A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 5/5. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 5/5. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. május 15., péntek

Halász Péter - Második Avenue

Első sorban szeretném megköszönni a Park Kiadónak, hogy olvashattam ezt a csodálatos könyvet. Nyugodt lélekkel mondhatom azt is, hogy ez egy remekmű (számomra mindenképp az), úgy tartalmilag, mint kivitelezés szempontjából.

Fülszöveg: „…Autót azonban csaknem egy esztendővel későbben, 1959 tavaszán vettek Horváthék, de néhányszor vezetett Károly azon a nyáron is, egyszer Miska kocsiját, egyszer Lenkefi öreg Chevroletjét, egyszer meg Szemere úr Buickját. Mert azon a nyáron Szemeréék is vettek autót, alig kétesztendős Buick kocsit, amelyet Szemere minden szabad percében mosott, kenegetett, takarított. Képzeld csak el – mondta Horváth Károlynak csillogó szemmel –, ha én egyszer ezzel a kocsival végighajtanék az Aradi utcán, és megállnék a Rózsa utca sarkán a régi műhely előtt. Képzeld csak el azt a csődületet, ami ott támadna. Hiszen ha egy-egy ilyen kocsi parkolt valamelyik pesti szálloda előtt, életveszélyes tolongás támadt körülötte. És most nekem is van ilyen kocsim. Na, mit szólnának hozzá a Rózsa utcában?”
Halász Péter író, újságíró 1922-ben született Budapesten. Számos regényt, színművet, filmet és hangjátékot írt. 1956-ban hagyta el Magyarországot. New Yorkban majd Londonban élt, végül Münchenben telepedett le. 1957–1987 között a Szabad Európa Rádió munkatársa. 2010 februárjában írói és újságírói munkájának elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapta.
„Második Avenue” című könyve először 1967-ben jelent meg Kanadában. A regény New York magyar negyedébe vezeti az olvasót, a Második Avenuera, a 70-edik és 80-adik utcák között elterülő városrészbe, melyet valaha úgy neveztek: „Little Hungary”.
„Jelképes értelemben is Második Avenue ez az itt lakók életében : második út, második lehetőség. Új világ, új haza. Ebben a regényben tulajdonképpen semmi regényes nem történik – mégis letehetetlen. Okos, humánus, szívszorító dokumentum a múlt század második feléből. A szerző, aki tökéletesen ismeri Amerikát is és a menekült-sorsot is, végigvezeti a négy Horváthot az emigráns-lét minden stációján: nyelvtanulás, új szokások, új ízek, új időjárás, új barátok. Minden megváltozik. Más a politika, a pénz, a szerelem, még a halál is. És nincs visszaút.” (Adam Biro, író, könyvkiadó, Párizs)


Remekül megírt könyv az 56-ban Amerikába kivándorolt magyarok életének alakulásáról.  Nem nevezem regénynek, mert bár igaz, hogy egy család élete van a középpontban,  ez a mű sokkal több annál.
Istenien megformált karaktereket ismerhetünk meg a könyvben, végig kísérhetjük életük és személyiségük alakulását, amit az élet különböző fordulata befolyásol.
A könyv legfőbb értéke abban rejlik, ahogyan Halász Péter mérlegeli, összeveti a múltat, a jelent, és az elképzelt jövőt. Mindig megvitatja a lehetőségeket, megforgatja minden oldalukat, mérlegeli az elönyöket, hátrányokat.

Nagyon tetszik a szereplők sokszínűsége.
 
Találkozunk a becsületes családanyával, családapával, akik feláldozták addigi életüket a család, a gyerekek jövőjéért. Új hazát választottak maguknak, elhelyezkedtek, de egy pillanatra sem tévesztették szem elől azt, amiért eljöttek otthonról. Megőrizték elveiket, alkalmazkodtak az új helyzethez, de mindig tudták azt, hogy hol a helyük.

Találkozunk a nagyravágyó álmodozóval, aki, bár saját magát meggyőzte arról, hogy Magyarországon őt már színésznek lehetett nevezni, az új hazában ráébred arra, hogy a valóság nagyon távol áll az álomtól.

Találkozunk a pénzre, luxusra és  hírnévre vágyó nővel, aki, miután megszerezte mindezt rájön, hogy a boldogságot mégsem ezek jelentik.

Találkozunk a nagyravágyó szájhőssel, aki mindig megragadja az alkalmat, hogy előadást tartson másoknak a nagy lehetőségekről, de neki valahogy mégsem sikerül eredményt felmutatni.

Találkozunk a sikeres filmszínésszel, akiért otthon egy egész ország rajongott, ünnepelte, de sajnos az új hazában ős is pont olyan kisember és menekült, mint az, aki otthon is kisember volt. 

Szó esik azokról is, akik jóval '56 előtt vándoroltak ki, ők már egész más emberek, nyomot hagyott rajtuk a régi és az új élet is.

"Aki idegen országban él, az egy kicsit mindig a társadalmon kívül él. Nem eléggé részese a jelent formáló erőknek. Tehát szünös-szüntelen visszatér a múlthoz. De a múlttal az a baj, hogy azon már nincs mit formálni. Az már megkövesedett, és aki minduntalan munkálja, véresre horzsolja az ujjait." - 253 oldal.

Az Árnyékok New Yorkban című könyve is nagyon tetszett, de a Második Avenue elvarázsolt. Lehetne még írni róla, de én inkább azt mondom, hogy el kell olvasni!

Értékelésem: 5/5

2015. május 2., szombat

George Cooper - Magánügy

Ezt a könyvet is az Álomgyár Kiadó jóvoltából olvashattam el, ezért itt is külön köszönetet mondok érte! 

George Cooper
Amikor a könyvet a kezembe vettem, George Cooperről semmit sem tudtam. Most is csak azt tudom, hogy jól ír és ez elég is nekem.

Kicsit zavarba ejtett a fülszövegben Rejtő Jenő említése. Régebb oda voltam a Rejtő könyvekért, de mondhatni kinőttem már abból a stílusból és egyébként is úgy gondolom, hogy elég egy rejtő, nem kell még egy. 

Fülszöveg: "Milyen lenne egy regénye, ha Rejtő Jenő napjainkban írná meg? Talán ilyen: Csodálatos dolog egy örökség! Főleg akkor, ha van kinek átadni. De ha nincs, az sem baj. Egy tévútra tévedt magánnyomozó, és egy nyugdíjazás címén félreállított detektív csatasorba áll az örökös felkutatásával megbízott lelkes ifjú titánnal, hogy végül – egy észbontóan észbontó nővel kiegészülve – gyökerestül felforgassák a világ ellen szövetkező bűnös elemek életét. Könyvünk hősei – vérfarkas és vámpír rokonok híján – súlyosan sebezhetők, legyen szó akár szerelemről, akár egyszerű ólomgolyókról, nem laknak koporsóban, és a napvilágnál sem porladnak el hideglelős sikoltozás közepette. Jól bánnak a szavakkal, tudnak kávézaccból jósolni, és kis szerencsével bármit képesek túlélni, ami nem halálos. Figyelem! A könyv klasszikusokat is feldolgozó író tollából került ki, ezért nyomokban mondanivalót is tartalmazhat. Kizárólag olvasni tudóknak!"

Nos, mondhatom, hogy a Rejtő stílus pár lapon észlelhető, tehát az a veszély, hogy egy Rejtő utánzatot olvasok, nem fenyegetett. Egy elejétől a végéig érdekes, mozgalmas regényt olvashattam. Érdekesen vannak megválogatva a szereplők. Nagyon különböznek egymástól és pont ezért alkotnak jó csapatot, ez nagyon tetszett. Az sem elhanyagolható, hogy  nem tudtam hinni 100%-ig egyik szereplőnek sem, mindvégig megvolt bennem a gyanakvás, ott lebegett az eshetőség, hogy esetleg valamelyik szereplő áruló. Az igazság csak a végén derül ki, ami megint jó pont a szerzőnek, ugyanis én nem szeretem azokat a könyveket, amelyekben már előre sejthető a minden. 

Itt véget is ér rövidke értékelésem, ugyanis erről a könyvről nem írni kell, hanem el kell olvasni! Ajánlom mindenkinek, ugyanis Borbás Edina könyve mellett ez a másik legjobb könyv, amit eddig az Álomgyártól olvastam. Ezért megkérem George Coopert, hogy ne hagyja abba az írást, mert szükség van a további könyveire.

Értékelésem: 5/5

2014. november 11., kedd

Borbás Edina - Hullámok csapdája

Kiadó: Álomgyár
ISBN: 9786155252181
Oldalszám: 272 oldal

Az Álomgyár Kiadó jóvoltából alkalmam nyílt elolvasni ezt a könyvet, ezért köszönettel tartozom nekik és bevallom, eddig ez a legjobb könyv, amit az Álomgyár Kiadótól olvastam. 

Épp egy olyan időszakban jött a könyv, amelyikben valahogy nem kaptam a megfelelő könyvet. Nekikezdtem többnek is, de sajnos egyik sem tudott lekötni, talán túl fáradt voltam szellemileg hozzájuk. Ez a könyv nekem telitalálat volt, annak ellenére, hogy ritkán olvasok ilyen stílusú könyveket. Magával ragadott, lekötött, kikapcsolt, olvastatta magát és sokszor nem tudtam letenni.


"Arabella a fiatal, életvidám, New York-i zongorista lány, nem találja helyét a nagyvilágban. Úgy érzi, menekülnie kell a mindennapi kudarcok, és legfőképpen az őt érzelmileg kihasználó pasija elől.
Változást akar életében, ezért jelentkezik A nagy kaland című valóságshow-ba; azt remélve, hogy a műsor távol tartja tőle a férfit, aki annyi csalódást okozott már neki. Nem is sejti, hogy a lelkében háborgó hullámok csak még inkább felkorbácsolódnak; harcba kerül önmagával és egy új, nem várt szerelem is megérinti.
A játék egy Genovából induló luxushajón zajlik. A műsor szerkesztői mindent megtesznek, hogy végletekig hajszolják a szereplőket. A kezdeti barátságos légkör hamar átcsap ádáz, gátlástalan vetélkedésbe. A törés Arabella számára is elkerülhetetlen: hamar összemosódik játék és valóság.
A feszültséget fokozza, hogy bűnözők rabolják el a műsorvezetőt, váltságdíjat követelve a show szervezőitől. Az erőszak és a zsarolás miatt az irányítás kicsúszik a stáb kezei közül.
A nézők mindebből természetesen semmit nem vehetnek észre; a show-nak folytatódnia kell!
Borbás Edina valóságshow-ba ágyazott kalandos szerelmi története az olvasót New Yorkból Genovába repíti.
Éld át a veszélyt és a viharos szenvedélyeket!"

Már az elején tisztáztam magammal, hogy minimális elvárásaim lesznek, mivel az írónőnek ez az első könyve.  Nem mondom, hogy tökéletes, de egy pár nyelvi hibán, szóhasználaton kívül pár ugrás volt az, amit kifogásolhatok, pontosabban voltak olyan részek két jelenet között, amiket egyáltalán nem említett meg és kellett volna. Ennek ellenére nem vonok le pontot ezért. 

A fülszöveget ezelőtt kb. fél évvel olvastam és mondhatom el is felejtettem, tehát amikor elkezdtem olvasni, fogalmam sem volt miről szól a könyv, viszont tudtam, hogy van második része is, ezért nem ért csalódás, amikor a könyv végére értem.

Tetszett, ahogy az írónő összeválogatta a szereplőket. Szép színes figurák, nagyon különböznek egymástól, vannak szerethető szereplők és ellenszenvesek is, de ez így van rendjén. Mivel egy valóság show szereplőiről beszélünk, ezt a valóságban is így szokták. Találkozunk itt a hétköznapi emberrel, aki saját lábán próbál megélni, a gazdag gyerekkel, akinek az apukája kemény pénzért vásárolja meg lánya helyét és ezzel együtt átírja a forgatókönyvet, a híres sportolóval, akinek egy szerencsétlen döntés miatt porba hullik minden érdeme és sok más érdekes figurával.

Több szálon fut a történet, ami ismét jó, mert nem ad okot unalomra. Találgattam ki lehet a tettes, aki megkeseríti a szereplők életét és kb. 50 oldalnyira voltam a végétől, amikor rájöttem és mondhatom jó érzés volt, amikor kiderült, hogy igazam volt. 

Nagyon megszerettem Arabellát. Jól sikerült karaktert formált belőle Borbás Edina. Annak kimondottan örültem, hogy nem a mostani trendi, vékony, magas, plázacica karakter lett a főszereplő. Végig drukkoltam neki és féltettem, valahogy úgy voltam vele, hogy meg kell védeni a csalódástól, de ügyes lány, tudja mit csinál.

Külön pont az igényes, szép kivitelezésért. Nagyon tetszik a borítója, szerintem nagyon találó. 

Nagyon várom a folytatását és ajánlom mindenkinek, aki könnyű kikapcsolódásra vágyik.

Értelésem: 5/5

2013. november 28., csütörtök

Estelle Brightmore - 13 napon

Nagyon távol áll tőlem ez a stílus. Jobb szeretek a valóság talaján maradni, de ennek ellenére ez a könyv nagyon tetszett. Olvastam egy elég kemény krtikikát egy blogon, de nem értek vele egyet. Nekem nagyon tetszett a könyv. Nem kerestem benne a hibákat, bakikat, csak olvastam és élveztem. Ezt ajánlom neked is.


Már első látásra nagyon tetszett a borítója. Ízléses, jól kigondolt és főképp nagyon illik a történethez, de ez csak a könyv olvasása után derül ki. 

Fülszöveg:
2195-re a Föld egy összefüggő, elnéptelenedett sivataggá válik. Csupán egyetlen élhető menedék marad, a falakkal körülvett Város. Ez az utolsó éden csak a kiválasztottak számára maga a földi paradicsom. A társadalmat alkotó emberek születésüktől fogva szegények vagy gazdagok csoportjába tartoznak és a két osztály között nincs átjárás. Az irányítás 12 zsarnok kezében van.
A Város vezetői időről-időre halálos játékokat szerveznek, ahol bárki porondra kerülhet, akarata ellenére is.
Ana Andropov egy fiatal, különc újságíró, aki a mocsok és a hihetetlen luxus éles ellentétében és a kegyetlen törvények káoszában próbál egy önkényesen igazságot szolgáltató, gyilkos fantom nyomára bukkanni.
Ahol az ember embernek farkasa, létezhet-e még kegyelem és könyörület? Meddig uralkodhatnak még gazdag kevesek szegény sokakon? Kegyetlenségre lehet válasz az erőszak? Vannak még önzetlenek és szerelmesek?
És valaha választ kapunk vajon ezekre a kérdésekre? Talán a 13. napon…

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz. 
Nos, ahogy a fülszövegből is kiderül, 2195-öt írunk és a Föld már nem az, ami napjainkban. Ebben az új világban valamilyen szinten keveredni láttam a régi, időszámításunk előtti történelmet az elképzelt jövővel: különböző társadalmi rétegek, megkülönböztetések, kemény büntetések a szegényekre, míg a gazdagok élvezik az életet, megfélemlítés, terror, az arénában való, nyilvános büntetés, mesterségesen előállított időjárás, napelemes repülő autók, egy fura állat. 

A város 3 körre van osztva, társadalmi különbség van a körök között és természetesen a körök közötti átjárás elég nehéz dolog. A Várost 12 vezető uralja vagy mondjam úgy, hogy terrorizálja?  Az elején attól tartottam, hogy túl sok lesz a valóságtalan, jövőbeli dolog, de megnyugvásomra egy állat jelent meg csupán, aminek igencsak kevés szerep jutott. A napelemes repülő alkalmatosság nem zavart már és a természetfeletti erő sem, ami a főhősnő árnyékának jutott. 

Tetszett, hogy "az ellentétek vonzzák egymást" alapon egy művelt, szép lány megismerkedik egy másik körben élő, jóképű "rosszfiúval". Bevallom mindvégig egy más befejezésben reménykedtem, de így is jó. Örülök, hogy elolvastam és remélem az írónő hamarosan más olvasmánnyal is meglep minket :)

Értékelésem: 5/5

2013. július 5., péntek

Szilvási Lajos - Appassionata

Bevallom hamarabb olvastam Szilvási az Ördög a falon című regényét, ami mondhatni bizonyos értelemben az Appassionata folytatása, így már tudtam miről szól és hogyan végződik, de a regényt így is érdemes volt elolvasni.

Előre elnézést kérek az olvasótól, de már a fülszöveg is cselekményleírást tartalmaz.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Fülszöveg: "1944. október 15-én öt magyar katona megszökik a frontról. Csak ők maradtak életben a századból, amely annak idején a keleti hadszíntéren kezdte meg tragikus sorsát. Parancsnokuk, Türr Pál főhadnagy, már csak egyet akar: Túlélni a háború utolsó hónapjait biztos rejtekhelyen. Kalandos menekülésük során felvesznek kocsijukra egy sebesült angol pilótát, egy öreg munkaszolgálatos cigányt s egy gyönyörű fiatal lányt, Olgát, aki zeneakadémiai növendék, s családja elől szökik, nem akar nyugatra emigrálni. Zuárd atya, az emberséges rendfőnök jóvoltából egy premontrei rendházban lelnek biztosnak látszó menedéket. Itt, a rejtőzködés nehéz, idegfeszültséggel teli heteiben bomlik ki a regény konfliktusa a kommunista Szojka gépkocsivezető és Türr főhadnagy között. Dönteniük kell: segítenek-e kiszabadulni a kolostor alatti völgybe hurcolt politikai foglyoknak, vagy végzetükre hagyják őket? Türr főhadnagy a végsőkig ragaszkodik vélt igazához. Nem akar részt venni az akcióban, mire három embere az ő akarata ellenére kísérli meg a kiszabadítást. Vállalkozásuk és az ezt követő drámai eseménysor a regény csúcspontja.

A kolostor csöndjében ébredt szerelem – Türr főhadnagy és Olga szerelmének – finom rajza szövi át az izgalmas cselekményt, amelynek minden részletére rányomja bélyegét a kor és az ellentétes akaratú emberek előbb alig észrevehetően izzó, majd kirobbanó feszültsége."



Nemrég olvastam Szilvásitól a Bujkál a hold című művet és az Appassionata olvasása közben némi hasonlóságot véltem felfedezni a két regény között, mégpedig azt, hogy mindkettőben szökésről van szó és mindkettőben négy sorstársról, bajtársról van szó.

Öt katonaszökevény életének egy részét követhetjük nyomon ebben a regényben. Megismerhetünk öt különböző karaktert, mellé egy fiatal zongoraművész lányt, és pár szerzetest, akik mind a maguk módján látják a világot, a jövőt. 

Türr főhadnagy érzelmileg kiégett a háború alatt és annak ellenére, hogy még csak 26 éves, máris egy reményvesztett, életunt fiatalember. Zorkóczy Olga ellenben tele van reménnyel, bátorsággal, őt még nem viselte meg a háború.

Kicsit csalódtam Türr főhadnagy karakterét illetően. Valahogy nem illik bele a Szilvási által megformált karakterek sablonjába. Igen, nem véletlenül használom ezt a szót, hogy sablon, de erről majd bővebben fogok írni egy másik bejegyzésben. Türr főhadnagy sokszor ingadozik, nem mindig azt teszi, amit kellene. Persze nincs rá szabály, hogy kinek mit kellene tenni, de valahogy ezt már megszoktam Szilvásitól, hogy főszereplői rendíthetetlenek és mindig a jó oldalán állnak, ennek megfelelően cselekednek.

Vannak még érdekes és fura dolgok a könyvben, de nem részletezem.

Értékelésem: 5/5

2013. május 13., hétfő

Peter Hessler – Két év Kínában A Jangce partján

Ezért a könyvért külön köszönettel tartozom a Park Kiadónak! Köszönöm, hogy számomra lehetővé tette a könyv elolvasását.

Nyugodt lélekkel mondhatom, hogy ilyen könyvet életemben nem olvastam, és ezt nem arra értem, hogy Kínáról szól. Kínáról ez a második könyv amit elolvastam. Az első John Farndon 2007-ben megjelent, Kína titkai című könyve volt, amit románul olvastam el, ugyanis csak románul tudtam beszerezni. Nos Farndon könyve darabokra törte azt a képet, amit én addig Kínáról alkottam magamban.

Addig nekem Kína a rizs országát, a piros sárkányokat, a nagy felvonulásokat, a kínai porcelánt, egy bizonyos fokú misztikumot, a rejtélyes és egyben nagyon nehéz írásjeleket, a kommunizmust, a bezártságot, az elszigeteltséget, a kínai nagy falat és az olcsó, silány minőségű hamisítványokat jelentette, nem föltétlenül ebben sorrendben.

John Farndon 12 fejezetre osztotta a könyvét és szó esik benne az Új
Kínáról, a gazdaságról, Kína politikájáról, a városi és a vidéki életről, a környezetszennyezésről, Kína viszonyáról a külvilággal, Taiwanról, Hong Konról, Japánról és arról, hogy az író szerint merre tart Kína. Tartalmas, részletesen dokumentált könyv, érdemes elolvasni.

Miután befejeztem John Farndon könyvét, mindjárt más szemmel néztem Kínára. Elillant a köd, helyébe lépett a szomorú valóság, és bevallom, nagyot csalódtam Kínában.

Ezután következett Peter Hessler – Két év Kínában a Jangce partján című könyve, ami mondhatom egy remekmű mindenféle szempontból. Ezt a könyvet az élet írta Peter Hessler tollát vezérelve, de azt is le kell szögezni, hogy ennek a két évi életnek Peter Hessler volt az egyik főszereplője, Kína, mint ország és nagyhatalom a másik főszereplő és a kínai nép a harmadik.

Peter Hessler könyvét kellett volna olvasnom előbb, mivel ő 1996 – 1998 között tanított Kínában, John Farndon pedig 2007-ben jelentette meg a könyvet, de így is teljes értékű a kép, amit Kínáról kaptam.

Amikor elkezdtem olvasni Peter Hessler könyvét, már bizonyos mértékben tudtam mire számíthatok, és nagy örömömre szolgált, hogy Hessler kiegészítette a képet. Két éven keresztül megfigyelte a kínai nép hétköznapi életét és a lehető legrészletesebb beszámolót nyújtja nekünk róla, bemutatja a hétköznapi ember gondolkodásmódját, felfogását, terveit, elképzelését a jövőről, a tanítási rendszert, a diákéletet, továbbá nagyon tiszta képet kapunk Fulingról, Szecsuan tartományról, a Vu folyóról és még sorolhatnám.

Ennek a könyvnek az a különlegessége, hogy nem pár hét megfigyelés eredménye, hanem két év gyümölcse. Két év, amit Peter Hesslet Ho Vej-ként élt le Fulingban. Mély tisztelet az írónak, mert képes volt megtanulni kínaiul azért, hogy megérthesse a kínai népet, elvegyülhessen közöttük, megbarátkozhasson velük és ne mint kívülálló nézze az idegen országot, hanem mint Ho Vej, aki a fulingi angol tanszék tanára, a diákok barátja, segítője, tanácsadója, és számos fulingi kínai család közeli barátja, aki keményen megdolgozott azért, hogy be tudjon illeszkedni (bizonyos mértékben) közéjük, el tudja viselni az időjárás viszontagságait, a nyelvi nehézségeket, a levegőszennyezést ami veszélybe sodorta az egészségét.

Ez egy olyan könyv, amit egyszerűen nem tudtam letenni. Sokszor megnevettetett, volt benne sok olyan rész, ami nekem, európainak nagyon fura és nevetséges volt, de bizony sokszor olyan részek voltak benne, ami elég sokkoló hatással volt rám és azon gondolkoztam, hogy hogy is tudta elviselni Peter Hessler mindazt, ami vele történt. 390 oldal, minden sora érdekes, értékes, és ha őszinte akarok lenni, az egész könyvet lehetne idézni. Akit érdekel a kínai nép élete, Kína múltja és jelene, az meglátja benne az értéket.

Nagy hatással volt rám és nagyon sajnáltam, hogy véget ért. Ajánlom mindenkinek. Olvassátok el!

Értékelésem: 5/5 

2013. május 9., csütörtök

Szilvási Lajos - Egyszer-volt szerelem

Szilvási Lajos Egyszer-volt szerelem című könyve mondhatni a Bujkál a hold folytatása, ugyanis Holló Péter sorsát követhetjük nyomon. Aki egyiket sem olvasta, annak ajánlom a sorrendet, aki valamelyiket olvasta, annak pedig a másik könyvet ajánlom :) Mindkettőt érdemes elolvasni.

A könyvet  @Reszike-től kaptam ajándékba, akinek itt is, még egyszer köszönöm szépen.

Fülszöveg: A világ másik végéről ér haza két esztendő után Holló Péter, soproni erdőmérnök-hallgató. Annyi más fiatallal együtt, kalandvágytól űzve vágott neki a világnak 1956 novemberében. Fél Európán át hányódva jutott maroknyi társával Kanadába. Ott azonban nem a tanulás lehetősége várta, hanem valóságos rabszolgamunka egy fakitermelő telepen. Ötödmagával megszökött, de végül csak egymaga vergődött haza, a könnyelműen elhagyott ősi városba. Vissza tud-e illeszkedni az életbe, képes lesz-e meglelni helyét a főiskola közösségében, s visszatalál-e Krisztinához, életének egyszer-volt szerelméhez?

Két ellentétes karakter harcát mutatja be Szilvási nekünk ebben a könyvben egymással és az élettel.

Holló Péter, aki erdészcsaládban nőtt fel messze a város fényétől és zajától, már elég fiatalon megjárta a poklot. Az életéért küzdött,  ázott, fázott, éhezett, és mondhatni részben a gyerekkora óta apjától megszerzett tudása mentette meg őt és három társát a haláltól. Korán megtörte az élet, nem bánt vele kesztyűs kézzel, meg kellett tanulnia mi a túlélés a szó minden értelmében.

Auerbach Krisztina, módos szülők egyetlen, óvott, védett gyereke, akinek majdnem minden megadatott, rájön, hogy az élet nem leányálom, ha minden természetesnek tűnt eddig, ezután a célok eléréséért harcolni kell. Fiatalon beleszeretett Holló Péterbe, amit szülei is jó szemmel néztek, tudták, hogy jobb fiút nem is találhatott volna magának, de a kalandvágy és a fényűzés megtántorította Krisztinát, elkövetett egy hibát, minek következtében elveszítette Hollót.

Két év hányattatás és megpróbáltatás után Holló Péter visszatér Magyarországra és megpróbálja ott folytatni az életét, ahol két évvel korábban abbamaradt. Csakhogy ez egyáltalán nem könnyű, az elején szinte lehetetlennek érzi. Holló is megváltozott, az otthoni életkörülmények is megváltoztak, és ugyanakkor a régi ismerősök sem olyanok már, mint egykor voltak.

Beiratkozik a Soproni Erdészmérnöki Akadémia harmadévére, próbál beilleszkedni az osztályközösségbe, de elég nehezen megy olyanokkal együtt lenni, akiknek legnagyobb gondjuk az, hogy unalmas a kisvárosi élet. Éretleneknek érzi őket, ráadásul  ők sem lelkesednek a különcnek címkézett, disszidens társuk iránt, aki egykor igencsak jó hírnévnek örvendett az Akadémián. Borúsabb napjain arra is gondol, hogy összecsomagol és hazamegy a szüleihez.

Krisztina is küzd a napi gondokkal. Édesapja mellett dolgozik, ugyanis saját erejéből nem sikerült bejutni az egyetemre, az édesapja pedig nem volt hajlandó közbenjárni az érdekében. 

Holló már az első napokban viszontlátja Krisztinát de makacsságuk gátat szab vágyaiknak. Péter úgy látja a lány megváltozott, Krisztina is ezt látja Hollón. Mindkettőnek igaza van, viszont a büszkeségük nem engedi, hogy tisztán beszéljenek egymással, ezért macska - egér játék kezdődik közöttük.

Nagyon tetszett Holló Péter karaktere, kitartása, tudása és gondolkodásmódja, ügyesen megformálta az író. Az is tetszett, ahogyan a két társadalmi réteg gondolkozásmódját, életét és küzdelmét bemutatta. Vannak benne kommunista szövegek, részek, de ezeket át kell lépni és értékelni a könyvben azt, ami jó.
Megtudhatjuk azt is mi lett a többi szökevény sorsa, de nem annyira részletesen mint azt én szerettem volna. Jó lett volna megtudni hogyan alakult Jocinak az élete a farmon, mi lett az Oriással, miután visszavitték a fakitermelő telepre, és természetesen azt is, hogy mi történt a Lorddal, miután galád módon elvette Holló minden pénzét és lelépett.

Értékelésem: 5/5. Mindenképp ajánlom a könyvet.

2013. április 28., vasárnap

Szilvási Lajos - Bujkál a hold

Magam sem tudom miért, de elég sokat tologattam Szilvásinak ezt a könyvét. Valahogy nem vonzott a téma, úgy véltem (a fülszöveg alapján), hogy nyomasztó lehet a téma. Aztán mégis nekiláttam, mert egy kihívás része és elvégre Szilvási :) 

Kellemesen csalódtam, ugyanis ez is egy remek könyv. Nem mondom, hogy tökéletes, vannak benne olyan dolgok, mint minden Szilvási könyvben, de ennek ellenére, ezeket a propaganda részeket félretéve nagyon jó olvasmány.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!

Fülszöveg: "1956 novemberében a soproni erdőmérnöki akadémia hallgatóinak zöme elhagyja az országot, s Kanadába vetődik. Azt remélik, jó körülmények között folytathatják tanulmányaikat. Néhányukat valóban fel is veszik az erdőmérnöki főiskolára, többségük azonban fakitermelő munkára kerül, ahol munkavezetőik szinte fegyencként kezelik őket. Közülük öt fiú a szökést választja, abban a reményben, hogy egy honfitársuk kanadai farmjára menekükhetnek. Ezt az emberfeletti vállalkozást, bujdosásukat a vadonban, az ismeretlen kanadai őserdőben, monfja el a drámai fordulatokban gazdag regény."

Amint a fülszöveg is hirdeti, a könyv öt fiatalember megpróbáltatásait mutatja be az olvasónak. Amint az lenni szokott, bajban ismerszik meg az ember.  Sajnos a szereplőket sem kerüli el a baj, komoly próba elé állítja az élet őket és ezáltal lehetőség nyílik egymás megismerésére is.

Az egyik főszereplő Holló Péter, a soproni erdőmérnöki akadémia volt hallgatója, akit erdész édesapja kisgyerek kora óta az erdészéletre nevelt. A többiekkel ellentétben hatalmas elméleti és gyakorlati tudással rendelkezik ami az erdőt és az erdőt benépesítő állatvilágot illeti, ami elég biztonságérzetet nyújt annak a döntésnek a meghozatalára, ami végül a szökéshez vezet.

Amikor az ember bajban van és az élete is bizonyos mértékben kockán forog, általában lepereg előtte az eddigi élete, megjelennek lelki szemei előtt a jó és a rossz pillanatok. Eszébe jut ki ellen vétett és mit, gondolatban jóvá tenné a hibákat. Ez történt a főhősökkel is, így megismerhettük az öt fiú életét. 

Néha úgy éreztem, hogy Szilvási nagyon elnyújtotta az erdőben való barangolásról szóló részt, de végül próbáltam a mondanivalóra figyelni.

Nagyon sajnáltam a négy főhőst, az ötödiket viszont nem. Tudom, hogy ez egy regény, ennek ellenére irigyeltem Holló Péter tudását. 

Ajánlom a könyvet, a propagandisztikus szöveget félretéve, nagyon jó olvasmány.

Értékelésem: 5/5

U.I. Holló Péterrel az Egyszer-volt szerelem-ben találkozhatunk ismét, tehát a Bujkál a hold után az következik.

2013. április 8., hétfő

Daniel Silva - A Moszad ügynöke és a Rembrandt-ügy

Ez az alső könyv, amit a sorozatból olvastam. Igyekszem beszerezni a többi részét is, mert nagyon tetszett. 

Fülszöveg: "Gabriel Allon, az izraeli kém és restaurátor, gyönyörű feleségével, Chiarával visszavonul a szeles Cornwallba. Magányukat azonban megzavarja egy látogató: Julian Isherwood, a londoni műkincskereskedő. Mint mindig, most is problémája van. És a problémát egyedül Gabriel képes megoldani.
Glastonburyben brutálisan meggyilkolnak egy restaurátort, és titokzatos módon ellopnak egy régen elveszett, de nemrég előkerült Rembrandt-festményt. Gabriel vonakodva, de vállalja, hogy megkeresi a festményt és a gyilkosokat. Kitartóan követi a nyomokat Amszterdamtól Buenos Airesig, majd a Genfi-tó partjára, és rájön, hogy a festmény halálos titkok ködébe burkolózik. A titkok mögött pedig ott lapulnak a gonoszok.

Daniel Silva korunk egyik legnagyobb kémregényírója John le Carré és Ian Fleming mellett."

Rendkívül részletesen megírt, jól felépített kémregény. Ízelítőt kaphatunk a hollandiai zsidók történetéről,  részesei lehetünk egy háborús bűnös erőszakkal megszerzett vagyonának felkutatásában, egy svájci üzletember leleplezésében és ezalatt megismerhetjük az izraeli titkos ügynökök módszereit is.

Ezt a könyvet mindenképp el kell ölvasni!

Értékelésem: 5/5
Köszönöm @robinsonnak a könyvet.

2013. március 13., szerda

Szilvási Lajos - Ördög a falon

Régi Szilvási ismerőssel, Tatár Mártonnal találkozhatunk ebben a könyvben, akiről már sok Szilvási könyvben olvashattunk, de sosem volt  még főszereplő. 

Tatár Márton Deák Tibor sebész barátjával együtt Balatondiósdon, Peterdi Miska plébánosnál szándékszik tölteni a hétvégét. Nyugalmukat egy altató túladagolásos lány zavarja meg. Deákra hárul a feladat, hogy megpróbálja megmenteni a lányt. Felesége, a nagy sikerű zongoraművésznő, Olga életébe is bepillantást nyerhetünk. Az eset kapcsán Szilvási bemutatja az államtitkár apuka és a fogorvos anyuka siralmas családi életét, akiknek a pénz és a hatalom hajhászása miatt nem jut se idejük, se türelmük a gyerekre. Mellékesem megismerhetjük egy hasonló helyzetben lévő fiú életét is, akinek a szülei egyszerű emberek, de hasonló okok miatt ugyancsak tehernek érzik a gyereküket. Hab a tortán, hogy Tatár Márton, a becsületes kormánytisztviselő, a kiváló szakmai hírnévnek örvendő jogász meginog, kiszalad alóla a talaj és elköveti élete első félrelépését. 

Fülszöveg: "Gondatlannak ígérkező balatoni víkend. Öngyilkos lány a szomszédos villában. Mi történt, hogyan juthatott el az öngyilkossági kísérlethez egy ilyen fiatal élet? – ez a kérdés nem hagyja nyugodni Tatárt, a kormánytisztviselőt, aki esetről esetre kínos ügyekkel foglalkozik. Utat tévesztett fontos beosztású emberek botlásainak vagy bűneinek jár utána a törvények és a törvényesség védelmében. S míg kideríteni igyekszik az okokat, összefüggéseket, társadalmunk egyik fontos gondja rajzolódik ki egyre élesebb vonásokkal: egymástól elidegenedő szülők és gyerekek sorsa, egy rosszul értelmezett, elviselhetetlen és mégis elfogadott életforma gúzsába kötve, egy család értelmetlen vegetáló élete azon a szinten, amit köznapi kifejezéssel a „társadalom krémjének” szokás nevezni… A nyomozás során Tatárban a fiatal vonzó ügyvédnő váratlan szenvedélyeket szabadít fel, s így már nemcsak az öngyilkos gyereklány sorsáért, de önmaga megkísértett hűségéért is küzdenie kell."

Voltak benne hihetetlen részek, mint például az, hogy Madaras államtitkár, akinek fél óra ideje nem volt a saját lányára, Tatárral több órát beszélgetett, elmesélte részletesen Tatárnak az egész életét. A másik dolog, ami nem nagyon tetszett, az az ügyvédnő karaktere. Hisztis, meggondolatlan, éretlen viselkedésű nőszemély mutatkozott be nekünk, hihetetlen, hogy a sziklaszilárd hűségű Tatárra egy ilyen nő hatni tudott. Ezeket félretéve nagyon tetszett a könyv.

Értékelésem: 5/5

2013. március 12., kedd

Hegedüs Géza - Ágyban szerzett diadal

Erre a könyvre az antikváriumban bukkantam rá és nem bántam meg, hogy hazahoztam. Elég hiányosak az erről a történelmi korról szóló ismereteim és sosem volt erősségem ez a fajta olvasmány a sok nem épp hétköznapi név miatt. Kicsit félve fogtam neki az olvasásnak, tartottam attól, hogy nem fogom tudni megjegyezni a szereplők nevét, de félelmem alaptalan volt.

Isteni négy kisregényt olvashattam, amiben nagyon nagy szerepet játszottak a szép, okos, művelt nők, a hetérák. Olvastatja magát, szórakoztató, de ugyanakkor tanulni is lehet belőle.

Fülszöveg: "A négy kisregény négy különböző és különös történetet beszél el a régi-régi görög és bizánci történelemből, témájuk mégis azonos: mind a négy az ezerarcú szerelem és a hasonlóképpen ezerarcú politika elválaszthatatlan egységéről, olykor egyenest azonosságáról vall. Hőseik egykor valóban élt, múlhatatlan jelentőségű és érdemű államférfiak, Nagy Sándor, Gügész király, Periklész és Justinianus császár, és híresen-hírhedten gyönyörű asszonyok, mint a hetérából az aranykor Athénjának első asszonyává lett Aszpászia, Phrüné, a legnagyobb görög szobrász és festő modellje és szeretője, aki a történelem első sztriptízét mutatta be azért, hogy a „belépti díjból” fölépíttethesse Théba városának lerombolt falait, vagy a bizánci bordélyból a trónra kerülő Theodóra, akinek szépségével csak az okossága vetekedhetett. Legenda és valóság, a régmúlt mitikus ködébe vesző csodás epizódok és hiteles történelmi események szórakoztató, egyszersmind a ma embere számára is bölcs tanulságot rejtő egyvelege ez a tüneményes könyv."

A jóslatok beválhatnak (Egy ágyban szerzett királyság) -  ez az első kisregény címe. Megtudhatjuk belőle, hogy hogyan lett egy pásztorfiúból, Gügészből király. Mai szemmel nézve nagyon mulatságos és hihetetlen kis történet, de ettől szép és érdekes.

Kikhez szólnak az Istenek? (A tehetséghez protekció is kell)  - Ez egy olyan kijelentés, ami azóta is megállja a helyét. Találkozhatunk itt többek között Szokratésszel, Periklésszel, Aszpásziával, Platonnal Arisztoklésszel, Xenophónnal és Euripidésszel, és betekintést nyerhetünk életükbe, megtudhatjuk ki hogyan érte el sikereit.

Phrüné (A gyűlölet rombol, a szerelem épít) - Alexandrosz (Nagy Sándornak nevezett) makedón király története a csodaszép hetérával, Phrünével, de megismerhetjük Praxitelészt, a szobrászt és Apellészt, a festőt.

Bordélyház Bizáncban (A világuralom alvilága) - Talán ez a legérdekesebb a négy közül. Megtudhatjuk belőle mekkora szerepe volt a bordélyháznak és a hetéráknak az akkori politikai életben.

Nagyon tetszett a könyv, egy olyan világba kalauzolt el engem, amit nem ismertem. Mindenkinek ajánlom.

Értékelésem: 5/5.

2013. február 14., csütörtök

Zarah Ghahramani - Vallomás korbácsütésre

Kelly Kiadó, 267 oldal

Bevallom őszintén, az első kb. 30 oldalnál abba akartam hagyni a könyv olvasását. Letettem és azt mondtam én ezt nem olvasom el, mert borzalmas. Ha nem szerepelt volna két kihíváson a könyv bizony abba is hagytam volna. Már fel is tettem az eladó könyvek közé, de amikor megláttam, hogy kihíváson szerepel, azonnal levettem és tovább olvastam. Nagyon jól tettem, mert kár lett volna abbahagyni. Nagyon megszerettem Zaraht, kedvenc lesz a könyv, annak ellenére, hogy borzalmas eseményeket tár az olvasó elé.

Egy 20 éves, műfordító szakos teheráni lány, Zarah Ghahramani megrázó történetéről olvashatunk ebben a könyvben.

A cselekmény két szálon fut: az egyiken Zarah elmeséli a börtönben töltött ideje alatt történteket, a kínzásokat és a megaláztatásokat is beleértve, a másik szálon pedig részletesen bemutatja az iráni életet, az iráni politikát a rendszerváltás előtt és után, az iráni nők életét, kötelezettségeit, lehetőségeiket és ugyanakkor megismerhetjük saját nézeteit, vágyait is. 


Zara Ghahramani 1981-ben született, és egy olyan világban nött fel, ahol:  "Az állam elvárta, hogy úgy értsem a dolgokat, ahogyan államilag elő vannak írva, miközben a családom, különösen az apám, arra ösztönzött, hogy máshogyan lássam a világot. Ráadásul ennek a kettős megértésnek a tetejébe még azt is elvárták, hogy az egyik fajta világlátást tartsam meg magamnak, és csak otthon, családi körben beszéljek róla, miközben s külvilág felé a másik értelmezést kellett hirdetnem, mintegy az állam iránti hűségemet bizonyítván. Olyan volt, mintha két nyelvet kellett volna megtanulnom, és még azt is fejben kellett tartanom, mikor használjam egyiket, és mikor a másikat."

Talán azért tudtam annyira ráhangolódni erre a történetre és megérteni Zaraht, mert én is egy ilyen világban nőttem fel. Tudom mit jelent kimenni az utcára és ahelyett, hogy a szép napot és a szabadságot éveznéd, arra kell figyelned, hogy kivel mit beszélsz, nehogy bajba kerülj.

Képforrás

Részlet a fülszövegből:  "Csak azt akarta, hogy a hozzá hasonló lányoknak legyen joguk kipróbálni a tehetségüket, hogy szabadon sétálhassanak végig az utcán, miközben a szél a hajukba kap. Mert abban az Iránban, ahol Zarah felnőtt, nem volt elég tisztelni az iszlámot és csodálni szellemiségét, kötelező volt bigottan vallásosnak lenni. Az öltözködési törvény miatt a lányok nem tehették, amire a legjobban vágytak: nem csilloghattak a napfényben. Ám amikor Zarah és barátnői a rózsaszín cipő viselését tiltó törvény és a kötelezően szorosra kötött fejkendő ellen tiltakoztak, valójában sokkal súlyosabb és tragikusabb igazságtalanságok ellen emelték fel a szavukat. Zarah és társai az olyan embertelen törvények ellen lázadtak fel, amelyek minden évben iráni nők ezreit kergetik öngyilkosságba."

Zarah elmeséli, hogy  kisiskolás korában betiltották a fehér zokni viselését, azzal indokolva, hogy "azok a gyerekek, akiken fehér zokni van, mindazon mártíroknak a véréből űznek gúnyt, akik az Irak elleni háborúban vesztették életüket." (Én is kaptam intőt azért, mert az iskola igazgatósága szerint a világosszürke nadrágom nem volt elég erkölcsös és a kommunista elveknek megfelelő.) 
Ez sajnos csak egy az ilyen és ehhez hasonló szabályok közül, amik valósággal megkeserítették az ő és a hozzá hasonló fiatalok életét, de sajnos jutott bőven a felnőtteknek is. 
Fiatal lévén Zarah hisz abban, hogy hangot adva elégedetlenségének, a többi sorstársával együtt képesek megváltoztatni sorsukat. Nem egyből akarják elérni a változást, csupán egy - két dolgon szeretnének változtani egyszerre, viszont a mullahok nem osztják a Zarah és a hozzá hasonló tüntető nézeteit. Letartóztatják és következik a pokol. 

Szerintem a könyv 60%-át lehetne idézni, annyi értékes dolgot ír, de nem tehetem. Mindenképp érdemes elolvasni a könyvet. Nálam kedvenc lett, szerintem egy idő után újra fogom olvasni. 
 
Értkelésem: 5/5

2013. január 21., hétfő

Szilvási Lajos - Lélekharang

Szilvásinak ebben a regényében két fiatal barát, egykori iskolatárs gondjait, küzdelmét ismerhetjük meg. Az egyik jó családba született, szép gyerekkorra tekinthet vissza és fényes karrier áll előtte. A másik egy munkás család ötödik tagja, akinek már fiatal korában meg kellett ismerkednie a nélkülözéssel, az igazségtalansággal. Ez a két különböző világot képviselő fiatalt a sors egy véleten folytán egymás mellé sodorta és azóta is kitartanak egymás mellett a gondoktól függetlenül. Továbbá elénk tárul egy önfeláldozó atya élete, munkássága és harca a bürokrácia és az igazságtalanság ellen, egy atya, aki egy előbbi korosztályt képvisel, a két ífjú szüleinek korosztálytát. 
 
Nagy örömömre a Vízválasztóban megismert szereplők életének bemutatása nem ért véget, ugyanis a Lélekharangban is találkozhatunk velük, egy részével személyesen, a másik részéről pedig megtudhatjuk mi lett a sorsuk. 

Az elején úgy indult, hogy a Bojtár gyerek lesz a főhős, akit a Vízválasztóban tizenegy éves volt és tehetséges zongoristaként mutatta be nekünk Szilvási Lajos.  Jó volt olvasni, hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeket.  Következik egy idézet, ami tudom, hogy hosszú, de annyira szépen van megírva, hogy nem tudok kivágni belőle.

"A brüsszeli verseny után a nemzetközi zsüri angol tagja, Sir Robinson Trevor a belga televíziónak adott nyilatkozatában kijelentette: "A fiatal magyar pianista, Bojtár István, akiről eddig is tudtuk, hogy született Mozart-interpretátor, most azonban azt is bebizonyította, hogy született Beethoven-muzsikus is, nem az ijesztően virtuóz technikájával, hanem az elbűvölő természetességével hódít. Az ő két keze alól úgy jön világra és úgy éli végig életét a dallam, ahogyan a hegyi vizek születnek valahol a természet rejtett forráskútjaiban, hogy felszínre bukkanva és útjukat keresve mindig az eleven természet változatos parancsaihoz igazodjanak, suttogó siklással mossanak medret maguknak sima talajon, gyöngyöktől habosan bukjanak alá meredek sziklákról a mélybe, könnyű kanyargással, fölényes tudással hagyják maguk mögött az útjukat álló köveket, zúgva sodorják el a korhadt farönköket, és tisztító erővel vessenek partra minden szennyet, ami csillogó hullámaik közé keveredett. Ma, amikor bővelkedik a világ olyan zongoristákban, akik kifogástalan kottahűséggel, hallatlanul pontosan, szabályos szépen és civilizáltan játszanak, de annyira sterilen, annyira unalmasan, vagy – éppen ellenkezőleg – annyira önmagukat mutogatva, a kezükbe kaparintott művet szinte megerőszakolva, hogy másodszorra már nincs kedvem meghallgatni őket, ebben a jelenlegi tökéletességdömpingben és individualizmus-túltengésben, ebben a mai zongorista-túltengésben megható felüdülés az a tiszta, őszinte, természetes művészet, ami ennek a fiatal magyar pianistának, Bojtár Istvánnak a sajátja, akiről befejezésül hadd merészeljem kimondani? úgy muzsikál a zongorával, ahogyan a madár énekel a torkával.""

Vivivel is találkozunk, akit szintén az előbb említett regény lapjairól ismerünk, ő volt a Snádler vezérigazgató harminc évvel fiatalabb felesége. Vivit szerintem az író kicsit túlruházta ésszel. Én a hitelesség érdekében megbuktattam volna egy-két üzletét, de a könyvet Szilvási Lajos írta, nem én. Peterdi Miska szép példát mutatott, remekre sikerült a karaktere.

Értékelésem: 5/5. Nagyon tetszett a könyv, ajánlom mindenkinek. Bojtár István karaktere nagyon tetszett, hasonlított az apjáéra.

Szilvási Lajos - Vízválasztó

Ez a könyv annyira tetszett nekem, hogy most itt ücsörgök és nem tudom hol is kezdjem a mondókámat.

A főszereplő karaktere fogott meg nagyon. Annak ellenére, hogy ő a negatív szereplő a könyvben, istenien megformálta Szilvási.

Snádler Endréről van szó, aki lényegében egy nem túl okos karrierista, opportunista, köpönyegforgató és még sorolhatnám. Munkásként kezdte, de mindig tudta ki mellé álljon, kinek az árnyékában készítse elő saját sikerét. Ha bajba került, nem volt rest bemártani saját sorstársait, barátait a saját sikere érdekében. Amíg a könyvet olvastam, azon gondolkoztam, hogy hány ilyen Snádler Endre létezik ma is, a politikusok körében és nem csak ott, hisz munkahelyen is és máshol is látni ilyen embert, sajnos.  Nos a mi Snádler Endrénk lassan, de biztosan haladt felfelé a siker létráján. Ellenfeleit szép lassan eltávolította az útjából, legtöbbször tisztességtelen módszereket használva, míg egy szép napon emberére nem akadt Bojtár István személyében.

A másik főszereplő Vivi, aki egy budapesti zöldségárus érettségizett lánya. Vivi előbb ifjú Snádler Endre felesége, akit nem szeret, de gazdag apja elég biztosíték arra, hogy fényes jövőt biztosítson a nagyravágyó lánynak, majd pár hónapos sikertelen házassága után, rögtön hozzámegy a volt apósához, Snádler Endréhez, aki mindent megad neki, ám a boldogságot új férje oldalán sem kapja meg. Egy férfi lenne, aki reményei szerint őt boldoggá tudná tenni, és ez nem más mint Bojtár István, a Rádius Híradástechnikai Művek fejlesztési főosztályának vezetője, Vivi férjének a legnagyobb ellensége.

"Neki miért nem jár egy ilyen szerelem? Huszonegy éves, lassan huszonkettő, és még nem is volt szerelmes, senkit se talált, akibe beleszerethetett volna. Mit követett el, hogy így kell bűnhődnie? Se Endrit nem akarta, se az apját, se az első házasságát, se a másodikat, ezeknek még a kedvességét sem tudja kedvességnek érezni, egyik sem érdekelte soha. Miért jár Rozikának az a szép szerelem, és miért nem jár őneki?"

Bojtár István szolgálati ügyben családjával együtt három évet Havannában tölt, de végül hazaköltözik és akkor kezd igazán érdekessé válni a könyv. Elindulnak az események, bonyodalmak, cselszövések és az olvasó egy egész izgalmas történetet olvashat.

Persze azért vannak benne olyan dolgok, amik a valóságban nem állják meg a helyüket, de én elfogadom azt, hogy ez egy könyv és nem hasonlítom a valósághoz, élvezem azt, amit kaptam :) 

Van egy érdekes idézet, amit meg szeretnék osztani veletek. Tatár Marciról szól, aki a minisztériumban tölt be magas funkciót.
Tatár a törvényesség apródja ott a kormány mellett, önmaga szavai szerint kis szürke ember egy nagy szürke házban, akinek az a mestersége, hogy törje a borsot, egyre törje mindazok orra alá, akik hiszik és hinni fogják, hogy a szocializmus hitbizomány, s ha már az, miért ne legyen az ő hitbizományuk …

Értékelésem: 5/5

Ajánlom utána a Lélekharang című könyvet, ami összefügg a Vízválasztóval. 

2012. december 10., hétfő

Szilvási Lajos - A néma


Nos, Szilvásihoz híven, a cselekmény itt is két nap alatt zajlik le, viszont a könyv tartalma összefogja a főszereplő Lestár Balázs egész életét, gondolatait, érzelmeit és jövőre néző terveit. Egyszóval egy olyan fiatalemberről olvashatunk, aki csalódott a szüleiben, testvéreiben, a világban, nem találja helyét és az élet értelmét.

Fülszöveg: "„Kemény kaland egy írónak, aki már elmúlt ötven, hogy egy mai srácról, napjaink húszéveseinek egyikéről írjon regényt: abból a nemzedékből válasszon főszereplőt, amelyet képletesen (netán valósan is?) időtlen idők választanak el az ő generációjától, tőle magától” – ismerteti Szilvási Lajos új regénye írópróbáló terhét. Pedig nem először veti alá magát ilyenféle próbatételnek: hasonló korú fiatalok közegébe merült (sikerrel) a Hozomány, az Egymás szemében, a Lélekharang megírásakor is, most azonban részben a társadalmon kívüli, saját törvényű – illetve többnyire törvénybe ütköző – narkós, csöves tenyészetekbe merészkedett el író-felderítőként, részben pedig egy önpusztító magatartás eredetét, természetét kíséri figyelemmel egy, a családja ellen lázadó „kádergyerek” – illetve éppen e helyzet meghatározó volta ellen lázadó, tehetséges, derék fiatalember – tragikus fordulatú sorsában. „Lestár Balázs gondolataiból a napjainkban mind járványosabb életérzés, az elidegenedésnél is bénítóbb tudatos közöny sorvadásképlete is kirajzolódik – folytatja Szilvási – az a fajta korbetegség, amit a mai tízen- és huszonévesek, és természetesen velük együtt a szüleik, más-más lázgörbével kínlódnak végig, hogy végül belefásulva vagy belenyomorodva (ha van egyáltalán e két változat között különbség) jussanak el egyfajta beilleszkedésig.”
Lestár Balázs például, aki korábban nem találta és nem is kereste a szavakat sem életfontosságú kérdésekhez, sem pedig válaszokhoz e magatartás szimbólumát most már sorsaként éli: egy késszúrás által megfosztva a beszéd képességétől, némaként."


Szilvásinak ebben a regényében régi ismerősökkel találkozunk. Például Dr. Juhász Júliával, akit a Karácsony című regényből ismerünk, Pásztor Zoltán patológus barátnője volt akkor. Most 38 éves adjunktus és van egy 4 éves fia. Az viszont nem derül ki, hogy ki a férje és a gyerek apja. 

Egy másik kedves ismerős család a Kelemen család. Kelemen Bandi, akit az Albérlet a Síp utcában, a Karácsony és az Hozományból ismerünk, azóta már a Szent Lőrinc kórház belgyógyász főorvosa. Felesége Orsika a Tudományegyetem bölcsészkarán tanít. Most viszont őket csak megemlíti az író, a szereplő a lányuk, Kisjutka, akit így mutat be nekünk Szilvási:

"Szabályszerű nő lett belőle két év alatt, kétségbevonhatatlanul női a domborzata, pedig még mindig nem sokkal több tizenhétnél. Plasztikusan igénybe veszi a fehér T-shirt pamutanyagának rugalmasságát a tartalom, egyáltalán nem serdülőkre jellemző két dombormű tartja feszesen mellmagasságban a trikó tapadós textiljét …." 47 oldal

Nagyon tetszett Kisjutka karaktere. Valamennyire hasonló volt a sorsa az édesanyjáéhoz (szerintem), de többet nem mondhatok.  Janinával jól elbánt, ezt meg kell adni neki, hangosan nevettem a bátorságán.

Többek közt az is kiderül, hogy Peterdi Miska plébános fiatalon meghalt. Ezt sajnálom. 

Értékelésem: 5/5 Helyenként elég száraz a regény, mondhatom unalmas, de összességében nagyon jó. Amint a fülszöveg is írja, nem lehetett könnyű Szilvásinak egy húszéves fiatalemberről írni, mégpedig a legapróbb részletekig megosztva az olvasóval ennek gondolatait, érzelmeit stb. Helyenként szerintem kicsit túlzott (nem hinném, hogy egy húszéves fiú tudná milyen a krepdesin ing, bár vannak kivételek), többször volt olyan érzésem, hogy sokkal érettebbnek festette le Balázst a koránál, de ennek ellenére kitűnően megalkotta a karaktert.   Egy dolog van, amit kifogásolok, mert szerintem ez a való életben nem így lenne és Szilvásinak ezt figyelembe kellett volna vennie, ez pedig a következő: Balázs nem tud beszélni, ezt mindenki tudja, viszont azt is, hogy nem süket-néma, tud kommunikálni. Ennek ellenére két nap alatt senki nem kérdezett tőle olyan módon, hogy választ is kapjon a kérdésére, egyedül Kisjutkának írt pár sort az első nap. Ezt kicsit furcsállottam. Ettől eltekintve nagyon jó.

2012. november 15., csütörtök

Szilvási Lajos - Egymás szemében

Első látásra tininaplónak tűnik, amit a regény két főszereplője, részben Ventus Tamara, részben Fábián Attila ír, de ez sokkal több annál. Reális képet kapunk az akkori életről, a szereplők gondjairól, problémairól egyaránt.

Fülszöveg:  ""Mondd,szeplős, ha egyszer nekünk is lesz gyerekünk, hogyan fogjuk nevelni? Ugye a mi gyerekünk nem lesz olyan magányos, mint mi voltunk, amíg te nem voltál nekem, és én nem voltam neked?" - kérdi Tamara a naplójában Attilától.
Mert voltaképpen két napló, két tizenhét éves diák - Attila és Tamara - naplója Szilvási új regénye. Élmények és reflexiók, amelyeket a XX. század negyedik negyedének küszöbén, 1975 nyarán vetettek papírra mind a ketten, önkéntelenül - s ezért őszintén - vallva arról, milyenek is egymás szemében, és milyen a szemükben a világ, a szűkebb és tágabb társadalom, mely megannyi hatással formálja, megannyi ellentmondással kényszeríti gondolkodásra és ítélkezésre a serdülő fiú és a serdülő lány belül is ellentmondásos egyéniségét. Szülők, akik nehezen értik és értetik meg magukat gyermekeikkel, és kamaszok, akik nehezen vagy sehogyse értik és értetik meg magukat a felnőttekkel, tehát serdülők és felnőttek egyaránt olyan élethelyzetekkel, konfliktusokkal találkoznak ebben a történetben, amelyek akár "a saját életükből" is származhattak volna ezekre a lapokra. Rezonanciát - egymáshoz tartozást - kereső már-nem-gyerek és még-nem-felnőtt Attila is, Tamara is. Még ki se bomló szerelmük válsága éppen ebből a küszöbhelyzetből adódik. De a történet utolsó sorában álló kérdés - "Mi lesz velünk?" - már nem csak szerelmüket, de egész jövőjüket érinti."

1975-ben írta Szilvási ezt a regényt, mintegy 37 éve. A tinik mai élete nem sokban különbözik az akkoritól, pont úgy megvannak a családi gondok, mint akkor, az iskolai gondok is, sőt, a felnőtté válás sem egyszerűbb, mint akkor volt. Egy dolog változott, akkor naplót írtak a tinik, most pedig javarészt blogolnak :).  

"Zűrös, kusza egyenlet az Élet (nagy Ével). Egyenlet? Akkora egyenletrendszer, hogy otthon a suli összes táblájára se férnének rá a végtelen képletei." Attila (Június 28.)

Értékeltem a tini "szókincset" ami egyedi és nagyon szórakoztató.
 
"Úgy lóg rajtam a tudatom, mint egy vasgolyó a gályarabok nyakában (…)." Attila (Június 13.)

"Olyan kusza és szédült a tudatom, mintha huzamosan centrifugában pörgött volna az agyam."Attila (Június 8.)
 
"Magasságos Manitu! Mi lenne ezzel a sápadtarccal (velem), ha még humorom se volna?!" Attila (Június 3.)

Voltak benne fura dolgok, mint például az, hogy a tizenhét évesek nyugodtan dohányoztak, szülői engedéllyel, sőt, még alkohollal is kínálták őket. Ez bizony nem követendő példa.
Ennek ellenére nagyon tetszett a könyv, még akkor is, ha elég fura vége lett. Szilvási ezt a regényt is úgymond "befejezetlenül" hagyta, akár a többit. Találja ki mindenki mi lesz a két főszereplő sorsa :).

Értékelésem: 5/5

2012. november 14., szerda

Szilvási Lajos - Szökőév

Azt hiszem ez a hatodik Szilvási könyvem az idén. Ez is egy újraolvasás volt részemről. Valamikor olvastam, de bevallom elég kevésre emlékeztem belőle, tehát jól tettem, hogy újraolvastam. Ezennel máris a kedvenc könyveim közé sorolom. 

Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1984
416 oldal · ISBN: 9631526968
Fülszöveg: " "Kalandor vagy?...Bónisné a szemembe mondta, hogy a te urad, Eszter, vagy egy virtigli kalandor, vagy valami fenevad ember a védőszentje, hogy így mer hazardírozni... Kalandor vagy? Bónisnénak azt mondtam hogy nem tudom, mi vagy, csak azt tudom, hogy paraszt volt minden ősöd, és ezen a mostani helyeden azokat akarod védeni, akik még ebben a bolond világban is mernek megmaradni parasztnak..."
Az asszony, akinek a szavai visszajárnak Vinczellér János emlékezetébe, már halott. Özvegyen hagyta a negyvenéves férfit, árván három gyerekét. És Vinczellér János, aki a Horka megyei Tanács mezőgazdasági osztályának a vezetője, egyszerre csak szembekerül egy, az egész további életét meghatározó dilemmával: vagy tengelyt akaszt a megye "mindenható notabilitásaival" vagy pedig megalkuszik, hogy ezen az áron folytathassa amit eddig is tett, s ami miatt sokan valóban kalandornak nevezik, vagyis érdek nélkül szolgája az Upor menti vidék kisembereinek boldogulását.
A három napba sűrített modern szerkezetű regényben a jelen, félmúlt és a múlt idősíkjai keveredésével, a főhős és a három gyerek lélektanilag árnyalt, benső monológjaiból bontakozik ki a történet, amelyben nemcsak a szolgálat, a társadalmi lét hogyan-továbbja, de egy váratlanul fellobbanó új szerelem is tét lett
."

Szilvásitól már megszoktam, hogy pár napba, maximum egy hétbe sűríti be a cselekményt, a múlt felelevenítését is, és mellé mindig kapunk valami újat és természetesen részemre valami szokatlant is. Már megfigyeltem magamon, hogy (majdnem) minden könyv elején van valami, ami zavar de aztán később megszeretem, de ha nem is szeretem meg, akkor nem hagyom, hogy zavarjon, hogy elvegye a kedvemet az olvasástól. Ebben a könyvben a  gyerek zagyva kapta az elején a„ zavaró” jelzőt :). Nehezen boldogultam a gyerekek által elmesélt részekkel, ugyanis náluk egy mondat másfél oldalon terül el és eléggé sajátos kifejezésekkel van tűzdelve. Ez a későbbiekben igencsak szórakoztatónak bizonyult számomra. Megpróbálok idézni pár részt ízelítőnek azok számára, akik még nem olvasták a könyvet. 

"Csilla! Fontos! Ne haragudj énrám! Én tudom, hogy én egy hülye Állat vagyok, mert tényleg. Hogyha azt akarod, hogy ramatyra verjem őket de tényleg, akkor nézzél rám majd kétszer, hogy észrevegyem és intsél nekem a bal copfoddal. Lehet, hogy ramatyra ők vernek, vagyis engemet, nem számít, de én is. Alulírott Kocsis Olivér s. k.
Mostan azt hiszi a gyagyás agyával, hogy megírta meg ideküldte énhozzám kézről kézre ezt a kockás füzetlapot, amit csak úgy kitépett a matek füzetéből, mostan azt képzeli, hogy egyből ő lesz nekem a Zorró vagy például a Borg, hát akkoranagy tévedés, mint egy fáraópiramis, mert nem érdekel, és hogyha verekszik azzal a két hülye pornó hetedikessel, akkor is totál nem érdekel, mert tegnap az udvaron kimutatta, hogy milyen, tegnap akkor nem verekedett, hanem csak röhögött, és mostan, hogy akarná, hülyeség, egymaga kettő ellen, két szarmata hetedikes, és nagyobbak is, de főleg, hogy hogyha ő erős, nem számít, mert azok a nagy bunkók ketten vannak, és csak agyonverik, olyan lakli toportyánférgek, kettő egy ellen, mert például Olivér sérült is volt szeptemberben rögtön, mikor megint volt már edzés, fel volt kötve gézzel a keze …."
... ez a mondat három és fél oldalon terül el és pont ilyen hangnemben folytatódik :) 

Vincellér János karaktere nagyon tetszett. Sajnos kemény megpróbáltatások elé állította a sors, egyedül nevelte három gyerekét, a munkahelyén is tornyosultak a gondok, ráadásul a szerelem sem bánt kegyesen vele. Ennek ellenére keményen megállta a helyét minden fronton.Kemény fából faragták, sok mindenen keresztül ment már és végül okosan dönt.

Kimondottan örültem, hogy felbukkant Pásztor Zoltán is, akit a Karácsony című regényből ismerünk.

Azóta elolvastam még egy Szilvási regényt és mondhatom, hogy a hét elolvasott regényből a Szökőév az egyetlen, amit az író konkrétan végez, itt a cselekmény nem marad nyitva, nem az olvasónak kell találgatni, hogy vajon mi lesz a szereplőkkel. Természetesen azt is meg kell említeni, hogy a fontosabb szereplők visszaköszönnek az olvasóra egy másik, későbbi regény kapcsán, de ehhez el kell olvasni az író több, vagy összes művét. Én megteszem.

Értékelésem: 5/5. Nagyon tetszett!

2012. október 26., péntek

Szilvási Lajos - Hozomány

Most már nyugodtan mondhatom, hogy nem bántam meg az újraolvasást. Ez a negyedik újraolvasott Szilvási könyvem és ezennel sem csalódtam, sőt, egyre jobban tetszik.

Abban biztos vagyok, hogy annak idején mindent másképp láttam, minden könyvet másképp ítéltem meg, többek között ezt is. Azért is szeretem Szilvásit, mert lényegében majdnem minden korosztály számára kellemes olvasnivalót biztosít.

Fülszöveg: „A regényben Kozák Katira a maga tizennyolc évével, napokkal az érettségi után, napokkal az egyetemi felvételi vizsga előtt szakad rá élete első nagy válsága, ami ellen senkinél sem kereshet oltalmat. Egyedül – szigorúan szembenézve önmagával – kell elviselnie az első embert roppantó megaláztatását, a nagybetűvel írt Élet első övön aluli ütését. A sorsába avatkozó valóság váratlan és kivédhetetlen orvtámadását túlélve kell Katinak meglelnie az ajtót, melyen át "felsőbb osztályba léphet”, tizennyolc éves életének e történetbe sűrített néhány keserves napja alatt környezetét is arra kényszerítve, hogy őszintén vagy gyáván de valahogy ítélkezzenek tegnapi és mai önmaguk fölött."

Nagyon tetszett a könyv. A regényben két generáció életét ismerhetjük meg. Különlegessége, hogy az író mindegyik szereplőnek megadja a lehetőséget, hogy saját szemszögéből mesélje el nekünk a múltját, mutassa be a jelent és ugyanakkor ossza meg az olvasóval a saját gondolatait, álláspontját. Szilvási ezennel is remekül megformálta a hat karaktert, miközben alaposan bemutatta az akkori társadalmi rétegek közöti különbséget is, akárcsak a többi regényében. Annak meg külön örültem, hogy Kelemen Bandi itt is felbukkant és ezennel sem okozott csalódást. Tudtam én már akkor, hogy bízni kell benne :)

Mit tudnék még hozzáfűzni? El kell olvasni!

Értékelésem: 5/5

2012. október 24., szerda

Szilvási Lajos - Karácsony

Szépirodalmi Könyvkiadó
Budapest 1980
446 oldal

Fülszöveg: "Pásztor Zoltán patológus főorvost harminckilenc éves korában az országúton kocsijának volánja mögött éri az infarktus. Fegyelmének maradék erejével még meg tudja állítani a kocsit. Innen szállítják be az egyik budapesti kórházban, „visszarángatják a nihilből”. Mozdulatlanul fekszik a kórházi ágyon karácsony előestéjén, de éppen ez a mozdulatlanságra ítélő állapot ad végre számára  elég időt ahhoz, hogy végiggondolja múltját, életének olyan eseményeit, melyek hatásainak összeadódása szinte törvényszerűen vezetett az infarktushoz. Gondolataiból, emlékeiből kirajzolódik az olvasó előtt egy évekig tartó konok küzdelem olyan emberek ellen, akik jelenünk anakronisztikus "táblabírájaként” hitbizományként akarják kezelni az élet rájuk bízott területét."

Lehet van olyan, akinek már rémlik, hogy én most a Szilvási Lajos korszakomat élem :) Ez is újraolvasás lényegében és ez is nagyon tetszett. Nem lesz a kedvenc könyvem, mert azért valami hiányzik belőle, de nagyon értékelem.  Az elején kicsit zavaró volt, hogy a jelen is elénk tárul, de ugyanakkor a múlt is és nem kronológiai sorrendben, de aztán megszoktam.  Itt is nagyon tetszett a főszereplő, Pásztor Zoltán patológus példaértékű kitartása, akaratereje. Ajánlani tudom mindenkinek ezt a könyvet is. Külön köszönöm Szilvási Lajosnak, hogy megtudhattuk mi lett Kelemen Bandi sorsa :)

Értékelésem: 5/5


Szilvási Lajos - Albérlet a Síp utcában

Totem Könyvkiadó
Budapest, 1994
366 oldal

Fülszöveg: "A két konzulens, akit a főorvos kiküldött, először nem akarta elhinni, hogy ő első látásra felismerte, mi történt. "A bolondoknak és a részegeknek szerencséjük van – mondta Dobos. – Nem ártana, ha én is többet innék.” Tréfálkozó volt a hangja, de kihallatszott belőle, hogy komolyan beszél. Meg kellett volna sértődni? Valóban részeg volt, nem tagadhatta. S tudta azt is, hogy Dobos másnap legalább tíz embernek el fogja mondani, hogy őt újra részegen látta.
Felállt a fehér asztaltól, és eldöntötte, hogy mégis főz kávét, nem várja meg, amíg a többiek befutnak.
És ha beszélnek … Az ő dolguk. Még soha senki nem találhatott kifogásolni valót a munkájában. Melyik betege panaszkodott rá? Egyik se. Volna-e ilyen sok magánbetege, ha nem tudnák róla, hogy megbízhatnak benne? Orvosszokás, hogy marják egymást. Miért ne marnák éppen őt, akinek több a paraszolvenciája, mint a legtöbb kollégáé? Csak ürügy, hogy az ivásért hibáztatják. A pénzét irigylik, pedig egyikük se teszi meg, hogy ha kell, este tizenegyig is szaladgáljon, és igazán lelkiismeretesen bánjon minden esettel …."

Ez is egy újraolvasás és nagy szerencsémre Szilvási Lajos ebben a művében sem csalódtam. Egy fiatal, alkoholista orvos életének egy bizonyos szakaszát mutatja be nekünk az író, aki rendkívüli adottsággal és tapasztalattal rendelkezik és alkoholizmusa ellenére is odaadóan segint minden betegének. Nagyon tetszett Kelemen Bandi karaktere, kivéve természetesen az alkoholizmusát. Ez a könyv is a kedvenvceim listájára kerül. 

Értékelésem: 5/5

Csak az olvasson tovább, aki már olvasta a könyvet!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...