A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 5/5. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 5/5. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. október 13., szombat

Guy de Maupassant - Erős mint a halál

Már pár napja befejeztem ezt a könyvet, de még mindig a hatása alatt vagyok, bejegyzést sem tudtam írni róla, annyira meghatott. Ez a második Maupassant könyvem (ha nem csal az emlékezetem), az első a "Szépfiú” volt, de azt már régebb olvastam. Úgy emlékeztem vissza a könyvre, mint egy jó könyvre szokott az ember, ezért mertem nekifogni ennek a példánynak. Most sem csalódtam, mert igazi remekművet tarthattam a kezemben.
Az elején mosolyogtam magamban, mert rövid idő alatt ez a második könyv, ami Párizst emlegeti és az Invalidusokat. ebben viszont nem csak az Invalidusokról esik szó, hanem gyakran említi a Champs-Élyséest, a Madeleine-templomot, ahol én jártam. Próbáltam elképzelni milyen lehetett Párizs abban az időben amikor a könyv játszódik (az 1800-as évek végén), de nehezen ment. Érdekes dolog ez. Mielőtt elutaztam volna Párizsba, a város nevét mindig Edith Piaf-fal asszociáltam, ottlétem alatt egyszer jutott eszembe az énekesnő, viszont a Notre Dame előtt állva eszembe jutott Victor Hugo-tól "A nyomorultak”. Jártam Victor Hugo házában és eléggé meghatott amit ott láttam: a hálószobája, a nappali, az asztala, ahol "A nyomorultak”-at írta, eredeti kéziratok stb. De most térjek a lényegre.

Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
"A századvégi francia regény egyik legkiválóbb mesterének remekműve, két öregedő ember bánatos szerelmének története. Olivier Bertin festőművész, a párizsi jó társaság dédelgetett kedvence már úgy hiszi, élete fogytáig zavartalanul örülhet kedveséhez, Guilleroy grófnéhoz fűződő – már-már családiassá nemesedő – szerelmének, de Annette, a grófné fölcseperedő leánya akaratlanul földúlja szíve békéjét, s Olivier szenved a kétségek, szerelem és féltékenység közt hányódó grófnéval együtt, míg nyugalmat nem ad neki a jótevő – és talán keresett – halál. Körülöttük az örök emberi szenvedélyeket villogtató regény lapjain opálos fényben ragyog a Harmadik Köztársaság arisztokráciájának csaknem császári pompája, a századvégi Párizs varázsa."


Értékelésem: 5/5 

Szilvási Lajos - Születésnap júniusban

Ez egy újraolvasás, ugyanis ezt a könyvet kb. húsz éve olvastam először. Nagyjából emlékeztem a cselekményre és úgy maradt meg bennem, mint egy nagyon jó könyv. Most elhatároztam, hogy újraolvasom az összes meglévő Szilvási Lajos könyvemet, ami hat példányt tesz ki.

Tévedésben voltam, mert ennek a könyvnek a cselekményét a "Ködlámpa" címmel társítottam és tudatosan nem akartam a Ködlámpát olvasni, mivel nagyjából tudtam miről szól, emlékeztem még rá, de a sors úgy akarta, hogy mégis ezt olvassam. 

Bevallom kicsit félve fogtam neki, mert az az eltelt húsz év nyomot hagyott rajtam (most nem a fizikai nyomokra gondolok) és ennyi idő alatt az ember ízlése sokat változik. Szerencsére nem csalódtam, nagyon tetszett a könyv és megtartom kedvencnek. 

Fülszöveg:  Ugrai Béla, fiatal autószerelő megismerkedik egy külkereskedelmi vállalat vezérigazgatójának feleségével, Erikával. Az asszony szép, elegáns, s unatkozik. Környezete átlagos felüli jólétet biztosít számára, de igazi érzelmek helyett legfeljebb olcsó kalandokat. Érthető hát váratlanul fellobbanó szenvedélye a vonzó, értelmes, s nem utolsósorban tiszta áhitattal teli fiú iránt. De törvényszerű az is, hogy végül is nem vállalja ennek a szerelemnek a következményeit, hogy amikor választania kell, megszokott környezetéhez fordul vissza. A történet mindössze egy hét alatt játszódik, de a mesterien bonyolított cselekményből mégis izgalmasan összetett kép bomlik ki Erika s a fiú világáról. A történet főhőse látszólag a fiú, Ugrai Béla, de a figyelmes olvasó számára már az első lapokból kitetszik, hogy a regény világában csupán a katalizátor szerepét tölti be; az ő alakja és érintetlen világa – a társául szegődödött vérbelien mai, vonzó munkáslány alakkal, Maszattal együtt – arra való, hogy hozzá mérhessük a regény többi alakjainak erkölcsi súlyát, vagy éppen súlytalanságát.

Értékelésem: 5/5

2012. szeptember 19., szerda

Sóvidék Folyóirat

Ma abban az megtiszteltetésben volt részem, hogy átvehettem a Sóvidék folyóirat 2012. májusi, Szolláth Hunor főszerkesztő úr által dedikált számát, amit a tisztelt főszerkesztő küldött nekem. Mindenkinek ajánlom, mert egy rendkívül tartalmas és értékes kiadvány.


"A Sóvidék Kulturális Folyóirat hetedik számához ért, mely misztikus szám, mitológiában, kereszténységbe, népmesékben egyaránt. Holott mesék nem szerepelnek a kiadvány hasábjain, de a megjelentetés körülményei, erőfeszítései már szinte mesébe illőek, a legkisebbik királyfi sem harcolta volna végig próbatételeit különbül. 

Mesébe illő szám amit a kedves olvasó kezében tart azért is, mert Szováta tematikájú képes levelezőlapokkal díszítettük. Romantikus tájak, csodás tavak, mesés szépségű nyaraló villák, fürdőélet: megannyi képeskönyvbe illő rajzolt, vagy fénykép alapján készült lap. Mind múltunkról, szülőföldünkről tesznek tanúbizonyságot. 

Ugyanerre vállalkoznak a közölt tanulmányok, írások, irodalmi alkotások is. Megelevenedik a szovátai középiskola története, az S. Illyés Lajos iskola mindennapjai, Káli Dénes lelkész életrajza például szolgálhat. De a Kopactanyai szállások és Szováta-fürdő Monarchiabeli története sem maradhat érdeklődés nélkül. 

A folyóirat szerkesztősége mindenkinek kellemes olvasást, kutatást, időtöltést kíván! 

Kelt az Úr 2012-ik esztendejének Pünkösd havában. 

Szolláth Hunor 
Főszerkesztő
Tartalomjegyzék
Ajánló
Forrás


Fekete Árpád: A Sófalvi Illyés Lajos Általános Iskola története III.

Zepeczaner Jenő: Szováta, egy sikertörténet a Monarchiában I.
Szolláth Hunor: „Özvegy Honészy Miksáné Úrnő Őnagyságának” Szováta tematikájú képeslapok a második világháborúig
Márton Béla: Kihalt Kopactanyai szállások és porták
Szekeres Lukács Sándor: A sóvidéki lázadás 1919 tavaszán (1919. március 29-április 6.) I.
Moldovai Attila: Káli Dénes életrajza (Forrásközlés)

Művek mesterek


Lukács Albert: A szovátai középiskola II. (Visszaemlékezés)

Zöld sarok
Horváth István: A Sóvidék és a Parajdi kősótelep geológiai és földrajzi feltárása I.
Lelkek göröngyök
Ambrus Lajos: Ősz és hatalom (Novella)
P. Buzogány Árpád: úgy kiáltják, Nagyanyám télen (Versek)
Bölöni Domokos: Bokormadár a szívemben (Novella)
Deák Sárosi László: Két karácsonyi kívánságlista, (Versek)
Debreczeny György: Szováta (Vers)
Nagy Attila: Memoár – A gyermekkor elveszett paradicsoma, és a magyar katonatiszt"
Forrás 

Értékelés: 5/5

2012. szeptember 10., hétfő

Halász Péter - Árnyékok New Yorkban

Végre megírtam ezt a bejegyzést is. Nem volt egyszerű, mert elég időigényesnek bizonyult, de megérte, ugyanis egy rendkívüli könyvet mutatok be. Elég terjedelmes lett, és még lett volna mit leírni, de akinek sikerült felkeltenem az érdeklődését, az majd beszerzi a könyvet és elolvassa.

Cím: Árnyékok New Yorkban (regény)
Szerző: Halász Péter
Oldalszám: 168
Kiadó: Danubius Kódex
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 1990
Kötés típusa: puha papírkötés


Halász Péter Budapesten született, ma Németországban élő magyar író. Írói munkásságának érdekessége: 1939 és 1943 között P. Hard, T. Mollock, P. Shering, Pierre Pescer és Ravasz Miklós álnéven ötvennél több kalandregényt, lektűrt adott ki. 1940 óta újságíró. Volt a MAFILM dramaturgja is. 1956-ban hagyta el Magyarországot, 1957-től New Yorkban, 1970-től Londonban élt, 1975-ben Münchenben telepedett le, ma is ott él és alkot. 

Főbb művei (magyar nyelven):
  • 1942 Szülei elváltak, Budapest 
  • 1943 Huszonegy éves férj, Budapest 
  • 1943 Két férfi, Budapest 
  • 1961 Tatárok a Széna téren, Niagara Falls 
  • 1965 Miszter Honfitárs, München 
  • 1967 Második Avenue, Toronto 
  • 1968 Se kint, se bent..., New York 
  • 1969 Fogócska, New York 
  • 1972 Eltévedt utas, New York 
  • 1977 Kölcsönkapott élet, München 
  • 1978 Tam-tam, New York 
  • 1983 Kádártánc, München
  • 1988 Mélyen leszállított áron, Toronto 
  • 1990 Árnyékok New Yorkban, Budapest 
  • 2011 Második Avenue (második kiadás), Budapest
Forrás

"Life's a box of chocolates, Forrest. You never know what you're gonna get." - mondta Mrs. Gump a Forrest Gump című filmben.

A book is like a box of chocolates, you never know what you get - mondanám én és szerintem ez igaz. Mindig megnézem a borítólapot, aztán a hátlapot, ha van fülszöveg, akkor elolvasom, ha nincs, akkor beleolvasok a könyv közepébe. Ennek alapján elképzelem milyen lehet a könyv és döntök: megveszem, vagy nem, elolvasom, vagy nem. Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy az esetek 90%-ában a  kezdeti elképzelésem téves, pontosabban a könyv olvasása során rájövök, hogy egész másról van szó. Van amikor jobb a könyv, mint amit elképzeltem, de sajnos van olyan is, amikor a várt színvonalat nem éri el.

Ebben az esetben sem azt kaptam, mint amit elképzeltem, de most nem csalódtam, ugyanis nagyon jó könyvet olvashattam. Halász Péter ezennel felkerül a Kedvenc írók listámra.
A könyvnek két főszereplője van. Az egyik "Lukács Andor, alias Andrew Lucas, budapesti születésű, ötvenhárom esztendős New York-i üzletember, a "Sunday" kötöde tulajdonosa". Lukácsnak Budapesten saját kötödéje volt, szép felesége, sikeres házassága, autója stb. 1949. szeptember 8-án hárman léptek be az irodájába, elkérték a kötöde kulcsát, az autója kulcsát és közölték vele: 
"- Lukács úr, ön itt a továbbiakban nem kívánatos. A Szondy üzem állami kezelésbevétele megtörtént..."
1949. november elején feleségével Grazba szökött, onnan pedig New Yorkba. Elölről kezdte, felépítette ismét az életét, de szíve Budapesten maradt.
A másik szereplő Kertész Miklós, aki valahogy sosem találta fel magát az életben. Igyekezett mindig az erősek oldalára állni, az épp  hatalmon lévőkhöz csatlakozni. A háború után beállt az ÁVO-sok közé, aztán   Házassága már a nászéjszakán zátonyra futott. A felesége, Teri mások karjaiban kereste a boldogságot, pontosabban azokéban, akik hatalmon voltak, akik jó beosztásban voltak, pénzük volt és boldogulni tudtak bármilyen körülmények között. A fiával sem valami ragyogó a kapcsolata, nem tudja megadni neki sem azt, amire szüksége lenne. Rokonait letagadta, nehogy hátránya származzon, nem segített nekik, amikor bajba kerültek.
"- Te egy vacak ember vagy - mondta egyszer neki Teri - egy jellemtelen fráter. Soha semmit sem tudtál igazán akarni. Veled mindig minden csak "megtörtént". Én is csak úgy megtörténtem neked. Meg a gyerek is. Nem akartál te igazán apa lenni. Ezért nincs köztetek semmi kapcsolat."
Végül a felesége révén a külkereskedelemhez kerül és egy szép napon New York-ba küldik.

Lukács a feleségét kísérte ki a reptérre, aki Bécsbe repült, ahol édesanyjával és húgával találkozik, akik Magyarországról mennek majd át Bécsbe. Szemével elkísérte a felszálló gépet, utána szórakozva nézegette a vámterembe érkező utasokat, élvezte, hogy onnan fentről jól be lehetett látni a feltárt bőröndökbe. Egyszer csak egy "Népszabadság"-on akad meg a tekintete. 
"Lukács elfordul, és lefele szalad a lépcsőn. Ezt megtréfálom, gondolja. Ráköszönök: "jó reggelt, hogy van, Isten hozta!"  Hogy fog bámulni! Megérkezik New Yorkba, és rögtön magyarul köszöntik. Nevet magában." Jó tréfának bizonyult, viszont amikor szembe került a frissen megérkezett honfitárssal földbe gyökerezett a lába. Az a köpcös alak állt előtte, aki 1949. szeptember 8-án Budapesten elállamosította a kötödéjét és ezzel végleg megváltoztatta az életét. 
Mindketten meghökkennek. Lukács azért, mert nem tudja miért küldték ide ezt az embert, végig azt gyanítja, hogy kém. Kertész pedig azért, mert azt hiszi, hogy lebukott, ez az ember, aki egyből kiszúrta őt a titkosszolgálatnak dolgozik és azért jött utána, hogy hazavigye. Biztos a fia köpte be, ugyanis egyedül neki mondta el, hogy ő kint marad.

Lukács azonnal dönt, követni fogja ezt a szemetet, nem hagyja szabadulni, pokollá teszi az életét úgy, ahogy annak idején ezek pokollá tették az ő életét. 

Lukács végig követi Kertészt New Yorkon, aki megpróbálja lerázni, de nem sikerül. Ezalatt az idő alatt mindkét ember fejében lepereg eddigi életük. Az egyik azon elmélkedik, hogy milyen lett volna az élete, ha nem kellett volna elhagynia hazáját, a másik azon, hogy hogyan alakult volna a sorsa, ha már '49-ben kijön ide. 

A sztori végét nem fogom elárulni, de annyit elmondok, hogy fantasztikusan strukturálta Halász Péter. A cselekmény mindössze 15 - 16 óra alatt játszódik le, a két főszereplő a könyv végén vált csak néhány szót. Ennek ellenére a fejükben cikázó gondolatok valóságos rémtörténetekké növik ki magukat és   hatalmukba kerítik a szereplőket. 

Ebben a könyvben sem maradtak el a számomra érdekes részek. Szeretek idézni minden könyvből pár részt, olyan részeket amik valamilyen okból kifolyólag fontosak nekem. Lehet azért, mert szórakoztatóak, tanulságosak, vagy azért, mert rendkívüli módon vannak megfogalmazva. Most is idéznék, de előre bocsájtom, hogy az idézetek nem föltétlenül a történet miatt lényegesek. 

"Minden igazi szeretkezés háromfelvonásos, gondolja Lukács, az egyfelvonásos szerelem az csak kabarédarab, "black-out", paródiája az igazinak. Az est, az éjszaka és a reggel hármas egysége adja az elfelejthetetlen ízeket." 82 oldal.

"Még a háború előtt a pesti színházi lapban olvasott egyszer egy interjút a sikeres és divatos íróval, akinek nagy szerelmi epizódjai a híres színésznőkkel közismertek voltak. A riporter megkérdezte tőle, hogy véleménye szerint miért szeretik a nők. Az író ezt válaszolta: - Nagyszerűen alszanak mellettem. Ő akkor jól nevetett ezen, a látszólagos szerénység ugyanis valójában dicsekvés volt. A férfi, aki mellett "jól alszanak" a nők, tökéletes kielégülést és biztonságot nyújt. Lukács elégedetten gondol arra, hogy Edna máig jól alszik mellette." 83 oldal.

"Az elgondolkoztató az, hogy a félbemaradt sors jellegét minden ismerőse magán viseli. Vannak közöttük olyanok, akik itt lettek dúsgazdag emberek, ott nem voltak senkik, s ami szín és kultúra van bennük, azt mégis onnan hozták. Mintha itt a pénzen kívül nem tapadt volna hozzájuk semmi egyéb. A társaság tagjai ötven-hatvan esztendősek s az együttlétek, a "partyk" állandó műfaja: az anekdota. "Kérlek szépen, ez valamikor a harmincas évek elején történt, egy délután bemegyek a Vígszínház kávéházába ..." A történetek színhelye egy város, amely már régen nincs többé, az epizódok díszleteit időtlen idők óta lebontották, de ők, mint valamilyen hazajáró lelkek visszajárnak kísérteni a hajdani színterekre. Túlzás volna azt mondani, hogy boldogtalan kísértetek, sőt, inkább vidám kísértetek a maguk módján, sorsuk sokkal kedvezőbben alakult így, hogy eltávoztak onnan, de hasonlítani még mindig csak ahhoz tudnak, humor, életbölcsesség forrása még mindig ott van s az emberekkel, hírességekkel és ismeretlenekkel, akik emlékét máig megőrzik, csaknem kivétel nélkül ott találkoztak. Anekdotáik nem Arthur Millerről szólnak, de "Molnár Feri"-ről, a nagy színházi élmények nem Helene Hayes-hes fűződnek, de Vasvári Irénhez, nem James Thurbert idézik, de Heltai Jenőt s nem a Rumpelmayernál, de a körúti Simplonban átücsörgött délutánok emlékére csillan fel a szemük. Ezeken a "partykon" csaknem mindig a múltról beszélnek, a dúsgazdag emberek nem mostani üzletkötéseiket, vagy zseniális tranzakcióikat említik, de azt idézik, ami harminc-negyven esztendővel ezelőtt "történt egyszer", amikor Pesten "Az ördög"-öt játszottál és "egy estén, sohasem fogom elfelejteni, kérlek szépen ..." Ez így igaz. Sohasem fogják elfelejteni. De hát miért? Köztük nem egynek ottani élete csak tengődés volt itteni jólétéhez viszonyítva. S ha megkérdeznék tőlük: - Mondd, kérlek, megbántad, hogy eljöttél onnan? ...akkor minden kétséget kizáróan rámerednének a kérdezőre: Megőrültél? Már rég nem élnék, ha ottmaradtam volna...
Így természetesen élnek. De élményeikben még mindig ott élnek. S most kezdenek hazatérni rövid látogatásokra. S megütődve tapasztalják, hogy azoknak ott érdekesebb Arthur Miller, mint "Molnár Feri". Ott Thurbert idézik és nem Heltait. Ott Berstein izgalmasabb, mint Lehár. S akkor ráeszmélnek, hogy nem ott vannak otthon, de itt vannak otthon. S vannak, akik megrövidítik ott-tartózkodásukat s hazasietnek Amerikába pénzt keresni és emlékezni. Itt vannak ott és ott nincsenek sehol." 84 oldal.

Az utolsó idézet nekem aranyat ér. Ennél jobban szerintem nem is lehetne szavakba önteni az elszármazottak viselkedését, gondolkozásmódját. Ez szerintem érvényes a legtöbb olyan emberre, aki külföldre kényszerült.

Értékelésem: 5/5

2012. szeptember 2., vasárnap

Köves József - Hullámvasút

"Köves József (1938- ) író, újságíró, könyvkiadó.  1959-1970 között az Állami Könyvterjesztő Vállalat propaganda előadója, majd egy üzemi lapnál újságíró. 1972-től  a Művelt Nép Könyvterjesztő sajtócsoportjának vezetője, majd a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése propaganda osztályának vezető helyettese volt. 1985-1993 között a Rádióban dolgozott. Több novellás kötete, kisregénye, ifjúsági regénye jelent meg.  1991 óta a K.u.K. Könyvkiadó vezetője. Megírta a könyvnapok történetét Murányi Gáborral (A könyvhetek krónikája, 2004). A közös kutya című gyerekregényéből tévéfilm is készült. A legnagyobb vicckönyv és más vicckönyvek gyűjtője-szerkesztője." Forrás

Művei:
  • Hullámvasút (kisregények, 1968)
  • Nyakigláb, Csupaháj, Málészáj (mesejáték, 1979)
  • A könyvnapok 50 éve (tanulmány, 1979)
  • Közös kutya (ifjúsági regény, 1982-1983, 2004)
  • Labdarúgás alulnézetben (Gál Róberttel, riportregény, 1983)
  • A griff-licenc (szatirikus kisregény és elbeszélés, 1984)
  • Álmaink idegen városa (elbeszélések, 1989)
  • Nagy vicckönyv I.-II. (Menkó Lászlóval, 1995-1996)
  • Poénparádé (1997)
  • Kebelbarátok könyve (antológia, összeállította Baranyi Ferenccel, 1997)
  • A legnagyobb vicckönyv 10000 viccel (1999)
  • Ha jól emlékszem... (2002)
  • Könyvhetek krónikája (Murányi Gáborral, 2004)
  • Monet kertje - meg minden (elbeszélések, versek, 2008)
  • Kis-nagy vicckönyv. A legnagyobb vicckönyv kisöccse 3500 viccel. (2002)
  • Lájkolom a magyar nyelvet. Versek. (2011)

Szégyen, vagy nem, eddig Köves József neve számomra ismeretlen volt. Sosem hallottam róla, nem tudtam létezéséről. Az antikváriumban megláttam a könyvet, megnéztem a fülszöveget és tetszett amit olvastam. Nagyon jó ára volt, mindössze 2 lej, egy buszjegy ára. Így nem tettem vissza a polcra. Épp két könyv között voltam és amint hazaértem azonnal elkezdtem olvasni. Bevallom nagyon tetszik, ez egy olyan könyv, amit az ember (legalábbis én) nem tud letenni. 

Fülszöveg: "A huszonévesek barátságáról és szerelméről szól a fiatal író mindhárom kisregénye. A barátságról, az egyidős fiatalok érzelmi közösségéről, amely nélkül magára marad, sivárnak érzi az életét minden fiatalember. A szerelemről, amely éppen a magányos fiatalemberek számára sokszor csak csapda vagy olcsó vigasztalás, vagyis nem szerelem a szó nemesebb értelmében, s különösen az igazi élettárs megtalálására nem alkalmas. A címadó kisregényben mutatja meg legszebben az író a hiányzó barátság értékét. A másik két kisregény (Isten az ablakban, Zsákutca) egy rosszul induló és egy megromlott házasság története, A kötet mindegyik írására a mai fiatal nemzedék útkeresése, saját problémáival való – néha már-már kegyetlennek tűnő – szembenézése jellemző."

Mindhárom kisregény cselekménye Budapesten játszódik a hatvanas évekbe, pontosabban azokban az időkben, amikor a fiúk öltönyben jártak, a lányok szoknyában, ruhában és kiskosztümben, a lányoknak illett kezet csókolni:)  
 

Hullámvasút – A főszereplő egy 20 éves fiatalember, aki épp a felnőtté válás határán áll, pontosabban ennek nehézségeivel küszködik. Neki minden nap egyforma, vagyis egyformán unalmas. Minden szabadidejét  a lógás, a csavargás tölti ki, öt – hat haverével közösen azzal szórakoznak, hogy froclizzák a kerületi rendőrt, futballmeccsekre lógnak be, vidámparkban üvöltöznek, idegesítik a járó-kellőket, buliznak, isznak  stb. A barátnői is a bandatagok közül valók, de egyik kapcsolata sem tart pár hétnél tovább. Szüleivel nem egyezik, gyakran kerül összetűzésbe velük, többször el is költözik otthonról.
Aztán egy nagy fordulat következik be életében, megismeri Ilát, aki ugyanannál a cégnél dolgozik. Ila viszont 23 éves és egy egész más világhoz tartozik.  Kedves, jól nevelt, elegáns, csinos, szép, nagyon vonzó  …. kell ennél több? Innen kezdve gyökeresen megváltozik az élete. Dönteni kell, választani a barátnő és a barátok között, mert a kettő egyszerre nem megy. Jönnek a gondok, a viták. A munkahelyén sem megy minden simán, otthon sem.

Nem mesélem el az egész történetet, mert nem akarom lelőni a poént, de annyit elárulok, hogy érdemes elolvasni. Nem egy szirupos szerelmes regény, nem kell megijedni, hanem egy nagyon reális történet a szerelemről, csalódásról, vívódásról, kompromisszumokról stb.   


Kicsit segítek elképzelni/felidézni azokat az időket. Ezt a zeneszámot említi az író a könyvben. 


Értékelésem: 5/5

ZsákutcaEz a kisregény két fiatalember életét mutatja be, akik gyerekkori barátok, együtt csibészkedtek, felnőtt korukra is együtt maradtak, megmaradt a barátság kisebb-nagyobb bökkenőkkel. Aztán egy szép napon 200 forintot találtak a földön, aminek nagy részét elitták, be is csíptek becsületesen, a maradék pénzből mozijegyet vettek. Ekkor megjelent a harmadik az életükben, Emmi személyében, egy gyönyörű szőke lány, aki rendesen felforgatta mindkét fiú életét. Nincstelenség, nélkülözés után végre egy  jobb élet következik mindhármuknak, pénz, hatalom, ami megváltoztatja az embert és nem mindig a jó értelemben (sajnos).
Értékelésem: 5/5

Isten az ablakbanEgy fiatalember vívódásáról szól, aki sajnos nem hisz Istenben, ugyanis édesanyját fiatalon elveszítette, több rokona is elesett a háborúban. Menyasszonya szülei ragaszkodnak a templomi esküvőhöz, ő viszont hallani sem akar róla, szerinte hazugság lenne templomban esküdni úgy, hogy ő nem hisz az egészben. Jönnek a bonyodalmak, nőügyek, ráadásul az apjával sem egyezik mindig.
Értékelésem: 5/5

Nagyon tetszett ez a könyv. Szeretek a ’60-as évekről olvasni, mindig szívesen nézem a filmeket is, annak ellenére, hogy az ’56-os forradalom után bizony nem volt kolbászból a kerítés. Kemény évek voltak. Nagyon hasonlít az első regény főszereplője az utolsó regény főszereplőjére, sok a hasonlóság köztük. Az volt az érzésem, hogy Köves József a saját fiatalságát írta le és, ha az évszámokat nézem, akkor nem tévedek nagyot. Valamilyen szinten stílusa hasonlít a Szilvási Lajoséhoz, látok benne hasonlóságot.  Ajánlom mindenkinek.

2012. augusztus 28., kedd

P.G. Wodehause - Psmith Amerikában

Szerző: P.G. Wodehause
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 1999
Kiadás helye: Budapest
Terjedelem: 229 oldal
Kötéstípus: Ragasztott papírkötés
Nyelv: magyar
"Psmith és Mike, a két cambridge-i egyetemista jó barát, nyári szünidejét Amerikában tölti; a krikettbajnok, csapatával az országot járja, Psmith magányosan unatkozik New Yorkban – míg csak hagyományos szerencséje össze nem hozza a Meghitt Percek című jámbor családi magazin nekikeseredett ifjú szerkesztőjével, Billy Windsorral. A kalandos kedvű Psmith – aki arisztokratikus stílusát „szocialista” meggyőződéssel ötvözi – természetesen itt és most is megtalálja a kedvére való feladatot: az unalmas lapocska felvirágoztatását egybeköti egy ígéretes ökölvívó-tehetség, bizonyos Bütyök Brady karrierjének egyengetésével, valamint a New York-i nyomornegyedekből tetemes sápot húzó szőrös szívű Mr. Ismeretlen leleplezésével. Mindez nem kevés veszedelemmel, sok mulatságos megpróbáltatással, és természetesen végül is sikerrel jár – Psmithnek egy bandaháború kapcsán ugyan odavész dédelgetett kalapja, de ő erkölcsi győztesként kerül ki a csatából. Wodehouse egyik korai Psmith-regénye ma is elevenen hat, nem utolsósorban Révbíró Tamás ezúttal is bravúros fordításának."
Könyvértékelés: Elsőre a könyv borítója fogott meg. Nagyon tetszett a grafika, vagyis ahogy karikírozva megrajzolták azt a pár szereplőt, aki a könyvben szórakoztat minket. Hirtelen, a hátlapon található szöveg elolvasása után, amit fentebb idéztem, egy komoly, múltszázad eleji történetre gondoltam. Szeretek olvasni az 1900-as évekről, természetesen a két világháborút kivéve, de ha a történelmi értéküket nézzük, akkor az is belefér. 
Szóval nagy lelkesedéssel nekiláttam olvasni és már az első lapon találtam két részt, ami rendkívül tetszett és megfogott. Íme a két idézet:
"Az úri társaság az Ötödik sugárúton grasszált fel-alá, automobilban, s vajon redőzte-e gondbarázda az úri társaság homlokát? Nem redőzte. "  7 oldal
"New Yorkban mindenféle sajtótermék fellelhető, amit az emberi fantázia egyáltalán el tud képzelni. A társadalom minden rétege megtalálja benne a magáét. Ha egy eszkimó New Yorkba kerülne, minden valószínűség szerint már az első újságosstandon megtalálná a Fókazsír Magazin-t vagy valami hasonló orgánumot, amelyet eszkimók írnak eszkimóknak. New Yorkban mindenki olvas, és mindenki állandóan olvas. A New York-i ember akkor is kedvenc lapjába temetkezik, amikor a földalatti zsúfolt kupéjában préselődik, vagy amikor  földalatti zsúfolt kupéjában préselődik, vagy amikor gazellaként felszökken a mozgó villamosra. " 7 oldal
Tovább olvasva a könyvet láttam, hogy nem a cselekmény az, ami engem a könyv végigolvasására késztet, hanem az író szókincse. Itt külön köszönetemet fejezem ki a fordítónak, ugyanis egyáltalán nem könnyű egy ilyen művet lefordítani úgy, hogy visszaadja az író által megütött hangnemet.
Kezdtem gondolkozni azon, hogy mihez hasonlít ez a könyv. Rejtő Jenő stílusa jutott eszembe. Nem szeretném se Rejtőt, se Wodehouse-ot megsérteni, ugyanis mindkét stílus egyedi, de ugyanakkor van bennük bőven hasonlóság. Rejtő könyvei a cselekményben is remekelnek, Wodehouse viszont amit elveszít a cselekmény terén, azt beporolja a szókincs kategóriában. 
Idéznék még pár ízelítőt:
Az utcalámpa fénykörében jobban megnézhették maguknak az ólmosbot Paganinijét.” 111 oldal
"- Az lett a baj – felelte Billy –, hogy lepaktált egy vállalkozóval, aki egy mulató építésénél olyan anyagot használt, amilyen nem volt tartósabb a habcsóknál, aztán a harmadik napon összeomlott, és a közönség fele odaveszett." 154 oldal
Végül egy nyelvtörő, ami nagyon érdekes és itt megörökítem:
Nem mindenfajta szarka farka tarkabarka, csak a tarkabarka fajta szarka farka tarkabarka.” 191 oldal
Összefoglalva: nekem nagyon tetszett a könyv, ajánlom mindenkinek. Könnyű, szórakoztató, kikapcsol. 
Értékelés: 5/5

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...