de ő mégis megtette :) 

@robinson - Nagyon szépen köszönöm itt is. 

Szilvási Lajos - Egymás szemében

Első látásra tininaplónak tűnik, amit a regény két főszereplője, részben Ventus Tamara, részben Fábián Attila ír, de ez sokkal több annál. Reális képet kapunk az akkori életről, a szereplők gondjairól, problémairól egyaránt.

Fülszöveg:  ""Mondd,szeplős, ha egyszer nekünk is lesz gyerekünk, hogyan fogjuk nevelni? Ugye a mi gyerekünk nem lesz olyan magányos, mint mi voltunk, amíg te nem voltál nekem, és én nem voltam neked?" - kérdi Tamara a naplójában Attilától.
Mert voltaképpen két napló, két tizenhét éves diák - Attila és Tamara - naplója Szilvási új regénye. Élmények és reflexiók, amelyeket a XX. század negyedik negyedének küszöbén, 1975 nyarán vetettek papírra mind a ketten, önkéntelenül - s ezért őszintén - vallva arról, milyenek is egymás szemében, és milyen a szemükben a világ, a szűkebb és tágabb társadalom, mely megannyi hatással formálja, megannyi ellentmondással kényszeríti gondolkodásra és ítélkezésre a serdülő fiú és a serdülő lány belül is ellentmondásos egyéniségét. Szülők, akik nehezen értik és értetik meg magukat gyermekeikkel, és kamaszok, akik nehezen vagy sehogyse értik és értetik meg magukat a felnőttekkel, tehát serdülők és felnőttek egyaránt olyan élethelyzetekkel, konfliktusokkal találkoznak ebben a történetben, amelyek akár "a saját életükből" is származhattak volna ezekre a lapokra. Rezonanciát - egymáshoz tartozást - kereső már-nem-gyerek és még-nem-felnőtt Attila is, Tamara is. Még ki se bomló szerelmük válsága éppen ebből a küszöbhelyzetből adódik. De a történet utolsó sorában álló kérdés - "Mi lesz velünk?" - már nem csak szerelmüket, de egész jövőjüket érinti."

1975-ben írta Szilvási ezt a regényt, mintegy 37 éve. A tinik mai élete nem sokban különbözik az akkoritól, pont úgy megvannak a családi gondok, mint akkor, az iskolai gondok is, sőt, a felnőtté válás sem egyszerűbb, mint akkor volt. Egy dolog változott, akkor naplót írtak a tinik, most pedig javarészt blogolnak :).  

"Zűrös, kusza egyenlet az Élet (nagy Ével). Egyenlet? Akkora egyenletrendszer, hogy otthon a suli összes táblájára se férnének rá a végtelen képletei." Attila (Június 28.)

Értékeltem a tini "szókincset" ami egyedi és nagyon szórakoztató.

 

"Úgy lóg rajtam a tudatom, mint egy vasgolyó a gályarabok nyakában (…)." Attila (Június 13.)

"Olyan kusza és szédült a tudatom, mintha huzamosan centrifugában pörgött volna az agyam."Attila (Június 8.)

 

"Magasságos Manitu! Mi lenne ezzel a sápadtarccal (velem), ha még humorom se volna?!" Attila (Június 3.)

Voltak benne fura dolgok, mint például az, hogy a tizenhét évesek nyugodtan dohányoztak, szülői engedéllyel, sőt, még alkohollal is kínálták őket. Ez bizony nem követendő példa.

Ennek ellenére nagyon tetszett a könyv, még akkor is, ha elég fura vége lett. Szilvási ezt a regényt is úgymond "befejezetlenül" hagyta, akár a többit. Találja ki mindenki mi lesz a két főszereplő sorsa :).

Értékelésem: 5/5

Szilvási Lajos - Szökőév

Azt hiszem ez a hatodik Szilvási könyvem az idén. Ez is egy újraolvasás volt részemről. Valamikor olvastam, de bevallom elég kevésre emlékeztem belőle, tehát jól tettem, hogy újraolvastam. Ezennel máris a kedvenc könyveim közé sorolom. 

Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1984

416 oldal · ISBN: 9631526968

Fülszöveg: " "Kalandor vagy?...Bónisné a szemembe mondta, hogy a te urad, Eszter, vagy egy virtigli kalandor, vagy valami fenevad ember a védőszentje, hogy így mer hazardírozni... Kalandor vagy? Bónisnénak azt mondtam hogy nem tudom, mi vagy, csak azt tudom, hogy paraszt volt minden ősöd, és ezen a mostani helyeden azokat akarod védeni, akik még ebben a bolond világban is mernek megmaradni parasztnak..."
Az asszony, akinek a szavai visszajárnak Vinczellér János emlékezetébe, már halott. Özvegyen hagyta a negyvenéves férfit, árván három gyerekét. És Vinczellér János, aki a Horka megyei Tanács mezőgazdasági osztályának a vezetője, egyszerre csak szembekerül egy, az egész további életét meghatározó dilemmával: vagy tengelyt akaszt a megye "mindenható notabilitásaival" vagy pedig megalkuszik, hogy ezen az áron folytathassa amit eddig is tett, s ami miatt sokan valóban kalandornak nevezik, vagyis érdek nélkül szolgája az Upor menti vidék kisembereinek boldogulását.
A három napba sűrített modern szerkezetű regényben a jelen, félmúlt és a múlt idősíkjai keveredésével, a főhős és a három gyerek lélektanilag árnyalt, benső monológjaiból bontakozik ki a történet, amelyben nemcsak a szolgálat, a társadalmi lét hogyan-továbbja, de egy váratlanul fellobbanó új szerelem is tét lett."

Szilvásitól már megszoktam, hogy pár napba, maximum egy hétbe sűríti be a cselekményt, a múlt felelevenítését is, és mellé mindig kapunk valami újat és természetesen részemre valami szokatlant is. Már megfigyeltem magamon, hogy (majdnem) minden könyv elején van valami, ami zavar de aztán később megszeretem, de ha nem is szeretem meg, akkor nem hagyom, hogy zavarjon, hogy elvegye a kedvemet az olvasástól. Ebben a könyvben a  gyerek zagyva kapta az elején a„ zavaró” jelzőt :). Nehezen boldogultam a gyerekek által elmesélt részekkel, ugyanis náluk egy mondat másfél oldalon terül el és eléggé sajátos kifejezésekkel van tűzdelve. Ez a későbbiekben igencsak szórakoztatónak bizonyult számomra. Megpróbálok idézni pár részt ízelítőnek azok számára, akik még nem olvasták a könyvet. 

"Csilla! Fontos! Ne haragudj énrám! Én tudom, hogy én egy hülye Állat vagyok, mert tényleg. Hogyha azt akarod, hogy ramatyra verjem őket de tényleg, akkor nézzél rám majd kétszer, hogy észrevegyem és intsél nekem a bal copfoddal. Lehet, hogy ramatyra ők vernek, vagyis engemet, nem számít, de én is. Alulírott Kocsis Olivér s. k.
Mostan azt hiszi a gyagyás agyával, hogy megírta meg ideküldte énhozzám kézről kézre ezt a kockás füzetlapot, amit csak úgy kitépett a matek füzetéből, mostan azt képzeli, hogy egyből ő lesz nekem a Zorró vagy például a Borg, hát akkoranagy tévedés, mint egy fáraópiramis, mert nem érdekel, és hogyha verekszik azzal a két hülye pornó hetedikessel, akkor is totál nem érdekel, mert tegnap az udvaron kimutatta, hogy milyen, tegnap akkor nem verekedett, hanem csak röhögött, és mostan, hogy akarná, hülyeség, egymaga kettő ellen, két szarmata hetedikes, és nagyobbak is, de főleg, hogy hogyha ő erős, nem számít, mert azok a nagy bunkók ketten vannak, és csak agyonverik, olyan lakli toportyánférgek, kettő egy ellen, mert például Olivér sérült is volt szeptemberben rögtön, mikor megint volt már edzés, fel volt kötve gézzel a keze …."

... ez a mondat három és fél oldalon terül el és pont ilyen hangnemben folytatódik :) 

Vincellér János karaktere nagyon tetszett. Sajnos kemény megpróbáltatások elé állította a sors, egyedül nevelte három gyerekét, a munkahelyén is tornyosultak a gondok, ráadásul a szerelem sem bánt kegyesen vele. Ennek ellenére keményen megállta a helyét minden fronton.Kemény fából faragták, sok mindenen keresztül ment már és végül okosan dönt.

Kimondottan örültem, hogy felbukkant Pásztor Zoltán is, akit a Karácsony című regényből ismerünk.

Azóta elolvastam még egy Szilvási regényt és mondhatom, hogy a hét elolvasott regényből a Szökőév az egyetlen, amit az író konkrétan végez, itt a cselekmény nem marad nyitva, nem az olvasónak kell találgatni, hogy vajon mi lesz a szereplőkkel. Természetesen azt is meg kell említeni, hogy a fontosabb szereplők visszaköszönnek az olvasóra egy másik, későbbi regény kapcsán, de ehhez el kell olvasni az író több, vagy összes művét. Én megteszem.

Értékelésem: 5/5. Nagyon tetszett!

William Somerset Maugham - Az ördög sarkantyúja

El kellett telnie pár napnak ahhoz, hogy az értékelést meg tudjam írni.  Nem fogom tagadni, hogy nagyon megrázott a történet. Nem tudom mennyi valós elem van benne, remélem kitaláció az egész. Egyébként mesterművet tarhattam a kezemben, ezért hálás vagyok Maugham-nak.

Fülszöveg: Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

"Történt egy szép napon, hogy Charles Strickland, jómódú londoni tõzsdeügynök, példás férj és családapa egy kurta kis cédulán értesítette feleségét, hogy örökre elhagyja a családi tûzhelyet, és Párizsba költözik. S a felháborító cselekedet rugója nem volt más, mint a leküzdhetetlen vágy, hogy festékkel-ecsettel fejezze ki a lelkében égõ mûvészi víziót, szabaduljon a kínzó, az alkotásra, kifejezésre sarkalló ördögtõl. Nyomor és éhség, a világ közönye, a társadalmi kivetettség – mind nem gátolja a festõt, hogy a maga kiszabta úton haladjon tovább a mûvészi kiteljesedés felé – még ha az a megsemmisüléssel egyenlõ is."

Charles Strickand karaktere semmiképp nem mondható hétköznapinak. Amikor az antikváriumban elolvastam a fűlszöveget, rögtön láttam, hogy jónak ígérkezik, ugyanis egy tözsdeügynökből lett festő élete egyáltalán nem lehet hétköznapi. Viszont azt még a könyv elején sem sejtettem, hogy mi vár rám.

Az író szavai Charles Strickandről: "Milyen furcsa is, hogy a teremtő ösztön így hatalmába kerítette ezt a jelentéktelen tőzsdést, talán a maga romlására és minden hozzátartozójának szerencsétlenségére. De nem furcsább, mint mikor a szentlélek szállja meg az embereket, a hatalmasokat, gazdagokat, s csökönyös kitartással tartja megszállva őket, mígnem azok, legyőzetve, lemondanak a világ örömeiről, az asszonyok szerelméről, hogy a rideg, szigorú kolostorba vonuljanak. Az ilyen megtérés sokféle alakban, sokféle módon következhetik be. Némelyeknél csak valami kataklizma idézheti elő, mint ahogy csak a dühöngő vihar zúzhatja a sziklát apró darabokra. De vannak, akiknél lassan áll be a változás, mint mikor a szüntelenül hulló vízcsepp fokozatosan koptatja a követ."

A könyv egy igazi remekmű, ajánlom azoknak akik szeretik Maughamot és a művészetet és egyben elnézést kérek minden olvasótól ezért a fura bejegyzésért, de egyszerűen nem tudok rendes értékelést írni, annyira megrázott ez a könyv. 

Értékelésem: 5/4