Borsa Brown - A maffia ágyában

Elsősorban szeretném megköszönni ezt a könyvet az Álomgyár Kiadónak! 

Fülszöveg: "Suzanne Roberts körül megfordul a világ: viharos gyorsasággal veszít el mindent és mindenkit maga körül, ami és aki addig fontos szerepet töltött be az életében. Szerencséjére a sors kárpótolja őt mindenért: megajándékozza Massimo, az ellenállhatatlan, művelt és jómódú ügyvéd szerelmével, aki rögvest szülővárosába, Palermóba röpíti álmai asszonyát. Itt véget is érhetne ez a romantikus történet… a happy end ezúttal mégis elmarad. Szicíliáról ugyanis kiderül, hogy távolról sem a képzelet mesés birodalma, s lassan Massimóról is lehull az álarc…

Lesz-e kiút az érzései között őrlődő, bántalmazott hősnő számára? Van-e szabadulás a maffia hálójából? És egyáltalán: hol van a határ szerelem és gyűlölet között?"

Nagyon tetszik az igényes borító, a szép kiadás. Szerintem jól megválasztották a képet, így a könyv olvasása után tényleg sokatmondó. Sokatmondó a cím is, ez vonzott, csábított arra, hogy elolvassam.

Egy rendkívül buta lány történetét olvashatjuk, aki a testi érzéseknél sajnos nem képes tovább látni. Számomra elképzelhetetlen és egyben érthetetlen, hogy képes egy felnőtt nő (akinek nem tudni a korát, mert az írónő nem tartotta fontosnak elárulni) egyik napról a másikra, vagy egyik pillanatról a másikra ilyen döntéseket hozni. Ennek ellenére az alaptörténet nagyon jó, csak sajnos kidolgozatlan.

Úgy éreztem, hogy az írónő inkább a cselekményre, az eseményekre koncentrál. Ebből kifolyólag elég  összecsapott és elfuserált a történet, főleg az eleje. Nincsenek benne leírások, háttérinformációk és van benne ellentmondás is bőven. 

Megérkezésük után ezt mondja Suzanne magában: "Mosolyogva idéztem fel magamban, mennyire irigyeltem Khatrynt, amiért életének egy új, izgalmas szakasza előtt állt. Nem sejtettem, hogy rám legalább annyi újdonság és szépség vár ezen a távoli helyen, ami kellőképpen felpörgeti majd ellaposodott mindennapjaimat." Rögtön a következő oldalon pedig arról olvashatunk, hogy Suzanne dühös volt, csalódott és tehetetlen, mert egyhavi ott-tartózkodása alatt szinte minden reggel egyedül ébredt, napja nagy részét unalomban senyvedve töltötte. Abból a sok szépségből sajnos az olvasónak semmi nem jut. Innen már csak a panasz, az agresszió, a bántás és a szomorúság van. Ezekre azért oda kellene figyelni.

Azt is furának találtam, hogy egy maffia főnök bemocskolja a saját házát. Sok ilyen témájú filmet láttam már, olasz filmeket, de egyikben sem történt ilyen. Különös választás.

Sajnálom, hogy az írónő nem szentelt több időt erre az írására. Szerintem kidolgozott állapotban egy remek olvasmányt kapott volna az olvasó.  Láttam, hogy van egy folytatása is. Most úgy érzem, hogy nem kérek a folytatásból, de lehet idővel meggondolom magam. Minden esetre remélem a következő rész meggondoltabb, alaposabb és kidolgozottam.

Üzenem az írónőnek, hogy figyeljen az értékelésekre, mert nem csak nekem az a véleményem, hogy kidolgozatlan.

Értékelésem: 5/2

Cornelie C. G. - Érzelmi vírusveszély

Első sorban szeretném megköszönni az Álomgyár Kiadónak, akinek a jóvoltából ezt a példányt elolvashattam. 

Fülszöveg: "Washington-Róma… a majd kilenc órás repülőút csak a kezdete Antony Wilson, nemzetközi elismertségnek örvendő pszichológus és Tiziana Montelloni Smith írónő közös utazásának. A romantikus, angyal arcú Tiziana egy kihűlt kapcsolat emlékei elől menekül Rómába, felidézni Olaszországban töltött gyermekkorát. Antonyt, aki korábban az Egyesült Államok terrorelhárító tisztje volt, egy előadásra hívják az Örök városba.

Megismerkedésük ártatlan flörtnek indul, nem is sejtik, hogy közös útjuk, közös sorsukká alakul. Életük örökre megváltozik, miközben egy, a világot fenyegető biológiai fegyverért vívott kíméletlen hajszába keverednek.

A szálak egyre kuszábbak, ismerősök bukkannak fel Antony múltjából, miközben Pandóra szelencéje kinyílik. Az ámokfutásban a furcsa párost csak a lány fantáziája és a férfi múltban szerzett tapasztalata segítik felfegyverzett üldözőikkel szemben.

Cornelie C. G. Olaszország varázslatos tájain játszódó, humorral és szerelemmel fűszerezett, filmszerű regényének alapjául valóságos események szolgálnak. Az írónő lerántja a leplet a hatalmasok világáról és harcukról, aminek tétje maga az emberiség jövője.
“Izgalmas, több szálon futó és végül meglepő fordulatokkal összefésült történet, amelyből nem hiányozhat a szerelem sem. Ez az a könyv, amit tényleg nem lehet letenni.”
dr. Békési Andrea, a Bátor Tábor Alapítvány orvos igazgatója"

Nem ismerem az írónőt, nem olvastam tőle semmit, ezért nem voltak elvárásaim.  Nagy igyekezettel láttam neki az olvasásnak és már az elején kiderült, hogy izgalmas könyvet tartok a kezemben. Pörögtek az események, olvastam, lapoztam és elfelejtkeztem a külvilágról, de aztán kezdtem visszatérni a valóságba. Valami elkezdett zavarni. Az elején nem tudtam meghatározni, hogy mi az, aztán rájöttem. Több szálon fut a cselekmény, ami mindig jó, mert így találgathatom, hogy vajon mi az összefüggés közöttük. Már az elején kiderült, hogy lesz egy érzelmi része is, és ez zavart engem, pontosabban az, ahogy lebonyolította az írónő. Úgy éreztem, hogy valószínűtlen volt, a vége felé pedig egyenes fura az Anthony és Tiziana viszonya.
Tehát volt benne minden: vonzódás, érzelmi dráma, izgalom, üldözés, menekülés, harc stb. Ez mind kell egy ilyen könyvh9z, de talán én kicsit másképp kevertem volna a dolgokat és másképp határoztam volna meg az arányokat.
Voltak benne pontatlanságok, például egyik helyen  a vonatot említi, holott addig a pillanatig Tiziana csak repülővel és autóval utazott. A másik pedig Jack esetében, amikor Tiziana vállon lőtte, mégis a karja vérzett, de ezek inkább figyelmetlenségek.
Hiányoltam a leírásokat, úgy a helyszínek részletesebb bemutatását, mint a szereplőkét. Nagyon keveset tudtunk meg a szereplőkről, a helyszínekről pedig még kevesebbet, pedig igazán érdekes lett volna olvasni a festői olasz tájakról. Próbáltam elképzelni a harc jelenetet, ami során Jack fogságba került, de valósággal képtelenség volt, ugyanis semmit nem osztott meg velünk az írónő arról, hogy milyen Dominic háza, nappalija stb. Próbáltam elképzelni Tizianát amint hátrál és próbál valami kiutat találni Jack elől, reméltem, hogy megragad majd valamit, ami az útjába kerül, de azt sem tudtam mi veszi körül.
Még volt egy másik dolog, ami zavart és már kezdett idegesíteni a vége felé, mégpedig az, hogy annak ellenére, hogy a szereplők amerikaiak voltak, mégis helyenként a magyarországi köznyelvet használták. Ha fordító követ el ilyen hibát, akkor azt fogom mondani, hogy elvette a könyv eredeti ízét/zamatát. De mivel az írónő magyar, kicsit jobban kellett volna törekednie arra, hogy ez ne kerüljön be a könyvbe.
Ezeket nem bántásként írom. Remélem eljut az írónőhöz is és átgondolja.
Ettől eltekintve örömmel olvastam a könyvet. Hamar végeztem vele, ami ha unalmas lett volna, nem történik meg. Szívese olvasnék még az írónőtől és várom a következő könyvét. Minden kezdet nehéz, de remélem nem adja fel és a következő alkotás még izgalmasabb lesz. Kívánok neki sok sikert, kitartást és örömöt az íráshoz.

Értékelésem: 5/3

Monika Peetz - Keddi nők

Első sorban szeretném megköszönni a Park kiadónak ezt a könyvet. 

Egy napló. Öt nő. És egy sorsfordító El Camino. 

Amint a csodálatosan kivitelezett, ötletes és a könyvre nagyon jellemző borítón is látszik, öt egymástól nagyon különböző természetű, életkorú és társadalmi pozíciójú nő történetét olvashatjuk. 

"„A hazugság visszatér, mint a bumeráng, és azt találja el, aki eldobta – esetleg azért, hogy elejét vegye valami nagyobb bajnak. Ez a bumeráng néha azonnal visszatér, néha csak sokára.”
Caroline, Eva, Estelle, Kiki és Judith belevaló kölni nők, akik egy francia nyelvtanfolyamon barátkoznak össze. Levizsgázni ugyan csak egyikük tud, de a barátság megmarad, tizenöt éven át minden hónap első keddjén együtt vacsoráznak a Le Jardin étteremben, beszélgetnek, megosztják egymással kisebb-nagyobb gondjaikat, örömeiket, nyaranta pedig elutaznak egy-egy hosszú hétvégére.
Miután Judith megözvegyül, és igen rossz idegállapotba kerül, bejelenti, hogy ezúttal nem tart a többiekkel, mert rábukkant férje, Arne zarándoknaplójára, és helyette is szeretné végigjárni az El Caminót, befejezni azt, ami a férfinak a betegsége miatt már nem adatott meg. A keddi nők döbbenetén felülkerekedik a kalandvágy és a szolidaritás, így aztán egyhangúan úgy döntenek, hogy elkísérik.
Igen ám, de a naplóval valami nem stimmel. Állandóan eltévednek, és kezdenek arra gyanakodni, hogy Arne sosem járt arra, amerre ők. Hamarosan arról is meggyőződnek, hogy semmi és senki nem az, aminek látszik. Szinte még egymásról se tudnak semmit…

„Fergeteges romantikus komédia.” amazon.de"

Ez egy olyan könyv, amit az ember a kezébe vesz, elkezd olvasni és nem tudja letenni. Amikor mégis leteszi, akkor azt kívánja, hogy minél hamarabb elő tudja venni ismét és mindent megtesz azért, hogy időt szakítson rá. Könnyű, szórakoztató olvasmány, de ugyanakkor nagyon tanulságos.

Csodálatra méltó dolog, hogy öt nő tizenöt éven keresztül képes volt együtt maradni, sőt, minden hónap első keddjén együtt vacsorázni és évente együtt kirándulni. Már az elején azon törtem a fejem, hogy mi is tartotta össze valójában őket, de nem tudtam választ adni a kérdésre.

Az írónő nagy hangsúlyt fektetett a karakterek kidolgozására, ez nagyon tetszett. Végig lehet követni az öt barátnő fejlődésért, változását annak függvényében amit átéltek a zarándokút során és mit megtudtak egymásról. 

Sejtettem, hogy egyik sem az, akinek mutatja magát, de bevallom, erre nem számítottam. Itt nem akarok több részletet elárulni, inkább azt tanácsolom a kedves olvasónak, hogy szerezze meg a könyvet és olvassa el :)

Nagyon sok jó mondás van benne, amit érdemes megfontolni és megfogadni.

Film is készült a könyv alapján, nagyon furdal a kíváncsiság, meg is nézném, de valahogy nincs hozzá elég bátorságom. Tartok attól, hogy nem üti meg a könyv által felállított mércét és nem adja vissza mindazt, amit a könyv adott. Ezért úgy határoztam, hogy várok még vele.

Értékelésem: 5/4. Az egy csillag levonás azért van, mert elég sokszor éreztem azt, hogy elnyújtja a gyaloglást és úgy gondolom, hogy lehetett volna benne kicsivel több fordulat.

Estelle Brightmore - 13 napon

Nagyon távol áll tőlem ez a stílus. Jobb szeretek a valóság talaján maradni, de ennek ellenére ez a könyv nagyon tetszett. Olvastam egy elég kemény krtikikát egy blogon, de nem értek vele egyet. Nekem nagyon tetszett a könyv. Nem kerestem benne a hibákat, bakikat, csak olvastam és élveztem. Ezt ajánlom neked is.

Már első látásra nagyon tetszett a borítója. Ízléses, jól kigondolt és főképp nagyon illik a történethez, de ez csak a könyv olvasása után derül ki. 

Fülszöveg:

2195-re a Föld egy összefüggő, elnéptelenedett sivataggá válik. Csupán egyetlen élhető menedék marad, a falakkal körülvett Város. Ez az utolsó éden csak a kiválasztottak számára maga a földi paradicsom. A társadalmat alkotó emberek születésüktől fogva szegények vagy gazdagok csoportjába tartoznak és a két osztály között nincs átjárás. Az irányítás 12 zsarnok kezében van.
A Város vezetői időről-időre halálos játékokat szerveznek, ahol bárki porondra kerülhet, akarata ellenére is.
Ana Andropov egy fiatal, különc újságíró, aki a mocsok és a hihetetlen luxus éles ellentétében és a kegyetlen törvények káoszában próbál egy önkényesen igazságot szolgáltató, gyilkos fantom nyomára bukkanni.
Ahol az ember embernek farkasa, létezhet-e még kegyelem és könyörület? Meddig uralkodhatnak még gazdag kevesek szegény sokakon? Kegyetlenségre lehet válasz az erőszak? Vannak még önzetlenek és szerelmesek?
És valaha választ kapunk vajon ezekre a kérdésekre? Talán a 13. napon…

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz. 

Nos, ahogy a fülszövegből is kiderül, 2195-öt írunk és a Föld már nem az, ami napjainkban. Ebben az új világban valamilyen szinten keveredni láttam a régi, időszámításunk előtti történelmet az elképzelt jövővel: különböző társadalmi rétegek, megkülönböztetések, kemény büntetések a szegényekre, míg a gazdagok élvezik az életet, megfélemlítés, terror, az arénában való, nyilvános büntetés, mesterségesen előállított időjárás, napelemes repülő autók, egy fura állat. 

A város 3 körre van osztva, társadalmi különbség van a körök között és természetesen a körök közötti átjárás elég nehéz dolog. A Várost 12 vezető uralja vagy mondjam úgy, hogy terrorizálja?  Az elején attól tartottam, hogy túl sok lesz a valóságtalan, jövőbeli dolog, de megnyugvásomra egy állat jelent meg csupán, aminek igencsak kevés szerep jutott. A napelemes repülő alkalmatosság nem zavart már és a természetfeletti erő sem, ami a főhősnő árnyékának jutott. 

Tetszett, hogy "az ellentétek vonzzák egymást" alapon egy művelt, szép lány megismerkedik egy másik körben élő, jóképű "rosszfiúval". Bevallom mindvégig egy más befejezésben reménykedtem, de így is jó. Örülök, hogy elolvastam és remélem az írónő hamarosan más olvasmánnyal is meglep minket :)

Értékelésem: 5/5

Naomie Hay - A nyeremény

Ezt a könyvet az Álomgyár Kiadótól kaptam, amit itt is köszönök szépen!

Úgy kezdtem neki, hogy tudtam, elég sok negatív értékelést írtak róla, pontosan nem aratott nagy sikert a moly.hu-n.

Fülszöveg: Gratulálunk! Ön nyert!
Nyereménye egy új élet! Kérjük készüljön fel bármire!
Eljátszottál már a gondolattal, mit tennél, ha megütnéd a lottó főnyereményt? Mihez kezdenél, ha bármi elérhető lenne, amitől sorsod eddigi megfosztott?
Ha új életet kezdhetnél, mi lenne a régivel?
M. napjai úgy teltek, mint bármelyik háziasszonyé. Egy márciusi hétfőn változott meg minden számára, amikor a saját lottószámait látta viszont az újság hasábjain.
Nyereményéből egy titkos álomvilágban kezdi megvalósítani vágyait, miközben mit sem sejtő családja előtt tökéletesen játsza mindennapi szerepeit. Az elhallgatott dolgok száma viszont minden nap csak nő.

Első látásra nagyon megtetszett a borítója. Nem kedvencem a lila, de ez valahogy nagyon jól mutat. Azt mondjuk nem értettem, hogy miért kellett a lapok élét feketével befesteni, mert amolyan gyászos jelleget kölcsönöz neki.  

Elkezdtem olvasni és nagyon gyorsan ment :) minden lapozás alkalmával az volt az érzésem, hogy kettőt lapozok, annyira vastagok a lapok. Ha vékonyabb lapra lett volna nyomtatva és kisebb betűkkel, akkor egy hosszabb novellának is beillett volna, viszont a minőségén nem javított volna.

Tudtam már, hogy nem lesz életem legizgalmasabb könyve, de erre nem számítottam. Csak olvastam olvastam és vártam, hogy mikor kezd fellángolni a történet. A fellángolás megvolt ugyan a történet végén, de nem erre számítottam.

Igazából nem értem miért lett ebből egy ilyen lapos, nem reális történet, mert az írónak van tehetsége, meglátszik fogalmazásból is. Gazdag szókincshasználatnak voltam tanúja és a téma is nagyon jó de úgy érzem nagyon irreális. Egy olyan házaspár, aki 15 évig csak sodródik az árral, belenyugszik a szegénységbe, lemond az élet által kínált minden jóról a nemtörődömség miatt, nem fog három hét alatt ennyi mindent csinálni és így reagálni a történtekre, ahogy a könyvben azt olvashatjuk.

Tényleg sajnálom, de nem győzött meg. Kicsit jobban kibővítve, kiszínezve jobb lett volna.

Értékelése: 5/2

Ken Follett - A Modigliani-botrány

Egy elég komoly és számomra nagyon kedves könyv után kezdtem el ezt a könyvet olvasni. Ez a második könyvem Ken Follettól. Az első a Kaland Afganisztánban volt, amiről még nem írtam meg a beszámolómat, de hamarosan következik.

A fülszövege elég ígéretesnek tünt:

Ez a könnyed, szórakoztató, briliánsan megkomponált, szellemesen szórakoztató krimi a londoni művészvilágba kalauzol el bennünket. Egy fiatal angol művészettörténész lány, Dee Sleign párizsi vakációja során eddig ismeretlen Modigliani-festmény nyomára bukkan, és barátjával, a műalkotásokkal üzletelő, nagymenő Mike-kal a kép felkutatására indul.
Kiderül, hogy Modigliani ezt a képet állítólag kábítószer hatása alatt festette, majd egy livornói rabbinak ajándékozta, aki egy aprócska olasz faluba, Poglióba vonult vissza, és 1920 körül bekövetkezett halála óta senki sem tudja pontosan, mi lett a sorsa a maga nemében páratlan remekműnek. Dee és Mike a festmény után vetik magukat – persze nem csupán a műélvezet kedvéért, hanem azért is, mert természetesen megfordul a fejükben, hogy egy eredeti Modigliani eladásával óriási vagyont szerezhetnének…

Sajnos a könyv közepéig unatkoztam. Olvastam, forgattam a lapokat és vártam az izgalmas fordulatokat, de csak a szereplőket mutatja be, de nagyon unalmas módon. A könyv közepétől kezd bonyolódni a cselekmény, de sajnos erről a részrúl sem mondhatom, hogy izgalmas, érdekes írás. Nagyot csalódtam az íróban. Nagyon sok könyve kiemelt a molyon, de én sajnos eddig semmi rendkívülit nem olvastam tőle. Ez a két könyv sajnos nem győzött meg. 

Értékelésem: 5/2

Charlotte Brun - Marrakes titkai

Előre szólok, hogy ez nem lesz egy kegyes bejegyzés és némi cselekményleírást is tartalmaz. Egy csillagot kapott tőlem a molyon, ezzel az értékeléssel: "Elnagyolt, szirupos mese." 

Már a borítóról lerí, hogy ez nem az én stílusom, de néha kivételt szoktam tenni, így került hozzám ez a könyv, természetesen happolás útján. Mindig is érdekelt az arab világ, az arab kultúra, főleg azért, mert teljesen más, mint a mi európai világunk. Ez nem azt jelenti, hogy egyetértek a nézeteikkel és az életvitelükkel, de ettől még érdekel, ezért is választottam a könyvet.

Nos, sajnos Marrakes titkairól elég keveset tudunk meg, a könyv nagy része nem erről szól.

"A 80-as évek vége táján, a férjvadász anya árnyékában felnövő dán lány, Ria, amint teheti, megpróbál elszabadulni otthonról. Egy nála jóval idősebb férfi mellett ismeri meg a szerelmet, és úgy gondolja, megtalálta a boldogságot. Csalódások és kudarcok sorozata következik. Egy idegen világban megismeri a mennyországot és a poklot egyszerre…"

Elég jól indult a könyv, olvastatta magát, talán mondhatom azt is, hogy nem tudtam letenni, aztán kb. negyedénél kezdtem észrevenni, hogy egyre több az olyan fordulat benn, ami meseszerű, az életben nagyon kevés a valószínűsége annak, hogy a dolgok így történjenek. 

Ria sajnos, annak ellenére, hogy az anyja, negatív példaként szolgál életében, rakásra követi el a hibákat, talán azt is mondhatom, hogy valamilyen szinten egy darabig anyja sorsára jutott. 

Nagyon kiérződik Inge (a regényben szereplő írónő) amerikai nép ellenessége. Nagyon lebutítja őket, nagyon rossz véleménnyel van róluk, ami szerintem túlzás. 

A másik nagyon szembetűnő, hihetetlen dolog az, hogy Ria, aki gyakorlatilag elég sivár nevelésben részesült, annyit kapott az élettől, amit az iskolában tanítottak neki, plusz a verést és a kegyetlen bánásmódot, amit az anyjától kapott, egyből sikeres forgatókönyvíró lesz, aki a Warner Bros számára ír forgatókönyvet és annyi pénzt kap érte, mint egy ügyvéd öt év alatt. (Mosolygós smiley).

Arról már csak pár szót írok, hogy a történet végére minden jóra fordul: testvérei, akiket eddig az sem érdekelt, hogy Ria él-e vagy sem, egyből mellé állnak, és hangoztatják, hogy össze kell tartani, Ria élete egyenesbe jön, mindkét gyerekét visszakapja, megtalálja a szerelmet is és természetesen visszakapja a régi szerelmét, akivel pár napot töltött együtt talán tizenhat évesen (remélem nem tévedek).

Nos, ha vesét akartam volna olvasni, akkor előveszem Benedek Elek meséit, vagy a Micimackót, vagy Vukot, de én nem mesét akartam :) Talán, ha rendesen kidolgozza az írónő és kicsit reálisabban mutatja be az eseményeket, akár lehetett volna egy szép regény is belőle.

Dicséretet érdemlek, amiért elolvastam és nem hagytam abba, de ilyenből elég egy is. Ezután tuti nagyon figyelmesen megnézem mit veszek a kezembe.

Értékelésem: 5/1. Elnagyolt, szirupos mese.