Honoré de Balzac - Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága

Eredetileg újraolvasásként indult, de aztán rájöttem, hogy valamikor elkezdtem olvasni, viszont nem fejeztem be, így az újraolvasásból olvasás lett.

Ez az első Honoré de Balzac mű amit elolvastam.

Három szereplő életét ismerheti meg az olvasó: egy szökött fegyencét, aki spanyol abbénak adja ki magát, egy ífiú  újságiró/költőét, aki a semmiből emelkedik ki és (nem mindig tisztességes módszerekkel) igyekszik felfele haladni a társadalom létráján, továbbá egy fiatal lányét, aki kurtizánból lesz szerető és egyben eszköz mások kezében.

Nagyon jó könyvnek indult, az eleje nagyon tetszett, már azon voltam, hogy bejelölöm kedvencnek, de aztán sajnos egy egész más fordulatot vett az egész.

Vannak benne részek, ahol az író túl nagy jelentőséget tulajdonított olyan részleteknek, amik az olvasót nem igazán érdeklik. Ez elvesz a mű  értékéből.

A másik negatívum, amit nagyon sajnálok, az az, hogy diadalmaskodott a rossz, a gonosz a jó fölött.

A felsorolt hibák ellenére egy remekmű, nagyon sok szép gondolatnak és idézetnek örülhet az olvasó. Összegyűjtöttem párat ízelítőül. 

Az előkelő dámák előkelősége abban áll, gyermekem, hogy minden körülmények közt fennkölten tudják teljesíteni kötelességeiket.

Aki valaha benne volt vagy még mindig benne van az újságírás posványában, kénytelen rá – kegyetlen kényszerűség – hogy köszönjön olyan embereknek, akiket megvet, hogy rámosolyogjon legbensőbb ellenségeire, hogy összeszűrje a levet a legbűzhödtebb aljasságokkal, és bepiszkítsa kezét, amikor saját aprópénzükkel fizeti ki támadóit. Az ember megszokja, hogy nyugodtan végignézze és ne akadályozza meg a másik gazságát; előbb csak ráhagyja, a végén megteszi maga is. A lélek, melyet gyalázatos és állandó megalkuvások unos-untalan beszennyeznek, idő múltával elsatnyul, a fennkölt gondolatok kipattantó rugója berozsdásodik, a banalitás sarkvasai kikopnak és maguktól forognak.

Férfinál a szépség nem mindig a jóság jele. Jó külsejű ifjú emberek életük kezdetén semmi nehézségre nem akadnak, nem fejtik ki képességeiket, a világ előzékenysége folytán elromlanak, és utóbb keserves kamatokat kell fizetniük a helyzetükért!

Idővel belátja az ember, hogy a gyönyör a lélek vagyona, és semmivel sem hízelgőbb, ha a gyönyörért szeretik az embert, mintha a vagyonáért.

A lélek éppúgy lehet beteg, mint a test. Csakhogy a lélek nem tűri oly bambán a szenvedést, mint a test; a test nem támogatja a lelket, mint ahogy a lélek támogatja a testet.

Sajnálom, hogy olvasás előtt nem néztem utána Balzac műveinek, ugyanis ahogy láttam, az előző könyveiben is szerepelnek az itt megtalálható szereplők, ezért nem ezzel a könyvvel kellett volna kezdenem.

Értékelésem: 5/4

A holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja Január 27

"Január 27-ét, az auschwitzi haláltábor 1945-ös felszabadításának napját 2005. november 1-jén nyilvánította a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává az ENSZ-közgyűlés. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza "az emlékezés és a tanítás kötelességét", hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét." Forrás

Nem szeretnék mást hozzáfűzni, mert borzasztó visszagondolni arra, ami akkor történt. Akit érdekel a téma, annak ajánlom Thomas Kennelly Schindler bárkája című könyvet:

Fülszöveg: "Thomas Keneally műve egy kivételes életpályát rajzol meg, a rendkívüliben megmutatva a példázatost, a kuriózumban az általános érvényűt, úgy szerkesztve össze alapos munkával összegyűjtött dokumentumanyagát a népszerű regényíró eszközeivel, hogy akár kalandregénynek is olvasható. A történet arról szól, hogy a század legnagyob gyalázata közepette hogyan válik egy hedonista életművész a humanitás kényszerű bajnokává, minden eszmei elkötelezettség nélkül, pusztán néhány alapvető erkölcsi normához való ragaszkodásból. Oskar Schindlert látszólag semmi sem predsztinálta erre a szerepre. Erkölcsi normák? Fűvel-fával csalja a feleségét, iszik, mint a kefekötő, a náci párt tagja, és Krakkóba azért települ át, mert a gettóból toborzott olcsó munkaerő meg a Hadfelszerelési Felügyelőség pártfogása itt a lehető leggyorsabb meggazdagodással kecsegteti. Igen ám, de a gettót hamarosan fölszámolják, és Oskar, aki szemtanúja a brutális akciónak, megérti, hogy milyen sorsot szántak Hitlerék valamennyi zsidónak. Attól fogva Schindler üzeme egyre inkább menedékké válik, ahová nem ér el az eszelős SS-táborparancsnok keze, és ahol a foglyok emberi táplálékhoz jutnak, amit Schindler a feketepiacon szerez be méregdrágán. Mindehhez persze felsőbb jóváhagyásra, jó kapcsolatokra van szükség. És itt mutatkozik meg Oskar Schindler zsenialitása: ahogyan eredendő hajlamait, adottságait megtalált életcélja szolgálatába tudja állítani. Elképesztő leleménnyel, nagyvonalúsággal és hidegvérrel végül azt is eléri, hogy üzemét – állítólagos hadi fontosságára való tekintettel – áttelepítheti a közeledő front és az elhatalmasodó haláltáborok elől békésebb szülőföldjére, ahol aztán egyetlen hasznavehető lövedék sem készül, viszont több mint ezer munkása életben marad."

És a filmes változatát is ajánlom, Liam Neeson főszereplésével.

A filmet láttam moziban. kb. 3 órás film, zseniális alkotás, mondanám, ha nem lenne annyira borzasztó és nem egy világra szóló tragédiáról szólna. Olyan fejfájással jöttem ki a moziból, hogy jelzőket nem találok rá. Beszereztem a könyvet is, de nem tudom rávenni magam, hogy elolvassam, annyire elevenen én bennem a film emléke. Liam Neeson nagyszerúen alakított, ezt el kell ismerni és azt is, hogy Steven Spielberg ismét remekelt.

Szilvási Lajos - Lélekharang

Szilvásinak ebben a regényében két fiatal barát, egykori iskolatárs gondjait, küzdelmét ismerhetjük meg. Az egyik jó családba született, szép gyerekkorra tekinthet vissza és fényes karrier áll előtte. A másik egy munkás család ötödik tagja, akinek már fiatal korában meg kellett ismerkednie a nélkülözéssel, az igazségtalansággal. Ez a két különböző világot képviselő fiatalt a sors egy véleten folytán egymás mellé sodorta és azóta is kitartanak egymás mellett a gondoktól függetlenül. Továbbá elénk tárul egy önfeláldozó atya élete, munkássága és harca a bürokrácia és az igazságtalanság ellen, egy atya, aki egy előbbi korosztályt képvisel, a két ífjú szüleinek korosztálytát. 

 

Nagy örömömre a Vízválasztóban megismert szereplők életének bemutatása nem ért véget, ugyanis a Lélekharangban is találkozhatunk velük, egy részével személyesen, a másik részéről pedig megtudhatjuk mi lett a sorsuk. 

Az elején úgy indult, hogy a Bojtár gyerek lesz a főhős, akit a Vízválasztóban tizenegy éves volt és tehetséges zongoristaként mutatta be nekünk Szilvási Lajos.  Jó volt olvasni, hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeket.  Következik egy idézet, ami tudom, hogy hosszú, de annyira szépen van megírva, hogy nem tudok kivágni belőle.

"A brüsszeli verseny után a nemzetközi zsüri angol tagja, Sir Robinson Trevor a belga televíziónak adott nyilatkozatában kijelentette: "A fiatal magyar pianista, Bojtár István, akiről eddig is tudtuk, hogy született Mozart-interpretátor, most azonban azt is bebizonyította, hogy született Beethoven-muzsikus is, nem az ijesztően virtuóz technikájával, hanem az elbűvölő természetességével hódít. Az ő két keze alól úgy jön világra és úgy éli végig életét a dallam, ahogyan a hegyi vizek születnek valahol a természet rejtett forráskútjaiban, hogy felszínre bukkanva és útjukat keresve mindig az eleven természet változatos parancsaihoz igazodjanak, suttogó siklással mossanak medret maguknak sima talajon, gyöngyöktől habosan bukjanak alá meredek sziklákról a mélybe, könnyű kanyargással, fölényes tudással hagyják maguk mögött az útjukat álló köveket, zúgva sodorják el a korhadt farönköket, és tisztító erővel vessenek partra minden szennyet, ami csillogó hullámaik közé keveredett. Ma, amikor bővelkedik a világ olyan zongoristákban, akik kifogástalan kottahűséggel, hallatlanul pontosan, szabályos szépen és civilizáltan játszanak, de annyira sterilen, annyira unalmasan, vagy – éppen ellenkezőleg – annyira önmagukat mutogatva, a kezükbe kaparintott művet szinte megerőszakolva, hogy másodszorra már nincs kedvem meghallgatni őket, ebben a jelenlegi tökéletességdömpingben és individualizmus-túltengésben, ebben a mai zongorista-túltengésben megható felüdülés az a tiszta, őszinte, természetes művészet, ami ennek a fiatal magyar pianistának, Bojtár Istvánnak a sajátja, akiről befejezésül hadd merészeljem kimondani? úgy muzsikál a zongorával, ahogyan a madár énekel a torkával.""

Vivivel is találkozunk, akit szintén az előbb említett regény lapjairól ismerünk, ő volt a Snádler vezérigazgató harminc évvel fiatalabb felesége. Vivit szerintem az író kicsit túlruházta ésszel. Én a hitelesség érdekében megbuktattam volna egy-két üzletét, de a könyvet Szilvási Lajos írta, nem én. Peterdi Miska szép példát mutatott, remekre sikerült a karaktere.

Értékelésem: 5/5. Nagyon tetszett a könyv, ajánlom mindenkinek. Bojtár István karaktere nagyon tetszett, hasonlított az apjáéra.

Szilvási Lajos - Vízválasztó

Ez a könyv annyira tetszett nekem, hogy most itt ücsörgök és nem tudom hol is kezdjem a mondókámat.

A főszereplő karaktere fogott meg nagyon. Annak ellenére, hogy ő a negatív szereplő a könyvben, istenien megformálta Szilvási.

Snádler Endréről van szó, aki lényegében egy nem túl okos karrierista, opportunista, köpönyegforgató és még sorolhatnám. Munkásként kezdte, de mindig tudta ki mellé álljon, kinek az árnyékában készítse elő saját sikerét. Ha bajba került, nem volt rest bemártani saját sorstársait, barátait a saját sikere érdekében. Amíg a könyvet olvastam, azon gondolkoztam, hogy hány ilyen Snádler Endre létezik ma is, a politikusok körében és nem csak ott, hisz munkahelyen is és máshol is látni ilyen embert, sajnos.  Nos a mi Snádler Endrénk lassan, de biztosan haladt felfelé a siker létráján. Ellenfeleit szép lassan eltávolította az útjából, legtöbbször tisztességtelen módszereket használva, míg egy szép napon emberére nem akadt Bojtár István személyében.

A másik főszereplő Vivi, aki egy budapesti zöldségárus érettségizett lánya. Vivi előbb ifjú Snádler Endre felesége, akit nem szeret, de gazdag apja elég biztosíték arra, hogy fényes jövőt biztosítson a nagyravágyó lánynak, majd pár hónapos sikertelen házassága után, rögtön hozzámegy a volt apósához, Snádler Endréhez, aki mindent megad neki, ám a boldogságot új férje oldalán sem kapja meg. Egy férfi lenne, aki reményei szerint őt boldoggá tudná tenni, és ez nem más mint Bojtár István, a Rádius Híradástechnikai Művek fejlesztési főosztályának vezetője, Vivi férjének a legnagyobb ellensége.

"Neki miért nem jár egy ilyen szerelem? Huszonegy éves, lassan huszonkettő, és még nem is volt szerelmes, senkit se talált, akibe beleszerethetett volna. Mit követett el, hogy így kell bűnhődnie? Se Endrit nem akarta, se az apját, se az első házasságát, se a másodikat, ezeknek még a kedvességét sem tudja kedvességnek érezni, egyik sem érdekelte soha. Miért jár Rozikának az a szép szerelem, és miért nem jár őneki?"

Bojtár István szolgálati ügyben családjával együtt három évet Havannában tölt, de végül hazaköltözik és akkor kezd igazán érdekessé válni a könyv. Elindulnak az események, bonyodalmak, cselszövések és az olvasó egy egész izgalmas történetet olvashat.

Persze azért vannak benne olyan dolgok, amik a valóságban nem állják meg a helyüket, de én elfogadom azt, hogy ez egy könyv és nem hasonlítom a valósághoz, élvezem azt, amit kaptam :) 

Van egy érdekes idézet, amit meg szeretnék osztani veletek. Tatár Marciról szól, aki a minisztériumban tölt be magas funkciót.

Tatár a törvényesség apródja ott a kormány mellett, önmaga szavai szerint kis szürke ember egy nagy szürke házban, akinek az a mestersége, hogy törje a borsot, egyre törje mindazok orra alá, akik hiszik és hinni fogják, hogy a szocializmus hitbizomány, s ha már az, miért ne legyen az ő hitbizományuk …

Értékelésem: 5/5

Ajánlom utána a Lélekharang című könyvet, ami összefügg a Vízválasztóval. 

Szilvási Lajos - Légszomj

Nem gondoltam volna, hogy eljön az idő amikor azt mondom, hogy csalódtam Szilvásiban, de sajnos bekövetkezett, eljött az idő és azt mondom, hogy a Légszomj című regénye csalódást okozott. 

Nagy élvezettel olvastam, tetszett kb. a közepéig, de ott olyat olvastam, ami nem méltó Szilvásihoz, inkább beillik a szirupos regényekbe, mint ide. 

A Légszomj Simon Sándor őrnagy életének egy nagyon fontos szakaszát mutatja be nekünk. A Szilvásitól már megszokott módon találkozunk a "színtársulat" (idézem a Szilvási által használt kifejezést a regényből) többi tagjával is, pontosabban: Deák Tiborral, Kelemen Bandival, peterdi Miskával, Tatár Marcival és felbukkan egy új szereplő, Zakariás Berci személyében. 

Simon Sándor tekintélyes karriert csinált a légierőnél, mindenki felnéz rá a szakmában, a repülés az élete értelmét jelenti.

"Felnézett az égre. Reflex. Repülő-reflex. Minden hajózót megismerni róla. Kijön egy házból, kihajol egy ablakon, leszáll a vonatról, kilép az autóból – első mozdulatuk, hogy felnéznek az égre, milyen az időjárás a magasban, mit jeleznek a felhők."

Nagy sikere van a nőknél is:

"Akire úgy buknak a nők, mint őrá, annál a századik után a százegyedik nem képviselhet akkora pluszt, hogy kiváltson egy metamorfózist, fellobbantsa benne a mindent elsöprő szenvedélyt, amitől hajlandóvá válik engedelmeskedni egy nő megváltó akaratának."

Sajnos egy kötelező szűrővizsgálat alkalmával foltot fedeznek fel a tüdején és innentől kezdve gyökeresen megváltozik az élete. Gyerekkori barátai mindvégig kitartanak mellette, mindent megtennének érte, szövetkeznek bárkivel, aki segíthet az ügyben, de sajnos élete legnehezebb csatáját önmagával kell megvívnia és ez egyáltalán nem könnyű. 

Vannak nagyon furcsa dolgok a könyvben. A leglényegesebbeket sajnos nem említhetem, mert az már cselekményleírás lenne, de párat azért mégis említek. Mint Szilvási minden regényében, a Légszomjban is "előkelő" szerepet kap a konyak és a cigaretta. Számomra elfogadhatatlan, hogy egy tüdőszanatóriumban a beteg konyakot igyon és dohányozzon, ráadásul kivételesen megengedik neki, hogy a kórteremben gyújtson rá. 

Régi ismerősünk bukkan fel itt, mégpedig Kelemen Bandi, akit az Albérlet a Síp utcában-ból ismerünk. Külön örültem annak, hogy megkaptam a puzzle egyik hiányzó részét, ugyanis Kelemen Bandi elmeséli mi történt vele, hogyan alakult az élete miután szakított az akkori életével és elköltözött a tanyára. Simon Sándornak meséli:

"Te ilyen mélypontra sohase jutottál el, tehát hiába magyarázom, milyen az az állapot, amikor másnap nem kell újra berúgnod, csak rá kell innod egy keveset az előző napira, amit még ki sem aludtál, át vagy itatva alkohollal, mint egy szivacs, félsz belenézni a tükörbe, holdkórosan hagyod vagy tűröd, hogy sorra dőljön össze körülötted minden, ami fontos vagy aminek fontosnak kellene lenni, az eszeddel még tudod, hogy darabokra esik szét az egzisztenciád, de ahhoz már nincs erőd, hogy kormányozd magad …"

Értékelésem: 5/4.

Edmonde Charles-Roux - Feledni Palermót

Két világot, két kultúrát, mondhatom két civilizációt ismerhetünk meg a könyv által. Megismerhetjük az olaszok életét, Olaszország történelmének egy részét, továbbá az amerikai felfogást, az amerikaiak gondolkodásmódját, értékrendjét és a New York-i életet. Gondolom mondanom sem kell, hogy ég és föld, két ellentétes világ kerül bemutatásra.

Sziciliából kivándorolt olaszokkal találkozhatunk a könyv lapjain, akik hazájukat kényszerből elhagyva, becsöppennek egy olyan világba, ahol a látszat az első, a képmutatás következik, a tartalom pedig messze elmarad, valahol az utolsó.

New Yorkba érve, van aki igyekszik beolvadni, megfelelni, és van aki sosem fog tudni azonosulni az új környezetével.

"Csak át kellett volna mennie a Canal Streeten – mint ahogy ember átlépi az árkot –, melynek túloldalán nincs sem olasz, sem zsidó, sem kárpátaljai rutén. Mert a Canal Street demarkációs vonalként választja el a befutottakat azoktól, akik még mindig küszködnek. Hatalmas radírgumi a Canal Street: eltüntet miden idegen akcentust." 179 oldal

Nagyon érdekes és értékes könyv, de van egy nagyon nagy hibája. Szerintem rosszul van rendezve. Az író ugrál az időben, amit persze mások is megtettek, de itt száz évet megy vissza, egyik világból a másikba, nem világos mi az összefüggés a családok között, nagyon oda kell figyelni, hogy ne veszítse el a fonalat az olvasó. Ráadásul nem tiszta, hogy közben hány év telt el, így előfordul az, hogy egy csecsemő minden figyelmeztetés nélkül a következő oldalon már 17 éves. Nagyon nehéz rájönni arra, hogy az események között mennyi idő telt el, és azt, hogy ki hány éves, talán lehetetlen kifürkészni. Nagy hiba.

Az elején elég vontatott és unalmas, de akinek van türelme kivárni a lényeget, az igencsak értékes könyvet olvashat.

Értékelésem: 5/4

Vári Attila - Súrlott Grádics

Eladnám vagy elcserélném
Mentor Könyvkiadó,
Marosvásárhely, 2012

358 oldal

ISBN: 9789735995393

Állapot: új

Fülszöveg: "Vári Attila könyve amolyan retro, amelybe mesékkel traktálja az olvasót. Régimódi történetek, amelyeket azoknak ajánl, akiknek dédapáik már nem mesélhettek a huszadik század elejének eseményeiről. Akiknek nagyszüleik, bár megjárták a poklok poklát a század derekán, nem akartak beszélni meghurcoltatásukról, kollektív szégyeneinkről, és azoknak, akiknek nincsenek szüleiktől örökölt emlékeik mindarról, ami eszmélésük előtt történt.
Szereplői végigélik az impériumváltás, a bécsi döntés, a kommunizmus, a rendszerváltás korát. Különös, olykor furcsa eseményeket élnek meg, mindeközben megmaradnak magyarnak, ám sohasem magyarkodnak, egyszerűen csak magyarok. S mert végtelennek hiszik az életet, nem türelmetlenek sem önmagukkal, sem másokkal szemben."