Agatha Christie - Úti célja ismeretlen

Eladó

Cím:  Úticélja ismeretlen

Szerző: Agatha Christie 

Fordította: Domina Márta 

Kiadás: Bp. : Hunga-Print, 1989

222 oldal

Antikvár példány nagyon jó állapotban

Georges Simenon - A sárga kutya

Eladó

	A sárga kutya
	Georges Simenon  (Szerző) Semlyén István  (Fordító) Dáné Tibor  (Szerkesztő)
	Ifjúsági Könyvkiadó
	Bukarest
	1966
	Fűzött papírkötés Nagyon jó állapotban

Dobai Péter - Lavina

Magvető Kiadó, 1980
332 oldal
Kötés: papír / puha kötés

Ezt a könyvet az antikváriumos néni ajánlotta figyelmembe mondván, hogy egy nagyon jó olvasmány.  Egy buszjegy árába került :)

Egy szélhámos hármas életét ismerhetjük meg. Mészáros Feri háromgyerekes apa, a házassága már rég tönkrement, felesége Viki már tíz évvel ezelőtt kénytelen volt a bírósághoz folyamodni, hogy a gyerektartást neki utalják át a Feri fizetéséből, mert másképp nem tudta megkapni a három gyerek után járó pénzt. Ferinek évek óta szeretője van, Hajós Ida, akit már évek óta házassággal hiteget, mondván, hogy hamarosan elválik a feleségétől és elveszi Idát. Mészáros Feri közben állandóan anyagi gondokkal küzd, fűnek-fának tartozik, egyik helyről kér, másiknak megadja és ez egy örökös körforgás nála. Érdekes a regény, annál is inkább, mert nagyon élethűen mutatja be az ilyen emberek viselkedését, gondolatmenetét és cselekedeteit. A könyv végén, ahogyan a cím is sugallja, elindul a lavina. 

Akaratlanul is Flaubert Bovarynéja jutott eszembe. Arra gondoltam, hogy vajon hány Mészáros Feri, hány Mészáros Viki és hány Hajós Ida jár köztünk anélkül, hogy tudnánk róla? Első látásra nagyon egyszerű és jelentéktelen könyvnek néz ki, ennek ellenére nagyon értékes, fontos a mondanivalója. 

Értékelésem: 5/4

Szilvási Lajos - Ködlámpa

Szilvási Lajos az az író, aki az általa megalkotott szereplőket több művében is szerepelteti. Több regényét befejezés nélkül hagyta, vagyis az olvasóra bízza, gondoljon ki amit akar, fejezze be az olvasó a művet úgy, ahogy neki tetszik, viszont bizonyos szereplőkkel a későbbi műveiben találkozhatunk és kiderül mi is lett a sorsuk. Regényei különállóak, de ebből a szempontból mégis összefüggnek.

Ezt a Szilvási könyvet azoknak ajánlom, akik szeretnék elolvasni az író valamennyi könyvét. Ez egy különleges regény, itt nem a cselekmény dominál, hanem a hat főszereplő bemutatása és korábbi életének megismertetése a fontos. 

Sajnos nekem nem volt lehetőségen kronológiai sorrendben olvasni a műveit, de talán nem is baj, ugyanis később is jó megtudni milyen volt a szereplőnek az eddigi élete, így jobban meg lehet érteni azt a későbbi regényt, akár utólag is.

 Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Fülszöveg: "„Hidd el nekem, ha egyszer ködbe kerülsz, amikor húszlépésnyire se látsz előre, hiába az előírás szerint kötelező lámpáidon kívül a ködlámpa, semmit sem segít rajtad! A köben csak egy segít: az ösztön” Ez az idézet mottója lehetne Szilvási Lajos regényének.
Öt fiatal férfi víkendje során arra vállalkozik, hogy az érzelmi és gondolati útvesztőkből azt az utat találja meg, amely az egyetlen lehetséges út a barátság, a vállalt eszmék, a hűség megtartására. Egyiküket távol levő hatodik társuk barátságukat eláruló hűtlenséggel vádolta meg. Miközben ennek a vádnak a részleteit bogozzák, önmagukkal is szembesülnek korunk legfontosabb etikai problémáival, saját magukat is le kell mérniök ahhoz, hogy ítélekezhessenek. A vád végül nem bizonyul igaznak, de a felmentés mégsem egyszerű, mert az elmúlt esztendők mérlegre tétele során az is bebizonyosodik, hogy valamennyien „ködbe kerültek”, a továbbiakban is szükségük van egymásra."

A Ködlámpa című regényét 1966-ban fejezte be, a főszereplők: Tatár Marci, Simon Sanyi százados, Dr. Deák Tibor, Peterdi Miska plébános, Dr. Tomanek Attila, Bodor Jóska főszerkesztő kb. 33 évesek. Együtt jártak iskolába, és az érettségi után is jó barátok maradtak. Időnként találkoztak, megvitatták az élet nagy gondjait és segítettek egymásnak ahogy csak tudtak.

Deák Tiborral, Peterdi plébánossal, Bodorral és Simon Sanyival találkoztam már és még fogok, tehát nekem mindenképp hasznos volt ez a könyv.

Aki egy cselekmény-dús, izgalmas könyvet szeretne olvasni, annak nem ezt a művet ajánlom. Jó a téma, de szerintem másképp is lehetett volna csomagolni. Lehetett volna kicsit több cselekményt belevinni, mert így elég "száraz" lett.

Nagyon tetszett a főszereplő, Dr. Deák Tibor karaktere.

Értékelésem: 5/4

Guztave Flaubert - Bovaryné

Gustave Flaubert 1821. december 12-én született Rouenban. Apja a roueni kórház főorvosa volt, anyja szintén orvoscsaládból származott. A leendő író a kórház szomorú légkörében tölti gyermekéveit.

A Bovaryné című műve  először folytatásban jelenik meg a Reue de Paris nevű lap hasábjain, 1856 végén. Rögtön a megjelenés után az ügyészség pert indít nemcsak a szerző és a regénye ellen, hanem még a lap ellen is. A vád: erkölcstelenség. De a bíróság felmenti az írót, a regény pedig 1857 elején megjelenhet kötetben is. 

Bevallom az elején eléggé nagy harcot vívtam saját magammal. El sem  kellett volna kezdenem ezt a könyvet, mert tudtam, hogy inkább a huszadik század második fele köti le érdeklődésem, de egy kényszerhelyzet folytán mégis nekivágtam. Elég hullámzó a könyv, az elején eléggé érdekesnek tűnt, aztán következett egy olyan rész, ami miatt majdnem félretettem, de végül győzött a józan ész és megszerettem a könyvet. Ennek ellenére nagyon megrázó volt a vége.

Fülszöveg: "Flaubert első megjelent regényében, a Bovarynéban, Emma a főhős életének és szerelmi csalódásainak leírásával a romantikus illúziók kudarcáról fest ironikus, tragikus képet. Emma sorra kiábrándult férjéből és szeretőiből is, mert felismeri, hogy viselkedésük csak felvett póz, s nem hősök, hanem valójában kisszerű, közepes átlagemberek. Írói mestermunka, ahogy a szerző az érdektelen köznapi eseményeket ábrázolja, úgy, hogy egyúttal a kor jellemző vonásait is visszatükrözi.
Flaubert-t első regénye, a Bovaryné teszi híres íróvá. Realista regény; tája a leghétköznapibb francia kisváros, emberei valamennyien átlagemberek; nem típusok, mint Balzac alakjai, hanem olyan még csak nem is tipikus emberek, akikkel az olvasó mindennap találkozik. A regény meséjét adó tragédia is mindennapi tragédia."

A cselekmény abban az időben játszódik le, amikor a megpuffadt tehénhez a plébánost hívták, mert azt hitték, hogy el van átkozva, a plébános pofonzáporral illette a templomban csíntalankodó gyerekeket, a legtöbb betegséget érvágással gyógyították, mert azt hitték az mindenre jó, ífjú hölgyeknek illett elpirulni egy-egy bók hallattán, a lányok úgy tekintettek a házasságra mint valami földi paradicsomra, ugyanis ezt olvasták a regényekben, ezt sugallta nekik a sok szerelmes költemény. 

Emma is ebben reménykedve megy hozzá a fiatal Bovary doktorhoz és várja a nagy esemény bekövetkezését.
 
A szerelem és a boldogság késik és idővel rá kell jönnie, hogy bizony a házasság se szerelmet nem hozott számára, se boldogságot.  Emma ekkor más férfi karjaiban keresi a boldogságot, de ez is csak ideig-óráig tart. Csalódások sorozata következik és végül bekövetkezik a tragédia.

Szépen kidolgozott mű, megvan benne minden, ami az akkori társadalomra jellemző: házasságtörés, kapzsiság, fényűzés, képmutatás, álszentség, naivitás, butaság stb. 

Ez egy olyan könyv ami nyomot hagy az emberben. Nagyon sajnáltam Emmát is, Bovaryt is, de a legjobban a kis Berthet sajnáltam. Újraolvasni nem fogom, pedig láttam, hogy volt aki megtette.

Értékelésem: 5/4. 

Rembrandt szobra Amszterdamban

Aki Hollandiába megy, az tudja, hogy rengeteg érdekes és értékes látnivaló vár rá és itt nemcsak a tájról és a holland házak sajátosságáról beszélek, hanem a műkincsek bőségéről is. 

Az egyik ilyen értékes és egyedi látványosság a Rembrandt Harmenszoon van Rijn szobra és az előtte levő szoborcsoport.  Én egy olyan országban nőttem fel és élek, ahol a régi szobrokat, emlékműveket folyamatosan rombolták, pusztították. Ezért nagyon tudom értékelni azokat az országokat és ezen országok népét, akik megőrzik, konzerválják és megmutatják a világnak azt, ami a saját és egyben a világ kultúrájának része.

Nagy hatással volt rám ez a szoborcsoport. Egyszerűen gyönyörű. Ott álltam előtte, néztem, csodáltam és próbáltam magamban felidézni azokat az időket. Talán 10 percig  kellett várnom, amíg le tudtam fényképezni, ugyanis sokan jártak arra, mindig valaki ott állt és belelógott a képbe.

Van Gogh múzeum Amszterdamban

Pontosabban csak a bejárata. Sajnos a hollandiai múzeumokban nem szabad fényképezni. A hollandok tudnak vigyázni az igazi értékekre, őket nem vakította el a pénz. 

Ennek ellenére volt aki telefonnal fényképezett és többszöri felszólításra sem volt hajlandó abbahagyni. Illedelmesen kikísérték és letöröltették vele a fényképeket. 

Ezt a sort sajnos ki kell állni, mindig ilyen tömeg van itt, de hamar megy, mert több helyen lehet jegyet váltani és civilizált a nép. Bent van ruhatár és természetesen itt is át kell esni a kötelező átvilágításon. 

Vicces volt, mert a sok jellegzetes Van Gogh kép között volt egy, ami nagyon kilógott a sorból, pontosabban a "Csontváz cigarettával". 

Képforrás

Köztudott, hogy a művészt elmegyógyintézetben kezelték. Ezt a képet akkor festette, pontosabban 1888-ban. Én akkor amikor a kép előtt álltam, nem tudtam, hogy a kép abból az időből való, de a többi képhez viszonyítva, rögtön rájöttem és mondtam is halkan a útitársamnak, hogy: "Látszik, hogy itt már nagyon depis volt." Erre egy hang a hátam mögött: "Hallod? Ezek is magyarok!" Illedelmesen elengedtem a fülem mellett, meg sem fordultam.