Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2007
214 oldal · ISBN: 9789736651717
Már jó ideje befejeztem ezt a könyvet, de valahogy nem tudtam nekifogni ennek a bejegyzésnek.
Fülszöveg: A zöld csillag című regény az emigrációban született. A kérdésfelvetése
tulajdonképpen ugyanaz, mint az Íme, az emberek!-ben: egy lassan
feledésbe merülő kor, illetve sokak számára ismeretlen világ felidézése –
a menekülttáborok élete, lakóinak küzdelme a nyomorúságos léttel, a
kiúttalanságban a remény keresése mindenáron. A remélni és boldogságért
tenni, küzdeni kell írói üzenet optimizmust sugall, még akkor is, ha ez
„csak” egy szerelmi boldogsággal végződő történet kapcsán történik, s
még akkor is, ha ennek a beteljesülésnek a legfőbb közbenjárója egy
parafenomén, a „látó” ember.
Ez az első Nyírő József könyv, amit elolvasok és egy darabig az utolsó
is. Nagyon haragudtam az íróra olvasás közben. A humora egyáltalán nem
fogott meg, sőt zavart. A másik dolog, amiért mérges voltam, az a szöveg
rendezése volt. Voltak olyan részek, amiket kétszer is el kellett
olvasnom, hogy megértsem ki is mondta azt.
A történet elég gyenge, de ennek ellenére kicsit jobban kidolgozva, kibővítve és a túlzásokat kihagyva, szerintem lehetett volna belőle egy jó könyvet írni.
Értékelésem: 5/3
Én Nyirő Józseftől csak az Uz Bencét olvastam (gyerek koromban, lehet, most kevésbé tetszene), bár van más is itthon, még az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában.
VálaszTörlésLehet, hogy valamikor rászánom magam, hogy elővegyem a könyveit.
Az Uz Bencét láttam filmen, szórakoztató, de szerintem ott is van egy jó adag túlzás. Megvan nekem a könyv is, de nem hinném, hogy elolvasom, legalábbis most egyelőre nem.
Törlés