Ezért a könyvért külön köszönettel tartozom a Park Kiadónak! Köszönöm, hogy számomra lehetővé tette a könyv elolvasását.
Nyugodt lélekkel
mondhatom, hogy ilyen könyvet életemben nem olvastam, és ezt nem
arra értem, hogy Kínáról szól. Kínáról ez a második könyv
amit elolvastam. Az első John Farndon 2007-ben megjelent, Kína
titkai című könyve volt, amit románul olvastam el, ugyanis csak
románul tudtam beszerezni. Nos Farndon könyve darabokra törte azt
a képet, amit én addig
Kínáról alkottam magamban.
Addig nekem Kína a
rizs országát, a piros sárkányokat, a nagy felvonulásokat, a
kínai porcelánt, egy bizonyos fokú misztikumot, a rejtélyes és
egyben nagyon nehéz írásjeleket, a kommunizmust, a bezártságot,
az elszigeteltséget, a kínai nagy falat és
az olcsó, silány minőségű hamisítványokat jelentette,
nem föltétlenül ebben sorrendben.
John Farndon 12
fejezetre osztotta a könyvét és szó esik benne az Új
Kínáról,
a gazdaságról, Kína politikájáról, a városi és a vidéki
életről, a környezetszennyezésről, Kína viszonyáról a
külvilággal, Taiwanról, Hong Konról, Japánról és arról, hogy
az író szerint merre tart Kína. Tartalmas, részletesen
dokumentált könyv, érdemes elolvasni.
Miután befejeztem
John Farndon könyvét,
mindjárt más szemmel néztem Kínára. Elillant a köd, helyébe
lépett a szomorú valóság, és bevallom, nagyot csalódtam
Kínában.
Ezután következett
Peter Hessler – Két év Kínában a
Jangce partján című könyve, ami
mondhatom egy remekmű mindenféle szempontból. Ezt a könyvet az
élet írta Peter Hessler tollát vezérelve, de azt is le kell
szögezni, hogy ennek a két évi életnek Peter Hessler volt az
egyik főszereplője, Kína, mint ország és nagyhatalom a másik
főszereplő és a kínai nép a harmadik.
Peter Hessler
könyvét kellett volna olvasnom előbb, mivel ő 1996 – 1998
között tanított Kínában, John
Farndon pedig 2007-ben jelentette meg a
könyvet, de így is teljes értékű a kép, amit Kínáról kaptam.
Amikor elkezdtem
olvasni Peter Hessler könyvét, már bizonyos mértékben tudtam
mire számíthatok, és nagy örömömre szolgált, hogy Hessler
kiegészítette a képet. Két éven
keresztül megfigyelte a kínai nép
hétköznapi életét és a lehető
legrészletesebb beszámolót nyújtja nekünk róla,
bemutatja a hétköznapi ember
gondolkodásmódját, felfogását, terveit,
elképzelését a jövőről, a tanítási
rendszert, a diákéletet, továbbá nagyon
tiszta képet kapunk Fulingról, Szecsuan tartományról, a Vu
folyóról és még sorolhatnám.
Ennek a könyvnek az
a különlegessége, hogy nem pár hét megfigyelés eredménye,
hanem két év gyümölcse. Két év, amit Peter Hesslet Ho Vej-ként
élt le Fulingban.
Mély tisztelet az írónak, mert képes volt megtanulni kínaiul
azért, hogy megérthesse a kínai népet, elvegyülhessen közöttük,
megbarátkozhasson velük és ne mint kívülálló nézze az idegen
országot, hanem mint Ho Vej, aki a fulingi angol tanszék tanára, a
diákok barátja, segítője, tanácsadója, és számos fulingi
kínai család közeli barátja, aki
keményen megdolgozott azért, hogy be tudjon illeszkedni (bizonyos
mértékben) közéjük, el tudja viselni az időjárás
viszontagságait, a nyelvi nehézségeket, a levegőszennyezést ami
veszélybe sodorta az egészségét.
Ez egy olyan könyv,
amit egyszerűen nem tudtam letenni. Sokszor megnevettetett, volt benne sok olyan rész, ami nekem, európainak nagyon fura és nevetséges volt, de
bizony sokszor olyan részek voltak benne, ami elég sokkoló
hatással volt rám és azon gondolkoztam, hogy hogy is tudta
elviselni Peter Hessler mindazt, ami vele történt. 390 oldal, minden
sora érdekes, értékes, és ha őszinte akarok lenni, az egész
könyvet lehetne idézni. Akit érdekel a
kínai nép élete, Kína múltja és jelene, az meglátja benne az
értéket.
Nagy hatással volt
rám és nagyon sajnáltam, hogy véget ért. Ajánlom mindenkinek.
Olvassátok el!
Értékelésem: 5/5