Most már nyugodtan mondhatom, hogy nem bántam meg az újraolvasást. Ez a negyedik újraolvasott Szilvási könyvem és ezennel sem csalódtam, sőt, egyre jobban tetszik.
Abban biztos vagyok, hogy annak idején mindent másképp láttam, minden könyvet másképp ítéltem meg, többek között ezt is. Azért is szeretem Szilvásit, mert lényegében majdnem minden korosztály számára kellemes olvasnivalót biztosít.
Fülszöveg: „A regényben Kozák Katira a maga tizennyolc évével, napokkal az
érettségi után, napokkal az egyetemi felvételi vizsga előtt szakad rá
élete első nagy válsága, ami ellen senkinél sem kereshet oltalmat.
Egyedül – szigorúan szembenézve önmagával – kell elviselnie az első
embert roppantó megaláztatását, a nagybetűvel írt Élet első övön aluli
ütését. A sorsába avatkozó valóság váratlan és kivédhetetlen
orvtámadását túlélve kell Katinak meglelnie az ajtót, melyen át "felsőbb
osztályba léphet”, tizennyolc éves életének e történetbe sűrített
néhány keserves napja alatt környezetét is arra kényszerítve, hogy
őszintén vagy gyáván de valahogy ítélkezzenek tegnapi és mai önmaguk
fölött."
Nagyon
tetszett a könyv. A regényben két generáció életét ismerhetjük meg. Különlegessége, hogy az író mindegyik szereplőnek
megadja a lehetőséget, hogy saját szemszögéből mesélje el nekünk a
múltját, mutassa be a jelent és ugyanakkor ossza meg az olvasóval a
saját gondolatait, álláspontját. Szilvási ezennel is remekül megformálta a hat karaktert, miközben alaposan bemutatta az akkori társadalmi rétegek közöti különbséget is, akárcsak a többi regényében. Annak meg külön örültem, hogy Kelemen Bandi itt is felbukkant és ezennel sem okozott csalódást. Tudtam én már akkor, hogy bízni kell benne :)
Mit tudnék még hozzáfűzni? El kell olvasni!
Értékelésem: 5/5