Szilvási Lajos - Születésnap júniusban

Ez egy újraolvasás, ugyanis ezt a könyvet kb. húsz éve olvastam először. Nagyjából emlékeztem a cselekményre és úgy maradt meg bennem, mint egy nagyon jó könyv. Most elhatároztam, hogy újraolvasom az összes meglévő Szilvási Lajos könyvemet, ami hat példányt tesz ki.

Tévedésben voltam, mert ennek a könyvnek a cselekményét a "Ködlámpa" címmel társítottam és tudatosan nem akartam a Ködlámpát olvasni, mivel nagyjából tudtam miről szól, emlékeztem még rá, de a sors úgy akarta, hogy mégis ezt olvassam. 

Bevallom kicsit félve fogtam neki, mert az az eltelt húsz év nyomot hagyott rajtam (most nem a fizikai nyomokra gondolok) és ennyi idő alatt az ember ízlése sokat változik. Szerencsére nem csalódtam, nagyon tetszett a könyv és megtartom kedvencnek. 

Fülszöveg:  Ugrai Béla, fiatal autószerelő megismerkedik egy külkereskedelmi vállalat vezérigazgatójának feleségével, Erikával. Az asszony szép, elegáns, s unatkozik. Környezete átlagos felüli jólétet biztosít számára, de igazi érzelmek helyett legfeljebb olcsó kalandokat. Érthető hát váratlanul fellobbanó szenvedélye a vonzó, értelmes, s nem utolsósorban tiszta áhitattal teli fiú iránt. De törvényszerű az is, hogy végül is nem vállalja ennek a szerelemnek a következményeit, hogy amikor választania kell, megszokott környezetéhez fordul vissza. A történet mindössze egy hét alatt játszódik, de a mesterien bonyolított cselekményből mégis izgalmasan összetett kép bomlik ki Erika s a fiú világáról. A történet főhőse látszólag a fiú, Ugrai Béla, de a figyelmes olvasó számára már az első lapokból kitetszik, hogy a regény világában csupán a katalizátor szerepét tölti be; az ő alakja és érintetlen világa – a társául szegődödött vérbelien mai, vonzó munkáslány alakkal, Maszattal együtt – arra való, hogy hozzá mérhessük a regény többi alakjainak erkölcsi súlyát, vagy éppen súlytalanságát.

Értékelésem: 5/5

A könyv több társadalmi réteget mutat be. Megismerhetjük azokat, akik leélik az egész életüket egy egyszoba-konyhás bérlakásban, közös udvaron, ahol mindenki mindenkiről mindent tud. Többnyire gyári dolgozók, munkások, akik nehezen keresik a kenyerüket, de segítenek egymásnak, megosztják örömüket, bánatukat. Egy másik társadalmi réteg az, amelyik képviselői különböző módon többre vitték mint az előbbiek, ki becsületesen a saját ügyessége és tudása révén, mások pedig ezek árnyékában és hátán érték el azt, amivel rendelkeznek.

Kedvenc szereplőm Ugrai Béla. Nagyon tetszett ez a karakter, Szilvási igazán jól megformálta. Fiatal, okos, értelmes autószerelő, igazi zseni a szakmájában és mint bárki más, ő is képtelen ellenállni a csábításnak. Lellei Erikát barátnője küldi abba az autószerelő műhelybe, ahol Béla dolgozik és első látásra megtetszik az asszonynak. Belemegy a játékba, randizni kezd a nővel és a korkülönbség ellenére végtelenül úriember módjára viselkedik. Utolsó erejével is megvédi az asszonyt, akinek egy hétig szeretője volt, de az asszony, akit férje pofon vágott, mégsem őt választja, a férjével megy haza.

Nagyon tetszik az, ahogyan Szilvási a következő idézetben megfogalmazta azt az érzést, a dühöt, amit Béla a tehetetlenség miatt érzett: "Erikát is várták otthon? Mit felelt a férjének, ha  megkérdezi tőle az az ember, hogy hol volt? Milyen lehet az az ember? Ajtót nyit Erikának, leülnek vacsorázni, lefeküsznek.

Megállt a kezében a kanál Inger rándult az izmaiban, hogy felugorjon az asztaltól, kirohanjon az utcára, neki a városnak, megkeresni a házat, ahol laknak, s kaput-ajtót bezúzva rontson be a hálószobájukig, ahol most az az ember azt teszi Erika karcsú, fehér testével, amit akar, megölni, agyonverni, hozzá ne nyúlhasson! Falba kellene csapdosni a fejét, hogy megszabaduljon ettől az iszonyú fájástól, a torkát fojtogató tehetetlenségtől ..."-

Fura volt olvasni, hogy bár intim kapcsolatban állt Erikával, Béla mégsem engedte meg magának, hogy tegezze az asszonyt. 

Lellei Ágostont, Erika vezérigazgató férjét Béla gyáva "szarjancsi"-nak nevezte a kórházban és nem tévedett nagyot. Gyáva alak, cselekvésre képtelen, a házassága is csak kirakatházasság, egyedül a látszattal törődik.
"Erika a cigarettája füstjén át figyelte Kunován széles, húsos arcát. Talán igazat is tudna adni neki, ha nem emlékezne azokra az októberi napokra ötvenhatból, amikor Ágoston is, Kunován is, pocsékul vizsgázott. Már második napja nem lövöldöztek akkor, igen, november másodika volt, felhívta Kunovánnét,  őszintén aggódott érte, hiszen az asszony akkor már a nyolcadik hónapban volt, a telefont csak sokára vették fel, s megdöbbentő volt hallani, hogy ez a mindig hűvös asszony kétségbeesetten zokog bele a telefonba, mert a férje ott reszket napok óta a szoba sarkában, s elvárná tőle, hogy ő vegye nyakába a nagy hasával a várost, hogy egy darab kenyeret, egy kiló krumplit szerezzen valahol. Ágoston meg .. már régen vége volt az ellenforradalomnak, december vége felé keresték meg, s Ágoston bólogatott minden szóra, de egész éjjel forgolódott, félelmében átizzadta az ágyneműt, s másnap befeküdt a pártkórházba, hogy ki se jöjjön két hónapig, akkor ár megtelt képpel, kivasaltan, egyenesen a minisztériumba abba a bizottságba, amelyik kivizsgálta, hogy ki mit csinált az ellenforradalom alatt. Félnek ezek, mindentől félnek, akár itt történik a dolog, akár Párizsban vagy valahol a világ másik sarkán." - 60 oldal.

Egy jó barátom szokta mondani, hogy: "Háború után sok a hős." Lellei is ilyen ember.

"Lellei hátradőlt a széken. Marhaság. Kiszáradt a szája. Jobban tette volna, ha a minisztériumi leépítéskor nem egy ilyen szexuális vörös macskát vesz ide, hanem valami száraz vénkisasszonyt. Természetes vörös a haja, barnába hajlóan vörös, és ha nem blúz, hanem ujjatlan pulóver van rajta, egy-egy pillanatban észre lehet venni, hogy a hóna alatt is ilyen vörös a kurta, selymes szőrzet. Hányszor végiggondolta már – s mindahányszor ugyanígy kiszáradt a szája –, hogy ha legalább egyszer merné venni a bátorságot, hogy kipróbálja Judit ideges, hajlékony testét, és mindannyiszor káromkodni lett volna kedve az öningerlő hülyesége miatt Dorogi talán tudna beszélni róla, hogyan vonaglik az ágyban ez a nő."  – 96 oldal. Ezen a részen jót mosolyogtam. Akkoriban a nők még nem szőrtelenítettek:) 

Erika,  Lellei felesége és Béla szeretője mindig nagyravágyó volt, szeretett volna jómódban élni, ezért Lellei pont kapóra jött, érettségi után megkérte a kezét, Erika igent mondott és megszabadult a kisvárostól és egyben a szüleitől is. A következő idézet nagyon szépen megmagyarázza miért akart Erika mindenáron kitörni a kisvárosi élet unalmából és egyhangúságából.

"Anyukával miről is beszélhetett volna azon kívül, hogy bántja-e vagy nem bántja az epeköve? Apuka meg azért volt unalmas, mert más témája se akadt, csak a város, a város amely az ő tanácselnöksége idején nyerte el végre a város rangot, apuka reggeltől éjfélig közéletet élt, ülésről jött vagy ülésre rohant, mindent a városért, csak épp azt nem vette észre, hogy egy nagy falu attól még nem válik várossá, ha hivatalosan annak nevezik, és a tanácsházára községi tanács helyett azt írják ki,  hogy városi tanács, sőt, a modern cukrászda se változtatott a dolgokon, ide is csak sörözni jártak a parasztok meg a fegyőrök, és a megnyitás után egy héttel a cukrászda ugyanolyan savanyúan szaglott a sörtől, mint a Béke vendéglő vagy a vasúti resti, a wurlitzert pedig a harmadik javítás után már vissza se hozták, és ha visszahozták, attól se változott volnaa igazi nagyvárosi hellyé a cukrászda, halkan éneklő zongorista kellett volna, aki szinte csak önmagának játszik, és körülötte a kis asztaloknál a párok nem törődtek a többi párral, nem veszik észre, hogy Volner Erikának már van varrás nélküli nylonharisnyája, persze, a tanácselnök lánya megengedheti magának…." – 122 oldal. Abban egyetértek Szilvásival, hogy nem attól lesz város a város, amiket itt felsorolt, ezt én is szoktam mondogatni. 

Erikának az a feladata, hogy férje oldalán előkelő társaságokban csillogjon. Szép lakása, pénze, autója, bejárónője van, egyszóval megvan mindene, így természetesen ideje is van bőven unatkozni, az egyszem fia nem köti le, szegény gyereknek kevés szerep jut az édesanyja életében. Minden eszközt bevet, hogy megkapja a fiút, még lakást és nyaralót is szerez a barátnőjétől, aki igencsak nagy férfifaló.

"Lia kinevetné, ha megtudná, hogy ő egy huszonhárom éves autószerelővel készül ma is megbújni a manzárdszobában. Miről tudsz beszélgetni vele? Egy autószerelővel ... Vannak üresjárati idők is két szeretkezés között, olyankor csak hallgattok? Ilyeneket kérdezne. Nem hinné el, hogy igenis lehet beszélgetni Bélával, ha nincs is tele a fiú előre gyártott szellemességekkel, célszerű bókokkal, amelyek mind ugyanabba az irányba igyekeznek hatni, derékon aluli a szférájuk ...  A tegnapi férfiak ott az Olympia kertjében ... Ha  beleegyezne a körülírt ajánlataikba és ajánlkozásaikba, egy lehetne a volt és leendő nőik sorában. Kellemes érezni, hogy buzog bennük a megkívánás, de lefeküdni velük, az csak legyen a Lia jussa. Elképzelhető, sőt talán biztos is, hogy gyakorlott szeretők, de éppen a tudatos hozzáértésük miatt hiányzik belőlük az a mindenről elfeledkező mámor, ami Bélát meghatóvá varázsolja. Barabás, Teleki meg a többi kiművelt kan libidóról és orgazmusról gondolkozik közben, ezek kiszámítottan szeretkeznek, megtanult és begyakorolt művészkedéssel pótolják az erőt, ami többé-kevésbé kilúgozódott belőlük a sok rutinos ölelkezéstől." - 254 oldal

Következik egy olyan idézet, ami kicsit "erős", pontosabban engem meglepett Szilvási fogalmazása, vicces de  remélem nem lesz sértő senki számára. Ha pedig sértő, akkor elnézét kérek, de nem én írtam :)

"Amíg komótosan cigarettára gyújtott, magán érezte a kövér nő lapos pillantását, ahogy mindent megnézett rajta, mint mindannyiszor, ha Salamonhoz jött, és itt várt pár percet. Ez a zsíros tyúk sejti, vagy talán tudja is, hogy ő tetszik Salamonnak, s biztosan minden alkalommal felmegy a vérnyomása, mert nem engedi meg magának, hogy udvariatlan legyen, vagy ami még inkább szíve szerint való lenne, hogy kidobja innen olyasféle szöveggel, hogy Salamon elvtárs most sem ér rá, és azt se tudja mikor fog ráérni. 

Barátságos arccal nézte a kövér nőt, aki visszatemetkezett az iratai közé, majd – legalább másfél percébe telt, amíg ezt kitalálta – szórakozott mozdulattal fordított egyet a ventilátoron, hogy másfelé fújjon a szele. Erika újra elmosolyodott. Kettőjük közül így is csak ez a tehén fog izzadni. Keresztbe vetette a lábát, hadd csússzon fel a szoknyája. Micsoda hurkák lehetnek ennek a nőnek a térdhajlata felett …." – 103 oldal.

Maszat, aki öt évvel fiatalabb mint Béla, ott nőtt fel az udvaron. Ő mindig csak a kis maszat volt, akit senki nem vett komolyan. Béla sem, aztán a katonaság alatt egy vicces beköpése miatt Maszat fülig belezúgott. Okos, ügyes lány de a nyomulós stílusa nem kellemes. Biztos mindenki járt már úgy, hogy pont az kellett neki, aki rá sem nézett, de rávarrni magát valakire, nem megoldás. Lehetett volna ezt okosabban is csinálni, de arról sem szabad megfeletkezni, hogy Maszat mindössze 18 éves és a kontraszt miatt ilyen szereplő is kell. Bélának lényegében választania kellett volna az érett, tapasztalt, szép és gazdag nő és a fiatal, tapasztalatlan, de korban és társadalmilag hozzá illő lány között. Tény, hogy Maszat jobban illett volna Bélához, mint Erika, de Béla nem tudott választani a kettő között, amikor Erikával volt Maszat jutott eszébe és amikor Maszattal volt csak Erikára tudott gondolni. Aztán döntött a sors.

Végül, de nem utolsó sorban meg kell említenem a "jó adag politikai körítést" is, így nevezte valaki a könyv ezen részét a moly-on.  A könyv 72-ben jelent meg, ezért gondolom nem kétséges, hogy miről beszélek. Szerintem anno a sok politikai szöveget átugrottam, most viszont figyelmesen elolvastam mindent. Na nem azért, mert érdekelt, hanem meg akartam győződni arról, hogy milyen politikai vonalat támogat az író. Mivel jómagam is kaptam néhány évet a kommunizmusból (igaz nem Magyarországon) ezért el tudtam dönteni, hogy mire megy ki a játék. Ezt a témát most nem firtatom tovább, de még vissza térek rá a továbbiakban, mert van néhány kérdés, amire választ szeretnék kapni a Szilvási rajongóktól.

Befejezésül: szerintem egy könyv akkor mondható jónak, ha bánod, hogy vége. Ez a könyv ilyen volt számomra.