Charlotte Brun - Marrakes titkai

Előre szólok, hogy ez nem lesz egy kegyes bejegyzés és némi cselekményleírást is tartalmaz. Egy csillagot kapott tőlem a molyon, ezzel az értékeléssel: "Elnagyolt, szirupos mese." 

Már a borítóról lerí, hogy ez nem az én stílusom, de néha kivételt szoktam tenni, így került hozzám ez a könyv, természetesen happolás útján. Mindig is érdekelt az arab világ, az arab kultúra, főleg azért, mert teljesen más, mint a mi európai világunk. Ez nem azt jelenti, hogy egyetértek a nézeteikkel és az életvitelükkel, de ettől még érdekel, ezért is választottam a könyvet.

Nos, sajnos Marrakes titkairól elég keveset tudunk meg, a könyv nagy része nem erről szól.

"A 80-as évek vége táján, a férjvadász anya árnyékában felnövő dán lány, Ria, amint teheti, megpróbál elszabadulni otthonról. Egy nála jóval idősebb férfi mellett ismeri meg a szerelmet, és úgy gondolja, megtalálta a boldogságot. Csalódások és kudarcok sorozata következik. Egy idegen világban megismeri a mennyországot és a poklot egyszerre…"

Elég jól indult a könyv, olvastatta magát, talán mondhatom azt is, hogy nem tudtam letenni, aztán kb. negyedénél kezdtem észrevenni, hogy egyre több az olyan fordulat benn, ami meseszerű, az életben nagyon kevés a valószínűsége annak, hogy a dolgok így történjenek. 

Ria sajnos, annak ellenére, hogy az anyja, negatív példaként szolgál életében, rakásra követi el a hibákat, talán azt is mondhatom, hogy valamilyen szinten egy darabig anyja sorsára jutott. 

Nagyon kiérződik Inge (a regényben szereplő írónő) amerikai nép ellenessége. Nagyon lebutítja őket, nagyon rossz véleménnyel van róluk, ami szerintem túlzás. 

A másik nagyon szembetűnő, hihetetlen dolog az, hogy Ria, aki gyakorlatilag elég sivár nevelésben részesült, annyit kapott az élettől, amit az iskolában tanítottak neki, plusz a verést és a kegyetlen bánásmódot, amit az anyjától kapott, egyből sikeres forgatókönyvíró lesz, aki a Warner Bros számára ír forgatókönyvet és annyi pénzt kap érte, mint egy ügyvéd öt év alatt. (Mosolygós smiley).

Arról már csak pár szót írok, hogy a történet végére minden jóra fordul: testvérei, akiket eddig az sem érdekelt, hogy Ria él-e vagy sem, egyből mellé állnak, és hangoztatják, hogy össze kell tartani, Ria élete egyenesbe jön, mindkét gyerekét visszakapja, megtalálja a szerelmet is és természetesen visszakapja a régi szerelmét, akivel pár napot töltött együtt talán tizenhat évesen (remélem nem tévedek).

Nos, ha vesét akartam volna olvasni, akkor előveszem Benedek Elek meséit, vagy a Micimackót, vagy Vukot, de én nem mesét akartam :) Talán, ha rendesen kidolgozza az írónő és kicsit reálisabban mutatja be az eseményeket, akár lehetett volna egy szép regény is belőle.

Dicséretet érdemlek, amiért elolvastam és nem hagytam abba, de ilyenből elég egy is. Ezután tuti nagyon figyelmesen megnézem mit veszek a kezembe.

Értékelésem: 5/1. Elnagyolt, szirupos mese.

Goldenblog 2013 - Eredményhírdetés

Kezdem azzal, hogy nem tudom ki nevezte be a blogom, de ismeretlenül is köszönöm szépen!

Nem akartam írni róla, mert nem szeretem az ilyen: "Beneveztem, szavazzatok rám" dolgot. Szép csendben ide is kitettem egy bannert és szavazott, aki épp akart, én nem kértem meg senkit.

Megvolt az eredményhirdetés és csakúgy, mint a gasztro blogom esetén, most is legörgettem a lista végére, mert gondoltam, hogy reklám nélkül utolsó leszek. és csakúgy mint a gasztro blogom esetén, most is meglepődtem. 

A 177 résztvevő közül az Olvasónaplóm a 119-ik lett, ami számomra igencsak szép eredmény!

Köszönöm szépen mindenkinek!

Szilvási Lajos - Appassionata

Bevallom hamarabb olvastam Szilvási az Ördög a falon című regényét, ami mondhatni bizonyos értelemben az Appassionata folytatása, így már tudtam miről szól és hogyan végződik, de a regényt így is érdemes volt elolvasni.

Előre elnézést kérek az olvasótól, de már a fülszöveg is cselekményleírást tartalmaz.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Fülszöveg: "1944. október 15-én öt magyar katona megszökik a frontról. Csak ők maradtak életben a századból, amely annak idején a keleti hadszíntéren kezdte meg tragikus sorsát. Parancsnokuk, Türr Pál főhadnagy, már csak egyet akar: Túlélni a háború utolsó hónapjait biztos rejtekhelyen. Kalandos menekülésük során felvesznek kocsijukra egy sebesült angol pilótát, egy öreg munkaszolgálatos cigányt s egy gyönyörű fiatal lányt, Olgát, aki zeneakadémiai növendék, s családja elől szökik, nem akar nyugatra emigrálni. Zuárd atya, az emberséges rendfőnök jóvoltából egy premontrei rendházban lelnek biztosnak látszó menedéket. Itt, a rejtőzködés nehéz, idegfeszültséggel teli heteiben bomlik ki a regény konfliktusa a kommunista Szojka gépkocsivezető és Türr főhadnagy között. Dönteniük kell: segítenek-e kiszabadulni a kolostor alatti völgybe hurcolt politikai foglyoknak, vagy végzetükre hagyják őket? Türr főhadnagy a végsőkig ragaszkodik vélt igazához. Nem akar részt venni az akcióban, mire három embere az ő akarata ellenére kísérli meg a kiszabadítást. Vállalkozásuk és az ezt követő drámai eseménysor a regény csúcspontja.

A kolostor csöndjében ébredt szerelem – Türr főhadnagy és Olga szerelmének – finom rajza szövi át az izgalmas cselekményt, amelynek minden részletére rányomja bélyegét a kor és az ellentétes akaratú emberek előbb alig észrevehetően izzó, majd kirobbanó feszültsége."

Nemrég olvastam Szilvásitól a Bujkál a hold című művet és az Appassionata olvasása közben némi hasonlóságot véltem felfedezni a két regény között, mégpedig azt, hogy mindkettőben szökésről van szó és mindkettőben négy sorstársról, bajtársról van szó.

Öt katonaszökevény életének egy részét követhetjük nyomon ebben a regényben. Megismerhetünk öt különböző karaktert, mellé egy fiatal zongoraművész lányt, és pár szerzetest, akik mind a maguk módján látják a világot, a jövőt. 

Türr főhadnagy érzelmileg kiégett a háború alatt és annak ellenére, hogy még csak 26 éves, máris egy reményvesztett, életunt fiatalember. Zorkóczy Olga ellenben tele van reménnyel, bátorsággal, őt még nem viselte meg a háború.

Kicsit csalódtam Türr főhadnagy karakterét illetően. Valahogy nem illik bele a Szilvási által megformált karakterek sablonjába. Igen, nem véletlenül használom ezt a szót, hogy sablon, de erről majd bővebben fogok írni egy másik bejegyzésben. Türr főhadnagy sokszor ingadozik, nem mindig azt teszi, amit kellene. Persze nincs rá szabály, hogy kinek mit kellene tenni, de valahogy ezt már megszoktam Szilvásitól, hogy főszereplői rendíthetetlenek és mindig a jó oldalán állnak, ennek megfelelően cselekednek.

Vannak még érdekes és fura dolgok a könyvben, de nem részletezem.

Értékelésem: 5/5

Szilvási Lajos a heti kedvenc :)

Most nézem az oldalsávban a heti kedvenc listát. Ez egy útmutató, egy irányadó statisztika, hogy mit keresnek az olvasók. Mivel én nem szoktam hirdetni a blogomat, ide kizárólag keresőből jöttek most az olvasók.

Tehát a 10 heti kedvencből az első 9 helyen Szilvási regényei állnak :) Ez nekem nagyon érdekesnek tűnik :)

Döntés született

Hosszas gondolkozás után úgy döntöttem, hogy mégis folytatom a blog írását és beszámolok azokról a könyvekről, filmekről, amiket elolvasok, megnézek és lesz még itt egyéb is. Viszont lesz egy kis változás. Nem az eddigi könyvajánló stílusban fog íródni az Olvasónaplóm, hanem a véleményem fogom elmondani a könyvről nyíltan, ami egyes esetekben cselekményleírást is fog tartalmazni. A bejegyzés elején természetesen figyelmeztetem a kedves olvasót erre és aki úgy gondolja, hogy nem kér belőle, az visszafordul és nem fogja elolvasni.

Hűséges olvasóim, ha gondoljátok, kiléphettek, ez így van rendjén. 

Köszönöm, hogy elolvastad.

Közlemény

Úgy döntöttem, hogy a blog működtetését egyelőre szüneteltetem. Nem tudom mi lesz ezután, lehet majd később, ha úgy érzem, hogy ismét írnék értékeléseket akkor megnyitom, de egyelőre szünetelni fog a blog.

A recenziós példányok értékelését ezután is megírom.

Mindenkinek jó olvasást kívánok!

Peter Hessler – Két év Kínában A Jangce partján

Ezért a könyvért külön köszönettel tartozom a Park Kiadónak! Köszönöm, hogy számomra lehetővé tette a könyv elolvasását.

Nyugodt lélekkel mondhatom, hogy ilyen könyvet életemben nem olvastam, és ezt nem arra értem, hogy Kínáról szól. Kínáról ez a második könyv amit elolvastam. Az első John Farndon 2007-ben megjelent, Kína titkai című könyve volt, amit románul olvastam el, ugyanis csak románul tudtam beszerezni. Nos Farndon könyve darabokra törte azt a képet, amit én addig Kínáról alkottam magamban.

Addig nekem Kína a rizs országát, a piros sárkányokat, a nagy felvonulásokat, a kínai porcelánt, egy bizonyos fokú misztikumot, a rejtélyes és egyben nagyon nehéz írásjeleket, a kommunizmust, a bezártságot, az elszigeteltséget, a kínai nagy falat és az olcsó, silány minőségű hamisítványokat jelentette, nem föltétlenül ebben sorrendben.

John Farndon 12 fejezetre osztotta a könyvét és szó esik benne az Új

Kínáról, a gazdaságról, Kína politikájáról, a városi és a vidéki életről, a környezetszennyezésről, Kína viszonyáról a külvilággal, Taiwanról, Hong Konról, Japánról és arról, hogy az író szerint merre tart Kína. Tartalmas, részletesen dokumentált könyv, érdemes elolvasni.

Miután befejeztem John Farndon könyvét, mindjárt más szemmel néztem Kínára. Elillant a köd, helyébe lépett a szomorú valóság, és bevallom, nagyot csalódtam Kínában.

Ezután következett Peter Hessler – Két év Kínában a Jangce partján című könyve, ami mondhatom egy remekmű mindenféle szempontból. Ezt a könyvet az élet írta Peter Hessler tollát vezérelve, de azt is le kell szögezni, hogy ennek a két évi életnek Peter Hessler volt az egyik főszereplője, Kína, mint ország és nagyhatalom a másik főszereplő és a kínai nép a harmadik.

Peter Hessler könyvét kellett volna olvasnom előbb, mivel ő 1996 – 1998 között tanított Kínában, John Farndon pedig 2007-ben jelentette meg a könyvet, de így is teljes értékű a kép, amit Kínáról kaptam.

Amikor elkezdtem olvasni Peter Hessler könyvét, már bizonyos mértékben tudtam mire számíthatok, és nagy örömömre szolgált, hogy Hessler kiegészítette a képet. Két éven keresztül megfigyelte a kínai nép hétköznapi életét és a lehető legrészletesebb beszámolót nyújtja nekünk róla, bemutatja a hétköznapi ember gondolkodásmódját, felfogását, terveit, elképzelését a jövőről, a tanítási rendszert, a diákéletet, továbbá nagyon tiszta képet kapunk Fulingról, Szecsuan tartományról, a Vu folyóról és még sorolhatnám.

Ennek a könyvnek az a különlegessége, hogy nem pár hét megfigyelés eredménye, hanem két év gyümölcse. Két év, amit Peter Hesslet Ho Vej-ként élt le Fulingban. Mély tisztelet az írónak, mert képes volt megtanulni kínaiul azért, hogy megérthesse a kínai népet, elvegyülhessen közöttük, megbarátkozhasson velük és ne mint kívülálló nézze az idegen országot, hanem mint Ho Vej, aki a fulingi angol tanszék tanára, a diákok barátja, segítője, tanácsadója, és számos fulingi kínai család közeli barátja, aki keményen megdolgozott azért, hogy be tudjon illeszkedni (bizonyos mértékben) közéjük, el tudja viselni az időjárás viszontagságait, a nyelvi nehézségeket, a levegőszennyezést ami veszélybe sodorta az egészségét.

Ez egy olyan könyv, amit egyszerűen nem tudtam letenni. Sokszor megnevettetett, volt benne sok olyan rész, ami nekem, európainak nagyon fura és nevetséges volt, de bizony sokszor olyan részek voltak benne, ami elég sokkoló hatással volt rám és azon gondolkoztam, hogy hogy is tudta elviselni Peter Hessler mindazt, ami vele történt. 390 oldal, minden sora érdekes, értékes, és ha őszinte akarok lenni, az egész könyvet lehetne idézni. Akit érdekel a kínai nép élete, Kína múltja és jelene, az meglátja benne az értéket.

Nagy hatással volt rám és nagyon sajnáltam, hogy véget ért. Ajánlom mindenkinek. Olvassátok el!

Értékelésem: 5/5 

Képforrás