Álmodni sem mertem volna

És mégis megtörtént. Kedves molytársam, @robinson meglepett Szilvási Lajos - És mégis őrizetlenül című könyvével, mellé kaptam még egy nagyon szép üdvözlő lapot és két csodálatos könyvjelzőt. Kimondhatatlanul örülök neki, mert Szilvási szívem csücske :) és ez a példány hiányzott a gyűjteményemből. 

Nagy meglepetés volt, mert manapság senki nem küld csak úgy, ingyen, ismeretlenül másnak ajándékot, de ő mégis megtette :) 

@robinson - Nagyon szépen köszönöm itt is. 

Szilvási Lajos - Egymás szemében

Első látásra tininaplónak tűnik, amit a regény két főszereplője, részben Ventus Tamara, részben Fábián Attila ír, de ez sokkal több annál. Reális képet kapunk az akkori életről, a szereplők gondjairól, problémairól egyaránt.

Fülszöveg:  ""Mondd,szeplős, ha egyszer nekünk is lesz gyerekünk, hogyan fogjuk nevelni? Ugye a mi gyerekünk nem lesz olyan magányos, mint mi voltunk, amíg te nem voltál nekem, és én nem voltam neked?" - kérdi Tamara a naplójában Attilától.
Mert voltaképpen két napló, két tizenhét éves diák - Attila és Tamara - naplója Szilvási új regénye. Élmények és reflexiók, amelyeket a XX. század negyedik negyedének küszöbén, 1975 nyarán vetettek papírra mind a ketten, önkéntelenül - s ezért őszintén - vallva arról, milyenek is egymás szemében, és milyen a szemükben a világ, a szűkebb és tágabb társadalom, mely megannyi hatással formálja, megannyi ellentmondással kényszeríti gondolkodásra és ítélkezésre a serdülő fiú és a serdülő lány belül is ellentmondásos egyéniségét. Szülők, akik nehezen értik és értetik meg magukat gyermekeikkel, és kamaszok, akik nehezen vagy sehogyse értik és értetik meg magukat a felnőttekkel, tehát serdülők és felnőttek egyaránt olyan élethelyzetekkel, konfliktusokkal találkoznak ebben a történetben, amelyek akár "a saját életükből" is származhattak volna ezekre a lapokra. Rezonanciát - egymáshoz tartozást - kereső már-nem-gyerek és még-nem-felnőtt Attila is, Tamara is. Még ki se bomló szerelmük válsága éppen ebből a küszöbhelyzetből adódik. De a történet utolsó sorában álló kérdés - "Mi lesz velünk?" - már nem csak szerelmüket, de egész jövőjüket érinti."

1975-ben írta Szilvási ezt a regényt, mintegy 37 éve. A tinik mai élete nem sokban különbözik az akkoritól, pont úgy megvannak a családi gondok, mint akkor, az iskolai gondok is, sőt, a felnőtté válás sem egyszerűbb, mint akkor volt. Egy dolog változott, akkor naplót írtak a tinik, most pedig javarészt blogolnak :).  

"Zűrös, kusza egyenlet az Élet (nagy Ével). Egyenlet? Akkora egyenletrendszer, hogy otthon a suli összes táblájára se férnének rá a végtelen képletei." Attila (Június 28.)

Értékeltem a tini "szókincset" ami egyedi és nagyon szórakoztató.

 

"Úgy lóg rajtam a tudatom, mint egy vasgolyó a gályarabok nyakában (…)." Attila (Június 13.)

"Olyan kusza és szédült a tudatom, mintha huzamosan centrifugában pörgött volna az agyam."Attila (Június 8.)

 

"Magasságos Manitu! Mi lenne ezzel a sápadtarccal (velem), ha még humorom se volna?!" Attila (Június 3.)

Voltak benne fura dolgok, mint például az, hogy a tizenhét évesek nyugodtan dohányoztak, szülői engedéllyel, sőt, még alkohollal is kínálták őket. Ez bizony nem követendő példa.

Ennek ellenére nagyon tetszett a könyv, még akkor is, ha elég fura vége lett. Szilvási ezt a regényt is úgymond "befejezetlenül" hagyta, akár a többit. Találja ki mindenki mi lesz a két főszereplő sorsa :).

Értékelésem: 5/5

Szilvási Lajos - Szökőév

Azt hiszem ez a hatodik Szilvási könyvem az idén. Ez is egy újraolvasás volt részemről. Valamikor olvastam, de bevallom elég kevésre emlékeztem belőle, tehát jól tettem, hogy újraolvastam. Ezennel máris a kedvenc könyveim közé sorolom. 

Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1984

416 oldal · ISBN: 9631526968

Fülszöveg: " "Kalandor vagy?...Bónisné a szemembe mondta, hogy a te urad, Eszter, vagy egy virtigli kalandor, vagy valami fenevad ember a védőszentje, hogy így mer hazardírozni... Kalandor vagy? Bónisnénak azt mondtam hogy nem tudom, mi vagy, csak azt tudom, hogy paraszt volt minden ősöd, és ezen a mostani helyeden azokat akarod védeni, akik még ebben a bolond világban is mernek megmaradni parasztnak..."
Az asszony, akinek a szavai visszajárnak Vinczellér János emlékezetébe, már halott. Özvegyen hagyta a negyvenéves férfit, árván három gyerekét. És Vinczellér János, aki a Horka megyei Tanács mezőgazdasági osztályának a vezetője, egyszerre csak szembekerül egy, az egész további életét meghatározó dilemmával: vagy tengelyt akaszt a megye "mindenható notabilitásaival" vagy pedig megalkuszik, hogy ezen az áron folytathassa amit eddig is tett, s ami miatt sokan valóban kalandornak nevezik, vagyis érdek nélkül szolgája az Upor menti vidék kisembereinek boldogulását.
A három napba sűrített modern szerkezetű regényben a jelen, félmúlt és a múlt idősíkjai keveredésével, a főhős és a három gyerek lélektanilag árnyalt, benső monológjaiból bontakozik ki a történet, amelyben nemcsak a szolgálat, a társadalmi lét hogyan-továbbja, de egy váratlanul fellobbanó új szerelem is tét lett."

Szilvásitól már megszoktam, hogy pár napba, maximum egy hétbe sűríti be a cselekményt, a múlt felelevenítését is, és mellé mindig kapunk valami újat és természetesen részemre valami szokatlant is. Már megfigyeltem magamon, hogy (majdnem) minden könyv elején van valami, ami zavar de aztán később megszeretem, de ha nem is szeretem meg, akkor nem hagyom, hogy zavarjon, hogy elvegye a kedvemet az olvasástól. Ebben a könyvben a  gyerek zagyva kapta az elején a„ zavaró” jelzőt :). Nehezen boldogultam a gyerekek által elmesélt részekkel, ugyanis náluk egy mondat másfél oldalon terül el és eléggé sajátos kifejezésekkel van tűzdelve. Ez a későbbiekben igencsak szórakoztatónak bizonyult számomra. Megpróbálok idézni pár részt ízelítőnek azok számára, akik még nem olvasták a könyvet. 

"Csilla! Fontos! Ne haragudj énrám! Én tudom, hogy én egy hülye Állat vagyok, mert tényleg. Hogyha azt akarod, hogy ramatyra verjem őket de tényleg, akkor nézzél rám majd kétszer, hogy észrevegyem és intsél nekem a bal copfoddal. Lehet, hogy ramatyra ők vernek, vagyis engemet, nem számít, de én is. Alulírott Kocsis Olivér s. k.
Mostan azt hiszi a gyagyás agyával, hogy megírta meg ideküldte énhozzám kézről kézre ezt a kockás füzetlapot, amit csak úgy kitépett a matek füzetéből, mostan azt képzeli, hogy egyből ő lesz nekem a Zorró vagy például a Borg, hát akkoranagy tévedés, mint egy fáraópiramis, mert nem érdekel, és hogyha verekszik azzal a két hülye pornó hetedikessel, akkor is totál nem érdekel, mert tegnap az udvaron kimutatta, hogy milyen, tegnap akkor nem verekedett, hanem csak röhögött, és mostan, hogy akarná, hülyeség, egymaga kettő ellen, két szarmata hetedikes, és nagyobbak is, de főleg, hogy hogyha ő erős, nem számít, mert azok a nagy bunkók ketten vannak, és csak agyonverik, olyan lakli toportyánférgek, kettő egy ellen, mert például Olivér sérült is volt szeptemberben rögtön, mikor megint volt már edzés, fel volt kötve gézzel a keze …."

... ez a mondat három és fél oldalon terül el és pont ilyen hangnemben folytatódik :) 

Vincellér János karaktere nagyon tetszett. Sajnos kemény megpróbáltatások elé állította a sors, egyedül nevelte három gyerekét, a munkahelyén is tornyosultak a gondok, ráadásul a szerelem sem bánt kegyesen vele. Ennek ellenére keményen megállta a helyét minden fronton.Kemény fából faragták, sok mindenen keresztül ment már és végül okosan dönt.

Kimondottan örültem, hogy felbukkant Pásztor Zoltán is, akit a Karácsony című regényből ismerünk.

Azóta elolvastam még egy Szilvási regényt és mondhatom, hogy a hét elolvasott regényből a Szökőév az egyetlen, amit az író konkrétan végez, itt a cselekmény nem marad nyitva, nem az olvasónak kell találgatni, hogy vajon mi lesz a szereplőkkel. Természetesen azt is meg kell említeni, hogy a fontosabb szereplők visszaköszönnek az olvasóra egy másik, későbbi regény kapcsán, de ehhez el kell olvasni az író több, vagy összes művét. Én megteszem.

Értékelésem: 5/5. Nagyon tetszett!

William Somerset Maugham - Az ördög sarkantyúja

El kellett telnie pár napnak ahhoz, hogy az értékelést meg tudjam írni.  Nem fogom tagadni, hogy nagyon megrázott a történet. Nem tudom mennyi valós elem van benne, remélem kitaláció az egész. Egyébként mesterművet tarhattam a kezemben, ezért hálás vagyok Maugham-nak.

Fülszöveg: Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

"Történt egy szép napon, hogy Charles Strickland, jómódú londoni tõzsdeügynök, példás férj és családapa egy kurta kis cédulán értesítette feleségét, hogy örökre elhagyja a családi tûzhelyet, és Párizsba költözik. S a felháborító cselekedet rugója nem volt más, mint a leküzdhetetlen vágy, hogy festékkel-ecsettel fejezze ki a lelkében égõ mûvészi víziót, szabaduljon a kínzó, az alkotásra, kifejezésre sarkalló ördögtõl. Nyomor és éhség, a világ közönye, a társadalmi kivetettség – mind nem gátolja a festõt, hogy a maga kiszabta úton haladjon tovább a mûvészi kiteljesedés felé – még ha az a megsemmisüléssel egyenlõ is."

Charles Strickand karaktere semmiképp nem mondható hétköznapinak. Amikor az antikváriumban elolvastam a fűlszöveget, rögtön láttam, hogy jónak ígérkezik, ugyanis egy tözsdeügynökből lett festő élete egyáltalán nem lehet hétköznapi. Viszont azt még a könyv elején sem sejtettem, hogy mi vár rám.

Az író szavai Charles Strickandről: "Milyen furcsa is, hogy a teremtő ösztön így hatalmába kerítette ezt a jelentéktelen tőzsdést, talán a maga romlására és minden hozzátartozójának szerencsétlenségére. De nem furcsább, mint mikor a szentlélek szállja meg az embereket, a hatalmasokat, gazdagokat, s csökönyös kitartással tartja megszállva őket, mígnem azok, legyőzetve, lemondanak a világ örömeiről, az asszonyok szerelméről, hogy a rideg, szigorú kolostorba vonuljanak. Az ilyen megtérés sokféle alakban, sokféle módon következhetik be. Némelyeknél csak valami kataklizma idézheti elő, mint ahogy csak a dühöngő vihar zúzhatja a sziklát apró darabokra. De vannak, akiknél lassan áll be a változás, mint mikor a szüntelenül hulló vízcsepp fokozatosan koptatja a követ."

A könyv egy igazi remekmű, ajánlom azoknak akik szeretik Maughamot és a művészetet és egyben elnézést kérek minden olvasótól ezért a fura bejegyzésért, de egyszerűen nem tudok rendes értékelést írni, annyira megrázott ez a könyv. 

Értékelésem: 5/4

Rembrandt Harmenzoon van Rijn - Leiden, Hollandia

Rembrandt Harmenzoon van Rijn,  a világ egyik legismertebb festőjének, az egyik legjelentősebb 17. századi holland művészének a mellszobra a szülővárosában, a hollandiai Leidenben.

Rembrandt 1606. július 15-én született Leidenben és Amszterdamban hunyt el  1669. október 4-én.  

Hollandiában, Rembrandt műveinek legjelentősebb gyűjteménye az Amszterdami Nemzeti Múzeumban található, beleértve a De Nachtwacht (Éjjeli őrjárat) és a De Joodse bruid (A zsidó menyasszony) című képeit is.

A fenti képen Rembrandt mellszobra látható Leidenben.

Valamikor itt állt Rembradt szülői háza. Az eredeti házat rég lebontották, de a helyére épített modern, emeletes lakóház falán emléktábla jelzi, hogy:  "Hier werd geboren op den 15 den juli 1606 Rembrandt Van Rijn" - ami magyarul annyit jelent, hogy itt született Rembrandt Van Rijn 1606. július 15-én.

Legtöbb önarcképe a hágai Mauritshuis múzeumban van. A hollandiai képtárakban fényképezni szigorúan tilos, így csak a múzeumot mutathatom meg kívülről, saját fényképekkel nem szolgálhatok. Egyébként a múzeum felbecsülhetetlen kincseket tár a látogatók elé. Itt található többek közt Vermeer - Leány gyöngy fülbevalóval című képe, ami ottjártamkor ki volt állítva, de erről majd egy másik bejegyzésben fogok írni.

Egykori lakóhelye Amszterdamban Rembrandt Házi Múzeum néven működik, mely rengeteg metszetének otthont ad.  Sajnos ottjártamkor a  múzeumot épp tatarozták (a felállványozott ház a bal oldali képen) ezért nagy sajnálatomra nem tudtam meglátogatni. 

Jelentős gyűjtemények találhatók még Berlinben, Szentpétervárott, New Yorkban, Washingtonban, a Louvre-ban és a londoni Nemzeti Galériában.

Az alábbi képeken a Rembrandt emlékére felállított szobrot láthatjátok Leidenben, a szülővárosában, aminek látványa bevallom, engem nagyon kellemesen meglepett. Nagyon ötletesnek és ugyanakkor egyedinek tartom.

Felhasznált forrás: Wikipedia

Szilvási Lajos - Hozomány

Most már nyugodtan mondhatom, hogy nem bántam meg az újraolvasást. Ez a negyedik újraolvasott Szilvási könyvem és ezennel sem csalódtam, sőt, egyre jobban tetszik.

Abban biztos vagyok, hogy annak idején mindent másképp láttam, minden könyvet másképp ítéltem meg, többek között ezt is. Azért is szeretem Szilvásit, mert lényegében majdnem minden korosztály számára kellemes olvasnivalót biztosít.

Fülszöveg: „A regényben Kozák Katira a maga tizennyolc évével, napokkal az érettségi után, napokkal az egyetemi felvételi vizsga előtt szakad rá élete első nagy válsága, ami ellen senkinél sem kereshet oltalmat. Egyedül – szigorúan szembenézve önmagával – kell elviselnie az első embert roppantó megaláztatását, a nagybetűvel írt Élet első övön aluli ütését. A sorsába avatkozó valóság váratlan és kivédhetetlen orvtámadását túlélve kell Katinak meglelnie az ajtót, melyen át "felsőbb osztályba léphet”, tizennyolc éves életének e történetbe sűrített néhány keserves napja alatt környezetét is arra kényszerítve, hogy őszintén vagy gyáván de valahogy ítélkezzenek tegnapi és mai önmaguk fölött."

Nagyon tetszett a könyv. A regényben két generáció életét ismerhetjük meg. Különlegessége, hogy az író mindegyik szereplőnek megadja a lehetőséget, hogy saját szemszögéből mesélje el nekünk a múltját, mutassa be a jelent és ugyanakkor ossza meg az olvasóval a saját gondolatait, álláspontját. Szilvási ezennel is remekül megformálta a hat karaktert, miközben alaposan bemutatta az akkori társadalmi rétegek közöti különbséget is, akárcsak a többi regényében. Annak meg külön örültem, hogy Kelemen Bandi itt is felbukkant és ezennel sem okozott csalódást. Tudtam én már akkor, hogy bízni kell benne :)

Mit tudnék még hozzáfűzni? El kell olvasni!

Értékelésem: 5/5

A nagyvilágból

A moly.hu-n egy beszélgetés során felmerült bennem az ötlet, hogy bejegyzést írhatnék, képeket is mellékelve hozzá bizonyos hírességekről, olyan emberekről, akik valóságos kincset hagytak ránk, az utókorra. Volt szerencsém pár helyen járni és meglátogatni ilyen emberek szülővárosát, emlékházát, megnézni műveiket eredetiben és arra gondoltam, hogy talán lesz olyan, aki nem tudott még eljutni ilyen helyekre de szívesen megnézné, olvasna róla.

Ezennel elindítok egy sorozatot, ami ugyan nem az olvasásaimról fog szólni, de a kultúra része. A nagyvilágból címke alatt megtalálható lesz minden ilyen bejegyzés.