Halász Péter - Második Avenue

Első sorban szeretném megköszönni a Park Kiadónak, hogy olvashattam ezt a csodálatos könyvet. Nyugodt lélekkel mondhatom azt is, hogy ez egy remekmű (számomra mindenképp az), úgy tartalmilag, mint kivitelezés szempontjából.

Fülszöveg: „…Autót azonban csaknem egy esztendővel későbben, 1959 tavaszán vettek Horváthék, de néhányszor vezetett Károly azon a nyáron is, egyszer Miska kocsiját, egyszer Lenkefi öreg Chevroletjét, egyszer meg Szemere úr Buickját. Mert azon a nyáron Szemeréék is vettek autót, alig kétesztendős Buick kocsit, amelyet Szemere minden szabad percében mosott, kenegetett, takarított. Képzeld csak el – mondta Horváth Károlynak csillogó szemmel –, ha én egyszer ezzel a kocsival végighajtanék az Aradi utcán, és megállnék a Rózsa utca sarkán a régi műhely előtt. Képzeld csak el azt a csődületet, ami ott támadna. Hiszen ha egy-egy ilyen kocsi parkolt valamelyik pesti szálloda előtt, életveszélyes tolongás támadt körülötte. És most nekem is van ilyen kocsim. Na, mit szólnának hozzá a Rózsa utcában?”

Halász Péter író, újságíró 1922-ben született Budapesten. Számos regényt, színművet, filmet és hangjátékot írt. 1956-ban hagyta el Magyarországot. New Yorkban majd Londonban élt, végül Münchenben telepedett le. 1957–1987 között a Szabad Európa Rádió munkatársa. 2010 februárjában írói és újságírói munkájának elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapta.
„Második Avenue” című könyve először 1967-ben jelent meg Kanadában. A regény New York magyar negyedébe vezeti az olvasót, a Második Avenuera, a 70-edik és 80-adik utcák között elterülő városrészbe, melyet valaha úgy neveztek: „Little Hungary”.
„Jelképes értelemben is Második Avenue ez az itt lakók életében : második út, második lehetőség. Új világ, új haza. Ebben a regényben tulajdonképpen semmi regényes nem történik – mégis letehetetlen. Okos, humánus, szívszorító dokumentum a múlt század második feléből. A szerző, aki tökéletesen ismeri Amerikát is és a menekült-sorsot is, végigvezeti a négy Horváthot az emigráns-lét minden stációján: nyelvtanulás, új szokások, új ízek, új időjárás, új barátok. Minden megváltozik. Más a politika, a pénz, a szerelem, még a halál is. És nincs visszaút.” (Adam Biro, író, könyvkiadó, Párizs)

Remekül megírt könyv az 56-ban Amerikába kivándorolt magyarok életének alakulásáról.  Nem nevezem regénynek, mert bár igaz, hogy egy család élete van a középpontban,  ez a mű sokkal több annál.

Istenien megformált karaktereket ismerhetünk meg a könyvben, végig kísérhetjük életük és személyiségük alakulását, amit az élet különböző fordulata befolyásol.

A könyv legfőbb értéke abban rejlik, ahogyan Halász Péter mérlegeli, összeveti a múltat, a jelent, és az elképzelt jövőt. Mindig megvitatja a lehetőségeket, megforgatja minden oldalukat, mérlegeli az elönyöket, hátrányokat.

Nagyon tetszik a szereplők sokszínűsége.
 

Találkozunk a becsületes családanyával, családapával, akik feláldozták addigi életüket a család, a gyerekek jövőjéért. Új hazát választottak maguknak, elhelyezkedtek, de egy pillanatra sem tévesztették szem elől azt, amiért eljöttek otthonról. Megőrizték elveiket, alkalmazkodtak az új helyzethez, de mindig tudták azt, hogy hol a helyük.

Találkozunk a nagyravágyó álmodozóval, aki, bár saját magát meggyőzte arról, hogy Magyarországon őt már színésznek lehetett nevezni, az új hazában ráébred arra, hogy a valóság nagyon távol áll az álomtól.

Találkozunk a pénzre, luxusra és  hírnévre vágyó nővel, aki, miután megszerezte mindezt rájön, hogy a boldogságot mégsem ezek jelentik.

Találkozunk a nagyravágyó szájhőssel, aki mindig megragadja az alkalmat, hogy előadást tartson másoknak a nagy lehetőségekről, de neki valahogy mégsem sikerül eredményt felmutatni.

Találkozunk a sikeres filmszínésszel, akiért otthon egy egész ország rajongott, ünnepelte, de sajnos az új hazában ős is pont olyan kisember és menekült, mint az, aki otthon is kisember volt. 

Szó esik azokról is, akik jóval '56 előtt vándoroltak ki, ők már egész más emberek, nyomot hagyott rajtuk a régi és az új élet is.

"Aki idegen országban él, az egy kicsit mindig a társadalmon kívül él. Nem eléggé részese a jelent formáló erőknek. Tehát szünös-szüntelen visszatér a múlthoz. De a múlttal az a baj, hogy azon már nincs mit formálni. Az már megkövesedett, és aki minduntalan munkálja, véresre horzsolja az ujjait." - 253 oldal.

Az Árnyékok New Yorkban című könyve is nagyon tetszett, de a Második Avenue elvarázsolt. Lehetne még írni róla, de én inkább azt mondom, hogy el kell olvasni!

Értékelésem: 5/5

George Cooper - Magánügy

Ezt a könyvet is az Álomgyár Kiadó jóvoltából olvashattam el, ezért itt is külön köszönetet mondok érte! 

Amikor a könyvet a kezembe vettem, George Cooperről semmit sem tudtam. Most is csak azt tudom, hogy jól ír és ez elég is nekem.

Kicsit zavarba ejtett a fülszövegben Rejtő Jenő említése. Régebb oda voltam a Rejtő könyvekért, de mondhatni kinőttem már abból a stílusból és egyébként is úgy gondolom, hogy elég egy rejtő, nem kell még egy. 

Fülszöveg: "Milyen lenne egy regénye, ha Rejtő Jenő napjainkban írná meg? Talán ilyen: Csodálatos dolog egy örökség! Főleg akkor, ha van kinek átadni. De ha nincs, az sem baj. Egy tévútra tévedt magánnyomozó, és egy nyugdíjazás címén félreállított detektív csatasorba áll az örökös felkutatásával megbízott lelkes ifjú titánnal, hogy végül – egy észbontóan észbontó nővel kiegészülve – gyökerestül felforgassák a világ ellen szövetkező bűnös elemek életét. Könyvünk hősei – vérfarkas és vámpír rokonok híján – súlyosan sebezhetők, legyen szó akár szerelemről, akár egyszerű ólomgolyókról, nem laknak koporsóban, és a napvilágnál sem porladnak el hideglelős sikoltozás közepette. Jól bánnak a szavakkal, tudnak kávézaccból jósolni, és kis szerencsével bármit képesek túlélni, ami nem halálos. Figyelem! A könyv klasszikusokat is feldolgozó író tollából került ki, ezért nyomokban mondanivalót is tartalmazhat. Kizárólag olvasni tudóknak!"

Nos, mondhatom, hogy a Rejtő stílus pár lapon észlelhető, tehát az a veszély, hogy egy Rejtő utánzatot olvasok, nem fenyegetett. Egy elejétől a végéig érdekes, mozgalmas regényt olvashattam. Érdekesen vannak megválogatva a szereplők. Nagyon különböznek egymástól és pont ezért alkotnak jó csapatot, ez nagyon tetszett. Az sem elhanyagolható, hogy  nem tudtam hinni 100%-ig egyik szereplőnek sem, mindvégig megvolt bennem a gyanakvás, ott lebegett az eshetőség, hogy esetleg valamelyik szereplő áruló. Az igazság csak a végén derül ki, ami megint jó pont a szerzőnek, ugyanis én nem szeretem azokat a könyveket, amelyekben már előre sejthető a minden. 

Itt véget is ér rövidke értékelésem, ugyanis erről a könyvről nem írni kell, hanem el kell olvasni! Ajánlom mindenkinek, ugyanis Borbás Edina könyve mellett ez a másik legjobb könyv, amit eddig az Álomgyártól olvastam. Ezért megkérem George Coopert, hogy ne hagyja abba az írást, mert szükség van a további könyveire.

Értékelésem: 5/5

Borsa Brown - A maffia ölelésében

Első sorban köszönöm szépen az Álomgyár kiadónak a könyvet. 

Az első könyv, A maffia ágyában olvasása után megfogadtam, hogy a második, vagyis ezt a részt már nem fogom elolvasni, mert elég volt az első. De ahogy mondani szokták, mindenkinek jár egy második esély, ezért úgy döntöttem, hogy Borsa Brown is kap egy második esélyt. Elolvastam a második kötetet is és ennyi volt. Nincs több esély.

Álomgyár Kiadó, 2014
352 oldal 
ISBN: 9786155252365

Fülszöveg: Aki az első részt szerette, ezt imádni fogja!
Suzanne, a szerelme és a Cosa Nostra elől menekülő angol lány New Yorkban rejtőzik el, azonban rá kell jönnie, hogy a saját érzései elől hiába próbálna elbújni. Sivár mindennapjaiból a Massimóval való váratlan találkozása ragadja ki, amelynek eredményeképpen ismét Szicíliában, a szenvedély és a félelem birodalmában találja magát
Vajon ezúttal mégiscsak happy enddel végződik a történetük?
A lánynak legelőször arra kell rádöbbennie, hogy a külön töltött idő alatt minden és mindenki megváltozott.
Ugyanakkor azt is megérti, hogy bármennyire küzdenek ellene Massimóval, őket összeköti a kémia, és talán valami más is.
BORSA BROWN új könyve a vágyat veszi górcső alá, és arra a konklúzióra jut, hogy a végzetszerű vonzódás elől nincs menekvés, mint ahogyan a maffia öleléséből sem lehet szabadulni. A maffia ágyában érzéki jelenetekben bővelkedő, izgalmas folytatása nem fog csalódást okozni a rajongóknak!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!

Nem is tudom hol kezdjem, így belecsapok a közepébe, leírom a gondolataimat, ahogy jönnek. 

Reméltem, hogy az írónő elolvassa az első könyv  értékeléseit és próbálja kijavítani azokat a hibákat, amiket az olvasók jeleztek és próbálja majd pótolni a hiányosságokat. Ezért is kapta tőlem a második esélyt. Az "Előhang" nagyon jó hatást keltett bennem, gondoltam tényleg fejlődött valamit és ez a kötet már sokkal jobb lesz, de a reményem hamar szertefoszlott. 

Olvastam, olvastam és gyűlt bennem az elégedetlenség. Kb. a 170-ik oldalnál falhoz akartam vágni, de sajnáltam a falat, így félretettem egy időre, aztán pár nap múlva végig olvastam.

"Massimo után én mindenkit laposnak és sekélyesnek tartottam." 14 oldal

"Maximalistaként kerestem az embertömegben a legtökéletesebb példányt, és mindenkiben találtam kivetnivalót. Túl romantikus! Túl közönséges! Túl gyors! Határozatlan! A külsőségeket már nem is említem. Massimo volt  a legtökéletesebb férfi akivel valaha találkoztam. Minden hibájával együtt. Gyönyörű volt a magas, izmos teste, a hibátlan, kreol bőre, a hófehér fogai, az erőteljes férfias vonásai, a tekintete, a gesztusai, a mimikája." 15 oldal

Az egész könyv tele van ilyen ellentmondásokkal, amit nekem nehéz elfogadni és lenyelni. Suzanne-t sikerült az  írónőnek úgy megformálni, hogy sajnos csak ennyit mondhatok róla: egy agyatlan, buta liba, akinek egy dolog fontos, mégpedig a fizikai kontaktus Massimo-val. Nem hinném, hogy létezik a Földön olyan teremtés, aki nem tudja elfogadni azt, hogy valaki túl romantikus, más túl közönséges, megint más túl gyors, túl határozatlan, de Massimo-nak elnézi azt, hogy bezárta, terrorizálta, majdnem halálra verte a szó szoros értelmében, többször fegyverrel fenyegette, pokollá tette a családja életét. Ennek ellenére mégis ő a tökéletes férfi. Még hogy "maximalistaként", ez nevetséges. Akkor minimalistaként miként viselkedett volna? 

Az emberi, de nemcsak az emberi, hanem az állati ösztön is azt súgja, hogy aki bántott, attól óvakodj. Az a gyerek, akit bántanak, nem fog kedves lenni ahhoz, aki bántotta. Az a kutya, amelyiket bántották, biztos nem fogja a bántó kezét nyalogatni, se a farkát csóválni előtte.   Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben és erre tessék, ezt olvasom a 19 oldalon: "Az ember a legkülönösebb lény a világon. Még egy kutya is képes emlékezni arra, ha bántják. Én azonban most képtelen voltam a fájdalmakat előrébb sorolni az örömteli eseményeknél. Massimo maga volt számomra az élet. Önszántamból dobtam el magamtól, és a legrosszabb az volt, hogy mindezért nem is neki kellett megbocsátanom, hanem magamnak." Ekkora hülyeséget én nem tudok elfogadni.

És ez így megy végig, egyik ellentmondás a másik után. Tudja jól, hogy bármilyen cselekedetéért, ami nem felel meg Massimo elvárásainak, testi fenyítésnek teszi ki magát, de mégis számtalanszor jár el a szája, aztán a következő mondat pedig az, hogy ráeszmélt, mekkora butaságot követett el és hallgatni kellett volna. Elmegy ebédelni Massimóval és annak volt barátjával, aki szintén maffiózó és a saját férje szemére hányja, hogy lefeküdt a másik volt feleségével, persze a következő sorban azt olvassuk, hogy a következő pillanatban rájött, mekkora butaságot csinált. Hát ilyen nincs. Ennyire buta nem lehet senki. Ilyent akkor sem csinálunk, ha nem a maffia két tagjáról van szó. 

Ez csak pár példa, mert nem akarom idézni az egész könyvet.

A dölt betűs mondatos stílus nem nyerte el a tetszésem. Tudom, ez is hatásvadász húzás volt az írónő részéről, de nálam nem talált célba. Megértettem volna anélkül is. 

Továbbra is jellemző az írásra  a pontatlanság, figyelmetlenség a fuserálás. Ilyeneket lehet olvasni:

"Egy magas férfi állt ott, a korlátnak dőlve. Idegen volt, mégis  elérte, hogy megnyíljon előttem a múltam és egy másik világ. Napszemüveg volt rajta, ám a szemei szinte égettek." Ez áll a 26-ik oldalon és egy oldallal odébb ezt olvashatjuk: "Felrakta a napszemüvegét, amellyel eltakarta a fekete szemeit, majd zsebre tette a kezét." 27 oldal. Hogy égethet valakinek a szeme egy olyan napszemüvegen keresztül, ami eltakarja a szemét? 

"- Engedd el ezt a nőt! Ahhoz elég okos, hogy befogja a száját. Adj neki pénzt és egyéb javakat, de tűnjön el Palermóból! Előbb-utóbb el fog járni a szája!" 383 oldal. Most akkor hogy is van ez? Elég okos, hogy befogja a száját, de előbb - utóbb mégis el fog járni a szája?

Azt sem értem, hogy hogyan lehet elsiklani egy olyan esemény fölött, mint Massimo anyjának látogatása. Massimo előbb elviszi Suzanne-t Aurora asszonyhoz, akit gyakorlatilag kitagadott a család és száműzött azért, amit Suzanne ügyében tett. Ennek ellenére mégis megnyílik Suzanne előtt, elmesél neki olyan dolgokat, amiről nem szabad beszélni. Pont neki, akiről mindenki tudja, hogy a gondolkozás nem az erőssége és fejetlenül cselekszik, meggondolatlanul beszél. Aztán Aurora asszonyt elhozza Massimo Palermóba, ugyanis az idegösszeroppanás határán áll, a vacsora alatt Aurora asszony sejteti Suzanne-val, hogy Massimo-nak lenne egy gyereke. Ebből hatalmas veszekedés kerekedik de arról, hogy mi lett végül Aurora asszonnyal a vacsora után, nem esik szó.

Itt sajnos egyedül a fizikai vonzalom és kielégülés fontos, semmi más. A többi el van fuserálva, össze van csapva. Amint az első résznél is írtam, sajnálom, mert az alaptörténet jó, ebből egy nagyon velős, szép történetet lehetett volna formálni. Elég lett volna egy kötet, de sajnos az írónő másképp gondolta. 

Nekem ebből bőven elég volt ennyi. Tudom, hogy lesz harmadik rész is, de én arra már nem vagyok kíváncsi. Remélem nagy sikere lesz a könyvnek, annak ellenére, hogy én nem jósolok nagy jövőt ennek a fajta írásnak ebben a formában. 

Értékelésem: 5/2

Borbás Edina - Hullámok csapdája

Kiadó: Álomgyár
ISBN: 9786155252181
Oldalszám: 272 oldal

Az Álomgyár Kiadó jóvoltából alkalmam nyílt elolvasni ezt a könyvet, ezért köszönettel tartozom nekik és bevallom, eddig ez a legjobb könyv, amit az Álomgyár Kiadótól olvastam. 

Épp egy olyan időszakban jött a könyv, amelyikben valahogy nem kaptam a megfelelő könyvet. Nekikezdtem többnek is, de sajnos egyik sem tudott lekötni, talán túl fáradt voltam szellemileg hozzájuk. Ez a könyv nekem telitalálat volt, annak ellenére, hogy ritkán olvasok ilyen stílusú könyveket. Magával ragadott, lekötött, kikapcsolt, olvastatta magát és sokszor nem tudtam letenni.

"Arabella a fiatal, életvidám, New York-i zongorista lány, nem találja helyét a nagyvilágban. Úgy érzi, menekülnie kell a mindennapi kudarcok, és legfőképpen az őt érzelmileg kihasználó pasija elől.

Változást akar életében, ezért jelentkezik A nagy kaland című valóságshow-ba; azt remélve, hogy a műsor távol tartja tőle a férfit, aki annyi csalódást okozott már neki. Nem is sejti, hogy a lelkében háborgó hullámok csak még inkább felkorbácsolódnak; harcba kerül önmagával és egy új, nem várt szerelem is megérinti.

A játék egy Genovából induló luxushajón zajlik. A műsor szerkesztői mindent megtesznek, hogy végletekig hajszolják a szereplőket. A kezdeti barátságos légkör hamar átcsap ádáz, gátlástalan vetélkedésbe. A törés Arabella számára is elkerülhetetlen: hamar összemosódik játék és valóság.

A feszültséget fokozza, hogy bűnözők rabolják el a műsorvezetőt, váltságdíjat követelve a show szervezőitől. Az erőszak és a zsarolás miatt az irányítás kicsúszik a stáb kezei közül.

A nézők mindebből természetesen semmit nem vehetnek észre; a show-nak folytatódnia kell!

Borbás Edina valóságshow-ba ágyazott kalandos szerelmi története az olvasót New Yorkból Genovába repíti.

Éld át a veszélyt és a viharos szenvedélyeket!"

Már az elején tisztáztam magammal, hogy minimális elvárásaim lesznek, mivel az írónőnek ez az első könyve.  Nem mondom, hogy tökéletes, de egy pár nyelvi hibán, szóhasználaton kívül pár ugrás volt az, amit kifogásolhatok, pontosabban voltak olyan részek két jelenet között, amiket egyáltalán nem említett meg és kellett volna. Ennek ellenére nem vonok le pontot ezért. 

A fülszöveget ezelőtt kb. fél évvel olvastam és mondhatom el is felejtettem, tehát amikor elkezdtem olvasni, fogalmam sem volt miről szól a könyv, viszont tudtam, hogy van második része is, ezért nem ért csalódás, amikor a könyv végére értem.

Tetszett, ahogy az írónő összeválogatta a szereplőket. Szép színes figurák, nagyon különböznek egymástól, vannak szerethető szereplők és ellenszenvesek is, de ez így van rendjén. Mivel egy valóság show szereplőiről beszélünk, ezt a valóságban is így szokták. Találkozunk itt a hétköznapi emberrel, aki saját lábán próbál megélni, a gazdag gyerekkel, akinek az apukája kemény pénzért vásárolja meg lánya helyét és ezzel együtt átírja a forgatókönyvet, a híres sportolóval, akinek egy szerencsétlen döntés miatt porba hullik minden érdeme és sok más érdekes figurával.

Több szálon fut a történet, ami ismét jó, mert nem ad okot unalomra. Találgattam ki lehet a tettes, aki megkeseríti a szereplők életét és kb. 50 oldalnyira voltam a végétől, amikor rájöttem és mondhatom jó érzés volt, amikor kiderült, hogy igazam volt. 

Nagyon megszerettem Arabellát. Jól sikerült karaktert formált belőle Borbás Edina. Annak kimondottan örültem, hogy nem a mostani trendi, vékony, magas, plázacica karakter lett a főszereplő. Végig drukkoltam neki és féltettem, valahogy úgy voltam vele, hogy meg kell védeni a csalódástól, de ügyes lány, tudja mit csinál.

Külön pont az igényes, szép kivitelezésért. Nagyon tetszik a borítója, szerintem nagyon találó. 

Nagyon várom a folytatását és ajánlom mindenkinek, aki könnyű kikapcsolódásra vágyik.

Értelésem: 5/5

Borsa Brown - A maffia ágyában

Elsősorban szeretném megköszönni ezt a könyvet az Álomgyár Kiadónak! 

Fülszöveg: "Suzanne Roberts körül megfordul a világ: viharos gyorsasággal veszít el mindent és mindenkit maga körül, ami és aki addig fontos szerepet töltött be az életében. Szerencséjére a sors kárpótolja őt mindenért: megajándékozza Massimo, az ellenállhatatlan, művelt és jómódú ügyvéd szerelmével, aki rögvest szülővárosába, Palermóba röpíti álmai asszonyát. Itt véget is érhetne ez a romantikus történet… a happy end ezúttal mégis elmarad. Szicíliáról ugyanis kiderül, hogy távolról sem a képzelet mesés birodalma, s lassan Massimóról is lehull az álarc…

Lesz-e kiút az érzései között őrlődő, bántalmazott hősnő számára? Van-e szabadulás a maffia hálójából? És egyáltalán: hol van a határ szerelem és gyűlölet között?"

Nagyon tetszik az igényes borító, a szép kiadás. Szerintem jól megválasztották a képet, így a könyv olvasása után tényleg sokatmondó. Sokatmondó a cím is, ez vonzott, csábított arra, hogy elolvassam.

Egy rendkívül buta lány történetét olvashatjuk, aki a testi érzéseknél sajnos nem képes tovább látni. Számomra elképzelhetetlen és egyben érthetetlen, hogy képes egy felnőtt nő (akinek nem tudni a korát, mert az írónő nem tartotta fontosnak elárulni) egyik napról a másikra, vagy egyik pillanatról a másikra ilyen döntéseket hozni. Ennek ellenére az alaptörténet nagyon jó, csak sajnos kidolgozatlan.

Úgy éreztem, hogy az írónő inkább a cselekményre, az eseményekre koncentrál. Ebből kifolyólag elég  összecsapott és elfuserált a történet, főleg az eleje. Nincsenek benne leírások, háttérinformációk és van benne ellentmondás is bőven. 

Megérkezésük után ezt mondja Suzanne magában: "Mosolyogva idéztem fel magamban, mennyire irigyeltem Khatrynt, amiért életének egy új, izgalmas szakasza előtt állt. Nem sejtettem, hogy rám legalább annyi újdonság és szépség vár ezen a távoli helyen, ami kellőképpen felpörgeti majd ellaposodott mindennapjaimat." Rögtön a következő oldalon pedig arról olvashatunk, hogy Suzanne dühös volt, csalódott és tehetetlen, mert egyhavi ott-tartózkodása alatt szinte minden reggel egyedül ébredt, napja nagy részét unalomban senyvedve töltötte. Abból a sok szépségből sajnos az olvasónak semmi nem jut. Innen már csak a panasz, az agresszió, a bántás és a szomorúság van. Ezekre azért oda kellene figyelni.

Azt is furának találtam, hogy egy maffia főnök bemocskolja a saját házát. Sok ilyen témájú filmet láttam már, olasz filmeket, de egyikben sem történt ilyen. Különös választás.

Sajnálom, hogy az írónő nem szentelt több időt erre az írására. Szerintem kidolgozott állapotban egy remek olvasmányt kapott volna az olvasó.  Láttam, hogy van egy folytatása is. Most úgy érzem, hogy nem kérek a folytatásból, de lehet idővel meggondolom magam. Minden esetre remélem a következő rész meggondoltabb, alaposabb és kidolgozottam.

Üzenem az írónőnek, hogy figyeljen az értékelésekre, mert nem csak nekem az a véleményem, hogy kidolgozatlan.

Értékelésem: 5/2

Cornelie C. G. - Érzelmi vírusveszély

Első sorban szeretném megköszönni az Álomgyár Kiadónak, akinek a jóvoltából ezt a példányt elolvashattam. 

Fülszöveg: "Washington-Róma… a majd kilenc órás repülőút csak a kezdete Antony Wilson, nemzetközi elismertségnek örvendő pszichológus és Tiziana Montelloni Smith írónő közös utazásának. A romantikus, angyal arcú Tiziana egy kihűlt kapcsolat emlékei elől menekül Rómába, felidézni Olaszországban töltött gyermekkorát. Antonyt, aki korábban az Egyesült Államok terrorelhárító tisztje volt, egy előadásra hívják az Örök városba.

Megismerkedésük ártatlan flörtnek indul, nem is sejtik, hogy közös útjuk, közös sorsukká alakul. Életük örökre megváltozik, miközben egy, a világot fenyegető biológiai fegyverért vívott kíméletlen hajszába keverednek.

A szálak egyre kuszábbak, ismerősök bukkannak fel Antony múltjából, miközben Pandóra szelencéje kinyílik. Az ámokfutásban a furcsa párost csak a lány fantáziája és a férfi múltban szerzett tapasztalata segítik felfegyverzett üldözőikkel szemben.

Cornelie C. G. Olaszország varázslatos tájain játszódó, humorral és szerelemmel fűszerezett, filmszerű regényének alapjául valóságos események szolgálnak. Az írónő lerántja a leplet a hatalmasok világáról és harcukról, aminek tétje maga az emberiség jövője.
“Izgalmas, több szálon futó és végül meglepő fordulatokkal összefésült történet, amelyből nem hiányozhat a szerelem sem. Ez az a könyv, amit tényleg nem lehet letenni.”
dr. Békési Andrea, a Bátor Tábor Alapítvány orvos igazgatója"

Nem ismerem az írónőt, nem olvastam tőle semmit, ezért nem voltak elvárásaim.  Nagy igyekezettel láttam neki az olvasásnak és már az elején kiderült, hogy izgalmas könyvet tartok a kezemben. Pörögtek az események, olvastam, lapoztam és elfelejtkeztem a külvilágról, de aztán kezdtem visszatérni a valóságba. Valami elkezdett zavarni. Az elején nem tudtam meghatározni, hogy mi az, aztán rájöttem. Több szálon fut a cselekmény, ami mindig jó, mert így találgathatom, hogy vajon mi az összefüggés közöttük. Már az elején kiderült, hogy lesz egy érzelmi része is, és ez zavart engem, pontosabban az, ahogy lebonyolította az írónő. Úgy éreztem, hogy valószínűtlen volt, a vége felé pedig egyenes fura az Anthony és Tiziana viszonya.
Tehát volt benne minden: vonzódás, érzelmi dráma, izgalom, üldözés, menekülés, harc stb. Ez mind kell egy ilyen könyvh9z, de talán én kicsit másképp kevertem volna a dolgokat és másképp határoztam volna meg az arányokat.
Voltak benne pontatlanságok, például egyik helyen  a vonatot említi, holott addig a pillanatig Tiziana csak repülővel és autóval utazott. A másik pedig Jack esetében, amikor Tiziana vállon lőtte, mégis a karja vérzett, de ezek inkább figyelmetlenségek.
Hiányoltam a leírásokat, úgy a helyszínek részletesebb bemutatását, mint a szereplőkét. Nagyon keveset tudtunk meg a szereplőkről, a helyszínekről pedig még kevesebbet, pedig igazán érdekes lett volna olvasni a festői olasz tájakról. Próbáltam elképzelni a harc jelenetet, ami során Jack fogságba került, de valósággal képtelenség volt, ugyanis semmit nem osztott meg velünk az írónő arról, hogy milyen Dominic háza, nappalija stb. Próbáltam elképzelni Tizianát amint hátrál és próbál valami kiutat találni Jack elől, reméltem, hogy megragad majd valamit, ami az útjába kerül, de azt sem tudtam mi veszi körül.
Még volt egy másik dolog, ami zavart és már kezdett idegesíteni a vége felé, mégpedig az, hogy annak ellenére, hogy a szereplők amerikaiak voltak, mégis helyenként a magyarországi köznyelvet használták. Ha fordító követ el ilyen hibát, akkor azt fogom mondani, hogy elvette a könyv eredeti ízét/zamatát. De mivel az írónő magyar, kicsit jobban kellett volna törekednie arra, hogy ez ne kerüljön be a könyvbe.
Ezeket nem bántásként írom. Remélem eljut az írónőhöz is és átgondolja.
Ettől eltekintve örömmel olvastam a könyvet. Hamar végeztem vele, ami ha unalmas lett volna, nem történik meg. Szívese olvasnék még az írónőtől és várom a következő könyvét. Minden kezdet nehéz, de remélem nem adja fel és a következő alkotás még izgalmasabb lesz. Kívánok neki sok sikert, kitartást és örömöt az íráshoz.

Értékelésem: 5/3

Monika Peetz - Keddi nők

Első sorban szeretném megköszönni a Park kiadónak ezt a könyvet. 

Egy napló. Öt nő. És egy sorsfordító El Camino. 

Amint a csodálatosan kivitelezett, ötletes és a könyvre nagyon jellemző borítón is látszik, öt egymástól nagyon különböző természetű, életkorú és társadalmi pozíciójú nő történetét olvashatjuk. 

"„A hazugság visszatér, mint a bumeráng, és azt találja el, aki eldobta – esetleg azért, hogy elejét vegye valami nagyobb bajnak. Ez a bumeráng néha azonnal visszatér, néha csak sokára.”
Caroline, Eva, Estelle, Kiki és Judith belevaló kölni nők, akik egy francia nyelvtanfolyamon barátkoznak össze. Levizsgázni ugyan csak egyikük tud, de a barátság megmarad, tizenöt éven át minden hónap első keddjén együtt vacsoráznak a Le Jardin étteremben, beszélgetnek, megosztják egymással kisebb-nagyobb gondjaikat, örömeiket, nyaranta pedig elutaznak egy-egy hosszú hétvégére.
Miután Judith megözvegyül, és igen rossz idegállapotba kerül, bejelenti, hogy ezúttal nem tart a többiekkel, mert rábukkant férje, Arne zarándoknaplójára, és helyette is szeretné végigjárni az El Caminót, befejezni azt, ami a férfinak a betegsége miatt már nem adatott meg. A keddi nők döbbenetén felülkerekedik a kalandvágy és a szolidaritás, így aztán egyhangúan úgy döntenek, hogy elkísérik.
Igen ám, de a naplóval valami nem stimmel. Állandóan eltévednek, és kezdenek arra gyanakodni, hogy Arne sosem járt arra, amerre ők. Hamarosan arról is meggyőződnek, hogy semmi és senki nem az, aminek látszik. Szinte még egymásról se tudnak semmit…

„Fergeteges romantikus komédia.” amazon.de"

Ez egy olyan könyv, amit az ember a kezébe vesz, elkezd olvasni és nem tudja letenni. Amikor mégis leteszi, akkor azt kívánja, hogy minél hamarabb elő tudja venni ismét és mindent megtesz azért, hogy időt szakítson rá. Könnyű, szórakoztató olvasmány, de ugyanakkor nagyon tanulságos.

Csodálatra méltó dolog, hogy öt nő tizenöt éven keresztül képes volt együtt maradni, sőt, minden hónap első keddjén együtt vacsorázni és évente együtt kirándulni. Már az elején azon törtem a fejem, hogy mi is tartotta össze valójában őket, de nem tudtam választ adni a kérdésre.

Az írónő nagy hangsúlyt fektetett a karakterek kidolgozására, ez nagyon tetszett. Végig lehet követni az öt barátnő fejlődésért, változását annak függvényében amit átéltek a zarándokút során és mit megtudtak egymásról. 

Sejtettem, hogy egyik sem az, akinek mutatja magát, de bevallom, erre nem számítottam. Itt nem akarok több részletet elárulni, inkább azt tanácsolom a kedves olvasónak, hogy szerezze meg a könyvet és olvassa el :)

Nagyon sok jó mondás van benne, amit érdemes megfontolni és megfogadni.

Film is készült a könyv alapján, nagyon furdal a kíváncsiság, meg is nézném, de valahogy nincs hozzá elég bátorságom. Tartok attól, hogy nem üti meg a könyv által felállított mércét és nem adja vissza mindazt, amit a könyv adott. Ezért úgy határoztam, hogy várok még vele.

Értékelésem: 5/4. Az egy csillag levonás azért van, mert elég sokszor éreztem azt, hogy elnyújtja a gyaloglást és úgy gondolom, hogy lehetett volna benne kicsivel több fordulat.